Kicsit csalódott vagyok….

Írta: Bartos Marianna  |  2016. április 15.  |  c 137 hozzászólás

Bartos Marianna vagyok, a Gerilla Önéletrajz Műhely vezető karrier-tanácsadója, és szeretném most Veled megosztani a Budapesti Corvinus Egyetemen április 7-én tartott előadásom tapasztalatait. Kivételesen nem álláskeresési tippekről lesz szó, hanem valami egészen másról.

A Gerilla Önéletrajz Műhely szakértőiként Baráth Andrással gyakran kapunk felkéréseket különféle szakmai rendezvényeken előadások tartására, például az elmúlt 5-6 évben szinte az összes HVG Állásbörzén előadóként is jelen voltunk.

Karrier Expo előadás | Gerilla Önéletrajz Műhely

Legutóbb a Corvinus Egyetem saját rendezésű állásbörzéjére, a Karrier Expóra kaptunk meghívást, ami a múlt héten került megrendezésre. Az elmúlt hetekben Andrással mindketten nagyon elfoglaltak voltunk, mégis igent mondtunk a szervezők meghívására, mert szívügyünknek tartjuk a fiatalok segítését. De így utólag úgy érzem, ez most hiba volt.

Az előadás előtt már volt egy rossz előérzetem, mert egy barátom, aki egy nagy multinacionális cég képviseletében kiállítóként vett részt a rendezvényen, a telefonban említette, hogy csak lézengenek az érdeklődők az állásbörzén.

Megérkezvén a Karrier Expóra tapasztaltam, hogy a legnépszerűbb magyarországi munkáltatók, a legnagyobb multinacionális cégek (Deloitte, Morgan Stanley, GE, Mercedes, Vodafone stb.) nagyon vonzó standokkal, több fős személyzettel képviseltették magukat. Az érdeklődők viszont valóban elég kevesen voltak…

Aztán jött az igazi meglepetés.

A előadóteremben néhány perccel az előadás időpontja előtt még senki nem volt, de utána is elég lassan kezdtek szállingózni a diákok. Csak egy jelentősebb késéssel gyűlt össze egy kb. 25 fős közönség, amikor már értelme volt elkezdeni az előadásomat.

Miért írtam az elején, hogy kicsit csalódott vagyok?

Nem csak azért, mert teljesen ingyen biztosítottunk lehetőséget a Gerilla Önéletrajz módszertan megismeréséhez, amiért máskor vagy a szervezőktől, vagy a résztvevőktől pénzt kérünk.

Nem csak azért, mert a szervezők által tervezett 90-100 fős közönségnek csak a harmada gyűlt össze, miközben más rendezvényeken általában telt házas előadásokat tartunk.

Nem csak azért, mert elég sokat készültem az előadásra, hogy a pályakezdőknek, friss diplomásoknak is releváns példákkal szolgálhassak.

Hanem mert úgy érzem, hogy a mostani fiatalok, kései “Y”, illetve a hamarosan munkába álló  “Z” generáció mentalitásával, munkához való hozzáállásával komoly problémák vannak. Mondom ezt úgy, hogy a saját gyermekeim is most egyetemisták, így igencsak érintett vagyok a kérdésben.

Persze mondhatjuk, nem volt tökéletes a szervezés, igen rosszul volt kommunikálva a Karrier Expo, alig lehetett megtalálni az előadásokat, amiket szakemberek tartottak a fiatal álláskeresőknek, mindemellett úgy érzem van némi gond az ifjú generáció munkához való hozzáállásával is.

Ki is ez az “Y”, illetve “Z” generáció?

A szakirodalom szerint “Y” generációnak tekintjük az 1980-1995 között születetteket, “Z” generációként határozzuk meg az 1995-2000 között született nemzedéket, és néhány éven belül szintén kikerül a munkaerőpiacra a 2000 után született ún. “Alfa” generáció.

Mi is a gond szerintem a kései “Y” és a “Z” generációval?

