160 milliót nyert a lottón és takarít

Írta: Baráth András  |  2016. április 06.  |  c 159 hozzászólás

Helló, itt Baráth András, és egy igaz sztorit szeretnék elmesélni a takarítónőnkről, aki a közelmúltban nagyobb összeget nyert a lottón. A történetéből én is sokat tanultam, és szerintem sokunknak példaként szolgálhat.

A kép illusztráció

A kép illusztráció

Van egy kis lakásunk, amit albérletbe szoktunk kiadni, és amikor kiköltözik egy lakó, mindig hívunk egy takarítónőt, hogy tegye rendbe a lakást. Nevezzük őt Mártának, de természetesen a valós személyazonosságát nem szeretném felfedni. Mindjárt megérted, hogy miért.

Mártát a múlt hétvégén is elhívtam kitakarítani az albérletet, de kicsit nehéz volt időpontot egyeztetni vele. Rengeteget dolgozik, és a következő lakó beköltözése miatt sürgős volt a takarítás, így péntek délután este 6-tól 10-ig tudott jönni, és aztán szombat reggel 6-tól folytatta a munkát.

Szombat délelőtt én is a lakásban szereltem néhány dolgot, és miközben Márta port törölgetett, hozzám fordult és a legnagyobb természetességgel azt mondta:

– Andris, képzeld, nyertem a lottón. És az az igazság, hogy elég sok pénzt.

– Szívből gratulálok! – válaszoltam – Na és mennyit?

– 160 millió forintot! – mondta Márta.

– Meeennyit???? – Kérdeztem teljes megdöbbenéssel. – És akkor hogy a fenébe lehet, hogy itt takarítasz nálunk?

– Hát tudod, nem most nyertem, hanem már vagy fél éve – válaszolta. Mivel nem szeretném elherdálni a pénzt, és otthon a négy fal között sem szeretnék megőrülni, így dolgozom tovább. Meg hát szeretek is takarítani.

Aztán még néhány mondatban mesélt a három felnőtt gyerekéről, illetve a férjéről, és hogy eddig is spórolósan éltek, volt már egy kis kiadott lakásuk eddig is, de azért szeretne még egy-két lakást venni befektetésként. A meglévő kétszobás lakásukból, ahol már 30 éve élnek, esze ágában sincs elköltözni. Természetesen így nagyobb anyagi biztonságban élnek tovább, de arra nagyon figyel, hogy mindenki csinálja tovább a dolgát, ahogy ő is.

Márta története azóta sem megy ki a fejemből.

És több ok miatt.

Eszembe jut, hogy milyen nehéz volt időpontot egyeztetni vele, és hogy péntek este 10-ig takarított nálunk, majd néhány óra alvás után szombat reggel 6-kor folytatta a munkát, hogy időben be tudja fejezni. És hozzánk is egy másik helyről rohant át péntek délután a város másik végéből. Tehát nem egy ‘úri passzióról van szó’, hogy heti egy-két órát vállal, hogy ne unatkozzon, hanem továbbra is nagyon keményen dolgozik.

Aztán eszembe jut, hogy mielőtt egy ismerősünk ajánlására Mártára rátaláltunk, jó néhány takarítónővel tettünk már próbát, és a legtöbben nagyon komoly hiányosságokat hagytak maguk után.

Eszembe jutnak a bébiszitter jelöltek, akiket a három kisfiunkhoz próbáltunk hívni az elmúlt 2-3 évben, és hányszor fordult elő, hogy egy új jelölt néhány órával a gyerekekkel megbeszélt időpont előtt mondta le a találkozót – már aki lemondta, mert olyanok is voltak, akik egyszerűen nem jöttek el.

Egy csomó ember munkamoráljával olyan komoly problémák vannak ebben az országban, hogy az már rémisztő. És erre itt van egy lottómilliomos takarítónő, aki nemcsak, hogy nem szórja a pénzt, hanem továbbra is keményen dolgozik.

Eszembe jut, hogy hány és hány ember akar többnek látszani olyan áron is, hogy a képzeletbeli takarón jócskán túlnyújtózkodva vesz drága autót, vagy költözik túlméretezett házba.

És aztán időről-időre eszembe jut, hogy milyen fontos, hogy az ember igyekezzen megtalálni a szépséget a munkájában. Lehet, hogy van egy sor dolog a munkánkban, amit nem szeretünk, lehet, hogy fárasztó és nehéz a munka, de muszáj megtalálnunk benne a szépséget, mert csak így fogunk lelkesen és kedvvel dolgozni. És a lelkesedés bizony nagyon kell ahhoz, hogy a munka eredménye is olyan legyen, amilyennek kell.

Mártának nincs diplomája, de azt gondolom, hogy bölcsességből, a pénzhez való hozzáállásból és a munka megbecsüléséből nagyon-nagyon sok embernek példát mutathat.

Te mit tennél, ha nyernél 160 milliót? Dolgoznál tovább? Szívesen elolvasom, hogy mit gondolsz. Kérlek írd meg lentebb egy hozzászólásban.

Baráti üdvözlettel,
András

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


anna
2016. április 6. szerda 14:24

anna ha én nyernék én bisztos nem dolgoznék

Válasz

    nyelvtannáci
    2016. április 6. szerda 14:28

    Ilyen helyesírással jobb is, ha nem vagy emberek között. :/

    Válasz

      DaniCsodabogár
      2016. április 6. szerda 20:32

      Negatív sztori:
      Egyszer "kicsiben" kipróbáltam a lottóötös hatását, s kiállítottam a "lúzer igazolványomat". Néhány milliós nagyságrendről volt szó, amit igen jól fel tudtam volna használni. Ám nem készítettem erős pénzügyi tervet, amihez tartottam volna magam - mindössze a munkámat tartottam meg.
      Halvány, konstruktív ötletem persze volt (pl. lakásvásárlás az akkori albérleti díjamhoz hasonló hiteltörlesztéssel), de féltem a kudarctól, pl. hitelem bedőlése. A félelmem önbeteljesítő lett, ugyanis más okból hitelem keletkezett.
      Még rendelkezésemre állt a teljes kapott összeg, amikor rövidesen egy autószerelő rábeszélt autóm lecserélésére, s egy "átverő show" autóvásárlásra. Később egy "ismerősöm" az akkori lakóhelyemről jelentős összeget kért kölcsön, majd még többet, hogy vissza tudja fizetni :( ; s én túl jóindulatú voltam... (úgy látszik, volt némi gond ezzel a lakóhellyel... miközben Budapesten belül könnyedén jó környékre költözhettem volna).

      Végül mínuszosan kerültem ki a dologból, s az akkori alacsony lakásárakat sem tudtam kihasználni. Legalább felkerültek bakancslistára a felső-közép kategóriás autók, s egy passzoló megélhetés elérése :) .
      A szerencsétlenségem végül is előre vitt, mert munkahelyet váltottam, valamint egy várakozásaimon felüli lakóhelyet is találtam.

      Tanulság:
      - "rossz arcok" jelenlétében még csak ne is utalj arra, hogy nagyobb összeghez jutottál
      - készíts időbeli tervet az összeg felhasználására
      - ha végképp nem tudod még, mire használd, tedd letétbe valamilyen módon, hogy ne férj hozzá azonnal;

Csúcs Mária
2016. április 6. szerda 14:29

Igen, dolgoznák ugyan úgy az interneten, meg a családi vállalkozásban ülve, amit autó-balesetesként két mankóval el tudok látni.
Egy jó részét befektetném. És a Heim Pál kórház javára adnék egy bizonyos összeget.

Válasz

Ákos
2016. április 6. szerda 14:33

Én maximálisan tudok azonosulni Mártával, biztosan dolgoznék tovább két ok miatt: egyrészt szeretem a munkámat, másrészt nem tudnék passzívan élni. Ami más lenne: kevésbé érezném magam kiszolgáltatva, talán könnyebben mernék kockáztatni, és a vágyaimat megvalósítani.

Válasz

Nerie Borbély
2016. április 6. szerda 14:36

Én is dolgoznák ha lehetőségem van mert szeretek dolgozni.

Válasz

K.H.Attila
2016. április 6. szerda 14:38

Biztos, hogy dolgoznék tovább (alapvetően én is szeretem a munkám) - de az is biztos, hogy élvezném annak a szabadságát, hogy önként teszem, nem vagyok annyira kiszolgáltatva a munkaadómnak.
Hogy ez javítana vagy rontana a munkamorálomon, ezt nehéz megmondani - az igazi jellemvonások éles helyzetben jönnek csak ki, az ember még magát sem ismeri eléggé.

Válasz

dr nyeki gabriella
2016. április 6. szerda 14:39

önkentes munkät vällalnäk orvoskent toväbb

Válasz

Csanádi Ferenc
2016. április 6. szerda 14:39

Ha egy milliárdot nyernék, akkor sem tudnék meglenni munka nélkül. Azt tervezem , hogy
nyugdijasként is dolgozni fogok .

Válasz

Dea
2016. április 6. szerda 14:40

Előszőr is megnyugodnék :) ez megváltoztatná az életem, biztos, hogy nem azt csinálnám, amit most... bár az idei évet még be kellene így is úgy is fejeznem, mert suliba járok :)

Válasz

Kriszta
2016. április 6. szerda 14:40

Biztos dolgoznék, ám saját vállalkozást is indítanék, melyet anyagi okok miatt nem tudtam eddig megvalósítani. Mártához hasonlóan én is befektetnék lakásba, ezt jó ötletnek tartom.

Válasz

Gombás István
2016. április 6. szerda 14:43

Kedves András!

Előszőr is köszönöm, hogy a történetet megosztottad velem. Képzeletbeli Márta gondolkodásával maximálisan egyetértek, takarítónőként is jól látja és jól gondolja az életet. Csak gratulálni tudok Neki ahhoz, hogy a könnyen jött pénzt, nem elszórja, hanem inkább ingatlanba fektetve kamatoztatja, szerintem hosszabb távon ez a jó megoldás. Munkaszeretete is kiváló, sok ember órát vehetne tőle.

Üdvözlettel:

Gombás István

Válasz

Helena
2016. április 6. szerda 14:45

Természetesen dolgoznék, bár csökkentett üzemmódban, azaz részmunkaidőben...mondom ezt úgy, hogy 8 év tapasztalattal, közgazdász diplomával, 120 beadott önéletrajzzal jelenleg sehol sem tudok dolgozni, pedig nincs baj a hajlandóságommal, se a munkamorálommal...

Válasz

    Baráth András
    2016. április 6. szerda 16:22

    Kedves Helena!

    Ha 120 beadott önéletrajz után sincs eredmény, akkor mindenképpen érdemes változtatnod az álláskeresési technikáidon, illetve az önéletrajzodon. Vagy ha interjúkra bejutsz, de nem sikerül elnyerni az állást, akkor az állásinterjúkra jobban felkészülni. Mi tudunk Neked abban segíteni, hogy hogyan és min érdemes változtatnod annak érdekében, hogy sikeres legyen az álláskeresésed. Kérlek, keresd meg Niki kolléganőmet a 06 80 624 442-es ingyenes zöldszámunkon, aki segíteni fog neked ebben.

    Üdv: András

    Válasz

Gácsi Ferencné
2016. április 6. szerda 14:50

Kedves András!
Én lehet szintén egy vagyok az említett hölgyből!
Én szeretek dolgozni,mi sem mutatja jobban pár évvel ezelőtt műtötték a lábam
fémet raktak bele.
Ezzel a gipszelt fémes lábbal dolgoztam 2 hónapig reggel 8-tól este 8ig közértben.
Én jelenleg nagyon boldog lennék ha mehetnék már dolgozni,de mivel elestem eltört a vállam ami szintén fémezve van, és elmentem takarítani lakásba,mert a kórházban jelenleg betegállományban vagyok!
Én biztos azt csinálnám amit a hölgy!! Gratulálok neki! Üdv: Böbe

Válasz

Jelenszkyné Takács Erika
2016. április 6. szerda 14:52

41 évesen 3 gyerekkel, saját vállalkozásban reggel 5-től a piacon dolgozom /könyvelői végzettséggel/. Azért, mert a férjem segítése előbbrevaló volt a saját karrieremnél. Otthon a családunkban nagyapám most halt meg 92 évesen, de az utolsó évéig biciklivel járt ki a kertbe, nagymamám halála óta /20 éve/ nyáron fórró napsütésben is ment és dolgozott. Ez éltette eddig. A zebrán a fiatalokat megszégyenítő tempóban kelt át, mert sietett a kertbe. Ő mondta mindig: Kéne, volna lenne ezekből a szavakból semmi nincs. Mindennap meghozza a maga gyümölcsét. Mindig ezeket mondogatta. Amikor eszembe jut lelkileg ez nyugalmat adnak ezek a szavak. Egy a baj, hogy most már nem megy túl jól a vállalkozásunk, próbálok munkát kapni, mert a 3 gyerek jövőjét biztosítani kell. Nem flancos szinten csak alapszinten, de ez sem könnyű. Igaza van a milliomos hölgynek, hogy dolgozik, mert ez frissen tartja a szellemi képességeit, emberi kapcsolatait. Jobban tud teljesíteni mint szülő is.Nagyon jó példa ez a mai fiatalságnak.

Válasz

Koch Andrásné
2016. április 6. szerda 14:53

Természetesen egyet értek Máriával! Voltak az életemben olyan periódusok, amikor megtehettem volna, hogy nem dolgozom!(a férjem külföldön dolgozott)eszembe sem jutott! Örültem annak, hogy van munkám, akkor még egészségem és örömömet leletem a munkámban!
Üdvözlettel:Koch Andrásné Ica

Válasz

H. Kriszta
2016. április 6. szerda 14:58

Biztos tovább dolgoznék, mert szeretem a munkám. Igaz, nagy könnyebbséget jelentene, ha egy ilyen összegből rendezhetném a hitelemet. Segítenék testvéremen és szüleimen is.
Ami megmarad, azt befektetném annak érdekében, hogy egy biztos állandó anyagi forrás legyen a háttérben, gondolván lányom jövőjére is.

Az anyagi stabilitás egy biztonságérzetet teremt. Én sokkal felszabadultabb és kreatívabb tudok lenni, ha nem nyomasztanak anyagi nehézségek, mindennapos küzdelmek.

Válasz

Judit K
2016. április 6. szerda 15:00

Kedves András!
Tudod, néha álmodozik az ember, én is lejátszottam már ezt a jelenetet párszor az agyamban, hogy mi lenne, ha nagyobb összeghez jutnék.
Mivel jelenleg nincs munkám, nem tudom azt mondani, hogy folytatnám a munkát. Ötletem van csak.
Ha megosztozhatnék a lottó ötösön néhány emberrel, akkor alapítanék egy olyan céget, ami kizárólag "hátrányos helyzetű" munkavállalókkal dolgozik. Kisgyermekes anyukákkal részmunkaidőben, nyugdíj előtt állókkal, olyan emberekkel, akik diplomával ugyan nem biztos, de annál nagyobb élettapasztalattal, bölcsességgel, esetleg a nehéz életük miatt nagyobb talpon maradási ösztönnel rendelkeznek. Az ő "egyszerű" (szigorúan idézőjelben!) tudásukat adnám el szolgáltatásként, alapoznék a kreativitásukra, ötleteikre, stb.
A többit nem árulom el, tovább lehet gondolni. :-), nem lehet tudni, hátha a hétvégén én nyerek a lottón... :-D

Válasz

Siposné Tamás Krisztina
2016. április 6. szerda 15:01

Kedves András!

Hány szép álmot szőttem a lottónyereményemről!

Tovább dolgoznék, mert szeretek dolgozni, sőt nagyon szeretek. A tétlenség, a szakmai leépülés frusztrál, mert értéktelenít.
A munkámmal párhuzamosan megvalósítanám azokat a terveimet, amelyekbe a bizonytalansági tényező miatt nem volt bátorságom eddig belevágni:
Alapítanék egy céget társasházak profi kezelésére. Most is kezelem a társasházunkat, vizsgám is van, de nem merek céget alapítani, hogy még 2-3-t bevállaljak, pedig nagyszerű eredményeim vannak!
Ezenkívül vágyam a kommunikációban szerzett tapasztalataim megosztása, gyakorlati tanácsok, fogások - azoknak, akik erre nem tudnak áldozni és nem akarnak színes-szagos drága, ám annál üresebb ügynökségi szolgáltatást igénybe venni.
Nagy vágyam még a szolgáltatói szektorban dolgozni, egy kis motel, reggeliztetéssel, vacsorás opciókkal, számtalan ajánlással a vendégek részére és udvarias, barátságos kiszolgálással - és megtámogatva egy jó kis kommunkációval.

És persze ha opciós vállalkozásaim erőre kapnának, akkor abbahagynám a mostani fix munkámat és a lendületemet, energiáimat saját vállalkozásaimba fektetném.

De egyenlőre nem vagyok még elég bátor ezekhez a tervekhez, és ha tényleg nyernék a lottón, sorban megcsinálnám valamennyit és nagy örömmel alkalmaznék becsületes, szorgalmas munkaerőt, akiket általában csak kihasználnak. Szeretnék motivációval dolgoztatni embereket, hogy értsék egy hajóban evezünk és ha nekem jobban megy, ők is többet keresnek. És tartanám, amit megígértem és ki is fizetném azt, amit a szorgalmukkal, motiváltságukkal kivívtak maguknak. A mai vállalatok nem értik, hogy motiváció nélkül nem lehet az embereket dolgoztatni - ezen is szeretnék változtatni.

Üdvözlettel: Kriszta

Válasz

Bővíz Móni
2016. április 6. szerda 15:05

Szívet melengető példa. Én csak követni tudom, bár a nyeremény MÉG nincs meg hozzá. De! Ami késik, nem múlik. :)

Válasz

Andi
2016. április 6. szerda 15:07

Vállalkozást indítanék, a tört része elég lenne rá. ( Már részletes tervek vannak, csak a pénz hiányzik.)Befektetném a többi pénzt és a hozamokat jótékony célokra ajánlanám fel.
Üdvözlettel, Andi

Válasz

Tokes Palne
2016. április 6. szerda 15:13

Tisztelt Andras.Teljes mértékben egfet ertek yyMariaval,s onnel is.

