Állásinterjú eredményességének titkai

Állásinterjú eredményességének titkai

Kicsit elméletibb cikk a kommunikáció-technikáról, aminek tudatában Te is sokkal meggyőzőbben szerepelhetsz egy állásinterjún. Ha előfordult már Veled, hogy továbbfaggattak egy válaszod után, mert nem hitték el, amit mondasz, akkor ez a mai tananyag kötelező olvasmány.

Talán Te is hallottál már arról az elméletről, mely szerint a személyes kommunikáció három csatornán zajlik. A modell szerint a kommunikáció eredményességét a három csatorna a következő mértékben befolyásolja:

  • verbális (maga az üzenet, amit elmondunk) – 7%
  • hanghordozás – 38%
  • tesztbeszéd (arckifejezések, mozdulatok) – 55%

(Ez alapján egy állásinterjú sikere csak 7%-ban múlna azon, amit mondunk.)

A Budapest Toastmasters előadókészség-fejlesztő szervezet alelnökeként és rendszeres előadóként bizton állíthatom, hogy ez a modell hibás!

Az üzenet, vagy egy állásinterjún a válasz ennél sokkal fontosabb!

Hiszen egy beszéd vagy állásinterjú sikerét alapvetően befolyásolja, amit mondunk. Ha rossz maga az üzenet, akkor lehet bármilyen jó a körítés, a kommunikáció nem fog működni.

Gondolj csak a humoristákra, akik a kommunikáció egyik legnehezebb válfaját űzik. Lehet bármilyen tehetséges előadó valaki, ha a poén nem ül, akkor megette a fene az egészet.

Nézzük a hanghordozást és a gesztusokat!

A fenti elmélet túlhangsúlyozza annak a szerepét, ahogyan mondunk valamit. De azt nagyon jól kifejezi, hogy sokkal nagyobb szerepe van ezeknek a kommunikációs csatornáknak, mint azt elsőre gondolnánk.

A testbeszéd és a hanghordozás ugyanis olyanok, mint a fűszer az ételben. Például ha egy borjúpörköltet elsóztak, akkor bizony nem valószínű, hogy újra szednék belőle.

Én a kommunikációs modellt ezért így alakítanám át az egyes összetevők fontosságát illetően:

  • verbális kommunikáció (amit mondunk): 50%
  • hanghordozás + testbeszéd: 50%

Az állásinterjún tehát döntő fontosságú, hogy mit válaszolsz egy kérdésre. De ha nem figyelsz a hanghordozásra és a gesztusokra, akkor nem leszel hiteles. Mert a nonverbális elemek határozzák meg a kommunikáció stílusát: magabiztos, határozott, őszinte avagy bizonytalan, hiteltelen…

A kérdésekre adott válaszainkon túl a hanghordozás és testbeszéd is nagyon fontos!

Van azonban egy kis bibi

Amíg a válaszainkat tudatosan alakítjuk, a hanghordozás és a gesztusok nagyon gyakran berögzült dolgok, melyeket tudat alatt hajtunk végre. És mint tudod, a tudatalatti viselkedésre nagyon nehéz tudatosan hatni.

Ezért nem elég odafigyelni arra, hogy változatosan beszélj, és jól gesztikulálj, mert ez még kevés.

Mi akkor megoldás?

Két dolgot javaslok az állásinterjúra való készülésre:

1) A válaszaid minél részletesebb kidolgozása
2) Gyakorlás

Hadd fejtsem ki kicsit bővebben!

A legtöbb álláskereső alig készül az állásinterjúra és a várható kérdésekre. Nem beszélve a válaszokról, amit ezekre adni szeretnének. Nagyjából tisztában vannak vele, hogy mit mondanak majd, de ez nem dolgozzák ki részletesen.

Ennél sokkal többre van szükség

Egy humorista is tűnhet úgy, hogy most először adja elő  a poénokat, valójában az egész előadás részletesen, írásban ki van dolgozva.

Ezt kellene tenned Neked is az állásinterjú kérdésekkel.

Mert ha ezt megcsinálod, akkor azon túl, hogy jól átgondolt és alapos válaszaid lesznek, sokkal magabiztosabb leszel az állásinterjún. És ez egyből ‘át fog jönni’ a hanghordozásodon és a gesztusaidon is. Például sokkal kevesebbet fogsz őőő-zni, ami az egyik leggyakoribb hiba.