A szakirodalom szerint a kései “Y” és a “Z” generáció az utóbbi 60 év legkisebb létszámú, ugyanakkor legiskolázottabb, legműveltebb, leginkább jól informált generációja. Információs korba születtek, így a többség igen tájékozott a legkülönbözőbb kérdésekben, vagy ha nem, akkor egy perc alatt utánanéznek bárminek a világhálón.

Okosak – mondják róluk -, de az érzelmi érettségük, fejlettségük messze elmarad ettől. Nem túlzás azt állítani, hogy sokan a gyermekkor szintjén maradnak érzelmi intelligenciában: nem empatikusak, nehezen kommunikálnak, nehezen oldanak meg konfliktusokat, nem reagálnak jól olyan helyzetben, amelyben érzelmileg érintettek.

Mindeközben igen magabiztosak, pontosan tudják, milyen jogaik vannak, bár az ezzel járó kötelezettségekről igyekeznek elfeledkezni.

És amit én is közelről megtapasztaltam a múlt heti állásbörzén: nem terveznek előre. Nincs, vagy csak nagyon keveseknek van jövőképe, céljai. Nem akarnak elérni valamit, kitörni valahonnan. Hiszen mi “X” generációs szülők megadunk nekik mindent: finanszírozzuk a tanulmányaikat – tartsanak azok akár 30 éves korig -, mert addig megszereznek még egy-két diplomát, és persze addig is ellaknak addig a “Mama-hotelben”.

Szóval sok fiatalnak nincs célja, nincs kitartása, nincs szüksége felelősségvállalásra, és egyáltalán nem érzik azt a “Z” generációsok, hogy nekik is tenni kell valamit azért, hogy esetleg majd állást találjanak, hisz ha nem sikerül rögtön, majd jön akkor is anyu/ apu, és segít….

Csak azon gondolkozom, mi történik velük, amikor kikerülnek a munkaerőpiacra. Amikor szembesülnek azzal, hogy a munkáltatóknak magas elvárásai vannak. Amikor érzékelik, hogy nemcsak jogokkal, de kötelességekkel is jár a felnőtt lét, és felelősséget kell vállalni nemcsak magunkért, hanem a munkatársainkért, családunkért, milyen nehéz és kemény tanulás lesz ez?

MIÉRT PROBLÉMA EZ?

A nagy multinacionális cégek, de sokszor már a közepes vállalkozások is negligálják a 45 év feletti munkavállalókat. Kénytelen vagy leplezni az életkorodat, mert ha kiderül, hogy ennyi idős vagy, be sem hívnak, pedig évtizedes tapasztalattal rendelkezel, tudsz és akarsz dolgozni, megbecsülöd a tisztességes munkáltatót…

Ehelyett a nagy nemzetközi cégek körbeugrálják a “Z” generációt : évente többször állítanak ki komoly anyagi befektetéssel az egyetemeken, olyan karrieroldalakat állítanak össze, ahol illeszkedve a “Z” generáció interaktivitás iránti igényéhez a fiatalok már interaktív játékok keretében ismerhetik meg a céget, mindenféle módokon próbálnak a kedvükben járni, hogy őket válasszák életük első munkahelyeként.

Ők viszont gyakran egyáltalán nem motiváltak, nem elkötelezettek, csak annyit akarnak dolgozni, amennyit feltétlen muszáj, és azt is nagyon megválogatják hol.

Persze tudjuk, hogy rengeteg értékkel bír ez a generáció:

  • a mai 40-50-es korosztályhoz képest hatalmas önbizalommal bírnak,
  • jobban tisztában vannak az értékeikkel,
  • sokkal jobban el tudják adni magukat,
  • a technikai tudásuk összehasonlíthatatlanul jobb mint az idősebb nemzedéké,
  • innovatívak, és ki mernek lépni a keretekből.

Mindezek nagyon fontosak a későbbi boldogulás szempontjából, ugyanakkor nem helyettesítik az elkötelezettséget, az eredményorientált munkavégzést, a küzdeni tudást…

Te mit tapasztalsz a fiatal generációval kapcsolatosan a munkahelyeden, családodban?