Válasz

Edit
2016. április 6. szerda 15:15

Mindenképp dolgoznék és anyagilag támogatnám pld. a hátrányos helyzetű gyerekeket, idős, öngondoskodásra képtelen embereket és a hospice alapítványt.

Jelenleg "nem dolgozom" vagyis nincs hivatalos munkahelyem, aktív álláskereső vagyok, szerencsére anyagi biztonság mellett. Az ismerősök, családtagok nem értik, miért kelek fel 6-7 órakor, miért nem alszom délben, mit stresszek azon, hogy nem találok állást majd egy éve, stb:) Értéktelen időtöltésnek tartom a semmittevést, így el sem tudom képzelni az életemet tanulás és munka nélkül. Már nagyon várom:)

Válasz

    Baráth András
    2016. április 6. szerda 16:19

    Köszönöm Edit, hogy megosztottad velünk a véleményed. Nagyon helyesen teszed, hogy álláskeresőként sem hagyod el magad, és egy megszokott napirend szerint éled az életed, hiszen ez sokat segít abban is, hogy ne érezd hasztalannak magad ebben a nehéz időszakban. Ha már több mint egy éve nem találsz állást, akkor mindenképpen érdemes lenne újragondolnod az önéletrajzodat és az álláskeresési módszereidet. Mi tudunk Neked abban segíteni, hogy hogyan és min változtass az önéletrajzodon, illetve az álláskereséseden. Keresd meg Niki kolléganőmet a 06 80 624 442-es ingyenes zöldszámunkon, aki szívesen elmondja Neked a lehetőségeket. Üdv: András

    Válasz

Csonkiné Perecsi Tünde
2016. április 6. szerda 15:15

Nem értek egyet, azért mert: annyira nem lehet szeretni a takarítást, hogy folytassa...és nem is ebből kell biztosítania a létfenntartását. A bankban sem hagynám a számlámon, csak annyit amennyi a költségekre kell.
- Biztosítanám a gyerekeim számára a biztos normális, (nem fényűző) életet, lakást, házat vennék számukra. Az életük indulásához.
- Biztosítanám a külföldi tanulási lehetőséget is/ diploma után.
- Édesanyámtól (85) megkérdezném, mi az amit szeretne. (Elvinném pihenni..Olyan gyógyászati eszközöket vennék, amit most nem tudok.
- Befektetési céllal vennék ingatlant.
- Kifizetném a hiteleimet, speciális befektetéseket tennék.
- Saját/ családi vállalkozást indítanék. Új életet kezdenék a magam uraként.

Válasz

    Csúcs Mária
    2016. április 9. szombat 21:29

    Miért ne lehetne szeretni a takarítást? Én ugyan nem szeretem, de attól más még szeretheti, Nincs olyan munka amit valaki ne szeretne végezni.
    Attól, hogy te vagy én az épp nem szeretjük, még más szeretheti, Ne légy előítéletes.

    Válasz

Mónika
2016. április 6. szerda 15:16

Kedves András!

Igen sokat gondolkodtam már én is mi lenne ha nyernék egy nagyobb összeget. Hát az az őszinte igazság én sem tudnék otthon üldögélni. Egész életemben keményen dolgoztam és dolgozom most is.15 évesen cseppentem a munka világába szakmunkást végeztem.Van 3 testvérem ebből kettőnek anyagilag én segítettem míg ők főiskolára jártak.
Van egy leányzóm aki most végez általános iskolában. Az álma hogy stewardess lesz. Ezért ha nyernénk első körben neki segítenénk apával.
Aztán van 2 hobbim is amit Imádok : - a horgászat és az Oriflame.
Azt hiszem ezzel el is árultam mindent. Persze nem mindenki osztozik a véleményemben sőt inkább butának tartanak hogy dolgoznék tovább!
De miért is ne?

Válasz

Mimi
2016. április 6. szerda 15:16

Én végre azzal foglalkoznék, amit szeretek csinálni, és nem azon rettegnék, hogy miből fizetem ki a számláimat.

Válasz

Katona Gabor
2016. április 6. szerda 15:18

Kedves Andras!
Egyetertek a takaritono "Martaval" - ugyanis nekem is volt a toto szerencsejatekon tobbszor olyan teli talalatom, ami valamennyiszer tobb milliot fizetett - kozel 35 eve foallasu vallalkozo vagyok es most MLM-l foglalkozom, ahol a jovedelmi lehetoseg a csillagos eg! - Es ezt naponta komolyan hirdetem barkinek itthon es kulfoldon.
6 ev alatt vasaroltam 5 db. Mercedes-t
ebben volt uj is.
Ilyen ember, mint esetunkben "Marta", keves van a Foldon, talan nehany tized szazalek

Válasz

Ildikó
2016. április 6. szerda 15:19

Kedves András!
Én is maradnék a kaptafánál, mert nagyon szeretem a munkámat. A gyerekeknek vennék 1 lakást, a nagyobb részét pedig félretenném nekik az egyetem utánra.
Egyébként a szomszédomék is nyertek, igaz csak 50 milliót, de az életük ugyanúgy folyik tovább, a szomszédasszony szintén takarítónő, a szomszéd autószerelő - aki ha 2 napig egyfolytában nem lesz olajos, már beteg - szó szerint.
Igaz ők is vettek a 2 gyereknek 1-1 lakást, de egyébként semmi nem változott. Nem nézik le a csóró szomszédot. :D
Ildikó

Válasz

Kubik Dzsulietta
2016. április 6. szerda 15:31

Kedves András, minden tiszteletem a milliomos takarítónőnek. Amit írtál a munkamorállal kapcsolatban, egyetértek. Igen, én szintén dolgoznék tovább. Üdvözlettel.K.Dzs

Válasz

Domoszlay Csaba
2016. április 6. szerda 15:32

Szia, András!
Tanulás, munka, befektetés.
Szeretem a jó kávét, ezért szívesen megtanulnám a kávé készítés rejtelmeit.
Ezt követően nyitnék egy kávézót,hogy legyen hol kamatoztatni a tudást.
A maradék pedig befektetés lenne: ingatlan, részvény.

Válasz

P. Diána
2016. április 6. szerda 15:32

Természetesen én is folytatnám a munkámat, ahogy eddig is. Mivel gyógymasszőr vagyok, egy nagyobb, szebb, igényesebb szalont építtetnék.
Én is pontosan új ingatlanba fektetnék, de megtakaritási számlákon keresztül, amit majd később ki tudok váltani, és bérbe tudom adni. Elköltöznék egy kertes házba, ahol megvalósítanám azt a konyhakertet, amire mindig is vágytam, néhány háziállattal - kecske, nyúl, liba, kacsa, tyúk és egy Aquapóniát építtetnék, hogy abban bio-gazdálkodást folytathassak. Nyilván a 160 millióból nyílna arra lehetőségem, hogy még két-egyetemi szakotk illetve OKJ-s tanfolyamot elvégezhessek, olyat, ami szintén pénzt termel. (Ha nem baj, nem árulom el)
Egy fél éven belül el tudnám kezdeni azt a pénzt termelő vállalkozásomat, amelyet hirdetnék is - mivel értek a keresőoptimalizáláshoz is, portálrendszert épitenék, mivel ebben már rutinom van.
Lehet, hogy sok milliót elköltenék a pénzből, biztosan, magamra, a családomra, a befektetett tőke a a személyes fejlődésre menne, hiszen csak így lehet tovább gyarapodni. De a pénz nagy része - 80%-a megmaradna, hogy kamatozzon a bankba.
A forgó tőke a lényeg, ami pénzt hoz, pénzt termel.
Befektetés nélkül nincs nyereség. A magunkba fektetett befektetés pedig biztosítja a legnagyobb értéket.
Ha otthon marad az ember, elveszti az életcélját és megbolondul, biztos a halál, a leamortizálódás, erkölcsi, testi, szellemi pusztulás vár mindenkire.

Istennek hálát mondanék, és egy tizedét visszaszolgáltatnám az Úrnak, hiszen az az Övé. Ez a jóléthez vezető út
Ha kimutatom neki hálámat, megbecsülésemet, akkor nem az egy tizedét fogom tőle visszakapni, hanem a sokszorosát, lényeg, hogy ami neki jár, az jár, nem kell tőle sajnálni, mert ő bőkezű is tud lenni, és ha látja a szándékot, akkor még jobban megjutalmaz.

Válasz

Oszi
2016. április 6. szerda 15:36

Mit is?
Először is életjáradék a szeretteimnek és magamnak,
havi 100-150ezer hogy ne legyenek többé problémáik...
El is fogyna a java...
És abból lehet gazdálkodni ki mire szeretne...
Autó és fenntartása - Nyaralás - Suli - Lakás vagy nyugdíj megtakarítás.
A maradékból pedig passzív vagy aktívház hogy ne legyek kiszolgáltatva senkinek.
Mőgé aquapónia hogy tudjam mit eszek...
Talán ennyi...
Mindenkinek szép napot! Oszi

Válasz

Szabó Miklós
2016. április 6. szerda 15:50

Igen én is dolgoznék tovább,de inkább a hobbymat erősíteném.
Egyetérek a befektetési elképzeéseivel,- mert hosszútávon kell a jövedelem,öregkor stb miatt.
Személy szerint néhány hónapot utazással töltenék el és vennék egy megbízható terepre is alkalmas középkategóriás autót az európai utazásainkhoz.
Átépíteném a kis házunkat gerendaházzá és kis műtermet is kialakítanék..
60 éves vagyok és szívesen végzek fizikai munkát,kertészkedem és restarálok.
Üdv:
Miklós

Válasz

Lavotha Mónika
2016. április 6. szerda 15:52

Kedves András!

Én mindenképpen dolgoznék tovább. Én is szeretek dolgozni. A pénzt pedig mindenképpen befektetném. Lehet, hogy a nyeremény után mást dolgoznék, mint egyébként, pl.egyengetném a befektetéseim útját, de semmiképpen nem tétlenkednék. A munka jó terápia is. Nem szeretném elfelejteni azt sem, hogy honnan kezdtem.
Üdv. Mónika

Válasz

Fantázia
2016. április 6. szerda 15:54

Nyilvánvaló,
hogy keretet kell adnia az életnek.
Ami sok embernek manapsag keretet adha:
-a mélyszegénység /szegénység korlátoz
- az etikus magatartás, ami belulről fakad
-sajnos, esetenként az etikátlan

Eleinte a saját házam táján söprögetnék s rendezném az ügyeimet.
Lehet, h elmennék énekelni, de mindent csak akkor, ha a belso tartás engedi.
Jo lenne egy tengerparti lakás is.

Válasz

Móni
2016. április 6. szerda 15:55

Szia András! Egyetértek Mártával. Nálunk a terv akármelyikünk nyeri meg ( hugi, én, anyu) elosztjuk 3 felé és mindenki azt kezd vele amit szeretne. Én vennék magunknak egy lakást, illetve egy kisebb autot. Én is dolgoznék tovább, ill. bátrabban vállalnék egy kistesot a lányom mellé, ugyanis nagyon szeretnék még babázni de jelenlegi helyzetemben ezt nem igazán tudom bevállalni. Szerencsés vagyok mert van munkám, bár szeretnék mást csinálni. Igy ha nyernék akkor tanulnék tovább okj szakmát, bérszámfejtőnek és ha más nem lenne, vállalkozás formájában csinálnám. Nyugodt lennék hogy van tartalékom. Én erről álmodozom nap mint nap. :)

Válasz

Seres Jenő
2016. április 6. szerda 16:04

Több-milliárdos lottónyeremények kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy (Mártához hasonlóan) továbbra is bejárnék minimálbérért dolgozni, csak egyetlen extrával megtoldva: Harley Davidsonon.

Válasz

Márta K
2016. április 6. szerda 16:06

Kedves András!
A hölgyhöz hasonlóan Én is vennék pár ingatlant,amit kiadnék albérletbe,hogy legyen folyamatos bevételem.Jótékony célra adnék egy részt,de azt jól megvizsgálnám,hogy hova.
Természetesen segíteném a gyermekemet és néhány olyan nagyon közeli barátom akik nekem is sokat segítettek és akiknek hálás vagyok ezért.Azt,hogy nyertem nem verném nagydobra,de egy utazásra elmennék.Dolgoznék,de nem azt amit és ahol most dolgozom,hanem amit igazán szeretnék csinálni és mindig is szerettem volna,mert lenne rá pénzem és időm,hogy 55 éves fejjel átképezzem magam.
Ha találnák biztonságos befektetést egy részét odatenném.
Üdvözlettel:Király Márta

Válasz

Emese
2016. április 6. szerda 16:06

Tulajdonképpen,egész életében ezt csinálta, és el sem tudja képzelni mit is csinálhatna mást takarítás helyett.Már nem tud és nem is nagyon akar változtatni,így érzi magát biztonságban.Ezt szokta meg,és a vagyon gond is, ugyan olyan nagy gond mint ha nincs pénz.Ezért nem engedi meg magának hogy más legyen.Csak befektetni tud ,indítani belőle nem tud semmit hiszen eddig sem ezt csinálta.

Válasz

Tóth Anikó
2016. április 6. szerda 16:09

Kedves András!

Köszönöm, hogy megosztottad velem is a Márta sztoriját. Én szintén úgy gondolom, hogy a munkára mindenkinek szüksége van, és joga is van valamilyen formában, és az, hogy milyen munkáról lehet szó és mennyi időt tehet az ki, az már mindenkinek egyéni hozzáállásától, lehetőségeitől, és ebbe minden bele tartozhat, legjobb esetben tudatos hozzáállásától, megtervezésétől, önmagába vetett bizalmától és élethelyzetétől is függhet. Olyan esetben, amelybe Márta került, szerintem már megteheti mindenki azt, hogy megválasztja azt, amit a legjobbnak tart az életében- gondolok itt arra, hogy milyen helyzetben van, mire van leginkább szüksége ahhoz, hogy minden rendben legyen az életében és mi az, ami a lelki békéjét és harmóniáját adja. Lehetséges, hogy az Égiek, az Élet ajándéka volt a pénznyeremény a szorgos és kitartó hozzáállásáért. Lehetséges, hogy lazíthat. A munka fontos, egy adott munkahely esetében pedig az sem mellékes, hogy meg van - e fizetve, élhető életet élhet- e a dolgozó, vagy állandó stresszben van a kiadások miatt, és azért, mert nem értékelik megfelelően a munkáját.
Szerintem a biztonság, a megbecsülés, az elismerés nagyon fontos mindenkinek, és hogy jó helyen élhesse az életét, és mindenek felett szeretetben. Fontos lenne, hogy minden dolgozót becsüljenek és elismerő fizetéssel jutalmazzanak.
Minden csodálatosat,minden jót és minden szépet kívánok Mártának, és Neked is András.

Szeretettel: Anikó

Válasz

Viola
2016. április 6. szerda 16:14

Kedves András!

Én abból a pénzből előszőr is édesanyámat vinném el egy jó orvoshoz, hogy meg legyen az a bizonyos kockázatos műtét majd miután Ő róla gondoskodtam, akkor magamnak vennék egy kisebb lakást és utána elmennék a hőn áhított tanfolyamra amit most sajnos albérlet mellett nem tudok finanszírozni. Majd egy kisebb vállakozást indítanék amelybe én dolgoznék. :) A többit pedig ügyesen tartalékolnám vagy idővel ingatlanba is fektetném.És, hogy a szorakozás se maradjon ki mert úgy-e úgy szép az élet, szerveznék egy közös családi nyaralást, mert ilyen sem volt még. :D

:))) Milyen jó is egy kicsit álmodozni, meg megbizonyosodni, hogy történek még csodák és hogy vannak emberek akik két lábbal a földön maradnak még ilyen esetben is.

Szép napot!

Válasz

Éva
2016. április 6. szerda 16:20

Kedves András!
Igen, valószínűleg ha nyernék a lottón egy ekkora összeget, én is dolgoznék utána is. Bár lehet, hogy pontosan ott és azt amit addig. Elképzelhető, hogy végre olyan munkát végeznék amit örömmel csinálok és élvezem. Egész más az amikor örömmel dolgozom és boldoggá tesz az amit csinálok. Ekkora összeg mellett már nem "kenyérre" kell a fizetés. Addig viszont nem finnyáskodhatunk......azt kell csinálni amiből megél a család.

Válasz

Rapcsak Csila
2016. április 6. szerda 16:23

EYuLlUdv mindenkinek.IGen nagyon okosan csinalja es ritka mint a feher hollo.Nyert a lotton es dolgozik o meg tobbet fog nyerni mert halas erte.De biztos bevonzotta mert pozitiv eletszemlelete van.En sem szeretnek unatkozni ha tortene ilyen

Válasz

Kovacs belane
2016. április 6. szerda 16:24

Én is tovább dolgoznánk mivel az ember nem csak ma de holnap is megkel èlni és az emberek is ugyanúgy hiányoznának. Üdv gabi

Válasz

Hegyi Franciska
2016. április 6. szerda 16:27

Én is dolgoznék tovább . Sajnos ezt látom én is ,hogy némelyik ember munka moráljával igen csak nagy baj van !! Nem régen beszéltem egyetemi oktató ismerősömmel aki szintén azt mondta nem akarnak dolgozni a fiatalok!!!!

Válasz

Tasi Katalin
2016. április 6. szerda 16:31

Először kifizetném a bátyám adósságait, hogy egyenesbe jöjjön. Egy rossz válás miatt a vállalkozása nem prosperál és kellene neki egy autó (a régi már recseg-ropog). Nekünk és bennünket is szokott fuvarozni, így a mi érdekünk is egy jó autó.
Egyébként édesanyám 80 éves, én rokkantsági járadékot kapok. Mellette dolgoznék, ha végeznék a vizsgáimmal. A pénzt el tenném. Annyi extrát költenék belőle, hogy minden évben elvinném édesanyámat 1 hétre , mert már 20 éve nem nyaraltunk.
Szóval tulajdonképpen majdnem ugyanazt csinálnám, mint Márta.

