Vajon Te is tudnád használni azt a stratégiát, aminek a bandzsa Oroszlán Szonja, a beszédhibás Friderikusz Sándor és a pösze Baló György a hírnevét köszönheti?
Szerdánként a feleségem megbízásából mindig beugrok az újságoshoz egy Nők Lapjáért, így tettem tegnap este is. Aztán miután a feleségem végzett vele, titokban én is át szoktam lapozni, csak hogy képben legyek a gyengébb nemet foglalkoztató témákban…
Az eheti számnál azonban már a címlapon megakadt a szemem, és lecsaptam rá még a feleségem előtt…
Nők Lapja címlap - Oroszlán Szonja
A magazin címlapján ugyanis Oroszlán Szonja mosolyog, akinek köztudottan szemtengelyferdülése van.
És bár egy igazán szép nőről van szó, ez a kis testi hiba joggal adhatott volna okot arra, hogy egy “bandzsa” nő csak ne szerepeljen címlapon. Pláne mozifilmekben és színdarabokban ne!
De erről szó sincs…
Sem Oroszlán Szonját, de a szerkesztőket és az olvasókat sem zavarja ez a kis szépséghiba.
„Bandzsa vagyok, de engem egyáltalán nem zavar. Óvodás korom óta cukkolnak ezzel, de büszke vagyok rá, mert szerintem éppen ez az, ami egyénivé tesz…”
- mondta a színésznő egy bulvármagazinnak, utalva arra, hogy gyermekkora óta küzd szemtengelyferdüléssel.
Ebből a hozzáállásból mi, álláskeresők is sokat tanulhatnánk
Mert mindenkinek van valami hibája.
Hányszor hallom olvasóimtól, ügyfeleimtől hogy “én nem beszélek olyan jól angolul…, nekem nincs meg a diplomám…, nem értek annyira a számítógéphez… nincs annyi tapasztalatom… túl sok tapasztalatom van…” stb., stb.
És szinte már az álláskeresés elején leírják magukat. Fogják ezt a hátrányt, kinagyítják, és aztán az összes sikertelenségüket ráfogják erre.
Amivel csak tovább sulykolják ezt a hátrányt magukban, és még inkább elveszítik az önbizalmukat, lelkesedésüket. Amitől még kevésbé megy majd az álláskeresés…
Ez a vesztesek stratégiája.
Nézzük csak meg, hogy mit csinálnak a győztesek!
Szerinted, ha Friderikusz Sándor a beszédhibájával ilyen hozzáállással indult volna neki a karrierjének, akkor eljutott volna arra a szintre, mint amit elért? Nevezetesen, hogy az ország egyik legelismertebb és legnagyobb tudású média személyisége lett.
Vagy Baló György szerinted azzal a tudattal kel és fekszik, hogy “Te jó ég, pösze vagyok, mi keresni valóm nekem a képernyőn?”
Neeem!!!
Nincs kétségem afelől, hogy mindketten sokat dolgoztak a beszédhibájukon, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel…
Mindenkinek van két lehetősége:
- Vagy a gyenge pontjait helyezi az önfejlesztés középpontjába, és válik egy szinte ‘hibátlan’, ámde minden másban átlagos emberré.
- Vagy az energiáját azokra a dolgokra helyezi, amiben igazán jó, és válik ezekben még jobbá és kiemelkedővé. A hibáiról sem feledkezik meg, de megtanul együtt élni velük, és elfogadja őket.
Én úgy vélem, hogy Oroszlán Szonja, Friderikusz Sándor és Baló György ez utóbbi utat választotta, és ennek a hozzáállásnak (is) köszönhetően lettek kiemelkedően sikeresek nyilvánvaló hibáik ellenére.
Ugyanezt javaslom neked is az álláskeresésben. Fogadd el a hibáidat vagy hiányosságaidat, de ne ezeken lovagolj! Hiszen biztosan van olyan dolog, amiben átlagon felüli vagy. Amitől Te igazán Te vagy.
Miben vagy átlagon felüli?