Örülnék, ha megosztanád velem saját véleményedet, élményeidet, az “Y” / “Z” generációval kapcsolatosan!

Üdvözlettel,
Bartos Marianna

u.i. Baráth András, a Gerilla Önéletrajz Műhely vezetője április 19-én “Turbózd fel az önbizalmad!” címmel tart egy egy órás, az interneten közvetített, ingyenes mini-tréninget. Ha szeretnél magabiztosabb, megnyerőbb lenni – nem csak az álláskeresésben, akkor ne várj tovább, jelentkezz itt:
http://www.gerillaoneletrajz.hu/onbizalom-erosites/

 

A szerzőről

Bartos Marianna

Mariann a Gerilla Önéletrajz Műhely szenior karrier-tanácsadója. Több, mint 20 éves, multinacionális cégeknél szerzett tapasztalattal rendelkezik. Ebből 10 évet olyan vállalatok személyzeti igazgatójaként töltött, mint például a Rauch, a Sió-Eckes és a Johnson & Johnson. A HR terület első számú vezetőjeként már több ezer önéletrajzot nézett át, és százas nagyságrendben választott ki kollégákat a fizikai területtől a felső-vezetői szintig. Biztos lehetsz benne, hogy Mariann személyében olyan HR szakembertől tanulhatsz, aki a munkáltatói oldalon is hatalmas tapasztalatot szerzett, ugyanakkor a legmodernebb önéletrajzírás- és álláskeresési technikák terén is nagy jártassággal rendelkezik.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Bea
2016. április 15. péntek 13:40

Kedves Marianna,
teljes mértékben egyetértek minden szavaddal!

Válasz

Krisz
2016. április 15. péntek 13:47

Sajnos ez így igaz és egyáltalán nem megnyugtató, hiszen az emberiség jövője múlik az elkötelezettség a tenni akarás, empátia és hasonló elfeledett tulajdonságokon.
Ezt kellene valahogy tudatni az ifjú titánokkal, akik(tisztelet a kivételnek) csak a jogaikat ismerik. Ez a mi hibánk is szülőké, a jóakarat rosszat eredményezett, van valaki aki tudja hogyan lehet ezen változtatni?
Szülő korom ellenére még mindig keresem az új lehetőségeket, kapcsolatokat és megrökönyödve tapasztalom, hogy a fiatalok nagy része nem akar találkozni senkivel, el van a saját világában,különösen nem foglalkozik a "köz"-zel.Szomorú.........

Válasz

    kattila
    2016. április 15. péntek 14:04

    "...van valaki, aki tudja...?"
    A választ mindenki tudja, (közhelyszerű igazságok) csak az emberek fele "avitt gondolkodásnak" tartja, a másik fele csak szimplán lusta ehhez tartani magát.
    - Nem kell magára hagyni a tv-vel, kütyükkel, amikor kisebb. ("legalább nem unatkozik és nekem is nyugtom van")
    - Tartalmas életet kell neki teremteni. Kétkezi alkotás, az örömteli munka, a valós közösség, fizikai és szellemi erőfeszítések, a magasabbrendű eszmék iránti fogékonyság, kultúrális értékek iránti fogékonyság fontos része kell legyen a mindennapjainak.
    - nem kell megkapni automatikusan minden trendi cuccot - nem attól vagy jó szülő.
    ....
    Soroljam...?
    Minek?
    A csapból is ezek folynak.
    Csak tartsuk is magunkat ehhez.