De ez még nem minden:

Ha összeírtad a várható állásinterjú kérdéseket és a tervezett válaszaidat, akkor el tudsz kezdeni otthon gyakorolni. Add oda a kérdéseket a párodnak vagy barátodnak, és menjetek végig rajta! Csináljatok próbainterjút!

Garantálom, hogy harmadjára, negyedjére már lényegesen magabiztosabb és határozottabb leszel. Mert a gyakorlás és egy másik ember visszajelzései rengeteget fognak segíteni abban, hogy az előadásmódod is kifinomult legyen.

Üdv:

András

u.i.: Amennyiben úgy gondolod, hogy az állásinterjúra való felkészülésben segítségre van szükséged, akkor a csütörtöki levelemnek nagyon fogsz örülni.

————————

Mondd el másoknak is
iwiw, facebook, twitter, e-mail.
  • Facebook
  • email
  • IWIW
  • Twitter

Ajándék azonnal letölthető ingyenes tanulmány

Álláskeresőként szükséged van versenyképes önéletrajzra?
Iratkozz fel MOST az ingyenes önéletrajzíró tanfolyamra!

Ígérem, hogy adataidat bizalmasan kezelem, és nem adom ki senkinek. Az e-mail tanfolyamról
bármikor leíratkozhatsz. A feliratkozással elfogadod a feliratkozási feltételeket.

13 Hozzászólás - “Állásinterjú eredményességének titkai”


  • Szólj hozzá Te is a témához!

    Továbbra is TELJES NÉV alatt várom a kulturált véleményeket, legyenek bár egyetértőek vagy kritikusak.

  • Nemrég voltam egy interjún, ahol idegen nyelven folyt már az első kör is. Nem éreztem annyira sikeresnek, de mégis “tovább jutottam”, sőt az elsők között. Már ezen az első interjún mindent elmondattak magamról, én is kérdeztem, sőt közben is kérdeztem, tehát teljesen egy beszélgetés alakult ki. A kérdésem az lenne, hogy hogyan tudok felkészülni, vagyis inkább milyen kérdésekre készüljek a következő (egyben záró) interjúra, ha már az elsőn mindent kiveséztünk, a szakmai dolgoktól a gondolkodásmódon át a gyakorlati keresztkérdésekig? Volt szó a fizetésről is, persze nem olyan mélységig, nem lett volna akkor még aktuális.

  • Kedves András!
    Ma voltam egy álláskereső klubban, ahol a 10-30-60%-os arányt mondták, aminél én a tartalmat kb.30%-ra tippeltem és nagyon fontosnak tartottam külső megjelenés a hanghordozás fontosságát.
    Nem élhetünk olyan világban ahol a lényeg elvész a külső tényezők mellett! Azt hiszem el kell találni a mértéket, de nem a tartalom rovására. Továbbra is várom a sok pozitív segítséget, mert nagyon hasznos.
    Üdv.:Csilla

  • Műszerész vagyok, de emellett igen sokféle műszaki dologhoz értek és gyakorlatom is van ezekben. Ezt a képességemet nem tudom egy állásinterjún bemutatni. Vagy elhiszik vagy nem.
    Hogyan győzzem meg őket, hogy mindezekhez értek, elég magas fokon?

  • Szia András!

    Eddig nem sikerült elhelyezkednem, de a te segítségeddel végre újra lett munkám, januárban egy multicégnél lettem raktáros. Szóval, igen ez tényleg úgy van ahogy mondod, a tananaíg használt. Egyébként itt kitérhetnél tényleg a raktáros, műszerés munkás stb állásolra is. jól jönne ha nekik is tudnál segíteni.

  • Kedves András!
    A mostani tanácsod tökéletesen rímel a korábbi hozzászólásomra. Ott arról írtam, hogy az ínterjú után, visszagondolva a történtekre, jutottak eszembe sokkal jobb válaszok! “Amikor már elment a hajó”, akkor döbbentem rá, hogy mit kellett volna a kérdésekre válaszolnom!
    Ez azt támasztja alá, hogy fel kell készülni az egyes interjúkra! Egy jól felkészült álláskeresőtől is lehet persze olyat kérdezni, amire nem számított. De a jó felkészültség ég a váratlan késdések megválaszolásában is segítséget nyújthat! Szívélyes üdvözlettel, Csekeő Ervin

  • Kedves Árpád – készülj arra, hogy a második interjún esetleg olyan főnök is bent lesz, aki az elsőn nem, így kicsit más szemszögből mentek végig a témákon.