Nos, amikor állást keresel, akkor olyan állást keress, amiben az erősségeidet használni és kamatoztatni tudod! Mert ha tisztában vagy az erősségeiddel, és meg is tudod ezeket csillantani az önéletrajzodban vagy az állásinterjún, akkor hidd el, hogy az apróbb hiányosságokkal senki nem fog törődni!
Mint ahogy Oroszlán Szonja szépséghibáját, vagy Friderikusz és Baló beszédhibáját is elnézzük Nekik.
Baráti üdvözlettel:
András
———————–
Szólj hozzá Te is a témához!
Továbbra is TELJES NÉV alatt várom a kultúrált véleményeket, legyenek bár egyetértőek vagy kritikusak.
Nagyon örülök a színvonalas véleménycserének, ami a korábbi bejegyzéseim kapcsán itt a blogon kialakult.
Kedves András!
Igen, jót mondasz, mint mindig amit eddig olvastam tőled.
De mi van, ha nem ismerjük fel a legelőnyösebb, legtehetségesebb oldalunkat?
Megvettem a gerillaönéletrajzot, nagyon szuper, sikerült is ezzel a módszerrel már több interjúra bejutnom, de nem olyanok hívnak be, ahová tényleg el szeretnék menni dolgozni.Nem találok olyan pozíciót, amit eddig csináltam és főleg ennyiért.
Erre van-e tanácsod? Szivesen fizetek érte.
Kérlek ezt ne tedd közzé.
Üdvözlettel, Katalin
Kedves András!
Egyetértek a cikkel, ezt én is tapasztaltam, hogy nagyon sok múlik a hozzáálláson. Legutóbbi interjúmon pl. szóvá sem tették, hogy pályakezdő vagyok, és nincs tapasztalatom (eltekintve a magántanítványoktól). Lelkesen beszéltem arról, hogy mennyire szeretek nyelvet tanulni, és hogy olyan munkát szeretnék, ahol sokat lehet beszélni, emberekkel foglalkozni. Remélem, hogy ez segít majd a továbbiakban is.
Kedves András,
Ezzel olyan mértékben egyet tudok érteni, hogy nemrégiben is ezt a felfogást alkalmaztam egy interjún. Nevezetesen az igazgató nem azt kérte hogy menjünk végig az önéletrajzon pontról pontra, hanem hogy azt mondjam el, hogy a korábbi tapasztalataimat és megszerzett készségeimet hogyan tudnám ebben az új munkakörben hasznosítani. Tehát hogy mik a kapcsolódási pontok a korábbi és leendő munkában.
Hála égnek előzőleg teljesen felkészültem ebből (is) és abszolút működött a dolog: egyszerűen elmondtam hogy miben vagyok én jó, miben van nagy tapasztalatom és ez hogyan illeszkedik az általuk konkrétan megfogalmazott feladatokhoz.
Ez az egy momentum önmagában persze nem feltétlen elég egy sikeres interjúhoz, de mindenképp jól jöhet ki belőle az ember ha felkészül rá. És nem kevésbé fontos hogy komoly önbizalmat ad még az interjú közben is.
Abszolút igazság! Hála a gerilla módszereknek fél éves munkanélküliség után 1 hónap múlva már remek állásom lett, és mindjárt kapom is decemberben a 2. havi fizetésemet
Vigyázzatok! Gondoljátok meg, hová külditek az önéletrajzot, mert harapnak rá – a fejvadászok az én esetemben pl. eszeveszetten, holott korábban rá se néztek valószínűleg az anyagomra.
Én a módszer sokszori elolvasása után “éreztem” meg, hogy “veszélyes fegyver” birtokába kerültem, jól meg kell néznem merre lövöldözök vele. Tudom, én is így voltam vele, hogy amikor már baromira kell a pénz, tehát mindegy, hogy mi az, csak jöjjön, akkor nagyon nehéz higgadtan végiggondolni azt, hogy ki is vagyok én, hol vannak a rejtett kancsalságaim, de merre van az én legkarcsúbb derekam, mit értem el eddig, és hova akarok menni. Mégis meg kell ezt tenni, mert én is ennek a gyötrelmes gondolkodásnak a végén tettem le a voksom a cég mellé, ahol most nagy örömmel dolgozom – igen, én tettem melléjük a pipát, hála a gerilla módszereknek, egy hét alatt felvettek, remek fizetéssel! Nagyon sok sikert mindenkinek! Hajrá, menni fog!