    Válasz

Hasilló László
2016. április 15. péntek 13:52

Kedves Bartos Marianna!
Meglátásom szerint leírtál mindent, ami miatt kevesen voltak: mamahotelhez kötöttség, nincs megfelelő és jól kitűzött cél, stb.
Egyet azért hozzátennék: ma Magyarországon olyan kiábrándítóak a fizetések a magas szintű elvárásokhoz képest, hogy inkább nem is tervezi a fiatal a hazai munkaerő piacon való részvételt, eszében sincs itthon elhelyezkedni, inkább már azt tervezi, hogy melyik EU országban keres majd munkát. Ha itthon nem a megalázó éhkopp bérek lennének a jellemzőek, akkor itthonra tervezne a fiatal, az itthoni élethez tűzne ki célokat magának, és érdekelné, hogy Mo-i munkahelyekre hogyan lehetne a legjobban pályázni. Éppen azért nem pályázik a zsellér- bérekre, mert tisztában van a saját értékeivel.
Véleményemet nem a politika befolyásolta, hanem a fiatalokkal való beszélgetéseimből szűrtem le. Remélem, hogy hozzászólásommal segíthettem kiváló munkátokat.
Üdvözlettel: Hasilló László

Válasz

    Imre
    2016. április 15. péntek 14:26

    Kedves Mariann, László!

    Mivel 15 eve adok munkát embereknek teljesen egyetértek a cikkel es a hozzászólásokkal.
    Ami miatt mégis egy megjegyzést tennék Laszlo hozzászólásához. Szabadon idéznek Hofitól : Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetik? Szóval ha valakinek van célja akkor azt el tudja érni. Nem könnyű. De mindenkinek van lehetősége fejlődni , tanulni es változtatni. Vezetőkkel beszélve már a 3-400 000 Ft - os munkákra sincs jelentkező. Pedig akinek nincs munka tapasztalata az külföldön sem állja meg a helyet. Mert ott is dolgozni kell.
    Kellemes hétvégét mindenkinek!

    Válasz

nanuk
2016. április 15. péntek 13:56

Jó megfigyelés, egy kicsit bátortalan konklúzióval :-)

Válasz

Erika
2016. április 15. péntek 14:22

Kedves Mariann! Sajnos, valóban ez a helyzet. Tökéletesen egyetértek a leírtakkal. Kevésbbé osztom László véleményét, hisz nem távozik minden végzett fiatal, sőt, általánosságban inkább azt lehetne mondani, hogy végzettségtől függetlenül keresnek külföldi munkát, az ok természetesen az, amit László is leírt. Én itt titokban igazán sajnálom magunkat, mármint az x-eseket, mert se itt, se odakinn nem kellünk, holott még bő 20 évig munkavállalók lennénk. És sajnálom titokban az y, z, és alfákat is, mert valami viszont nagyon-nagyon hiányzik belőlük, s ez egyre inkább így lesz, szerintem. Pl. emberség, érzelmek, közösséghez tartozás, megbecsülés...szóval, valami olyasmi, amitől nem az jut az ember eszébe, a mostaniakról, hogy hideg, gépies, érzéketlen. Amúgy az a tapasztalatom, hogy a humorérzék is kezd kimenni a divatból, vagy legalább is nem értik. :-( Valamint azt is tapasztalom, hogy elfogadottabb a mesterkélt, begyakorolt "művi", "megcsinált", mint a természetes, összefüggéseket látó, gondolkodó. Azért én drukollok nekik...mert még akad egészséges szemléletű is, hátha előbb-utóbb majd felülkerekednek.:-)