Válasz

Éva
2016. április 6. szerda 16:33

Kedves András! Pontosan ezt gondolom én is, ha nyernék, akkor is dolgoznék, mert szeretek dolgozni. Jelenleg szeretném, ha lenne munkahelyem, de az, hogy nincs, nem azt jelenti, hogy nem dolgozom sokat! Pontosan azt gondolom,ugyanúgy kell tovább élni akkor is, ha jobbak a körülmények. Mint ahogy olyankor is becsületesen dolgozom, és minőségi munkát csinálok, amikor senki nem látja! Mindig, minden napra megvannak a céljaim, terveim! A hét minden napján következetesen...Így is, hogy nincs munkahelyem, fizetésem....
Egyébként mint bizonyára Te is tudod, több kutatást végeztek ezzel kapcsolatban, több cikk is megjelent, és bizony, csak azok az emberek maradtak "fenn", akik a nyereményük után is tervszerűen éltek, dolgoztak, a pénzüket befektették. Akik szétszórták, elherdálták, szegényebbek voltak később, mint valaha bármikor az életükben.
Mindig "kiakadok", amikor azt hallom: "ha nyernék a lottón, soha többé nem dolgoznék".
Tehát ha én nyernék a lottón, megbeszélném a (szűk) családommal, hogyan tovább, kinek milyen tervekben segítség, milyen lehetőséget lát a szerencse adta pénzösszegben.
Mindenképp adakoznék pl. a helyi nagyon - nagyon minőségi munkát végző zeneiskola fejlesztésére, és ezáltal lehetőséget biztosítanék minél több gyermek zenei fejlődésére.
Adakoznék tanárok képzésére, fejlesztésére, tréningeikre, szupervízióikra, rekreációra, talán alapítanék egy ösztöndíjat nekik.
Létrehoznék egy alapítványt is gyermekprogramok, közösségi terek létesítésére, hogy a szabadidejüket úgy tölthessék el a gyerekek, ahogy az "a nagykönyvben meg van írva" :)
Sorolhatnám még, rengeteg ötletem van.
Nagyon sok dolgom lenne, ha nyernék a lottón....és ahogy a családomat, gyermekeimet ismerem, velem egyetértésben ők is ezt tennék :)

Válasz

    Gombkötő Györgyi
    2016. április 6. szerda 17:07

    Kedves Éva! Mennyit adakoznál a nagyon minőségi munkát végző zeneiskolának? Maradjunk a példánál 160 millád van. :)
    A tanárokra, alapítványra mennyit szánnál? Van üzleti terved? :) Csak azért kérdezem mert saját 5letet nem említettél, a kultúra viszont jelenleg nagyon drága mulatság fizetésből. Remélem nem bántó a kérdésem.

    Válasz

      Éva
      2016. április 6. szerda 20:56

      Kedves Györgyi!

      Természetesen nincs pontos üzleti tervem, hiszen nem ez volt a kérdés.
      Az egy másik dolog, hogy az ember kidolgozza, kiszámolja, amikor ott az ideje.....

      Ezek a fontos dolgok számomra, ezért erre áldoznék.

      A zeneiskolánk valóban többszörösen elismert, kiemelten sikeres, de pl. az épületre nagyon ráfér egy felújítás.... Akár erre is adakoznék.
      És éppen ezért is adakoznék, mert a kultúrára nagy szükség van mindenkor.
      És azért is, mert több szempontból kötődöm az előzőekben felsoroltakhoz.

      Az üzleti tervet és az ötleteket kidolgozom, amint enyém a pénz :)

Kata Sipos
2016. április 6. szerda 16:49

Kedves Andras,

En is a szerencsesek koze tartozom akik szeretnek dolgozni es szeretik a munkajukat.

Ha nyernek a lotton en hazakoltoznek a csaladommal egyutt, es otthon keresnek hasonlo munkat vagy nyitnek egy kis uzletet mint amilyet a kikoltozesunk elott eladtam.
A ferjem is megcsinalhatna a kis logisztikai ceget amit nyugdijas eveire tervezget. Segitenem a fiaimat akik szinten szeretik amit csinalnak hogy ne bajlodjanak a jelzaloggal.
Kicsit azert rendbe raknam a hazunkat es tobbet utaznank meg neha messzebbre...
Mivel egesz eletemben a sajat eletemet epitgettem, nem valtoztatnek rajta drasztikusan, csak elobbre jonnenek a tervezett dolgok.
Sok sikert a munkadhoz!

Sipos Kata

Válasz

Gombkötő Györgyi
2016. április 6. szerda 16:54

Helló András!

Jó kis sztori! :) Imádom az ilyeneket olvasni, hallani. Nos szerintem ez igen ritka hozzáállás, még annál is..., persze biztos sokan vannak akik 'elméletben' azt mondják, persze nem gond :) ezt-azt és még amazt is fogom csinálni, dolgozom majd mert már van tőkém! Dehogyis, nagyot képzel és akkor is túl fogja méretezni a lehetőségeit. Szerintem ez attól függ, hogy van-e valakinek elképzelése, álma amit megvalósítana és szívesen csinálná, amivel kicsiben már eddig is foglalkozott. A kérdésedre válaszolva: Igen, tovább dolgoznék mert őrülten szeretnék gyümölcsöst, szőlőt, zöldségtermesztést, állatokat..., saját gazdaságot pedig fővárosi vagyok. Nem mondom, hogy nem adnám ki a munka nagy részét másoknak, hiszen nem szeretnék belerokkanni, viszont így másokat is keresethez juttatnék tehát mindenki jól járna. Idővel pedig kifőzdéket nyitnék amit a sajátból megtermelt árumból látnék el. Nem is értem mi a jó a gyorséttermekben, max.: hízókúra+egészségtelen táplálkozás. A példánál maradva szerintem a Márták azt szeretik csinálni amit és ezért nem ülnek otthon karba tett lábakkal 160millával a zsebükben.
Azonban amit arról írtál, hogy 1 csomó ember munkamorálja milyen azzal nem értek egyet, nem muszáj megtalálnunk a munkánkban a szépséget ha nincs benne semmi ami örömet okoz. Nincs mindenkinek lehetősége azt csinálni amit szeretne és sokaknak még arra sincs lehetőségük, hogy kitalálják mit szeretnének. Még ha rendesen dolgoznak vagy dolgoznának, azért arról is tegyünk említést milyenek a feltételek a munkáltatóknál, hogy a fele sem igaz annak amit állásinterjún elmondanak, hogy az éhbérre sem elég ami nettóban a számlájukon landol 3 műszakban, hogy 1db kulturált mosdó nem áll rendelkezésre sok helyen...sorolhatnám de gondolom ezzel már mindenki találkozott valamilyen formában. Szóval elhelyezkedsz valahol, mert ki kell hozni a hónapot. Benyeled a kakit amit lenyomnak a torkodon, hiszen nem akarsz az utcára kerülni és éhes is vagy, netalán 1-2 gyerek is enni kér + óvodába iskolába kell járatni őket. Szeretném megkérdezni milyen munkamorálja legyen netto: 90ezerért ennek a munkásnak?
Nem taglalom tovább, mindenki tudja hogyan megyen ez, csak nem nézem jó szemmel, hogy még jobban tapossuk őket mert ezt tanultuk fentről. Nincsenek szakmunkások, pedig nem egyforma tehetséggel születünk nem fog mindenki egyetemre kerülni. Az én elgondolásom szerint betanított munkásokat alkalmaznék mert ezekre nincs szakma, és éppen illeszkedne abba az elmebeteg rendszerbe ami kialakult nálunk.
Remélem nem vagyok egyedül a véleményemmel és köszönöm, hogy lehetőségem volt leírni mit gondolok erről. Örülök a téma felvetésének, engem inspirál és jó kis tovább gondolkodást mindenkinek akit megmozgatott a téma. :)

Válasz

Zsuzsi
2016. április 6. szerda 17:04

Kedves András!
Teljesen egyet értek Mártával!
Ha nyernék a lottón én is ugyan úgy tovább dolgoznék aztal a különbséggel,hogy még több időt forditanék tanulàsra.
Most is tanulok mindig,természetesen olyan dolgokat,amik érdekelnek,amiket szeretek.A pénz által talán még több lehetőségem lenne az ismereteim bővitésére☺.De a tanulásról igy sem mondok le,mert valahogy mindig megoldom?.
Üdvözlettel:
Zsuzsi

Válasz

Zádori Matild
2016. április 6. szerda 17:06

Kedves András.
El olvasva Márta történetét Tisztelem becsülőm hogy ennyi pénz ellenére is meg maradt embernek.Én nem tudom mit tennék mert nem volt soha ennyi pénz a kezembe,De ismerve magam én is dolgoznék biztosan .
üdv : Matild

Válasz

Bányai Tamás
2016. április 6. szerda 17:16

Ez KAMU. Olyan mintha a régi párttitkárokat hallgatnám. Amennyiben meghívsz a lakásodban egy finom vörösborra akkor elmondom a tutit. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a történet akkor lenne építő jellegű ha úgy kezdenéd... és felvett először egy majd több segítséget...beépítette a felvételnél az Önnél tanultakat. Aki csak 1- 1miiló Ft között találkozott a pénzzel az nem tud mit kezdeni magával és a pénzzel. A munka szeretete, a pénz fialtatása az szakma. Aki nem tudja hogyan kell 1millióból sok milliót fialtatni az el sem kezdje. Tisztelettel

Válasz

Réka
2016. április 6. szerda 17:22

Nekem ez a történet példa a kicsinyességre, az ötlettelenségre és a mélyen a "kisemberbe" ivódott félelemre. Nem tetszik a történet, azzal együtt, hogy értem, mit akartál vele mondani. Számomra a munkával szembeni alázathoz azonban hozzátartozik az, hogy merjek megújulni, tudjam, honnan hová tartok, hogyan lehetek több és jobb a szakterületemben. Ha lehetőséget kapunk, azzal élnünk kel, nem kuporgatni - sem a pénzünket, sem a tehetségünket.

Válasz

    Gombkötő Györgyi
    2016. április 6. szerda 18:27

    Réka! A Te hozzászólásod őszinte és egyetértek minden szavaddal.
    Bizony ez nagyon komoly hozzáállás!

    Válasz

Nóra
2016. április 6. szerda 17:29

Kedves András!

Én tuti dolgoznék tovább, mert nem bírom a passzív életet.

Persze egy kis szünetet tartanék fizetés nélküli szabadsággal, 1-2 hónapot.
Azért is, hogy rendbe szedjem magam körül a dolgokat, lakást - ajtó-ablak festés, és azért is, hogy újra legyen nagy nyári szabadságom.
Mivel anno tanárként dolgoztam, ott a nyári szünet végére már untam magam, így biztos, hogy rövid idő után visszamennék a munkába.
Sajnos még nincs gyermekem, de ismerve magam én a munkából mennék szülni és elég hamar vissza jönnék, még ha távmunkába - részmunkaidőbe is.

Szeretem, amit csinálok, szerencsére a végeredménye látványos is és hasznos is.

Az biztos, hogy a nyeremény egy részéből adakoznék olyan célra, hogy a magyar hagyományok és kultúra ápolás jobban érvényesüljön, Több idő legyen az iskolában megismertetni a gyerekekkel a Magyar népviseleteket, régi épületeket, ünnepi szokásokat, tájegységeket, táncokat, mondókákat, énekeket.... Mert hiába a Páva műsor, kis réteg még mai napig, ahol foglalkoznak ilyennel. Igenis a felnőtt embereknek is jobban megmutatnám ezeket a dolgokat, mert ha a szülő ellenáll ezeknek a dolgoknak, akkor a gyerekeknél is igen magas számban az elutasítás lesz érvényben

A nyert pénz egy részéből elkezdeném kidolgozni a lehetőségét a kötelező alkalmassági vizsgát a vezetésre első jogosítványhoz és a kötelező KRESZ és forgalmi vizsga ismétléseket 5 évente - szigorítottabb vizsgával, mint egy kezdőé. Persze a rutinos vezetőknél sem ártana időről időre egy megfelelő alkalmassági vizsga, mert a mostani orvosi az semmit nem ér.

Mivel matek-informatika tanár végzettségem van tuti, hogy adnék arra pénz, hogy értelmesen megreformálják a matek és informatika tantárgyak tantervét. Értelmesebb és gyakorlatiasabb, példa - folyamat orientált tankönyveket íratnék. Akár segédeszközök - reprezentatív eszközök készítésére, rendelésére kisebb keretösszegeket adnék iskoláknak. Pl.: meg tudja fogni a kezében a kocka hálóját és nézegetni... mert ez ma már nem fér bele az órákba.

Nóra

Válasz

Martincsek Zoltán
2016. április 6. szerda 17:33

Feltűnt a hozzászólók arcnélkülisége, az enyémet vállalom.
Én segítséget kérnék, nálam tájékozottabb, vállalkozásban, befektetésekben otthon lévő embertől, hogy megkönnyítsem a magam, szeretteim és a mások életét,anélkül hogy tönkre mennék. Segítőnek jelentkezem!
Biztos nem véletlenül, hanem megérdemelten és céllal kapta a sorstól a nyereményt!
Jó egészséget, jó munkát, és további szerencsét kívánok hozzá!

Válasz

Tóth Edit
2016. április 6. szerda 17:38

Keves András!

Köszönöm neked ezt a tanulságos és elgondolkodtató történetet! Ha nagyobb összeget nyernék,ugyan olyan szorgalmasan dolgoznék tovább mint ahogyan eddig is tettem,mert szeretek dolgozni.De nem a munkahelyemen kamatoztatnám a tudásom,hanem megvalósítanám régi vágyamat,saját üzletet nyitnék,és a lányommal közösen működtetnénk. További jó munkát!

Üdv. Edit

Válasz

Csergő Éva
2016. április 6. szerda 17:54

Szia András, kedvelem ezt a történetet, mert tanulságos, emberi és ugyanakkor kissé szürreális is... Abban is teljesen igazad van, hogy ebben az országban az emberek munkamoráljával komoly gond van és amondó vagyok, hogy hiába a remek életrajz által megszerzett állás, ha abban nem bizonyulunk hasznosnak, ha nem adunk bele mindent. Ha én nyernék elegendő pénzt ahhoz hogy megvalósítsam álmaim vállalkozását, akkor azt tenném, de mindenképp dolgoznék tovább. Ahol most dolgozom, az roppant távol áll a személyiségemtől és a képzettségemtől is, ennek ellenére nap mint nap találok benne valami jót...mert szeretnék benne találni, mert ez kell ahhoz, hogy a tőlem telhető maximumot nyújtsam. Egyébként ugyan mi értelme lenne..?

Válasz

Bókáné Ildikó
2016. április 6. szerda 17:56

Csak gratulálni tudok a hölgynek,emberségből ötös!Hát most biziny rám is rámférne egy kissebb nyeremény,mert a szüleimnek el kell adniuk a házukat a testvérem miatt.Én őket segíteném s természetesen tovább dolgoznék.aA munkámat én se nagyon szeretem,de nem is tudnék csak úgy lenni a nagyvilágban.Ritka az ilyen kitartó ember a mai világban,sajnos a mai generáció nem így gondolkodik!Csak egyre nem gondolnak,könnyen jött pénz könnyen elmegy.Üdvözletem küldöm.Ildikó

Válasz

KH Krisztina
2016. április 6. szerda 17:58

Kedves András,
én (szamár előre) a következő konkrétumokkal gyarapítom a hozzászólásokat: ha engem érne ilyen szerencse, akkor az anyagi gondjaim azonnali megoldásán felül beiratkoznék egy egyetemre, hogy régi vágyamat megvalósíthassam és másoddiplomát szerezzek nyelvtanárként. De mellette természetesen dolgoznék tovább a jelenlegi állásomban s elkezdenék egy (szintén régi álom) vendéglátóipari vállalkozást.
üdv
Kriszti

Válasz

Novák Sándorné,Ottilia
2016. április 6. szerda 18:15

Ha sokat nyernék, akkor is ugyanúgy dolgoznék tovább,mert ezt helyesnek tartom...Természetesen a pénzt sem szórnám. Valamint segítenék pár embernek,akikről tudom hogy nagy szükségben vannak.
Üdvözlettel. :)

Válasz

Holubák László
2016. április 6. szerda 18:22

Kedves András!

Idilli állapot! Ha volna , akkor otthonom felújitására képzelném az összeg egy részét.
Eszembe jut a következő mondás ,, a munka nemesit ''. Jó lenne ha volna, de nincs.
Van viszont Móricz Zsigmondi ,, 7 krajcárom '' . Egy kicsit eltörpül a Márta által nyert összegnél. Munka s a pénz viszonya? Filozófikus kérdés. Mit jelent dolgozni?
Dolgoznék- e tovább? Amig vagyok tevékenykedem ,teszem a dolgom, amikor már nem............... . Jó dolog ha van az ember fiának megbecsült munkája s dolgos mivoltának eredményes visszaigazoltsága. Hasznosnak lenni csodálatos!

László

Válasz

Kiss Anita
2016. április 6. szerda 18:23

Természetesen tovább dolgoznék én is. Teljesen egyetértek a hölggyel, aki nem akarja a munkáját feladni. Ha egyszer szereti csinálni?! Egy nagyobb összeg, mint pl. 160 MFt már megadja azt a luxust, hogy az ember olyan munkát vállaljon, amit szívesen végez. Bár a munkamániából kicsit visszavennék, hogy legyen időm élvezni is a családommal az anyagi biztonságot. Minden azon múlik, hogy valakinek hivatása van, vagy munkahelye. Aki csak állást kell, de dolgozni nem akar, az a milliókat is csak elherdálja, nagy valószínűséggel. A mértékletesség, a tisztesség, a jól végzett munka öröme kiveszőben lévő fogalmak, ezért igen nagy becsülete van azok körében, akinek még számít valamit.

üdv. Anita

Válasz

Máté Ildikó
2016. április 6. szerda 18:47

Kedves András!
Tetszett az írás, egyetértek Mártával. Még akkor is, ha tudnék rengeteg elfoglaltságot tudnék találni magamnak megfelelő anyagi biztonsággal a hátam mögött, a munkámról nem szeretnék lemondani teljesen, mert szerintem ebben az esetben az ember könnyen elveszíti a realitásérzékét és a megfelelő kapcsolatát a külvilággal. Azt esetleg el tudnám képzelni, hogy a sok-sok vállalást egy kissé lefaragnám, már csak a stressz miatt is, hiszen az is tud "ölni", akárcsak a munka hiánya.