Szerintem az anyák is jobban teszik, ha pozitívumként beszélnek a gyerekekkel töltött évekről, vagy a gyerekük miatti tulajdonságaikról, amik aztán milyen jól is jönnek a munkahelyen:
türelem, logisztikai készségek, szervezési bravúros képességek, rugalmasság, terhelhetőség, nyitottság- már persze, ha tényleg vannak ilyen tulajdonságaik.
Én úgy látom, a legtöbb két v. többgyerekes anyában kifejlődnek ezek, még ha eredetielg zárt, konzervatív, fáradékony is az anya (apa!!)
Szóval csak fel a fejjel, gyerekes nőknek is áll a világ! Öt gyerek és öt megbízó(munkaadó) mellett merem ezt állítani:)!
Kedves András,
Teljesen egyetértek a blogodban leírtakkal.Ha az embernek van elég önbizalma és el tudja fogadni Önmagát a hibáival együtt, mindjárt pozitív kisugárzása lesz, amit szimpatikusnak fognak találni az inetrjúztatók.Persze ez a munka ,bennünk ,ránk vár.
Tisztában lenni az erősségekkel, elfogadni a gyengeségeket – győztes stratégia.
De mi számít erősségnek? Hogy mérjük fel egyáltalán, hogy mihez értünk, miben vagyunk nagyon jók, mi az, amire a legjobban vágyunk? Azért kérdem ezt, mert egyszerűen ami az egyik oldalról erősségnek látszik, a másikról lehet, hogy puszta szükség, átugrandó léc.
Köszi,
Laci
Kedves András és Álláskeresők!
Miután elolvastam a cikket és a hozzászólásokat,először is az első hozzászólásra kaptam fel a fejemet,s elgondolkodtam azon,amit írt. Miért nem tudja valaki,hogy mik a hibái,és mik az erősségei?:-( Szerintem,ha valaki ezzel nincs tisztában,akkor hogy keres egyáltalán állást?Minden Önéletrajzban alapvető követelmény,hogy kidomborítom azt,amiben jó vagyok,s pár szót,utalást ejtek azokról is,amiben kevésbé “tündöklök”!Nem működik,működhet jól azaz Önéletrajz sem, ha ezek az alapvető dolgok nincsenek benne feltüntetve!
EZ AZ ALAP!!Szerintem!:-)
Mert,ha nem tudom mit akarok elérni,milyen állást szeretnék, akkor írhatok Én bármilyen Gerilla Önéletrajzot,ha nem tudom megfelelően kidomborítani benne azt,ami IGAZÁN ÉN VAGYOK!!!:-(
Bizton állíthatom,hogy igenis működik a dolog,mert Én is megvásároltam a Gerilla Önéletrajz módszert,megpályáztam egy társasházkezelői állást,és mint kiderült a (héten kedden voltam állásinterjún) 70 db Önéletrajz pályázatból 9 db-ot tartottak arra méltónak,hogy egyáltalán behívják a jelölteket!
Köztük voltam Én is,mely igen jóérzéssel töltött el,s a kissé hosszúra nyújtott (1 óra 25 perces) interjú után igen jó volt tudni,hogy 70-ből behívtak a 9 közül Engem is!:-)
Kedves András nem tudom mi lesz a végeredmény,de reménykedem,s mindent a Te útmutatásod szerint tettem,ha netán ez nem sikerül, akkor is tudom,hogy mi a következő teendőm!:-D
Kedves Álláskeresők!Higgyétek el,hogy nem bonyolult dolgokról van szó,csak nagyon résen kell lenni,és ügyesen forgatni azokat a dolgokat,amik a javatokat szolgálják!Ne szégyelljétek,ha kissé molettek,vagy szemüvegesek vagytok!