Válasz

Bálint Gyöngyi
2016. április 15. péntek 14:24

Kedves Marianna!
Saját családomban és a baráti környezetemben is ugyanezeket a dolgokat tapasztalom. Nagyon sok beszélgetés, összehasonlítás, elemzés után az derült ki számomra, hogy Mi X generációs szülők vagyunk a hibásak abban, hogy ilyenek a gyermekeink. Arra törekszünk, hogy ami Nekünk nem volt azt Ők ne szenvedjék el,hanem sokszor akár még erőn felül is teljesítjük kívánságaikat. Nem dolgoznak meg a kapott dolgokért, hiszen természetes Nekik, hogy az Iphone 4 után egy évre már 5, és most már akinek nem 6 van az egy csövi.
Nem úgy kapják Tőlünk a "luxus" dolgokat, hogy feltételeket állítunk, esetleg nyári munkával pénzkeresésre is rávesszük az utódokat, hanem névnapra, szülinapra, karácsonyra és kb 18 éves korukig pont annyit tudnak a pénz értékéről, mint a tegnap született csecsemő. Ha érettségi után sikerül a felvételi, a szülő boldog és fizet mint a katonatiszt, hogy a gyerek nyugodtan tanulhasson és ne kelljen mással törődni. Ha nem sikerült, akkor azért fizet hiszen az utód leteszi a nagy esküt, hogy újra vizsgázik és csont nélkül bekerül, de ennek az a feltétele, hogy Ő most itthon készül a vizsgákra, mert munka mellett ez "lehetetlen". Nagyon halkan jegyzem meg, mi bankár-közgazdász pár, felváltva, munka mellett végeztük az egyetemet, és neveltük a gyerekeket. Szerencsénk volt, hogy egészséges lélekkel a gyermekeink ezeket a dolgokat (mint telefon, laptop a legújabb) meg tudták oldani, nem közösítették ki őket, pedig jó tanulók voltak. Napi szinten nagyon sokat beszélgettünk és tippeket adtunk egy-egy szituáció kezelésre, viselkedni tanítottuk, értékrendet próbáltunk adni Nekik. Mindig mindent terveztünk, sőt amikor már nagyobbak lettek akkor egy-egy nyaralás pontos kivitelezése már Ő feladatuk lett. Nehéz és fárasztó dolog volt, de megérte, és ha újra kezdeném akkor is így csinálnám. Sajnos sokan azt mondják, hogy nincs ideje a gyerekkel foglalkozni, hiszen két munkahelye van egyedül neveli a gyermekeit stb. Lehet, de este egy félórája mindenkinek van, hogy meghallgassa, hogy mi történt aznap a csemetéjével és ez alatt az idő alatt is sok és fontos dolgot lehet elültetni a fejükben.

Válasz

ACS
2016. április 15. péntek 14:28

Kedves Bartos Mariann!

Egy nagy cégnél dolgoztam, és egy pénzügyi csoport munkáját irányítottam.
A csapat összetétele: fele "Y" generáció, a másik fele 40+os, többen közel az 50-hez.(Én: közel az 50-hez)
Megállapítások:
40+-os csapat:
--túlmunkára önként jelentkeztek
-- minőségi munkavégzés
-- a legkisebb hibázás esetén jött, elmondta, hogy mit hol rontott el, kijavította, és ment a munka tovább
-- érdekelte munkájának összefüggései is, és eredményorientált
-- gyerekek nagyok, szerelem már elmúlt - van ideje dolgozni
-- megbecsüli, hogy foglalkoztatják, vigyáz az állására
-- MS Office lassan, de megy

"Y" generáció:
-- túlmunka, csak ha írásban elrendelik, akkor is csak a saját feladatával foglalkozik, másnak nem segít be
-- elkészíti a munkáját, a végeredmény nem érdekli
-- hiba esetén azt keresi, kire tudja "rákenni", de ha rá is bizonyítod, akkor sem tulajdonít neki agy jelentőséget
-- elvégzi a rábízott feladatot, de nem érdekli, hogy az hogyan illeszkedik a struktúrába, ha hibás a rendszer, nem javítja ki
-- közeleg a gyermekvállalás, ha véletlenül beesik, akkor megy szülni
-- fontos neki, hogy minden este a párja ágyában aludjon, hogy el tudjon menni az edzőterembe, hogy ne maradjon ki a kedd-szerda-csütörtök esti sörözés a haverokkal, stb.., több napos kiküldetés kizárva
-- ha azt mondod, neki, hogy keressen másik munkahelyet, akkor megrántja a vállát, és megy
-- MS Office: profi

Ha lenne magáncégem, nagyon megnézném, ki az a 40 alatti, akit felvennék.
Elég kiábrándító ez a korosztály.