Válasz

kàzmér julianna erika
2016. április 6. szerda 18:54

Nagyon tudom tisztelni az ilyen embert õszintén kivànom legyen hosszu életü boldlg sokan követhetnék a peldáját

Válasz

Miska72
2016. április 6. szerda 19:07

Ha nyernék 160 milliót biztos nem dolgoznák tovább. Ha munkás vagy mindenhol megaláznak, kihasználnak. Szalag munkásként fizetett Kinte Kunta vagy. Munkásként LAKÁSRÓL NEM IS ÁLMODHATSZ!!! Családról meg pláne nem!!! 80-100-140 ezer nettó fizetésből soha nem lesz lakásod. Én nem is tudom emberek miből járnak külföldre. Az országban sokan lopnak!!!!??? Mindenki lop valamit aki kocsit lakást tud venni, meg fenntartani. András te se 80-140 ezret keresel. Fogalmad nincs, mi a munkanélküliség. Mint írtam sikerült munkát találnom, sokáig nem dolgoztam, ilyenkor ez ember életkedve is elmegy. Még az a szerencsém, egyedülálló vagyok, de ha lenne feleségem, meg gyermekem, fel is kötöttem volna magam!!! Mai nap a munkahelyemen, egy csoportot latoltak, mert előbb mentek szünetre, mint ahogy a hangjelzés megszólalt. A csoport vezető azt mondta nekik, még egy ilyen, és mindenki 50% teljesítmény megvonást kap. Ezt üzeni a területi vezető. Erre egy ember, az ugye nem baj hogy előbb vagyunk itt 30 perccel, de ha 2 perccel előbb mosunk kezet az baj??? Mond meg hogy kilépünk mind a 8-an ha nem tetszik. Egy ismerősöm most kezdett ott dolgozni. Mondja ez rám is vonatkozik? rád nem te tegnap jöttél, ne tanuld el tőlük. Mondja ott az embereknek, hogy ti nem tudjátok milyen ha nincs az embernek munkálja, én 4 órában dolgoztam 40 ezerért. De különben a munkáltató azt tehet az emberrel amit csak akar. És ki is használják az embert. Nagyon sok cég rabszolgatartó. Munkával csak púpot lehet szerezni. Aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni. Ezért nem a termelő munkával csak rezsire valót lehet megkeresni, mert a munka gyümölcsét mindenhol a főnökség viszi haza. Amúgy is át vagyunk cseszve a személyi jövedelemadóval is!!! Egyszer a cég adózik, aztán én adzok, aztán a boltban megint adózok. :) Egyszer volt egy jó írás a neten. Mondjuk dolgozom a lufi hámozó BT-nél. Azt mondja a cég. nagyon megvagyunk elégedve a munkáddal, itt van 300 ezer Ft fizetés. A cég ugye ez után befizeti az adót a járulékokat. A cégnek 385.000 Ft-jába kerülök. Kopogtat a nagy testvér. De jó hogy 300 ezer Ft-ot keresel, fizesd be az adót! Ebből befizetem a járulékokat, kézhez kapok 199500 Ft- ot. Elmegyek a boltba vásárolni, és kifizetem a vásárlás után a 27% Forgalmi adót. Ez 53865 Ft tehát a tényleges keresetem 145.635 Ft. 300.000-145635=154365 Ft-ot keres rajtam az állam!!! TÖBBET MINT AMIT ÉN VISZEK HAZA!!! Több mint a felét lenyúlja az állam!!! :) Ugye érdekes és szórakoztató??? 145635 Ft-ot keresek havonta, ha nem eszem nem megyek sehova 10 év alatt van 17476200 Ft om ami kb egy normális új lakás ára, vagy egy használt ház. :) Na és akkor még nincs kifestve, Jó ezt nem számolom, de se szőnyeg, se mosógép, se tévé, se kávéfőző, se tűzhely, se mosógép. se bútorok, se ágy, se függöny, se csillár. se.......................Autóról ne is álmodjon a munkás. Szerinted??? Annak könnyű aki 500 ezret, meg 3 milliót keres havonta. Csak pénzel lehet pénzt keresni. Nem kell szakembernek lenned, csak pénzednek. Akinek pénze van az dolgoztat, és más keresi meg neki a kenyérre valót. Csak a hülye, és a szegény dolgozik!!!

Válasz

    Kata
    2016. április 7. csütörtök 07:16

    Nagyon igazad van. Tömegek érzik mindazt, amit leirtál a saját bőrükön.
    Akinek pénze van, nem kell, hogy esze legyen. S pénze leginkább a pofátlan, gátlástalan embereknek van...Minden családtagom járt már úgy, hogy elküldték, de előtte jól kikészitették olyan vádakkal, ami bárkire ráfogható. Elküldenek, s hiába dolgoztam becsülettel, még talpra állni is nehéz utána, annyira a földbe döngölnek.

    Válasz

      Csúcs Mária
      2016. április 9. szombat 21:38

      Hát én megnézném azt a becsületes munkát.

    Csúcs Mária
    2016. április 9. szombat 21:42

    Ha előítéleteskedés helyett a munkára fordítanád az energiád, meg az önmagad képzéséra akkor boldogulnál is.
    És mond csak hogyan veszed magadnak a bátorságot, hogy Andrást ki kezd. Mit gondolsz mennyit dolgozott, mennyit képezte magát, és milyen értéket ad át, sokat még ingyen is, hogy ő is kapjon az értékének megfelelően.
    Tudod, mindenki annyit keres, amennyire a piac értékeli a munkáját.
    Vagy azt is mondhatnám, hogy annyit amennyi emberre hatással tud lenni.

    Válasz

Weller Andrea
2016. április 6. szerda 19:07

Valójában András már mindent elmondott,amit én mondtam volna.De igen..én is dolgoznék..de akkir a mn

Válasz

Gabriella K
2016. április 6. szerda 19:09

Én több diplomával olyan karriert hagytam ott segítő, nőiesebb munkákért és hogy több időm legyen a majdani családomra, amiért 11 évig dolgoztam nagyon-nagyon keményen. Most én is bejárónőként dolgozom, és mondhatom, mindenképpen megérte a váltás. A jövőben szeretnék alternatív gyógyászat területén is tevékenykedni, de ha tehetem, akkor is fogok takarítást is vállalni, mert fitten és harmóniában tart.

Válasz

Weller Andrea
2016. április 6. szerda 19:09

A technika ördöge?Szóval,legfeljebb a hobbim lenne a munkám...de dolgoznék!

Válasz

Sashegyi Tamás
2016. április 6. szerda 19:14

Kedves András!

A magam részéről én is gratulálok a nyertes Hölgynek, bízván abban, hogy tudni fogja, hogyan lehet, illetve kell ennyi pénzt elkölteni.
Az ilyen hatalmas összegű nyeremények kézhezvételét követően azonban elég sokan nem tudják, hogy mit kell kezdeni ekkor összeggel. Annyi biztos, hogy ebben az esetben már szükséges rendelkezni némi pénzügyi tapasztalattal is, de egy dolog azonban mindenképpen betartandó. Amennyiben a nyertes személy rendelkezik munkahellyel, azt semmiképpen ne hagyja ott, ugyanis a munka termelékenységével az egyén anyagi- és kulturális igényeink a biztosítását célozza, valamennyi egyéb tevékenység, de különösen az alkotás során az egyén saját személyes világát tükrözi teremtő módon, a mondanivalókat új formába öntve vagy a természetnek újonnan megismert törvényszerűségeit megfogalmazva. Az ÉN fenntartása, minden életkorban egy alaptevékenység, amely felnőttkorban maga a munka.
Vagyis így egy biztos alapot mindig tudhat maga alatt, bármit tesz is a nyereményével. A pénz egy részt természetesen célszerű felhasználni arra, amire éppen feltétlenül szükséges, pl.: lakásfelújítás, rendkívül hiányzó, és mindenképpen hasznos, hiányzó termék(ek) megvásárlására stb. Egy ilyen jellegű százmilliós nagyságrendű összeg esetén 10-20 mFt-ot célszerű a folyószámlán tartani, de nem lekötött formában(!) a többit pedig már külföldi pénzintézetnél lekötni, de természetesen csak a pénzintézetek felől történő előzetes tájékozódást követően. Azért írom azt, hogy külföldi pénzintézetnél, mert sajnos a Magyarországon működő pénzintézetek nem nagyon megbízhatóak. Ezt saját tapasztalatomból tudom írni, mert már éppen a 3. pénzintézet itt nálunk, akinél nyoma veszett a számlakivonataimon az átutalási megbízásaimnak és ezek közül az egyiken már milliós nagyságrendű az összeg. Természetesen a tőzsdét már senkinek nem ajánlom, kivéve, ha szakember, mert az ottani tevékenységhez már óriási szaktudásra van szükség.

Válasz

Gabriella K
2016. április 6. szerda 19:16

Olvastam olyan zenetanárnőről, aki Németországban kezdetben takarítást, újságkihordást vállalt, majd amikor zenetanárként elhelyezkedett, megmaradt újságkihordónak reggelenként, mert ez biztosítja neki a frissességet, a testmozgást és szereti is. kimondhatatlanul jó érzés, amikor megadatik az embernek, h saját maga döntheti el, h milyen munkákból és milyen arányban "állítja össze" a munkarendjét. Én is tapasztalom már saját bőrömön ennek előnyeit, igaz, én sem Mo-on. Ott ez azért keveseknek adatik meg....

Válasz

Sipos Péterné Anna
2016. április 6. szerda 19:27

Kedves András és kedves Munkatársaid!

Már nagyon régóta terveztem, hogy megírom Neked/tek a történetem a Gerillával kapcs.ban,de mindig csak hallogattam.

Hogy miért (csak)most, mikor nem ez a kérés/kérdés, jelzem, hogy nagyon is ide fog vágni, és remélem másoknak is hasznára válik!

Bár nekem is sok időmet a munka,és a család tölti ki☺.

Nevezett" Márta"története generálta bennem, hogy érdemes rá időt szánnom (bár most is csak a kisfiamra várva van pár percem).

A Gerilla módszeredet kb.4 éve fedeztem fel, már nem emlékszem hogyan, de nem is ez a lényeg!

A lényeg, hogy miért!

Közel 10 évig voltam egy kis vállalkozás alkalmazottja, ahol mellék állásban gyes időtartama alatt takarítónő lettem.

A sors úgy hozta, hogy kb.0,5 év múlva kérték a csoportvezetők, hogy ne menjek vissza a főállásomba, hanem szeretnék, ha Náluk maradnék teljesidős munkavállalóként.

1,5 múlva vezető váltások történtek minden téren, így kérték, hogy legyek csop.vez., aztán középvezető stb.

A lényeg, hogy minimum 25-30 alkalmazotatt kellett koordinálni a mindennapokban.

És itt jön "Márti"történetének a lényege....

Ahogy Te is sokszor említetted tanulmányaidban, (mind vezető, mind alkalmazottként használtam a módszereket,oktató könyvek megvásárlásával,online tanfoly.stb) és ezen a történeten keresztül is, NAGYON -NAGYON NEHÉZ szorgalmas, jó munkatársakat, munkaerőt találni! (aki megérti, hogy az ő érdeke is , hogy a cége fejlődjön előre jusson, becsületes, tiszta, határidőre elvégezze a rábizott feladatait, stb.)DE....

SAJNOS úgyan ilyen NEHÉZ, jó Felettest is találni.....(aki elismeri a tehetséged, szorgalmad, tapasztalati tőkédet, kreatívitásod((nemcsak elvárás szerint)) stb.)

De hiszem, hogy létezik az egymásra találás mint Nálad is pl.a "Mártival"való jó munka kapcsolat.

Minden elismerésem a "Mártié"☺

Ügyesen oldotta meg a nyereményének és az életének is ezt a programját!

Ebből a történetből is azt a nagyszerű tanulmányt, értékelést vonom le, hogy érdemes tovább harcolni az "értékbecslésünkért", mert a tudásunkat amit felhalmoztunk, társitjuk a szorgalmunkkal, kitartásunkkal, akkor értékteremtőek leszünk mind a magunk, mind azok számára Akik igénylik mindezt Tőlünk.

Bármilyen nagy összeget is nyernék, tovább dolgoznék, de a CSALÁDOMRA SOKKAL SOKKAL TÖBB időt forditanék!

A munka világa szerintem mindkét félnek bartel, jól kell tudni értékesíteni minden értelemben!

Minden jót, és további sok sikert kívánok!

Üdvözlettel
S. Anna

Válasz

Barnabásné V
2016. április 6. szerda 19:30

Sziasztok!
Sokáig gondolkodtam, leírjam-e mit gondolok... De végül is Ti kérdeztétek!
Én mindig úgy gondoltam, hogy életem végéig dolgozom... 1. azért, mert szeretem amit csinálok, 2. mert a nyugdíjból amit majd kapok úgy sem tudok megélni, 3. mert régen az én időmben úgy neveltek: a munka nemesít (amibe van is valami).
Most, hogy 60 éves vagyok és dolgozom, egyre kevésbé tetszik ez az ötlet... mondhatnám, hogy majd Ti is meglátjátok, ha ennyi idősek lesztek... de nem mondom, mert ki tudja ki hogyan vélekedik majd akkor.
Egy biztos: 18 éves korom óta dolgozom, kevés szabadsággal, sok küzdelemmel... hát én most már szeretnék világot látni ... és igen talán lustálkodni is. Erre jó lenne az ötös... de még annyi mindent nem tettem meg, amit jó lett volna, főleg anyagi szűkösség miatt.
Tele vagyok segíteni akaráson - főállásban - gyerekeken, felnőtteken... tehát, ahogy sokan írtátok: végre azt tehetném amit szeretnék, mert kell a mindennapok megélhetésével foglalkoznom. És bár nagyon szeretem a szakmámat, annyira tele van a hócipőm a tisztességtelen, embertelen magatartáson... az építőipar szemérmetlen hazugságain. Nagyon szeretném NEM ezt csinálni - de muszáj tennem, nincs választásom.
Számomra nagy kihívás éppen az lenne, hogy egy nagyobb nyereménnyel Ember maradjak és jól is érezzem magam - olyan tevékenységgel amiben örömömet lelem.
Már alig várom!!!!

Válasz

Süttő G. Ildikó
2016. április 6. szerda 19:59

Lehet, hogy meglepetést okozok neked de eszem ágában sem lenne sarkából kifordítani az életemet 160 millió plusz pénz miatt. Hogy mit csinálnék? Nagyjából azt amit Márta. Lehet, hogy a családommal nem is közölném - legalábbis egy kis ideig amíg felmérném a lehetséges reakciójukat- nem szeretném ugyanis, hogy elveszítsék a inspirációjukat, a kreativitásukat az értelmes célok irányába tett erőfeszítéseiket..A magam részéről ( miután nyugdíjas vagyok ) továbbra is értelmes elfoglaltságokat keresnék, természetesen a munkámért járó bér ellenében éppen az inspiráció miatt :-) A 160 millió egy részét valószínűleg alapítványokba fektetném ( hajléktalanok, tehetséges de szegény gyermekek, fiatalok, leányanyák.. stb. ) egy részét sikerrel kecsegtető portfólióba tenném. Apránként persze beavatnám a családtagjaimat is pénztűrőképességük figyelembe vételével értem ezalatt, hogy nem vadulnak meg a hirtelen jött szerencsétől és hajlamosak lennének kifordulni önmagukból, értelmes célok helyett ostobaságokra ( luxusautók, szükségtelen ingatlanok, Afrikai oroszlánvadászat és hasonlók) szórni a pénzt. Végül természetesen elutaznék Kínába, ( charter járaton :-) ) hogy megnézzem egyrészt a tiltott várost, másrészt a vidéki Kínát ahol még ma is egy marék rizs a napi fejadag ahogy olvastam....Persze lehet, hogy mindez a korom miatt van, hogy az értékrendemben már nem szerepel fő helyen a pénz, eszembe jut apám intelme amit a tükör előtt pipiskedve tizenévesként mondott nekem: " lányom az életben nem a külcsín hanem a belbecs a fontos ".... :-) Végül eszembe jutott az a történet amelyet a cári családok élettörténetéről olvastam nevezetesen a cári gyerekek ez esetben az utolsó cár Miklós gyerekeiről van szó 10 éves korukig azt sem tudták, hogy ők cári család sarjai. A muzsikok közöttn éltek, az ő iskolájukba jártak, és 10 éves korukban kapták meg az első ékszerüket

Válasz

Kriszta
2016. április 6. szerda 20:01

Ha nyernék, átértékelődne minden. Biztosan lennének befektetéseim, de mindenképpen dolgoznék, sőt olyan tevékenységeket végeznék amire vágyom, de nincs rá pénzem. Kislányommal nagyon szeretjük a lovakat, biztosan lenne egy kis gazdaságunk ill. egy állat menhelyünk. Megtanulnék más szakmákat amiket idő és pénz hiányában nem tudok, de nagyon érdekel. Mindemellett lenne egy alapítványom ami egy számomra nagyon fontos célt támogat.
Összegezve, ha nyernék az még több munkára sarkallna.

Válasz

Szabó János
2016. április 6. szerda 20:01

Dolgoznék tovább. Ha becsületesen dolgozunk, meglesznek azok az apró kis örömök amik előre viszik az embert, nem érezzük magunkat egy idő után sem léhűtőnek, sem haszontalannak.
Ami a legfontosabb, példát tudunk mutatni a gyerekünknek. Az embernek fontos, hogy valaki felnézzen rá. Ha a gyerek felnéz a szülőre és követendőnek értékeli a példát, már megérte.

Válasz

Süttő G. Ildikó
2016. április 6. szerda 20:11

Sajnos eltünt a hozzászólásom, miután elég hosszúra sikeredett, csak a lényeget ismétlem meg. Nem változtatnám meg gyökeresen az eddigi életemet, sőt arra is gondot fordítanék, hogy a családom tagjait se ronthassa meg a hirtelen jött aranyeső. Ami ma a birtokomban van az valószínüleg csak töredéke annak amit a 260 millióból összeharácsolhatnék. Azonban előbbinek abszolut értéket ad az utóbbival szemben az hogy ezt én ( és a családom ) teremtettük meg munkával, tudással. Persze azért biztosan elmennék charter járattal Kínába megnézni a tiltott várost, és a családtagjaim dédelgetett álmához is segítséget nyújtanék. A többi: alapítvány, befektetés, segítségnyújtás... :-)

Válasz

Ági
2016. április 6. szerda 20:13

Nagyon becsülendő és példa értékű Márta magatartása.Ha én nyernék ennyi pénzt,legelőszőr kifizetném a hitelemet és a három gyermekemet támogatnám,természetesen úgy,hogy ők is tegyék tovább a dolgukat,ahogy én is tenném.Egy közös nagy családi nyaralást azért mindenképpen összehoznék,ahol együtt lenne a szeretett családom.

