Amerikából jelentjük…

Írta: Baráth András  |  2016. február 18.  |  c 10 hozzászólás

A múlt héten Amerikában jártam egy konferencián, és gondoltam Neked is beszámolok a tapasztalataimról. Nem is a konferenciáról akarok most írni, hanem a munkával, munkaerőpiaccal mindennapi élettel kapcsolatos meglátásaimról.

Bár korábban dolgoztam az USÁ-ban, és nagyjából kétévente részt veszek egy-egy konferencián, illetve nagyon sok amerikai könyvet és újságot olvasok, az alábbi összefoglaló nem akadémiai mélységű és a teljesség igénye nélkül készült… Ugyanakkor bízom abban, hogy Neked is érdekes és hasznos olvasmányul szolgálhat.

Nagy élmény volt egy 3000 fős konferencia soraiban ülni

1) Amerikában sincs kolbászból a kerítés, de…

Amikor az ember felocsúdik a felhőkarcolók árnyékában, és kicsit a felszín mögé néz, akkor látja, hogy Amerikában sem fenékig tejfel az élet. Sőt! Az emberek nagyon keményen és sokat dolgoznak, és sokaknak ez is csak a szinten maradáshoz elég.

Ugyan a munkanélküliség alacsony szinten van (kb. 5-6%), a munka alapú jövedelmek reálértéke csökkent az elmúlt 15-20 évben, és széles társadalmi rétegek elégedetlenek a helyzetükkel.

Ez is magyarázza, hogy a jelenleg is zajló amerikai előválasztási kampányban szélsőséges nézeteket valló politikusok rendelkeznek erős támogatottsággal mindkét meghatározó pártban (a republikánusoknál (ami egy jobboldali, konzervatív párt) a populista Donald Trump vezet, míg a demokratáknál (ami baloldali értékeket képvisel) a kimondottan szocialista nézeteket valló Bernie Sanders szorongatja erősen Hillary Clintont.

Ugyanakkor úgy látom, hogy Amerikában van egy erős és széles középosztály, és kemény, tisztességes munkával igenis fent lehet tartani egy színvonalas életet. Sok embernek az anyagi jellegű gondjait pedig nem is feltétlenül az alacsony jövedelem, hanem a túlzott költekezés és az eladósodás (pl. hitelkártya adósságok) okozza.

2) Kevesebb az adó, de kevesebb az állami juttatás is

Amerikában kevesebb a munkabér után fizetendő teher mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalon. De ez nagyobb felelősséget is ró a munkavállalókra.

Számomra, háromgyerekes apukaként az egyik legsokkolóbb tény, hogy Amerikában a legtöbb államban nincs fizetett GYES vagy GYED, egy kismamának pedig csak a születéstől számított 12 hétig tartják az állását – ha nem megy vissza dolgozni, elveszítheti a munkáját.

De abban a négy államban, ahol van fizetett szülési szabadság, ott is csak a szülés utáni első 4-6 hétre jár a fizetés 50-60%-a. (Mondjuk a magyarországi 2-3 éves szülési szabadság inkább kivétel, hiszen nagyon sok nyugat-európai országban is mindössze 3-6 hónapig támogatják a kismamák otthonlétét.)

Amerikában a nyugdíjáról is most már szinte mindenkinek saját magának kell gondoskodnia, tehát a magasabb nettó jövedelemből komoly összegeket kell nyugdíj célú megtakarításokra fordítani.

3) Érdekesség: bizonyos dolgok még olcsóbbak is, mint itthon

Ami egy Amerikába látogató magyarnak elsőre szembetűnhet, hogy a használati tárgyak (ruhák, autók, otthoni eszközök) legfeljebb ugyanannyiba kerülnek, mint itthon, vagy még olcsóbbak is.

Ezzel szemben egy sor más dolog drágább is, mint nálunk. És most nem is csak a hétköznapi szolgáltatásokra gondolok (étterem, fodrász, kozmetikus stb.), amiknek a magasabb élőmunka-igény miatt magasabb az áruk, mint itthon.

A nagyobb városokban az ingatlanok (beleértve a bérlést is) jóval drágábbak, mint itthon – még a fizetésekhez viszonyítva is – de ott van még az ingatlanadó is, ami a lakás vagy ház értékének kb. 1%-át teszi ki minden évben.

És azok, akik egyéni vállalkozóként vagy vállalkozóként dolgoznak, az egészségbiztosítást maguknak fizetik, ami egy négytagú családot eltartó egyéni vállalkozó esetében a 400-500 ezer forintot is elérheti – havonta.

Azok az orvosi szolgáltatások pedig, amiket nem finanszíroz valakinek az egészségbiztosítása (pl. fogorvos), egy kisebb vagyonba kerülnek.

4) A teljesítmény számít igazán

Ami számomra a legszimpatikusabb a magyar viszonyokkal szemben, és sok nyugat-európai ország viszonyaival szemben, hogy Amerikában sokkal inkább a teljesítmény határozza meg, hogy ki mire viszi.