Válasz

    Mária
    2016. április 15. péntek 15:11

    Tapasztalataim szinte ugyanezek. Igen, MS tudásuk megbízhatóan jó, de a telefont felvenni igen csak nehézkes, mert ott beszélni kellene. Hónapokba telt mire megértettük velük, hogy még szervezeten belül is fel kell hívni a kollégákat, hogy haladjunk.

    Elsőként távoztak minden egyes nap az irodából és mikor ezt humorba ágyazva megemlítettük, akkor elmondták, hogy ők bizony "rugalmasban" vannak. A mi időnkben a főnök előtt nem távozott senki.
    Ha valamit szóvá tettünk, akkor ott az irodában nem tudták lereagálni, hanem otthonról e-mail-t írtak nekünk és abban kérték ki maguknak. Azért nem kellett minket sem félteni, ebben a tekintetben is irányba állítottuk őket.
    Mindazonáltal nem féltem a fent említett két generációt, mert a multiknál -ahogy tapasztalom-, leginkább őket keresik. Mostanra ugyanis olyan "hülye" biztos folyamatokat alakítottak ki, hogy ahhoz nem kell semmiféle szakmai tapasztalat.

    A két gyerekemet én is féltem. A nagyobbik erős iskolába jár, ahol suli után mindenki különórákra, edzésekre jár. Se reggel, se délután nincs "bandázás" hazafelé. Teljesen hiányoznak a kötetlen együttlétek. Hiába kitűnő tanuló, hiába nyer különféle versenyeket, hiába vették fel kapásból hatosztályosba, mégis inkább őt féltem.
    A kisebbik laza suliba jár, nem él tanuló, ami érdekli azzal nagyon szívesen foglalkozik, a többivel csak amennyit nagyon muszáj. Alsós de már megszervezik a délutáni/hétvégi focit a haverokkal, karácsonyra rollert kért, hogy azzal járjon haza, többekkel. Róla már most tudom, hogy ha nem is lesz atomfizikus, mégis jobban fog boldogulni.

    Válasz

Éva
2016. április 15. péntek 14:28

Biztos a nagy számok törvénye alapján úgy van , ahogy írta. Az én gyerekeim és barátaik, rokonok a 20-30 korosztályba tartoznak. Persze van mama-hoteles is, az ,akinek nincs vagy nem piacképes a végzettsége de a többség dolgozik tanul vagy már régen lelépett külföldre. A gazdasági szakon végzett és nyelveket tudó gyerekeknek azért nem járnak állásbörzére, mert kb. 2 perc alatt találnak munkát nagyon jó kezdő fizetéssel. Az egyetem aulájában azok a cégek, akik a börzén is voltak 20-asával ajánlják az állásokat. Telefon, e-mail interjú és máris több tapasztalatot szereznek, mint egy börzén. Sőt beregisztrálják magukat az oldalakra és kapják az ajánlatokat... Szerintem hasonló a helyzet most a műszaki végzettségűekkel is ha tudnak nyelveket, de nm tudom.

Válasz

Gabriella
2016. április 15. péntek 14:28

Kedves Mariann!
Egyet tudok érteni az álláspontjával a fiatalokat illetően. Én is Y generációs tag vagyok, 29 éves de határozott terveim vannak, ami a jövőmet illeti. HR-es leszek nemsokára és a szakdolgozatomat az álláskeresési technikák hatékonysági vizsgálatából írtam. 200 embert kérdeztem meg online, országosan, de több mint 2 hónapba telt mire mozgósítani tudtam a válaszadókat hogy meglegyen a létszám. A generáció tagjainak (Y és Z) kevésnek van határozott céljai a jövőjével kapcsolatban és rendkívül nemtörődömök.(a nagytöbbség)

Válasz

Popp Ádám
2016. április 15. péntek 14:32

Kedves Marianna!