Válasz

Dózsáné Miklós Éva
2016. április 6. szerda 20:14

Kedves Andris!

Pont úgy tennék, mint Márta; ezt már akkor eldöntöttük férjemmel, amikor 36 évvel ezelőtt elkezdtünk lottózni. Nem nyertünk eddig komolyabb összeget, de ezt soha nem is bántuk. Üdvözlettel:Éva

Válasz

Ildikó
2016. április 6. szerda 20:21

Szia!Be vallom őszintén én is dolgoznék tovább ,mert a munka az életem :) és szeretek a vendéglátásban dolgozni , de a nyeremény után 1hetet minimum nyaralnék egy tengerparton mert erre már régóta vágyom és nagyon rám férne :) Nem szállnék el magamtól,de jó érzés lenne hogy nem kell hónapról hónapra élni :)További szép estét :) Üdv .Ildikó

Válasz

T. Gergő
2016. április 6. szerda 20:24

175-350 millió Ft az a nyeremény, amit most7rövid-középtávon szívesen nyernék. Persze igenalacsonyinflációs békés időkben. Nagyrészt megnyugodnék. Ugyancsak nagyrészt megnyugtatnám a családtagjaimat. És jórészt befektetnék középtávra. Oktatásba, egészségbe, szociális segítségbe. És befejezném a tanulmányaimat is :-) Szeretnék tani-tani :-)

Válasz

Erika
2016. április 6. szerda 20:27

Úgy gondolom én is hasonlóképpen tennék. Nem szeretnék túl sokat vàltoztatni az életemen, a sok pénz veszélyes . Szeretem a munkámat, szociális
otthonban dolgozom, mellette még takarítok is.

Válasz

Laczkovics András
2016. április 6. szerda 20:31

Termèen nem kutatok senki pènztárcájában igy èn is tovább melóznèk mert a bibliában van irva hogy ne szeresük a pènzt mert sok baj forrása TIMOTEUS 1levèl6-6-10 vers,bár a föniciaiak talalták fel ,de hol vannak már ök a törtènelem lapjain ,János 1 levèl 2-15-17 ez a biblia vèlemènye olvasd el drusza köszi

Válasz

Krisz
2016. április 6. szerda 20:40

Kedves András, nem szoktam hozzászólás invitálásra reagálni, de most megteszem, mert teljesen egyetértek Mártával. Mindig úgy gondoltam és eddig teszem is, hogy amíg mozogni tudok és fog az agyam, amíg szükség van rám, dolgozni fogok, mert egyszerűen nem bírnám ki a semmittevést. Sajnálom azokat akik a megszerzett pénzükkel akarnak további jólétet teremteni maguknak és elfeledkeznek a munka öröméről. Normális embernek igenis kell a teremtés öröme és ha ezt a munkáján keresztül kapja meg akkor igazán boldog lesz. Csak sajnos a mai divatos felfogás nem ezt sugallja, ezért is van annyi boldogtalan, depressziós ember, aki nem találja a helyét a világban. Amit sokan elfelednek nem csak sikeres nagy emberekre van szükség! Kellenek a közkatonák is, akik megnyerik a háborút a tábornoknak. Ma mindenki tábornok akar lenni és lenézi azokat akik "nem tudnak semmit felmutatni." Pedig nem velük van a baj, hanem azokkal akik elhiszik és elhitetik, hogy csak a pénz boldogít. Remélem Mártának sem gyűlik meg a baja a sok pénzzel és továbbra is magában bízik és élvezi az egyszerű dolgos hétköznapokat a nyeremény biztonságától függetlenül is. Szívből kívánom neki.

Válasz

Koválcsik Veronika
2016. április 6. szerda 20:45

Kedves András !

Azt gondolom hogy minden embernek kellene hogy legyen olyan tevékenység az életében ami boldoggá teszi .
Én például nagyon szeretek nyelveket tanulni, sportolni.
Ha ekkora összeget nyernék mindenképpen olyan irányba vinném az életem ami boldoggá tesz és amivel másoknak is segítek.
Például segítenék egészségesen élni, életmódot váltani.
Nyelveket tanulnék hogy bővítsem a látókörömet, kapcsolataimat.
Megtehetném azt amire sajnos most nem sok időm jut.

Válasz

Baksa Béla
2016. április 6. szerda 20:46

Gratulálok a hölgynek én is, ha én ennyi pénzt nyernék, azonnal földet vásárolnék és gépeket vennék, és dolgoznék tovább mint a magam ura! 32 évet dolgoztam a mezőgazdaságban és nagyon hiányzik, nem találom a helyem, hiányzik a hajnali kelés az estig tartó vezetés, és lenne mit a gyerekeimre hagyni egy kis gazdaságot! Nincs annál szebb látvány ahogy növekszik egy növény!!

Válasz

Horvàth Ernőné Évi
2016. április 6. szerda 20:52

Valószinüleg én is azt tenném mert az igazi ember a kétkezű munkájàbn talalhatja meg az éllet szépségét én pályázatokkal foglalkozom sok saját pénzemet fektettem bele ha arra gondolnánk hogy nekem anyagilag nem éri meg akkor nem csinàlnám de akkor hol találnám meg azt az örömöt amikor emberek arcàn látom az kis boldogságot amikor bàrmi fajta segítségel tudom segíteni az embereke minden elismerése. .Mártànak és csak gratulàlni tudok neki és boldog vagyok hogy elolvashatam ezt a cikket örülök hogy vanak még tiszteséges emberek ebbez a zűrös villàgban .

Válasz

Erika
2016. április 6. szerda 21:22

Amikor arról ábrándoztam, hogy milyen lenne rengeteg pénzt nyerni, azt biztosan tudtam, hogy dolgoznék tovább!! Miért ne tenném?! Nincs az a pénz, ami el ne fogyna egyszer....

Válasz

Szendrődi Mária
2016. április 6. szerda 21:37

Kedves András, Nagyon érdekesnek találom a cikkedet és szerintem valóban jól döntött Márta arról, hogy továbbra is dolgozik. Hiszen ha megnéznénk egy statisztikát a lottónyertesek életének alakulásáról, kiderülne, hogy az esetek többségében a tönk szélére jutnak, egyszerűen azért mert nem szoktak hozzá nagyobb összegek kezeléséhez, nem tanulták meg, hogy kell bánni a pénzzel. A másik, ami megragadta a figyelmemet az, hogy keményen dolgozik. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy igaz, ha az ember olyan munkát végez, amit szeret csinálni, az energetikailag tölt, de hosszú távon a szervezet kiköveteli magának a pihenést, emellett pedig azt tartom fontosnak, hogy nem könnyű ugyan megvalósítani, de az az ideális ha az ember megtalálja az egyensúlyt a munka, pihenés, és a családi/társas kapcsolatok között. Ha ez nem valósul meg hosszútávon, az megbetegedéshez vezethet. (Bár én is még az éjjel-nappalik előtti időkben dolgoztam úgy is, hogy minden este olyan későn mentem haza hogy már nem volt nyitva semmi és csak penészes kenyér volt otthon).
Hogy én mit csinálnék ha nyernék ennyi pénzt? Nyitnék egy spirituális kórházat ahol a rászoruló embereket ingyen gyógyítanám pár társammal együtt. Emellett azért a nem rászorulóktól kérnék díjazást, illetve elfogadnék adományt, hogy a kórház folyamatosan fenn tudjon maradni. Már csak annak a definiálása volna hátra hogy meghatározzam, hogy ki a rászoruló... , de azt megéreznénk és sokszor csak utólag tudná meg hogy nem kell fizetni.

Válasz

Kata
2016. április 6. szerda 22:00

Egyáltalán nem csodálkoztam Márti történetén. - Elgondolkoztam rajta.

Én diplomás vagyok, már nyugdijas korú, 18 éve takaritok. Nagyon sokat vállalok, szeretek takaritani és szeretem azokat az embereket, akikhez járok. Sokat tudnak rólam, és én is sokat tudok mindenkiről. A legtöbb helyen kimondták, hogy családtagnak tekintenek.

Nekem 4 felnőtt gyermekem van, az életemet súlyos fordulatok nehezitették. Ezeket most nem részletezem, és nem is rágódom rajtuk.

Lottónyereményem nem volt, bár minden héten megadom rá az esélyt.

Amig egészségem engedi, maradok ennél az életmódnál, mert szeretek dolgozni és szeretem az embereket. Anyagi biztonságom sajnos csak addig lesz, amig birom a munkát, mert a nyugdijam nagyon kevés. A munka azonban sokkal többet ad, mint anyagi biztonságot.

Mártát megértem, s azt hiszem, én is tovább dolgoznék, senkit nem hagynék ott, ha nyernék a lottón. Én biztosan nem kezdeményezném a felmondást. Fontos mind a 14 család, ahova járok.

Válasz

István
2016. április 6. szerda 22:11

Steve Jobs jut az eszembe elsőre, aki nem akart egy milliomos hulla lenni és ezt még életében mondta. A pénz önmagában nem érték. Számomra a boldogsággal eltöltött idő az érték. Ha pedig ezt a boldogságot az adja, hogy a munkámat végzem, amit más is megbecsül, akkor az érték. Van aki a pénz költésétől gondolja többnek magát. De igazából az ilyen ember még nem találta meg magát, ezért akar látszani valakinek. Elsősorban saját maga előtt. A munka a maga felmerülő kihívásaival fejleszti az embert. Velem a legrosszabb dolog ami egy nap történhet, hogy nem fejlődök. 43 éves vagyok.

Válasz

Marton Erzsébet
2016. április 6. szerda 22:15

Igen tovább dolgoznék. A munkám számomra a hivatásom is , a hobbim. Soha nem fáradok el, minden napom más. Egész életemben tanultam, sokszor intézményekben és naponta mindig tanulok valamit a kisgyermekektől az idősekig. Tartozom azzal, hogy továbbadjam azt a sok-sok tapasztalatot, amit összegyűjtöttem éltem során. Hiszen a legnagyobb öröm számomra, ha taníthatok, segíthetek, én magam ebből töltődöm fel újra és újra. Szeretem az embereket, szeretek dolgozni, és szeretem a munkám eredményét látni. Ebben nem tudna megakadályozni, ha nagyobb összeget nyernék, adnék belőle másoknak is, egyedül nem tudnék örülni neki.

Válasz

Hajnal Erika
2016. április 6. szerda 22:30

Kedves András!
A cikkben szereplő hölgyhöz hasonlóan én is dolgoznék tovább. Szeretek dolgozni. Több területen is dolgoztam már, általában hét évig, mikor azt éreztem, hogy már rutinból csinálom, annyira nem köt le, és nem vagyok már elég kreatív és türelmes sem, hiányérzetem támadt, és váltottam. Újra tanultam. Valami egészen mást általában. Nem tudom, melyiket szeretem jobban, a munkát, vagy a tanulást. Néha billeg a mérleg nyelve, de legtöbbször középen áll. Leginkább azt az állapotot szeretem, amikor együtt van jelen az életemben. Így van ez most is, kiegészülve azzal, hogy három gyereket nevelek egyedül kevés segítséggel. A legkisebb három éves sincs még, a legnagyobb tizenkettő múlt. Azt hiszem így lesz ez már életem végéig. Ha nyernék a lottón, kifizetném egy összegben a tartozásaimat, a családtagjaimét is, a barátaimét is, akiknél azt látom, hogy a felhalmozódott tartozás megnyomorítja az életüket. Sokkal gyorsabban megépíteném álmaink öko-otthonát, mint amilyen gyorsan most meg tudom tenni. A gyerekeim apjának otthonát is felépítenénk, mert nagyon fontos, hogy őt se nyomassza a tehetetlenség elsősorban a gyerekeink miatt. Ha ezek után maradna még pénzem állatmenhelyeket támogatnék, és biztos találnék még olyan helyet, ahol nagyon elkelne az anyagi segítség. Talán támogatnám még a vasutat is, hogy legyen elég pénzük arra, hogy máshova tervezzenek és építsenek villanyoszlopot, és ne kelljen kivágni pl. egy százötven éves egészséges hársfát, ahogy pl. Piliscsabán tették. Sok fogyatékkal élő embereket és családjaikat támogató szervezet van, ahol anyagi segítség nélkül nem jut elég erő az igazi segítségnyújtásra. van még ötletem ezen a téren. Mondjuk a gyerekeim iskolája, ahol nagy szükség lenne gimnázium létrehozására, hogy egészséges embereket képezhessenek, sajnos a jelenlegi állami oktatás ezt nem teszi lehetővé, marad az alternatív iskola alapítása. A megmaradt pénz egy részét talán a gyerekeim tanulmányaira, boldogulásuk segítésére is szánnám nem túlzó mértékben, mert nem tartom jó dolognak mindent a gyerek feneke alá rakni. Nyomorogni biztosan nem hagynám őket persze..:) Hogy magamnak is kedvezzek, meglátogatnám a nagymamám egyetlen élő testvérét Ausztráliában, aki szívbeteg, idős asszony, a hosszú repülőutat nem engedik már neki, viszont mély érzelmi szálak fűznek hozzá és addig szeretném látni, amíg még életben van.
Visszatérve még néhány mondat a munkáról. Jelenleg én is takarításokat vállalok a környéken, mert a GYES összege rettentő kevés. Szeretek takarítani, mert közben imádott szenvedélyemnek, az éneklésnek is hódolhatok, ha a háziak nincsenek otthon. Szeretem a tágas tereket, a visszhangos nappalikat és fürdőszobákat, ahol most dolgozom, ezek adottak. Egy másik helyszín a gyerekeim iskolája. A társadalmi munka nagyon építő dolog. Két gyerekem is jár ide. Munka közben imádom nézni a gyerekek festményeit, munkáit, minden padról azt képzelem, hogy talán az én fiam ül ott. A padlón ők is járnak a többi gyerekkel együtt. Egyszerűen fantasztikus ott lenni, ahol ők a nap nagy részét töltik boldogságban, örömben. Ez meglehetősen erős érzelmi motivációt ad, ezt nem is kell magyarázni. A cikkben szereplő hölgyhöz hasonlóan nekem sincs diplomám, csak elvégeztem a főiskolát két tantárgy kivételével, talán befejezném, mert főként anyagi okai is voltak annak, hogy abbahagytam. A másik felső fokú végzettséggel (azt hiszem) egyenértékű szakmámban már nem szeretnék dolgozni, mire elvégeztem, rájöttem, hogy nem ez az én utam. Amit most tanulok, nagyon érdekel, ismét valami új dolog, és tehetséget, erőt is érzek hozzá. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, mert egyrészt úgy érzem, szinte mindegy mit dolgozok, szeretem csinálni. Képes vagyok benne megtalálni a kihívást, és ami igazán öröm, hogy azt is látom, milyen segítségeket ad az önismeretben. Ez számomra kardinális. Az évek során rájöttem, nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy mit dolgozik az ember, hanem hogy csináljon valamit, amiben bármilyen apró örömöt is talál. Nekem sikerült eddig. Talán azért is, mert volt erőm a megérzéseimre hagyatkozni, csinálhattam azt, amit elterveztem, és ha kompromisszumot kellet kötnöm, kellő rugalmassággal tudtam kezelni. amikor már nem ment, képes voltam váltani, mást keresni, és belevágni.
Köszönöm az érdekes témát.
üdvözlettel: Hajnal Erika

Válasz

Baráth András
2016. április 6. szerda 22:35

Köszönöm a sok hozzászólást! Úgy látom, hogy a nagy többség lottómilliomosként is dolgozni szeretne, és ez szuper hír, mert én is hasonlóan gondolkozom!

Még 1999-ben a chicagói gyakornokoskodásom során történt, hogy az egyik kedves magyar barátom - akivel együtt dolgoztunk - megkérdezte tőlem, hogy mit csinálnék, ha nyernék a lottón. Erre azt feleltem, hogy vennék egy céget, és azt vezetném.

Most pedig, hogy valóban egy saját vállalkozást vezetek, ez a bizonyos barátom gyakran fel szokta emlegetni az egykori kinyilatkoztatásomat - amit én már valószínűleg rég el is felejtettem volna. Viszont így mindig eszembe juttatja, hogy jó helyen vagyok, hiszen azt csinálhatom, amit 16 éve, akkor 22 éves fiatalként megálmodtam magamnak :-)

Válasz

Szilveszter Lajos
2016. április 6. szerda 22:59

T.András!
Nekem hasonló a véleményem Mártával kapcsolatban bölcsességet nem lehet tanulni arra az élet tanít meg én azt mondom az ilyen Márták kellenek.

Válasz

Tóth ÁVgi
2016. április 6. szerda 23:05

Kedves András!
Kérésedre a válaszom az alábbi.
A takarító hölggyel egyetértek bizonyos fokig. Én nem ilyen keményen dolgoznék tovább és a nyeremény jó részét jótékonységi célra fordítanám. Erről nem esik szó a cikkben.

Örülök, hogyvan olyan ember, aki a váratlan "pénzesőtől" nem száll el és nem lesz hirtelen mindenkinél okosabb.

Baráti üdvölettel: Tóth Ági

Válasz

Sári Gabriella
2016. április 7. csütörtök 00:32

Kedves András!

Én is dolgoznék tovább, hiszen a munkámat szeretem, szívvel-lélekkel végzem, jól esik folytatni, ha szabadságról visszatérek. El sem tudom képzelni, hogy ehelyett henyéljek.
Tudom, nem mindenki olyan szerencsés, hogy szereti a munkáját. Az viszont biztos, hogy a megfelelő munka örömöt okoz, magabiztossá tesz, a sikerek és a kudarcok is gazdagítanak, építenek. A munkám kiteljesíti az életemet.
Szívből kívánom Mártának, hogy maradjon ilyen és legyen boldog és elégedett ember.

Üdvözlettel!

Gabriella

Válasz

banor
2016. április 7. csütörtök 01:24

ejha ez a pénz, még mindig ... pedig ha tudnánk mily kevés maradt hátra a Földünknek...