    A legfontosabb: remélem az első interjún jegyzeteltél, mert gyakran azzal kezdődik a második interjú, hogy Neked mi jött le a munkakörről.

    Második, harmadik körben kerül sor a személyiség tesztekre is – ha van ilyen a felvételi folyamatban – érdemes rákérdezni erre, mikor behívnak az újabb fordulóra.

  • Kedves György,

    A legjobb, ha valós példákat hozol minél konkrétabb részletekkel. Mesélj egy nagyon komoly problémáról, amit nagy nehez megoldottál. Mondd el, hogy mi volt a gond, és hogyan oldottad meg.

    Általánosságban mindenki tud beszélni, ezért gyakran nem hiteles. (Megjegyzem, az általános válaszok az álláskeresők egyik legkomolyabb hibája.)

    A konkrét, hús-vér példa viszont lehetőséget teremt, hogy megcsillantsd a szaktudásod tudásodról – hihető módon.

    A legjobbakat!

  • Kedves András,

    Valamennyire idevág az én kérdésem úgy érzem.
    Egy interjún melyik kelt jobb benyomást, ha a széken hátradőlve ülünk vagy ha inkább előre hajolva az asztalra téve a kezünket.
    Lehet elsőre buta kérdésnek tűnik, de én nem tudom eldönteni
    melyik testhelyzet kelti a magabiztosabb benyomást.

  • Kedves Nikolett,

    Nem buta, sőt nagyon jó kérdés! A válasz pedig: az ideális testhelyzet attól függ, hogy a interjúztató hogyan viselkedik.

    Ha ő is előre dől, akkor érdemes neked is ugyanezt tenned. Ha lazábban a hangulat, akkor nyugodtan dőlj Te is egy kicsit hátra.

    Fontos, hogy szinkronban legyél vele – ennek tudományosan bizonyított okai vannak.

  • Kedves András!

    Több végzettségem közül az egyik SZÍNÉSZ. Ha valakinek, hát nekem nem kell bemutatni a fenti dolgokat. Csakhogy a színészet (stand up-olás…stb) egy kigyakorolt helyzet, a párbeszédben mindkét fél gyakorol. Egy interjún azonban lehetsz bármennyire felkészült, sosem tudhatod, hogy milyen választ várnak.

    Az, hogy szakmai rátermettségünket példákkal támasszuk alá, az alap. Az önéletrajzom is ez alapján van megírva. Tények, eredmények. Ez alapján elég sok helyre be is hívnak, nem itt van a baj.

    Szerintem a tesztekkel is jól megbírkózom, hiszen egy egyórás IQ tesztet harmincöt perc alatt megcsináltam úgy, hogy a 100 kérdésból kettő(!) hibám volt.

    Na de akkor mi is a problémám? Az, hogy három éves hipermarketi pénztárosi gyakorlattal nem vettek fel egy másik hipermarketbe ugyanabba a pozícióba. A teszt jól ment, de elutasító választ kaptam, miszerint nem jutottam el a személyes interjúig.

    Mi a különbség a két helyzet között? Az első munkahelyemen még hajadonként, ‘állandóan ráérve’ dolgoztam. Mostanra viszont családom lett és már nem engedhetem meg magamnak, hogy délután vagy hétvégén dolgozzak. – erre a helyzetre mi a megoldás, kedves András? Tagadjam a le a gyereket vagy mit tegyek, hogy felvegyenek egy NORMÁLIS, HIVATALI IDŐBEN TÖRTÉNŐ NYOLCÓRÁS munkára?

    A kérdés csak elméleti, mert most dolgozom egy autógyárban, délutános műszakban, fizikai munkát végzek, egész héten nem látom a fiamat…. mindezt közgazdász diplomával és még három másik végzettséggel, nyelvtudással.

  • Kedves Ágnes – nagyon összetettnek tűnik a kép.

    Bár nem ismerem a konkrét helyzetét, úgy tűnik, hogy Önnek azzal is meg kell küzdeni, hogy egy pénztáros állásra túlképzettnek tartják – megjegyzem joggal.