Legyetek arra büszkék,Kedves Anyukák,hogy 1-2-3 Gyermeket neveltek SZERETETBEN,BÉKESSÉGBEN,ODAADÁSSAL!Ezt is az előnyötökre tudjátok fordítani,ahogy azt András írta a cikke elején!Rajta hát,csak ügyesen,kitartóan!:-)
Üdvözlettel: Dallosné Zsuzsi
KEDVES ANDRÁS!
Megfogadva és használva a Tőled tanultakat, adom be a pályázatokat!Jól képzett, sok gyakorlattal rendelkező nő vagyok, és nem adom el a tudásomat minimálbérért.20 éves gyakorlattal rendelkezem, még ma is tanulok hiszen ez a legjobb befektetés de lassan azt kell mondanom, hogy idejét múlta már ez a megállapítás!
Nagyon sokat számít hogy ki kinek a kije mert az a tapasztalatom, (sajnos)nem a tudás az akarat a meghatározó, hanem a kapcsolatok!Még nem adom fel!
Üdvözlettel: Anna
Kedves András!
Szívesen olvasom a tanácsaidat. Az önbizalmamat, hitemet erősítetted meg.Rajtunk múlik, nekünk kell hinni a saját tehetségünkben, ha ez megvan sokkal könnyebb az álláskeresés.
Plusz ha ügyesek vagyunk és megfogadjuk azokat a tanácsokat mint pl:továbbtanulás vagy felfrissíted a már meglévő szakmád, bebizonyítod igenis képes vagy 50 évesen is beülni az iskolapadba,igenis nem félsz az új kihívásoktól, az új technikáktól más szemmel méznek rád a munkáltatók.
Üdvözlettel: Sándor Zsuzsa
Szervusz, kedves Andräs!
Régóta tanulmänyozom a problematikät, valóban kiväló tippjeid vannak,s lätszik, hogy nagyon hozzäértö vagy. Komolyan elgondolkoztam a lehetöségeimen, meg mindazon, amit Töled tanultam.
Ez év szeptember végén kiköltöztem Németorszägba, ahol ugyanúgy szükségem volt munkära, mint odahaza.
Egyszer csak behivtak, hogy mutatkozzam be. Elöször ideges lettem, hogy most hogyan fogok én ennek megfelelni. – Folyamatosan “töröltem” a rémisztö gondolatokat, s räjöttem, hogy legjobban akkor järok el, ha az egészet nagyon egyszerünek képzelem el! Végül is csak a Mc. Donald`s-hoz jelenetkezem, nem Klaudia Schiffert fogjäk värni, hanem engem, aki 50 éves vagyok!
Az attraktivitäsomban biztam, külsö: perfekt, elhatäroztam, hogy még ha kérdeznek, sem fogok sokat beszélni. A koromra büszkén – mint Szonja a szemtengelyére – a Baräth-féle gerillatippekkel fölvértezve – mint hatärozott kézfogäs, kellemes, magabiztos hang, okos érdeklödö hozzäälläs, ugymint elökészülés a cég fontosabb adatairól + kötelezö lazasäg – remegö bél ellenére.
Megtört a jég!!! A filiälvezetö elkezdte kitölteni a munkavällaläshoz szükséges papirok listäjät. Erre megjegyeztem, hogy ezeket csak akkor szerzem be, ha biztos az älläs. Tök lazän bólogat, s mondja a fülem szämära muzsikänak hangzó mondtadot: “Persze, egyértelmü! Mär eldöntöttem, hogy felveszem, minden rendben!”
Kedves Andräs! 6 éve nem jutottam munkähoz!!! – Mär a végén azt hittem, lepräs vagyok, hogy senki nem akar velem együttmüködni! Most boldogan gyüjtögetem a kezdéshez szükséges iratokat; megint embernek, egészségesnek érzem magam! Szeretném toväbbä megköszönni ezt a tanulsägos és épitö kb. 9 hónapot, amelyet Veled és az ältalad tanitottakkal töltöttem. – Igen, kb. 9 hónapja regiszträltam be Nälad Magyarorszägon – s mint valami különös terhességet – kihordtam, s megszültem az eredményt: egy “gerilla-bébit”- egy vadonatúj älläst!!!
Tényleg nagyon örülök, és hatärozottan érzem, hogy a tanultak vezettek nyomra. Häläsan köszönök mindent, kedves Andräs!