Válasz

NAGY ZSUZSANNA
2016. április 7. csütörtök 06:00

NEM ítélem el , amennyiben szereti a munkáját valaki ,és fizikálisan is bírja , miért ne dolgozna tovább. Az a lényeg , hogy örömét találja benne.

Válasz

Ibolya
2016. április 7. csütörtök 07:48

Kedves András, nekem nagyon jókor jött ez a történet, akár igaz, akár nem. Intelemkent, hogy takarékosabb legyek, és hogy keressek valami szépet a munkámban. Úgy talán könnyebben megy.
Köszönöm, Ibolya.

Válasz

Szepesi József
2016. április 7. csütörtök 07:49

Életmódot váltani kevés..Élni kevés, dolgozni , kell mellette . Kevés 160 milla.. Befektetném. 16 milliárd,, utána nem robotolnék.. Csak fejben.

Válasz

Bartosné Marika
2016. április 7. csütörtök 07:50

Dolgoznék tovább,bármennyit nyernék a lotton.Hogy miért?egyszerűen azért,mert imádom a munkámat!Időseket gondozok,ápolok!Gyerekkorom ota készültem erre a hivatásra.Miért hagynám ott a pénz miatt?őrült vagyok?Meglehet.De azt a ragaszkodást,szeretetet amit kapok és adok,nem lehet pénzben mérni!Van 4 fiam,unokáim.Biztos segiteném őket.....többet ér a munkám,mintsem otthon ülve nézelődjek ki a fejemből,vagy utazgassak.Eddig is szerényen éltem,utána is ugy élnék.

Válasz

Zsolt
2016. április 7. csütörtök 08:05

Sziasztok!
A takarítónőnek igaza van. Ha egy olyan munkát végez, amit szeret, akkor innentől nem (csak)a pénzért csinálja, hanem azért, mert örömét leli benne.
Én ilyen helyzetben hasonlóképpen tennék.

Válasz

Fero
2016. április 7. csütörtök 09:38

Egyetértek a történetben leírtakkal. Ahhoz, hogy boldoguljunk azonban sok szerencsére, kapcsolatokra és elsősorban jó hozzáállásra van szükségünk. Magamról írnék egy-kettő mondatot. A délalföldön élek, jelenleg négy hónapja nincs munkám. Kapcsolati tőkém nagyon kicsi, ami van az sem megfelelő, mert az ismerősökkel, barátokkal már nem ápolok napi szintű kapcsolatot (nem magam miatt). A meghirdetett álláslehetőségek közül igen kevés az amely jó lehetőséget rejt (az itthon töltött idő alatt ez kiderült, több munkahelyet újra és újra meghirdettek-valami sántít bennük). Ennek ellenére sokra pályázom, ahol behívnak megyek állásinterjúra. Az eltelt idő alatt csak egy lehetőség adódott, oda el is mentem, sajnálatosan kiderült, hogy a munkaadó elképzelése, tervei nem voltak szinkronban a képzettségemmel, gyakorlatommal (hangsúlyozom én részleteztem, feltártam felé az apróságokat is - ő viszont valami miatt nem segítette a munkámat csak az elvárásokat és feszültségeket generálta). Ilyen légkörben nem tudtam teljesíteni, ezért saját döntésem szerint tovább keresem a lehetőséget. Mint megtudtam nem én voltam az egyetlen aki felállt és elment. Négy hónapon belül én voltam a negyedik. A történetre visszatérve: a fővárosban a lehetőségek szélesebb spektrumban jönnek, lehet mérlegelni, választani. Lehet, hogy ott sem tökéletes minden, de a munkapiac mégis sokkal nagyobb.

Válasz

    Baráth András
    2016. április 7. csütörtök 17:28

    Kedves Fero!

    Köszi, hogy megosztottad velünk saját tapasztalatidat. Ha a számtalan beadott önéletrajz után sincs meg a várva várt eredmény, akkor mindenképpen érdemes változtatnod az önéletrajzodon és az álláskeresési technikáidon, például: ne csak meghirdetett pozíciókra jelentkezz, hanem keress fel közvetlenül olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznál. Abban az esetben, ha az interjúkra bejutsz, de nem sikerül elnyerni az állást, akkor az állásinterjúkra kellene jobban felkészülni. Kérlek, keresd meg Niki kolléganőmet az ingyenesen hívható 06 80 624 442-es zöldszámunkon, hogy segíthessünk, hogyan és min érdemes változtatnod annak érdekében, hogy sikeres legyen az álláskeresésed.

    Üdv: András

    Válasz

Horváth Zsuzsa
2016. április 7. csütörtök 09:53

Kedves András! Én is tovább dolgoznék mint Márta mert én is nagyon szeretek /dolgozni,tevékenyen élni/ takarítani és jóleső érzés járja át az embert ha a munka végeztével ,,érzi és látja,, a munkája eredményét. Számomra fontos, hogy érezzem, hogy ,,szükség,, van rám és a munkámra. Számomra fantasztikus érzés ha érzem, hogy megbecsülnek. Minden jót kívánok, üdvözlettel: Horváth Zsuzsa

Válasz

Marietta V
2016. április 7. csütörtök 09:53

Kedves András!

Ha úgy adódna, hogy nyernék a lottón, akkor egy pár évig dolgoznék.
Vennék egy telket és építtetnék rá elképzeléseim szerint egy szolid, közepes méretű családi házat, a kertbe nagyon sok tujafát és virágokat ültetnék, de még egy kis veteményes kertet is kialakítanék. Vennék egy nem drága, 4-5 millió forintos új autót. Minden évben egyszer 10 napra elmennék különböző külföldi országokba, mivel Magyarország 90%-át már bejártam. Jótékonysági célra is fordítanék bizonyos összeget, mégpedig daganatos beteg gyerekek gyógyításához szükséges műszerekre, felszerelésekre. Szeretetszolgálatnak egy bizonyos összeget átutalnék, hogy a nagyon nehéz sorsú, több gyerekes, nélkülöző családokat ezzel az összeggel is támogassam. Édesanyám barátnőjét, aki fiatal kora óta nagyon sok betegséggel küzd, minden évbe egyszer szanatóriumi kezelését támogatnám.
Édesanyámnak is juttatnék pénzt, amiből a barátnőjével és férjével tetszés szerint elutazhatnának, ahova szeretnének.
Akármennyi pénzem is lenne, ugyanolyan ember maradnék, mint amilyen most vagyok, nem szállnék el magamtól.

Üdvözlettel:
Marietta

Válasz

Varga Anett
2016. április 7. csütörtök 10:23

Kedves András,

Ha milliomos lennék, akkor az alapvető dolgok mellett, felkeresnék, egy olyan egyesületet, intézményt, ahol beteg gyerekeken, embereken tudnék segíteni. Természetesen elsősorban, nem gyógyszerkezelésre gondolok, hanem természetes folyamatra(természetgyógyászat). Számomra a gyógyszer=méreggel. Szerintem nincsen annál nagyobb és felbecsülhetetlen ajándék, mint amikor valaki bármilyen betegségből kigyógyul.

További szép napot,
Varga Anett

Válasz

Magyar Éva
2016. április 7. csütörtök 11:33

Szervusz András!

Számomra nem volt meglepő amit a takarító kolléganőről írtál, mert a helyében én is ezt tenném. Tovább dolgoznék, mert értelmes elfoglaltságra mindenkinek szüksége van és ha még szereti is amit csinál akkor az maga felér egy főnyereménnyel.
Nekem eddig egy olyan munkahelyem volt, ahol "kis túlzással" akár bér nélkül is szívesen dolgoztam volna, mindenkinek azt kívánom, hogy ezt megtapasztalja, de elsősorban a pályakezdőknek, mivel nem mindegy, hogy az első munkatapasztalatként mit élnek át, mert a rossz munkahelyi légkör (pl. egy autokratikus vezető, munkahelyi mobbing) meghatározhatja egy életre a munkához való viszonyukat.
Nyilván egy ilyen nyeremény megkönnyíti az ember életét, mert biztonságot ad, lehetőséget arra, hogy megkeresse azt a munkát, elfoglaltságot, amit boldogan végez, nem kell "akármit" elvállalnia (itt kelet-Magyarországon, sajnos nem nagyon válogathatunk), hogy az életvitelét fenntarthassa.

Válasz

Szabó Andrea
2016. április 7. csütörtök 11:42

Kedves András!

Amennyiben Fortuna rám mosolyogna, akkor nem tétováznék és az önmegvalósítás merész, rögös ösvényére lépnék... :) . Létrehoznék egy alapítványt, amely az általam megcélzott rétegnek , embereknek segítene,- de , mint gondos gazda én lennék a kuratórium elnöke. Továbbiakban létrehoznám azt a vállalkozást , amelyről már betéve tudok majdnem mindent.... csak a siker ízét nem érzem még a számban.. :)
Továbbmegyek, ha ennyit nyernék igenis javítanék a saját+ családom életminőségén!
-és igen : végre felvennék egy takarítónőt, mert annyit takarítottam már életemben , hogy megkérgesedett a tenyerem! :)

Válasz

runningman
2016. április 7. csütörtök 11:45

Először arra gondoltam, micsoda válogatottan korlátolt társaság gyűlt itt össze, szinte mindenki dolgozna tovább csak itt-ott picit fejlesztene a körülményein. De hamar leesett :) - én sem csinálnék mást mint amit most, igyekeznék gyarapítgatni a családi vagyont. Én sem változtatnék túl sokat a körülményeimen csak egy picit, ami egyébként is folyamatban van.

Az persze nekem furcsa, hogy sokan mondják, hogy a takarítást élvezik, szeretik, - az egyik hölgy említette, hogy közben énekel is - ha nekem kell valamihez hozzányúlnom (időről-időre mondjuk egy lakásfelújítás mert én szeretném zsebretenni a különbözetet a lepukkadt és a csilivili újszerű lakás közt) azt úgy kezelem mint szükséges rosszat. Ami fantasztikusan jó dolog, az megtalálni valami befektetésre érdemes dolgot és jó pénzzel kiszállni belőle egy idő után (vagy épp tartani, ahogy jobb). Bár ha belegondolok, éppen a takarítást is lehet élvezni, pl én is rákattantam a favágásra majd a hasogatásra - tetszik, szeretem, jó levegőn vagyok, mozgok, azonnali eredménye van a munkámnak... De azért azt mondanám, hogy ez inkább a nagy az Isten állatkertje kategória, helyette mondjuk túrázhatnék is :)

Ha nyernék, 160M-t, a nyereményből egy forintot sem adnék jótékonyságra (csak később), mert a saját mozgásterem szűkítem és később nem tudok adni. Az egészet úgy ahogy van befektetném (olcsó de jó helyen ingatlan, részvény, egyebek - bankbetét csak a forgótőkének). Ez most az ismert lehetőségeimmel kb havi másfélmillíó pluszt jelentene adózás előtt, különösebb utánajárás meg furfang nélkül. Mivel a megélhetésem most is biztosított, egy-két év alatt a hozamból kisegíteném bajban lévő családtagom, beszereznék mindent ami az élhetőbb élethez kell, ill amit be szeretnék járni: unokaöcsém devizahitelét kifizetném, tanya a hegyen (részben megvan), hozzá nagyobb terület, egy új kisautó, usában egy keleti part nyugati part autós kirándulás, barangolás a nyugati parton, néhány hét Franciaország, tengerpart, ilyenek.

A család kitisztázása és a szükséges dolgok megvétele után jöhet a jótékonykodás, a hozam 10-30%-t szánnám rá. 10%-t ha gyenge az év, 30%-t ha vmi jól hozott. (Ez egyébként most is van, csak sokkal-sokkal kisebb arányokkal és alkalomszerűen, nem rendszeresen) A pénzt nem szervezeteknek adnám, hanem közvetlenül rászorulóknak, de nekik is inkább az elmaradt rezsit fizetném be vagy tartós élelmiszert vennék, mivel többször előfordult már - legutóbb most karácsonykor - hogy a pénzt inkább elszórakozták és a helyzet nem javult egy vonásnyit sem (még csak nem is ajándékra költötték: elautókázták ismerőssel. B+).

A célom az, hogy a gyereknek már ne kelljen a sárban taposnia mint nekünk, hanem egy-két-több szinttel feljebb induljon, ne kelljen bevállalnia minden szar melót vagy rizikós üzletet ahhoz, hogy előrejusson, nyugodtan aludjon, válassza ki mit szeretne csinálni, abban képezze ki magát profivá (majdnem tökmindegy mi: lehet akár táncdalénekes vagy cukrász, kamionsofőr - mondjuk ügyvédként mellé gazdasági végzettséggel nagyobb fantáziát látnék benne, ahogy már most érvelget és összerakja a dolgokat holott csak nemrég tanult meg beszélni, de a logikája döbbenet, tehetséges...).

Szóval hosszútávon - ha van még nekünk olyan - igyekeznék komoly vagyont építeni, a gyerek már más életet éljen mint mi. Egyébként úgy látom, hogy ez lottónyeremény nélkül is megvalósítható, ahonnan indultunk pár éve (mínusz többmillíó) miután megváltoztattuk a hozzáállásunkat a dolgokhoz ahol tartunk most - néhány éven belül összejöhet ez a szint. Nekem éveket adna egy lottónyeremény, más pluszt különösebben nem.

Válasz

Barna Sándor
2016. április 7. csütörtök 11:46

Sziasztok!

Hát, átnézve a hozzászólásokat, ismét megállapítottam, hogy mennyire alulképzettek vagyunk a pénzügyeink terén, csak 1-2 ember írta, hogy befektetné az összeget.

Nagyon egyszerű megoldásokat lehetett olvasni: Egyesek szétosztanák a családon belül, kifizetnék a tartozásaikat, adakoznának, alapítványokba juttatnák a pénz nagy részét - tehát egyszeri felhasználásban képesek csak gondolkodni. Azokat már nem is említem, akik azonnal nagy házat, nagy kocsit vennének belőle, aztán néhány év múlva képtelenek lennének fenntartani, mert a nyereményt felélték, a jövedelmük pedig nem biztosítaná az új életszínvonaluk további fenntartását. Oda jutnának, ahol előtte voltak, vagy rosszabb esetben még az alá, mert egy halom adósságot is felhalmoznának - viszonylag gyorsan.

Persze, én sem a tőzsdére vinném, nehogy valaki félreértse: Azokkal értek egyet, akik kiadásra szánt lakást vásárolnának vagy mezőgazdasági eszközökbe tennék a milliókat. Így a megújulásra és a növelésre koncentrálnak az elköltés helyett, és ekkora összeg esetében véleményem szerint ezek a legjobb megoldások.

A legfontosabb, hogy ilyen esetben családon belül találjanak egy pénzügyi vonatkozásokban képzett embert, aki az egész családot képes jó irányokba terelni. Ennél nincs fontosabb, tehát ha nincs ilyen ember, akkor addig nem szabad a pénzzel semmit sem kezdeni, amíg a családban valaki el nem végez valamilyen felsőfokú pénzügyi-gazdasági képzést. Nem hiszek abban, hogy kívülálló a legmegfelelőbb segítséget adja, hisz "Minden embernek maga felé hajlik a keze." (és az esze). - ezt mindannyian tudjuk.

A második szempont az összeg nagysága: Vajon mire lehet elég egy lottónyeremény adott összege?! Nos, ha a 160 millióból indulunk ki, akkor mondhatjuk azt is, hogy mindenre, és azt is, hogy semmire. Mindenre, mert ha okosan fektetjük be, akkor nagy biztonsággal akár éven belül is meg lehet sokszorozni, ha oktalanul, akkor az egész eltűnhet pillanatok alatt. Az okosságot nem részletezném, az oktalanságra viszont van egy kézenfekvő lehetőség: Megvalósítani a saját álmunkat. (Az álmunk általában a vágyainkkal azonosak, és a vágyainkról meg tudjuk, hogy nincsenek köszönőviszonyban a gazdasági és pénzügyi törvényszerűségekkel, s legtöbbször a saját lehetőségeinkkel sem. Ráadásul a legtöbb ember vágyai anyagi javak megszerzésére összpontosulnak, s köztük is olyanokra, amelyek főleg a kényelmét, és nem pedig a jövedelemszerzés forrásának megteremtését szolgálják.)

Én magam is csak nagyjából tudnám, mire fordítanám: Mindenképpen a gyerekeim (unokáim) taníttatásába és a nagy családi vállalkozásu(sai)k beindításába. Nem adnám nekik kézbe, hanem a támogatásomon keresztül irányítanám a jövőjük felépítését, és így befolyásolnám az életútjukat.

Nekem annyi előnyöm van másokkal szemben, hogy a gyerekeim épp egyetemi tanulmányaik eredményes befejezése küszöbén állnak, tehát a tovább,- és mellékképzettségeikre tudnának koncentrálni, hogy az önálló cégvezetést meg tudják valósítani. Induló tőke nélkül erre esélyük sincs, egy lottónyeremény viszont kinyitná számukra a ma még csukott ajtókat, lebontaná az előttük tornyosuló falakat.

Hogy nekem miért lenne jó ez a megoldás?!
Sok válasz van, de a legfontosabbak:
- A saját jólétem nem a 160 milliótól, hanem a gyerekeim létbiztonságától függ hosszútávon. Rövidtávon bármit meg tudnék venni, de hosszútávra nem tudnám bebiztosítani magamat semmilyen váratlan dolog ellen. Ráadásul gyorsan el lehet költeni a nagy pénzt olyan dolgokra, amelyek aztán folyamatosan nagy fenntartási költségeket vonzanának, de semmilyen bevételt nem hoznának magukkal.
- A gyerekeim megszereznék az életben legfontosabb képzettségeket, ismereteket, tudást.
- A gyerekeim képesek lennének olyan életformát élni, amely biztosítja nekik a folyamatos fejlődést és anyagi gyarapodást.

Ma is vannak elképzeléseim működő és szinte garantáltan eredményes vállalkozási tevékenységekre, amelyeket épp a kezdőtőke miatt nem tudok létrehozni.
160 millió birtokában biztosan nem dolgoznék alkalmazottként, hanem "hagyományos" munkavégzés helyett az lenne a munkám, hogy pénzt keressek.
Munka mellett nem lehet elég pénzt keresni, legfeljebb csak hébe-hóba keveset találni - ami viszont nem oldja meg a hátralevő életünk megélhetési problémáit.
Amikor a gyerekemet taníttatom, akkor is pénzt keresek. Épp annak, akiért én magam is a pénzt keresem.
Amikor a gyerekemnek juttatom a lottónyereményt, akkor is pénzt keresek. Magamnak is...