Míg például a brit multinacionális cégekre is az jellemző, hogy elsősorban a brit származású (férfiak) juthatnak el a felső vezető szintekig (és magyarországi leányvállalatoknál is sok esetben brit vezetők dolgoznak), a német, olasz vagy francia cégekre is egy hasonló felfogás jellemző.

Ezzel szemben Amerikában a nők vagy akár a külföldi származásúak is sokkal nagyobb számban küzdhetik fel magukat akár az első számú vezetői pozíciókba is.

Itt van néhány példa a legnagyobb vállalatok első számű vezetői közül:

Google vezérigazgató: Sundar Pichai (indiában született férfi, az egyetem elvégzése után ment tovább tanulni az Egyesült Államokba)

General Motors vezérigazgató: Mary T. Barra (54 éves nő)

Microsoft: Satya Nadella (indiában született férfi, az egyetem elvégzése után 21 évesen költözött az Egyesült Államokba)

Yahoo vezérigazgató: Marissa Mayer (40 éves nő)

Hangsúlyozom, a lista sem teljes, inkább csak példának szántam ezt a néhány kiemelést, ami a teljesítményelvűbb berendezkedést bizonyítja.

Összefoglalásul…

Szándékosan nem szeretnék nagyobb ívű következtetéseket megfogalmazni, hiszen mindenkinek más az értékrendje és preferenciája. Ami azonban talán mindenkire vonatkozhat, az a következő:

A munka- és teljesítmény alapú berendezkedés miatt az amerikaiak számos szakterületen tartoznak a vezető újítók közé. Én is sokat tanulok tőlük (elsősorban könyvekből), és talán Neked is érdemes.

A legjobb és legnépszerűbb üzleti könyveiket szinte kivétel nélkül kiadja magyarul is a HVG Kiadó, úgyhogy ha legközelebb egy Libri vagy Alexandra könyvesboltban jársz, látogasd meg a HVG üzleti könyvek pultját is, és tegyél a kosárba egy számodra hasznos vagy érdekes könyvet. Persze az sem árt, ha el is elolvasod :-)

Baráti üdvözlettel:

András

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Radvanszki Imréné
2016. február 18. csütörtök 14:49

gyetérnem veled abban,hogy komoly eredményekét csak kitartó szorgalmas munkaal lehet eléírni .Így van tudom minden orszában.Ezzel tisztában vágyó csak nem mindegy ugyanaennyi munkáért 2000 eurót vagy 150000-ezrmezbeok.Sajnos e miatt van kint a férjem némeben.Ahhot,hogy én is eléének ezt a fizetést több lábon kell áállni.Nagyon tetszett a beszámolód ,jó olvasni a cikkeidet.Remélem hamarosan személyesen is részt vehetek ilyen tréminden.Számítában van egy Budapestre való felkőltőzés.
Addig is üdv:Éva

Válasz

Baráth Krisztina
2016. február 18. csütörtök 15:05

Nálunk is más lenne a helyzet ha nem alkalmazást sarcolná meg az állam mind a munkáltató mind a munkavállaló oldaláról. Média azt mutatja aki 25 évesen nem lesz valaki pl."celeb" az már senki. Tapasztalatnak és megszerzett tudásnak nincs tisztelete. A nő elő dekoráció vagy olcsó robot a munkáltató szemében. Amíg nem változik az elvonás mértéke addig nem lesz öngondoskodás. Ezért van most a 25 év alatti középfokú végzettségű mindenhez értő ( termel, ügyíntézt, értékesít, könyvel, takarít portás stb.) asszisztensek reneszánsza.

Válasz

Somlai Norbert
2016. február 18. csütörtök 16:56

Kedves Baráth András!

Nagyon tetszenek a cikkek, különösen a mai!S ezt majd 10 éves ausztriai-németországi -jelenleg is- tapasztalattal mondom. S megannyi amerikai vendéggel eltöltött beszélgetés után...bár sztem elég osztrák sógorékhoz jönni vagy Svájcba, ha érvényesülni szeretnénk a kitartásunkkal és a teljesítményünkkel!

Ígérem, majd eljutok egyik tanfolyamukra is, talán már tavasszal!

Sikeres napot!