Kivänok toväbbi nagyon sok sikert Neked, s mindazoknak akiket az älläskeresök útjän segitesz. Sziasztok: Andrea Strey
Baráth András Reply:
2010. november 28. at 23:12
Kedves Andrea,
Gratulálok, és köszönöm, hogy nemcsak velem, hanem a többiekkel is megosztottad a sikeredet!
Helló gratulálok Andreának, és Andrásnak is, mert nagyon hasznos amiket leír, és remélem, még sokáig kapok ilyen leveleket! Én is olyan állást akarok hosszútávon, amire vágyom és amit szívesen csinálok, csak ehhez nekem olyat is el kell vállalni, amit annyira nem szeretek, de ezt a helyzetet tudomásul vettem.
Persze azt is tudom, hogy másokkal még többször van úgy, hogy el kell vállalniuk olyan munkát, amit nem szeretnek.
Tisztelt András!
Elöszöris nagyon sokat tanultam tőled, ragyogóan mgtanultam a számítógép előtt ülni, gépelni, mivel még nincs egy éve, hogy bizonyítványt kaptam erről a szerény tudásomról. De a hozzászólásaim nem jók, mert nem jelennek meg.
Üdvözlettel:Erzsébet
Ez mind nagyon szép. Én hiába emelem ki, hogy bármit meg tudok tanulni egy hét alatt, senki nem hiszi el. Pedig így van. Csak mert nem tetszik, hogy nem vagyok vékony, csinos. Sőt, van angol nyelvű blogom, lehet reklámozni kellene, hogy elhiggyék, beszélek is angolul, nem csak beleírom az önéletrajzba…
Kedves András,
én nem hangsúlyozom sehol a rokkantságomat, de – sok esetben nem is arra hivatkoznak, hanem az életkoromra… Állami cégek pályakezdőt, magáncégek fiatalt keresnek – én már egyik sem leszek… A munkaügyi központban az ügyintéző egyszer azt mondja, hogy képzettségem elavult, egyszer azt, – hogy túlképzett vagyok… Idézhetném azt is, amikor a tartós munkanélküli alkalmazásához kapható támogatást szóba hozom: “A német tulajdonost ez nem érdekli, fiatal csapatot akarnak létrehozni”. Stb. A püspökladányi könyvtár hirdetésére küldött pályázati anyagomat pedig postafordultával visszaküldték azzal, hogy csak pályakezdőt tudnak megfizetni. Fél év múlva ismét hirdették ugyanazt az állást. Ekkor felhívtam őket, és megmondtam, hogy a tartós munkanélküli alkalmazásával sem jártak volna rosszul. Erre azt válaszolták, hogy most már fognak találni pályakezdőt – ismét nem kellek.
Hegedűs Imre
EaperantoDebrecen@gmail.com
Kedves András!
Folyamatosan olvasom tanácsaidat már nyár óta, és sikerült is munkát találnom ismerősön keresztül. Mondanom sem kell nagyon örültem, de azért nem iratkoztam le a hirleveledről sosem lehet tudni alapon.
Ezen munkám előtt tanítottam és ez a munka irodai adminisztráció és kapcsolattartás volt. Végig minden rendben volt, erre a próbaidő végén közölték nem feleltem meg, és vegyem a sátorfámat. Elég kellemetlen volt mert vidékről jöttem fel Budapestre. Jelenleg újból munkát keresek,természetesen nem tanárit, mert abból sajnos nem tudok megélni.
Tisztában vagyok képességeimmel, viszont nagyon sok mindent önszorgalomból tanultam meg otthon, és ezt nem tudom ugyebár beleírni az önéletrajzomba. Szeretném megkérdezni, hogy ebben az esetben mit lehet, tenni? Bele lehet esetleg mégis írni ezen képességeket az önéletrajzba?
Segítségedet köszönöm.
Üdv.: Horváth Csilla
Kedves Csilla,
Bár Magyarországon mindig is fontos volt a “hivatalos papír” – ez egyértelműen veszít jelentőségéből, és a valós tudás kerül előtérbe.
Úgyhogy mindenképpen!