Talán vannak, akik értik...

Válasz

    runningman
    2016. április 7. csütörtök 12:58

    "A legfontosabb, hogy ilyen esetben családon belül találjanak egy pénzügyi vonatkozásokban képzett embert, aki az egész családot képes jó irányokba terelni. Ennél nincs fontosabb, tehát ha nincs ilyen ember, akkor addig nem szabad a pénzzel semmit sem kezdeni, amíg a családban valaki el nem végez valamilyen felsőfokú pénzügyi-gazdasági képzést."

    Ez nagyon nagy lutri. Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy a komoly pénzügyi vonatkozásokban képzett ember hajlamos a könnyelműségre, mégpedig azért, mert a képzettségével könnyen szerez pénzt, a munkaerőpiacon általában magasabb bért érhet el valamint jobban tud mint az átlag. Ha kezdő, akkor alapból benne van egy kis felsőbbrendűség ami szinte mindig pofáraeséshez vezet. A környezetemben szinte csak ilyen van, beleértve sok évtizedes rutinos közgazdászt, öreg könyvelőt, középkorú könyvelőt, frissen végzett gazdászt - bankhitelről bankhitelre, egyik provident kölcsönből a másikba. Nekem nincs fix jövedelmem, nincs pénzügyi (jogi) felsőfokú végzettségem, de időről-időre adogatok kölcsön a környezetemben annak akinek van. Az aduász a motiváció szerintem és az élesben szerzett tapasztalat. Akarjon és tudjon (ne csak elméletben tudja, hanem az élet sűrűjében tapasztalja mi hol merre hány méter ahogy mondani szokták).

    Bővíteni akartuk a kisvállalkozásunkat, távmunkában lehetett volna dolgozni. Olyan emberek jelentkeztek, olyan motivációs leveleket kaptunk akik az utcán le sem köptek volna, nemhogy munkára jelentkezzenek - nálam...

    Banki közép meg felsővezetők, magas beosztású köztisztviselők, úszómedencés nagy ház, nagy kocsi, télen bora-bora, nyáron síelés az Andokban, de mögötte jelzáloghitel, autóhitel, személyi hitel, munkahelyi kölcsön. Külsőleg minden oké, patentre befizetve minden csekk, minden törlesztés de elég egy munkáltatói mosolyszünet és bukik a mutatvány. Kicsit megpiszkálják őket pénzügyileg, kiderül, hogy egy tojáshéj az egész. Megpiszkálják az alulról jövőket, tapasztalatra építőket, sehol egy határidős fizetés, kívülről rendezetlennek tűnik minden, de pénzügyileg a mázgás héj alatt tömör acél.

    De a baj nagyobb mint írod. Kapok sok pénzügyi-gazdasági-tanácsadós, stb honlaptól hírlevelet, néhány hónapja visszakérdeztem, hogy meddig tudnának megélni a tartalékaikból, ill megélhetésük mekkora hányadát fedezi a vagyonuk hozama. Hát amilyen mellébeszélős válaszokat kaptam: egyelőre nem fontos nekünk, másra koncentrálunk, nem sikerült a befektetésünk, tervben van... Volt egy-két őszinte is, aki közölte, hogy még csak a folyamat elején tart, de törekszik. Vak vezet világtalant.

    Válasz

    Kiss Gyuláné
    2016. április 7. csütörtök 13:24

    Igen,teljesen egyetértek veled !

    Válasz

Szekely Dora
2016. április 7. csütörtök 12:37

Egyetertek vele telje mertekig mert megnyerni konnyu volt azt a penzt de megbecsulni annal nehezebb sok ember szamara , lehet sok az a penz de ha nem ossza be hejesen konnyen elfogy es szerintem azt kell tenunk amivel a gyerekeink eletet megkonnyithetjuk es ez a holgy is azt tette szerintem. gratulalok neki.

Válasz

runningman
2016. április 7. csütörtök 13:00

"A legfontosabb, hogy ilyen esetben családon belül találjanak egy pénzügyi vonatkozásokban képzett embert, aki az egész családot képes jó irányokba terelni. Ennél nincs fontosabb, tehát ha nincs ilyen ember, akkor addig nem szabad a pénzzel semmit sem kezdeni, amíg a családban valaki el nem végez valamilyen felsőfokú pénzügyi-gazdasági képzést."

Ez nagyon nagy lutri. Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy a komoly pénzügyi vonatkozásokban képzett ember hajlamos a könnyelműségre, mégpedig azért, mert a képzettségével könnyen szerez pénzt, a munkaerőpiacon általában magasabb bért érhet el valamint jobban tud mint az átlag. Ha kezdő, akkor alapból benne van egy kis felsőbbrendűség ami szinte mindig pofáraeséshez vezet. A környezetemben szinte csak ilyen van, beleértve sok évtizedes rutinos közgazdászt, öreg könyvelőt, középkorú könyvelőt, frissen végzett gazdászt - bankhitelről bankhitelre, egyik provident kölcsönből a másikba. Nekem nincs fix jövedelmem, nincs pénzügyi (jogi) felsőfokú végzettségem, de időről-időre adogatok kölcsön a környezetemben annak akinek van. Az aduász a motiváció szerintem és az élesben szerzett tapasztalat. Akarjon és tudjon (ne csak elméletben tudja, hanem az élet sűrűjében tapasztalja mi hol merre hány méter ahogy mondani szokták).

Bővíteni akartuk a kisvállalkozásunkat, távmunkában lehetett volna dolgozni. Olyan emberek jelentkeztek, olyan motivációs leveleket kaptunk akik az utcán le sem köptek volna, nemhogy munkára jelentkezzenek - nálam...

Banki közép meg felsővezetők, magas beosztású köztisztviselők, úszómedencés nagy ház, nagy kocsi, télen bora-bora, nyáron síelés az Andokban, de mögötte jelzáloghitel, autóhitel, személyi hitel, munkahelyi kölcsön. Külsőleg minden oké, patentre befizetve minden csekk, minden törlesztés de elég egy munkáltatói mosolyszünet és bukik a mutatvány. Kicsit megpiszkálják őket pénzügyileg, kiderül, hogy egy tojáshéj az egész. Megpiszkálják az alulról jövőket, tapasztalatra építőket, sehol egy határidős fizetés, kívülről rendezetlennek tűnik minden, de pénzügyileg a mázgás héj alatt tömör acél.

De a baj nagyobb mint írod. Kapok sok pénzügyi-gazdasági-tanácsadós, stb honlaptól hírlevelet, néhány hónapja visszakérdeztem, hogy meddig tudnának megélni a tartalékaikból, ill megélhetésük mekkora hányadát fedezi a vagyonuk hozama. Hát amilyen mellébeszélős válaszokat kaptam: egyelőre nem fontos nekünk, másra koncentrálunk, nem sikerült a befektetésünk, tervben van... Volt egy-két őszinte is, aki közölte, hogy még csak a folyamat elején tart, de törekszik. Vak vezet világtalant.

Válasz

Kiss Gyuláné
2016. április 7. csütörtök 13:18

Én is ugyanazt tenném,mint Márta !

Válasz

Halasi Mihály
2016. április 7. csütörtök 13:22

Természetesen tovább dolgoznék, de a jelenlegi extra plusz terhelés nélkül. Én szeretem a munkámat a henyélést károsnak tartom, meg leépül tőle az ember...

Válasz

Illyés Boglárka
2016. április 7. csütörtök 13:57

Mindenképpen dolgoznék tovább, azonban adnék magamnak néhány "szabad" évet, mely alatt sokat utaznék és főleg: tanulnék. Például továbbképezném magamat műemlékvédelmi szakértőnek, PhD fokozatot szereznék, új nyelvbe kezdenék bele. Egy olyan munka reményében, amelyben örömömet lelem, és minden szempontból kielégít. Talán elgondolkodnék a befektetés lehetőségén egy vállalkozás formájában. Persze vennék autót, lakást a gyereknek, jótékonykodnék... Elsősorban mégis úgy tekintenék erre a hatalmas összegre, mint ami új világokat nyit meg számomra.

Válasz

Móricz Sándor
2016. április 7. csütörtök 14:59

Sziasztok.

Átolvastam néhány hozzászólást.
Mindenképpen dolgoznék tovább egy ilyen nagyságú lottónyeremény esetén.Ennél nagyobbnál már csak dolgoztatnék.

A hosszútávú befektetéseket választanám,de ez feltétlenül szükséges a nyugalomhoz,ezekkel foglalkozom.

Válasz

Sandor Istvanne
2016. április 7. csütörtök 16:54

Udv. Sandornè. Marika. vagyok. teljesen. eggyet ertek. vele. igazabol. amunkat. szeretni kellene. minden. embernek. Vallasi. szempotbol. ez. ISTEN. parancsa.hogy. dolgozzon. az. ember ha. valaki. ISTENT. szereti. Parcsolatait betartja. es. ezzel. a. foldi. torvenyeket. is. Udv. Onnek. es. a kis. csapatanak. Sandorne

Válasz

Lesták Ottilia
2016. április 7. csütörtök 17:53

Szervusz András!

Idős korom ellenére még ma is dolgozom két helyen, két teljesen másféle munkában. Ha nyernék, akkor bizony az egyik munkámról lemondanék, mert szeretnék utazni is kicsit. De tovább spórolnék és a munkát már azért sem hanyagolnám, mert engem feltölt a sok fiatal között lenni, tanulni tőlük. A fiatalon maradás, az egészség ezért van, mert tevékenyen éled az életedet. Amíg van kiért, miért cselekedni, amíg vannak terveid, addig egészségben, örömben élsz.

Válasz

Schneier Éva
2016. április 7. csütörtök 20:02

Nagyon el vagyok ragadtatva a cikktől, és megmondom őszintén, hogy én is hasonló képen cselekednék. Nem szeretnék sok pénzt nyerni mert féltem a lelki nyugalmamat. De ha megtörténne, jótékony célra fordítanám, s olyan embereken segítenék, akik ön hibájukon kívül kerültek méltatlan helyzetbe, valamint beteg gyermekek támogatására fordítanám egy részét, Magunknak csak annyit, hogy gondtalanul éljünk.

Válasz

Németh Györgyné
2016. április 7. csütörtök 20:04

Kedves András!

Nem semmi ez történet és főleg nem mindennapi eset. Én biztos először a befektetésen gondolkodnék, amellett, hogy nem egy helyre tenném, mert az nemcsak feltűnő, hanem veszélyes is ma ebben az országban. továbbá megszabadulnék a pénzügyi rabszolgaságtól. Mindenképp elutaznék jó messzire pár hétre. Valószínű, hogy nem dolgoznék, már dolgoztam több, mint eleget, hanem a pénzem dolgozna, vagyis termelné a további tőkét. Mindenképp úgy szeretnék élni, hogy továbbra is igaz legyen az "Élni és Élni hagyni" mondás, és nem kotyognám el az összeget semmiképp, legfeljebb bagatellizálnám a nagyságát illetően. A további egészségmegőrzésre költenék még bővebben.

Szeretettel

Kati

Válasz

Kiss Erzsébet
2016. április 7. csütörtök 20:14

Kedves András!

Jócskán elmúltam már 50 éves, de még mindig vannak nagy terveim, amit egy nagyobb nyeremény könnyebben megvalósíthatóvá tenne. A munkámat imádom, nem hagynám abba, csupán más keretek között folytatnám. Három fiam van, őket is segíteném a terveik megvalósításában ( módjával ), mert szerintem nagyobb értéke van annak amit magunknak kaparunk ki. Kicsit utazgatnék is, de főleg félre tennék idős koromra. Üdv.

Válasz

Pluhár Mária
2016. április 7. csütörtök 20:27

Kedves András(
Eddig még nem szóltam hozzá leveleidhez, de mindig figyelemmel kísérem, s ha tudok tanulok belőle, s köszönöm neked. Ezt a leveledet is érdeklődően olvastam. Először hirtelen meglepődtem, mint te magad is, de azután, ahogy végig olvastam, igen komoly rendkívüli dolgot találtam az eseményben. Ez a hölgy, aki nyert a lottón megpróbál ellenállni a pénz gonosz kísértésével szemben. Ezt úgy teszi, hogy nem mozdítja ki a megszokott, szeretett életmódját, életvitelüket, mint védelmet használja. Nagyon helyesen teszi. Azonban még csak fél éve történt az esemény. Már aki egy kicsit foglalkozott a lottónyertesek életével, az tudja, hogy nagyon-nagyon életveszélyes tud lenni. Miért? Azért, mert 99 %-ban mindenki elvesztette a nyertesek közül magyarországon a milliókat ré kettő évre. Itt van a lényege az egésznek. Hogy miért pont két év a krízis idő, azt nem tudom. Arról nem végeztek kutatásokat. Külföldön nem így van. Ott is nyert még hajléktaléan is, vagy munkanélküliek 5-6 fős csoportja is. A lényeg, hogy nem kapja meg senki egyszerre a pénzt, az állam nem engedi csak fokozatosan. Körömben is volt már egy család, aki 500 milliót nyert, rögtön elmentek lakni városba, több ingatlant vettek, építettek luxus berendezésekkel, egyik sem dolgozott, sem a nő sem a férfi. Két év alatt elment a pénzük, a férj alkoholistává lett, az egészsége annyira megromlott, hogy munkaképtelenné vált, a felesége pedig közmunkás lett. Visszakényszerültek oda ahonnan indultak, s abban a körben bizony sok megaláztatást kellett megélniük. A sok pénzzel nagyon szigorúan kell bánni, nem értékelheti feljebbvalónak senki a sok pénzt az Életénél. Az Emberi Életnél nincs értékesebb. A munka a munkaszeretet az, hogy nem adja át magát a hölgy a pénz általi változásnak, csábításnak, ez csodálatos. Gratulálok neki, a legfontosabb, hogy kitartson jelenlegi elhatározása mellett, azt ne adja fel soha, semmi pénzért sem. Mert akkor nincs megállás.

Válasz

Deák Péterné
2016. április 8. péntek 00:01

Szia! Szuper történet, köszi!
Én tanulnék tovább, képezném magam, több területen is, hogy megtaláljam az igazi hivatásom. De asszem ezt nyeremény nélkül is meg kell tennem, csak azért úgy könnyebb lenne!!! :-D

Válasz

Horvát Gabriella
2016. április 8. péntek 00:32

Kedves András!
Köszönöm, hogy megosztottad ezt a cikket velem is. Igen én is dolgoznék tovább, lehet, hogy első felindulásomban azt mondanám hogy most csak az élvezetnek élek, de ez nem jó gondolat. A nagy örömmámorból a földre kell szálni és végiggondolni, hogy most hogyan tovább. Én biztos csinálnék egy vázlatot mit szeretnék, mire mennyi pénz kell, és másnap szépen elvinném a bankba a pénzemet és felvenném a munkát mintha ugyan olyan nap lenne mint az egy héttel elötti. Az biztos, hogy a munka nekem szükséges lenne az a tudat, hogy számitanak a munkámra, megbiznak bennen. Ez annyira jó érzés, hatalmas erőt ad az embernek és több mint a papir. Persze a tudat, hogy bár mi gond van van mihez nyulni nem elhanyagolandó.
Üdvözlettel: Gabriella

Válasz

Ágnes
2016. április 8. péntek 05:52

Kedves András!

Jó volt olvasni soraidat. A sok hozzászólást is élvezettel olvastam, hisz mindenből lehet tanulni. Nagyon jól gondolkozik "Márta" amikor azt mondta, hogy befektetne. Valószínű, hogy én is dolgoznék még még pár hónapig,/túl vagyok a hatvanon/ már csak azért is, hogy ne legyen feltűnő az, hogy nyertem. Szeretem a munkámat, csak már fizikailag nehezen bírom. Megfigyeltem, hogy a nagy nyeremények után mindig előkerülnek a rokonok, ismerősök, haverok, akik próbálnak a barátságunkra hivatkozva kérni tőlem. Bár nem tartom magam fukarnak, de nem adnék nekik, mert nem arra költenék, amire szerintem kéne a felemelkedésükhöz, hanem elvernék a pénzt és az nekem sem okozna örömet, ha utána meg engem okolnának a sikertelenségükért. Biztosan örömet okozna, ha egy kisebb összeget elverhetnék, mondjuk nem kéne a kakasülőről megnéznem egy színházi előadást, vagy elmehetnék a családommal egy közös kiruccanásra valahova Magyarországon. De aztán azon törném a fejem, hogy mibe fektessek be, hogy a meglévő pénzt gyarapítani, vagy legalább megtartani tudjam úgy, hogy közben kicsit kényelmesebben éljek-éljünk. Valószínű, hogy befektetési tanácsadóhoz is fordulnék, mivel nem tatom magam elég okosnak ahhoz, hogy kitaláljak valami ütőset.Bár tetszik a feltalálók támogatása a megvalósítás felé,hiszen annyi tehetség van az országban! Aztán válogatnék a lehetőségek között, hiszen a felelősség az enyém. Biztosan dolgoznék, de már nem alkalmazottként, hanem a saját befektetésem kapcsán. A nyugalmam és a biztonságom lenne a fő szempont, és igen, én is felvennék egy takarítót, mert nehéz már egyedül mindent rendben tartani. Ezzel is segíthetek majd valakinek, ha dolgozni akar! Egyébként a munkamorálról írtak is igazak, ami elkeserítő. Sok ember sokat akar keresni, de azért megdolgozni kevesen hajlandók.

Válasz

Vica
2016. április 8. péntek 14:09

Dolgoznék, viszont az álmaim meg tudnám valositani, csinálhatnám azt amire vágyom és most nincs rá keret. Befektrtném a jo részét, de azlrt egy hosszu utazást ésszerü keretek között beterveznék. Biztos hogy a gyerekeknk külön is fektrtnék be pénzt amit majd megkapnának.