  • Kedves András,
    véleményem szerint a megjelenés és mondanivalónk tálalása fontosabb, mint amit mondunk, de igazán akkor kerek a történet, ha összhangban van minden.
    Tapasztalatom szerint a lényegretörő, átlátható válaszok és a magabiztos, őszinte reakciók sikerre vezetnek. Nem szabad hosszú körmondatokban mesélni, kifejteni gondolatainkat, mert az magyarázkodásnak, “szájtépésnek” tűnhet.
    És szerintem a munkavállalónak hasonlóan kell tudnia olvasni a “sorok mögött”, mint fordítva.
    Sokat elárulhat a munkáltató kommunikációja is. A ki nem mondott szavak (amiről nem beszél, amit körmondatokkal megkerül…). Az öltözete, az ahogy ül, hogy “felkészült-e belölünk”, hogy pontosan fogad-e, hogy meg tudja-e fogalmazni a betöltendő munkakör feladatait, az elvárásait.
    Az igazat megvallva, én minden interjú előtt megpróbálok lehiggadni és kinyílni. Egy beszélgetésként szeretem kezelni ezeket az egyeztető interjúkat, hiszen ha feszengek és nem érzem megam jól a bőrömben, akkor az nagyban rontja az esélyeket.
    Minden interjúm egy kellemes beszélgetéssé alakul idővel, ami így, kis humorral és őszinteséggel majdnem mindent feltár. Egy ilyen hangulatban a másik fél is önkéntelenül megnyílik és általában “elszólja” magát.
    Ami még mindig nagyon furcsa számomra, hogy a legtöbb leendő munkaadó úgy gondol a munkakeresőre, mint kiszolgáltatott, elnyomható valakire. Nagyon meg tudnak lepődni, amikor a munkakereső utasítja vissza a lehetőséget. Hiszen ezek a kommunikációk mindkét fél részére lehetőséget biztosítanak csupán. Mindkét fél dönthet úgy, hogy vagy a munkakörülmények, a munkafeltételek vagy akár a kollegák/munkáltató személye miatt nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. Ezeket a helyzeteket is lehető őszintén, lényegretörően tálalni és lehet, magyarázkodva vagy “felszívódva” intézni. Én az őszinteség híve vagyok, azonban a részletekbe csak akkor megyek bele, ha arra a másik fél is kíváncsi. Ha nem, akkor azt megtartom magamnak (pl. keresőbe beírva negatív kritikákkal találtam szembe magam az adott céggel kapcsolatban vagy a kolleganő, aki felkísért – nem köszönt, nem igazított útba, nem kínált hellyel és hasonlóan viselkedett a főnökség egy tagja is….).
    Szerintem nagyon sok leszűrhető egy személyes találkozás alkalmával, és ami esetleg aprócseprő dolognak tűnik is, azt az idő igazolja (kopott ajtókeret, cégtábla nélküli iroda egy hatalmas épületen belül, gmail vagy citromail-es címek, elérhetőség nélküli aláírás …).
    Én nagyon szeretek interjúkra menni, mert minden egyes alkalom hozzátesz valamit a tapasztalatomhoz és emberismeretemhez. Megpróbálok mindig nyitott és előítélet nélkül belépni és Sherlock Holmes módjára figyelni minden apróságra. És jól érezni magam. Jó érzés egy találkozást követően mosolyogva kezetrázni.
    Ja, és még egy gondolat erejéig utalnék a “példakép” témakörrel kapcsolatban: én személy szerint senkit nem mondanék. Nekem nincs és valószínűleg nem is lesz soha példaképem. Vannak tettek, gondolatok, melyek tiszteletreméltóak, de szerintem ha már ezeket észrevesszük, akkor részben be is épültek személyiségünkbe. Én nem irigylek senkit és nem is cserélnék senkivel. Mindenkinek van jó és rossz, imádnivaló és nehezen tolerálható oldala is. Lehet, hogy valaki jó üzletember, de iszonyú szülő …
    Mindenkinek vannak jó tulajdonságai és vágyai, elképzelései – szerintem inkább ez hangsúlyozandó. És szerintem a legfontosabb az őszinteség -elsősorban- önmagunkkal szemben.

    Érdeklődnék a logóval kapcsolatban – megszületett a végső verzió ;)

  • Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

    Továbbra is TELJES NÉV alatt várom a kulturált véleményeket, legyenek bár egyetértőek vagy kritikusak.

    Baráth András