Somlai Norbert

Válasz

Balog Gábor
2016. február 18. csütörtök 17:35

Kedves András, mivel saját tapasztalatomból tudok néhány más nézőpontot is közölni veled:Amit észrevételeztél az igaz, csak hát ez nem a teljes valóság,Ehhez el kell jutni a déli-államokban élőkhöz is.Ott már lényegesebb a sikerhez a magyaros ,sógor -koma história,sajnos!!Üdv és további sok erőt dinamikát a munkádhoz(a siker igy nem marad el)

Válasz

Sebestyén Károly
2016. február 18. csütörtök 19:19

Fiammal "közös" ez a levelező oldal,neki próbálok munkahelyet keresni. Nagyon tetszett ez a tömör értékelés USA-ról. Szégyen, de most értettem meg a különbséget a republikánus és a demokrata párt között. Vannak bizonyos információim az USA helyzetről. Anyám három testvére ment ki 56-ban.Pál 6 elemit végzett paraszt gyerek volt, ő lett leggazdagabb. Károly majdnem elvégezte a közgáz egyetemet már itthon,nem tudott hazajönni,mert nem keresett annyit a bankban ahol dolgozott. Katalin férje már kint végezte el a villamos mérnöki és jogi egyetemet,a General Electric európai szabadalmi ügyvivője lett. Az életszínvonalra felállítottam egy sorrendet: 1. Mo 2.Ausztria (sógornőm oda ment férjhez)3.Németország(lányom él ott)4.Nagy távolságban jön USA (3 ott született unokatestvérem él ott. Egy még ért magyarul,New-Yorkban járt magyar gimiben)

Válasz

Ittzés Laura
2016. február 19. péntek 17:55

Én 4 évet éltem Amerikában, szerintem ez egy elég pontos - ha nem is teljeskörű, de nem is akar az lenni - összefoglalója a különbségeknek. Én két dolgot tennék még hozzá. 1. Ügyfélszolgálat terén az amerikaiak verhetetlenek. Ha ott dolgoztál, akkor olyan készségeket és mentalitást hozol magaddal ezen a területen, ami teljesen egyedülállóvá tesz a hazai piacon. 2. Amerikában jó kezdőnek lenni. Idehaza nagy a nyomás, hogy túl hamar magadra akaszd a "szakértő" táblát, pedig semmi sem felszabadítóbb, mint úgy definiálni magad, mint aki úton van, tanul élethossziglan. Az amerikai közhangulat bátorítja ezt életfelfogást, ott nincs hülye kérdés, értékelik, ha teljes elánnal tanulni akarsz.

Válasz

    Baráth András
    2016. február 19. péntek 19:30

    Szia Laura, köszi szépen a hozzászólást, teljesen egyetértek a kiegészítéssel!

    Válasz

Baráth András
2016. február 19. péntek 19:31

Köszönöm a hozzászólásokat, szívesen olvasok még véleményeket akár pro vagy kontra. Jó hétvégét mindenkinek!

Válasz

Süttő G. Ildikó
2016. március 11. péntek 19:42

Kedves András !
Hosszú idő után csak ma tudtam számítógép közelbe kerülni és miután időrendben dolgozom fel a restanciákat, először a te felkérésedre válaszolnék. A honlapotok profi, minden rajta van aminek ott kell lennie és semmi aminek nem.. :-) Tetszik a rejtett marketing is amely felhívja a figyelmet az álláskeresés buktatóira valamint az a felület ahol a sikeres álláskeresők üzennek. Röviden gratulálok ! Ami pedig az amerikai viszonyokat illeti, nem ért meglepetés miután magam is hasonló, ha nem kicsit még sötétebb képet festenék az ottani viszonyokról - ismerőseim elbeszélései alapján. Jelzem soha nem vágytam közelebbről megismerni az országot, ha választhatnék Kínát pl izgalmasabbnak tartom...:-) :-) Ami a további meglepetéseket illeti, pusztán ismeretség révén ill. ajánlására, egy profi társasház kezelő kért meg, hogy segítsem őt a számára idegen könyvelési ill. számítógépes feladatok elvégzésébn. Izgalmasnak rűnik...:-) Remélem ez nem azt jelenti, hogy nem követhetem tovább a te csapatod életét, már csak azért is szeretném, hátha valakinek a környezetemben éppen ti tudnátok segíteni.
Munkátokhoz további sikereket kívánok barátsággal
S.G.Ildikó

Válasz

Kiss Ibolya
2016. március 12. szombat 16:00

Meglátszik, hogy sokat és komolyan dolgoztatok az új weblapotokon. Nekem nagyon tetszett. Mindenki megtalálhatja a neki szóló részt, segítséget is kérhet. Jól áttekinthető, profi munka volt, ahogy ezt eddig is megszoktuk tőletek. Gratulálok, és további sok sikert kívánok a csapatnak!

Válasz

Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája
Ingyenes e-book tanulmány
A pályázók 99%-a 5 tipikus hibán bukik el. Ha figyelsz arra, hogy ezeket a hibákat NE kövesd el, akkor:
  • biztosan NEM KERÜL rögtön a KUKÁBA a pályázatod,
  • az ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • MEGNYERED a toborzók figyelmét,
  • és TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni.
Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája e-book

Gerilla Önéletrajz Tippek

Ingyenes önéletrajzíró tanfolyam ajándék tanulmánnyal. Kérd el most!

Kérlek, add meg a keresztneved!
Kérlek, add meg az email címed!