Válasz

Kis Imréné
2016. április 8. péntek 14:17

Kedves András!
Szívesen olvasom a közkinccsé tett anyagait. Magamból kiindulva megértem Mártát, mivel én nyugdíjasként, részmunka időben is szívesen dolgozom. Otthon a családra is jut időm. Szeretem az otthoni munkát és a könyvtárosi munkám is. Egy dologban azért óvatosabb lennék Márta helyében. Gondolva a jövőmre, egészségemre, családomra egy kicsit kisebb vehemenciával dolgoznék. Persze nem tudom Márta mennyi idős, én 66. évember már kicsit jobban óvom az egészségem.
üdvözlettel: Margit

Válasz

Sárközi János
2016. április 8. péntek 16:29

András!
Józan ember nem herdál, biztos,hogy egészségemmel többet foglalkoznék, de a megszokott ritmust, munkát vállalkozásomat nem adnám fel!
A hölgy jól cselekedett, van erkölcsi tartása.

Válasz

Szilvia
2016. április 8. péntek 16:46

Kedves András!

Érdekes és egyben tanulságos cikk volt. Jómagam 40 felett vagyok és több mint 20 éve dolgozom. Voltak jobb periódusai az életemnek, most nem igazán ott vagyok ahol szeretnék. A kérdésedre válaszolva mindenképpen dolgoznék viszont teljesen mással foglalkoznék. Befektetném a pénzem méghozzá több felé is. Egy részét pedig olyan vállalkozásba fektetném be amiben én is dolgoznék a későbbiekben. E mellett pedig képezném magam, olyan dolgokat tanulnék amik a munkámhoz szükségesek ill. érdekelnek de most pl. nem tehetem meg hogy azt tanuljak ami abszolút nem illik bele az életvitelembe. Természetesen van egy-két hely ahova elutaznék de csak normál kereteken belül. Ja és nem verném nagydobra hogy nyertem... Mindenképpen adnék magamnak időt, hogy átgondoljam hogy hogyan tovább mert ilyen szerencse ritkán adatik meg bárkinek ezért élni kell vele nem felélni pár hónap alatt.
Üdv: Szilvi

Válasz

Kalácska Judit
2016. április 8. péntek 16:48

Kedves András!
Márta a legjobb utat választotta, én is így élném tovább az életem. Csupán kevesebbet kellene idegeskednem, az anyagiak beosztásán.

Üdv: Judit

Válasz

Zsóka
2016. április 8. péntek 19:38

Kedves András!

Végig olvastam a levelet, bizony sok- sok tanulság no meg bölcsesség rejlik egyes egyszerű de mégis nagy szerű emberekben. Ez a takarítónő nagyon helyesen és bölcsen döntött a nagy összegű nyeremény kapcsán. Ha én nyernénk nagyobb összeget, mondjuk kb. ennyit, mint a hölgy nyert, valószínű én is hasonlóképpen döntenénk. Mindenképpen palástolnám a környezetembe és az ismeretségi köreimben is. Semmiképpen nem verném nagy dobra. Azonnal jól jövedelmező befektetésekbe fektetném. Úgy élnénk, mint eddig és úgy végezném a munkámat, mint eddig. Na jó, azért megengednénk magamnak és a családomnak egy külföldi körutazást, és a gyermekeimnek gondoskodnék egy szép , de nem hivalkodó ingatlanról., persze mindezt normális keretek között .Igen és nyilván egészségesebben tudna az ember élni. Megtudná venni magának gyógyszerek helyett a manapság nagyon jó immunerősítőket, vitaminokat,ami nem tesz a szervezetébe hatalmas pusztítást. Gondolom, hogy ez nem lenne rongyrázás, hogy egészségesebben élne az ember, gondtalanul és stressz mentesen.

Válasz

kati
2016. április 9. szombat 01:18

Kedves András!Én nemcsak lottónyereményről ábrándoztam(mert ki ne tett volna ilyet),hanem arról is,h.egyszer legyen annyi pénzem(itt jönne jól a nyeremény),hogy ne pénzért kelljen dolgoznom,h.mondjuk ne a pénz legyen a motivációm,hanem az örömérzés,amit a munka során érzek.40 évig dolgoztam,ma is szívesen dolgoznék,de persze értelmes munkát végeznék csak.Ma igencsak nehéz megfelelő munkát találni fiatalnak is,hát még az idősebbnek.Ha nyernék,mint Márta,valószínűleg meghívnám őt takarítani jó pénzért hozzám,hisz szívesen te szi azt,amit én nehezen.Szerintem a takarítás egy időrabló tevékenység és piszokul elfáradok benne,de mivel koszolunk,így takarítani is kell!Szeretem a tisztaságot,ezért igényesen takarítok,de közben azon jár az eszem,h.mennyi jobb dolgot tudnék csinálni helyette,amivel még pénzt is kereshetnék.A pénzzel én is óvatosan bánnék,nem herdálnám,de a Niagarához biztosan elutaznék,mert régi vágyam,h.meghallgassam hogyan dübörög a lezúduló víz.Persze én is fordítanék összeget jótékony célokra,de nagyon meggondolnám,mire,hogyan...A gyerekeim már sínen vannak,de az unokáimnak befektetnék vmennyi pénzt,h.ne nulláról kezdjenek,külföldi tanulásukat finanszíroznám.Lehet,h.vmelyik EU-s tagállamban vállalkozást indítanék-itthon ez most szinte lehetetlen-,ezer ötletem van és tudok,szeretek dolgozni...Jó lenne addig dolgozni,amíg el nem fáradok,de ne kelljen fáradtan dolgozni,h.beleadhassak apait-anyait,és ne zavarjon a munkaidő és az érte járó pénz,vagyis,h.becsüljék a munkámat,a kitartásomat,a kreativitásomat,a teherbírásomat,stb.Nem olyan sok ez,ugye?Mindenki ilyesmit szeretne...egy jó munkahelyen,jó kollégák közt,jó főnökkel,értelmes munkát dolgozni...hát olyan nagy dolog ez...?üdv.Kati

Válasz

bori
2016. április 9. szombat 09:17

Szia,
Igen én is tovább dolgoznék mert a semmittevésbe hamar bele lehet őrülni. Céget csinalnék lakásokat vennék vagy beszállnék egy cégbe társként. De szeretném élvezni is az életet pl sokat utazni kötelező jelleggel negyedévente. Utána teljes erővel visszatérni a munkához amit szeretek.
Szerintem csak a kiváltságosok nyerhetnek a lottón aki mar letett valamit az asztalra!

Válasz

Mária
2016. április 9. szombat 14:45

Kedves András!
Igen, dolgoznék, mert az fontos nekem, van benne sikerélményem. Szerencsére a felnőtt gyerekeim is így gondolják. Beszélgettünk már ilyesmiről és a háromból csak az egyikük mondta azt, hogy ha megtehetné, akkor félállásban folytatná, de ő is folytatná, mert szereti és sok pozitív visszajelzést kap (tanár, adminisztrálja a felkészülési és dolgozatjavítási időket is, minden héten 50 óra felett jön ki, így érthető).
Ha igaz a tanmese, úgy gondolom, hogy a hölgy egy születetten intelligens és bölcs realitásérzékkel megáldott nő. Azt hiszem, ez nagyobb kincs, mint a 160 millió. (Mellesleg van nekem ismerősöm, aki egy biztosító magas beosztását cserélte vegyszer nélküli takarítóira, mert megelégelte azt a stresszt, ami ott érte, és azóta elégedett az életével.)
Üdv: Mária

Válasz

Kádár Enikő
2016. április 9. szombat 19:49

Kedves András!
Volt rá példa-talán kétszer- hogy kivettem 2 hét szabadságot. Az első hét el is lelt, a második héten minden bajom volt. Most már csak 2-3 nap szabit veszek ki egyszerre.

Tapasztalatom szerint kétféle ember létezik: az egyik, aki dolgozik több évtizeden keresztül és nem tud leállni, majd jön a nyugdíjas időszak, és onnantól kezdve állandóan beteg, egyik orvostól a másikig jár (tapasztalatból mondom). A másik, aki egy napot nem dolgozott végig tisztességesen, és nincs az a pénz, vagy az a kényszer, ami rávenné arra, hogy munkát vállaljon. Kap valamiféle segélyt, és inkább abból tengődik.
Elég sok 70-80 éves betegemtől hallom, hogy leviszi a kertbe a zsámolyt, és azon ülve kapál és gyomlál. Egész életében ezt csinálta, ez egy életforma, és ha nem engednék neki, belehalna.
Azon még nem igazán gondolkoztam, mi lenne, ha nyernék a lottón, ugyanis nem lottózok. Valamikor játszottam, vártam a tévé előtt, hogy kihúzzák a számokat, aztán némi csalódás, ismét várni és megint semmi-ennek így számomra semmi értelme és értéke, mert nem én dolgozom meg érte.
No, de az volt a kérdés, mi lenne ha....megnézném a Balatont, mert még nem láttam. Dolgoznék, de valami kevésbé stresszes helyen, talán tanyát vennék állatokkal, ahol se tévé, se rádió, se mobil, se internet, csak egy csomó könyv- no, ez egy egész jó ötlet, bár ahogy ismerem magam, mielőtt mindezt megvalósítanám, elosztogatnám a pénzemet:))
Szeretettel: Enikő

Válasz

Nyerges Ferenc
2016. április 10. vasárnap 15:52

Szia Andris!

Megdöbbentő a helyzet komikuma, de inkább az a jövőbe látás amit a hölgy tanúsít. Ez önmagában példa értékű nekem is. Veszek lottót a héten és lehet, hogy meg sem nézem a számokat sorsolás után. Minek? Itt a példa. A biztonság a jól bevált életvitel megtartása és az egészség teljes megőrzésén múlik leginkább.
Azért természetesen jól jönne ekkora összeg egy szép nap, de kell vennem lottót.
Viszont ne vedd tolakodásnak, de az eredményről rögtön szólok.
Az új e-mail címem: fer.nyerges@gmail.com ,ezt használom...
Üdv,
Feri.

Válasz

Stark Erika
2016. április 10. vasárnap 17:30

Úgy látszik rokon lelkek vagyunk, mert én is hasonlóan gondolkodom. A pénz a megélhetésemet szolgálja, és az életem minőségét határozza meg. A munka mint tevékenység sohasem hiányozhat az életemből, nem időtöltésről beszélek, hanem arról ami révén többé válok, ami nemesít ( kreativitás, fejlődés, tanulás,) így tudok valami nagyszerűt és maradandót adni, vagy hátrahagyni az embereknek vagy emberiségnek. Szerintem ettől ember az ember, alkotni és fejlődni jöttünk erre a világra nem pedig henyélni.
Azt pedig csodának tartom, ha valaki annyira szereti a munkáját, hogy belefeledkezve végzi, már-már szenvedélyesen hobbi szinten.

Válasz

Ildiko
2016. április 12. kedd 11:10

Udvozlom Ferenc! Nem tudok kritikaval elni ( de miert is tennem?), mert en hasonloan gondolkodom! Sok embernek azert nehez a megelhetes is, mert nem tudja beosztani a penzt!Ezeknek az embereknek ha villaval hanynak akkor sem lenne eleg! Sok lotto 5-rol olvastam mar, hogy ujra szegeny lett, mert Ok azt hittek sose fogy el! A munka kell, mert kulonben depressziossa valna az ember! Szerintem aki hozzaszokott a munkahoz az bele is betegedne! (Legalabb is en igen) A lenyeg az, hogy minden elismeresem a holgye!Okosan gondolkodott!Szivbol kivanok Neki erot, egeszseget es boldog eletet, hogy kicsit elvezni is tudja nyeremenyet!!!

Válasz

Császár Anikó
2016. április 12. kedd 14:00

Szervusz András!

Köszönöm, hogy megosztottad ezt a történetet. Valóban példa értékű!
Eszembe jutottak azok a celebek, akik egy TV műsor megnyerése után pillanatok alatt elherdálták a sok milliót, amit nyertek.
Helyén kell tudni kezelni a dolgokat, és a takarítónő ezt nagyon jól teszi.
Mély szegénységben élek a családommal, de ha ekkora összeghez jutnék, ugyanúgy keményen dolgoznék tovább.

Válasz

Fekete Ildikó
2016. április 12. kedd 17:55

Napi 8 órában dolgoznék tovább. Sokban nem változna az életem. Lehet, hogy vállalkozásba kezdenék a tanítás helyett, persze csak kicsiben.
Az én nemzedékem (59-es születésű vagyok) , gyerekkora óta dolgozik. Nem tudnám értelmes időtöltés nélkül elképzelni a napjaim. Természetesen normális terhelésben, megfelelő pihenés mellett tenném. Talán többet utaznék és jobban segíthetném a családom, nagyobb anyagi biztonságban érezném magam.

Válasz

Judit
2016. április 12. kedd 21:37

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztotta ezt a sikertörténetet velem (velünk).
Tulajdonképpen hasonlóan gondolkodom én is mint a "Márta". Dolgoznék tovább, csak másképp mint most. Több időt töltenék a családommal, igyekeznék megfelelő egyensúlyt találni a munka és a család között. Üdv.: Judit

Válasz

Csaba
2016. április 21. csütörtök 11:26

Én is ismertem egy volt kollégát, akinek 5 találata volt a lottón jó pár éve. Elvitték előle a milliárdos nyereményt, az utána következő héten volt 5 találata, és "csak" 80 millió körüli összeget nyert. Egy vidéki kis postán adta fel, világéletében dolgozott, sofőrként. Kocsit vett, lakást a gyerekeknek és kocsmát nyitott a pénzből.

Én ha nyernék, ha nem, dolgoznék.
- a nyeremény egy részét jótékonyságra költeném,
- egy részét befektetném életbiztosításként több nagy biztosítónál,
- saját szükségletekre, családra költeném

Válasz

Molnár Mária
2016. április 25. hétfő 14:02

Kedves András!

Köszönöm a történetet, amit átküldtél. Abszolút meg tudom érteni a takarítónő viselkedését. Sok ember elveszti a józanságát, ha nagyobb pénzösszegre tesz szert. Nála ez szerencsére megmaradt. Bizonyára szereti a munkáját, ezért folytatja.
Sokat foglalkoztam álláskereső emberekkel és tudom, hogy többségüknél nem csak az anyagi szükség az, ami arra készteti őket, hogy dolgozzanak. Kevesen érnék be azzal, hogy vagyok, aki vagyok csak én, egy ember. Értékes vagyok önmagamért. Ehhez képest többnyire szükségünk van visszacsatolásokra a környezetünkből, hogy igen, ehhez értesz, ebben tehetséges vagy, ezt nagyon ügyesen csinálod, te egy fantasztikus..............vagy. A pontok helyére gondolj egy munkakört, bármilyen hivatást. Több év munkatapasztalat során már kevésbé igényeljük a folytonos visszajelzést, de arra szükségünk van, hogy legyen rendszer a napunkban, hogy valakinek szüksége legyen a munkámra, legyen célja, értelme a tevékenységünknek.

Egy támogatott angol képzésen végzett csoport tagjai, akiknek álláskeresési tréninget tartottam, nem tűntek túlságosan motiváltnak a munkavállalás szempontjából. Mikor közösen gyűjteni kezdtük a "miért jó dolgozni? " szempontjait, egyikük visszakérdezett. Miért, jó dolgozni? Erről aztán jót beszélgettünk. Összegyűltek a szempontok is. Végül megkérdeztem őket, ha annyi pénzre tennének szert, amennyi életük végéig biztosítaná a megélhetésüket, dolgoznának-e. A 14 fős csoportból 12 ember igennel válaszolt. Azt fűzték hozzá, hogy dolgoznának, de nem ilyen embertelen elvárások mellett. Magát a közösségért végzett értelmes emberi tevékenységet többnyire elfogadták, csak a lélektelen, kizsigerelő jelleg ellen volt kifogásuk.
Ami igazán tetszik a takarítónő történetében, hogy a pénz hatására mindezt nem felejtette el, nem veszítette el a mértékletességét, nem ragadták el a vágyak, sóvárgások.
Képes volt megtartani szilárd, mértéktartó értékrendjét. Gratulálok neki. Azért, ha engem érne hasonló szerencse, mindenképpen utaznék valamennyit, meg tanulnék is, de szintén dolgoznék.

Üdvözlettel:Mária

Válasz

Noémi
2016. április 25. hétfő 15:05

Ha sokat nyernék, alapítanék egy kutya/cica/ló...stb menhelyet, és ott dolgoznék :). Na, az lenne ám a boldogság :).
Ha csak keveset, akkor esetleg befektetném, járnék tovább dolgozni, csak sokkal kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban.
Vallom, hogy a pénz nem boldogít, de segítheti a boldogsághoz vezető utat.

Válasz

Gaál-Molnár Zsuzsanna
2016. április 27. szerda 17:55

Megdöbbentő számomra amit írtál,kellemes meglepetés.Mert nem tudta a pénz sem kimozdítani a szorgalmas,precíz munkából,mert szereti amit csinál. Jó példa számomra és mindenkinek.Jó befektetést kívánok a pénzhez.Én még nem gondolkoztam el mit kezdenék,de jó ügyet támogatnék valamilyen módon.

Válasz

Tóth Károlyné
2017. április 17. hétfő 19:51

Kérem önöket a milliomosnak ha lehetőség van küldjék el üzenetem!
Istenre kérem segítsen nekem..nem milliókra lenne szükségem Kérem olvassa el ezt a linket mit a Vidék.ma oldalon írtak műtétemre! Köszönöm előre katalin!
http://videk.ma/2016/11/15/karcagrol-ker-segitseget-mutetjehez-tobb-baleseten-atesett-toth-karolyné számlaszám...70100114-15345060-00000000 Tóth károlyné

Válasz

Balogh zoltan
2017. július 24. hétfő 11:17

Nyerni szeretnek

Válasz

Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája
Ingyenes e-book tanulmány
A pályázók 99%-a 5 tipikus hibán bukik el. Ha figyelsz arra, hogy ezeket a hibákat NE kövesd el, akkor:
  • biztosan NEM KERÜL rögtön a KUKÁBA a pályázatod,
  • az ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • MEGNYERED a toborzók figyelmét,
  • és TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni.
Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája e-book

Gerilla Önéletrajz Tippek

Ingyenes önéletrajzíró tanfolyam ajándék tanulmánnyal. Kérd el most!

Kérlek, add meg a keresztneved!
Kérlek, add meg az email címed!