Szeretnék egyetérteni veled, de nem tudok teljesen. Mint tapasztaltad, én magam is az érzelmileg éretlen emberek közé tartoztam és én is valóban nehezen vagy sehogy nem oldottam meg konfliktusokat. Ezt saját káromon, saját pénzemen tanultam meg, de egy óriási és keserű pirulaként lenyelt leckével együtt: az előttünk már pozíciókat szerzett emberek nagy hányada támaszkodik a tudásunkra, a kötelességtudatunkra és a tenni akarásunkra, de honorálni azt nem hajlandó. A rendszerváltó generáció, az újonnan kinevezett és a 90-s évek során vezetői pozícióba került emberek jelentős része félelmetesnek, kihasználhatónak és elnyomhatónak tekinti a fiatalabb generációt. És ez visszaüt, ez az egyik oka annak, hogy sok fiatal elmegy az országból, nem csak vagy nem feltétlenül a fizetés.

Nem a hazaszeretet vagy a család miatt maradtam én sem itthon hanem mert nem akarok idegen lenni egy idegen országban, de valóban, a jelenlegi mo-i menedzseri réteg egy jelentős része olyan mentalitást képvisel, ami miatt én magam is csak nagyon nehezen merek váltani, ha tudom hogy magyar főnököm lesz.

Hozzáteszem, a csalódottságodat megértem, de szerintem túl sok mindent és túl mélyen gondolsz és teszel még hozzá. Az én generációm tenni akarása és cselekvőkészsége jórészt tönkrement a csalódottságban, amit a rendszerváltás utáni évtizedek hoztak és amely csalódottság manapság is adott: ez továbbra is az ugar, a puszta marad nagyon sok ember szemében, hiszen szerintü(n)k olyan lemaradásban vagyunk társadalmilag ahhoz képest, ahová eljutni szeretnénk, ami már szinte behozhatatlan.

És igen, végre kinyöghetem, ami az elejétől bánt amióta olvastam a cikkedet és szerintem ebben talán egyet fogunk érteni: nem a gyerekek, nem a generációk és nem a gyatra munkamorál a hibásak.

Hanem az egyre gyatrább oktatás és az hogy a gyerekek kezét pályaválasztás témában nem fogták már a középiskola kezdetétől. Nincsenek középiskolai vagy általános iskolai "ismerd meg a szakmát"-napok, a vidéki élet és munkakörülmények kiábrándítóak és ezen sem segít az hogy mindenhol azt sulykolják a gyerekek fejébe vidéken hogy "itt nincsen semmi, Budapestre kell menni". A gyerekeink betéve tudják a másodfokú egyenlet megoldóképletét és azt, hogy hogyan lehet levezetni azt, illetve annak változatait. De fogalmuk sincsen, hogy a "mester" aki kádat helyez el náluk a fürdőszobában, miért használ technokolt epoxigyanta helyett és persze arról sincsen fogalmuk, hogy miért adózunk és persze arról sincsen fogalmuk hogyan kell állást keresni és mivel minden tárgyból átólcettig mindent be kell magolniuk, arra sem marad idejük, mit is akarnak az életben csinálni. Ezek a szerencsétlenek már minden erejüket elveszítik és teljesen kifacsarják őket, mire kikerülnek az egyetemről. Azt tudják, hogy szeretnének jól élni és azt is tudják hogy eddig is elég sokat szenvedtek azért hogy megkapják a diplomájukat. De ezután még jöjjön egy másik tortúra, egy még keményebb, ahol már bocsánat sincsen és ahol még keményebben zsarnokoskodnak felettük?

Felvetem még, mint lehetőséget és be is fejezem ugyanitt ezt a zagyvára sikerült hevenyészett eszmefuttatást, de ennek a két generációnak a tagjai sok pozitívumot köszönhetnek a szüleiknek és ez elvitathatatlan. Azonban azt is látni kell hogy ez a két generáció már pont az a kettő, amelyiknek a szüleit egyre inkább elfoglalttá tették a munka világában és amelynek egyre kevesebb ideje volt minőségi időt tölteni a családjával, ebben a két generációban ijesztően sok a csonka családból érkezett és ezért valamelyest sérült önértékeléssel érkezett fiatal és ez a két generáció az, amely közvetlenül a rendszerváltó fiatalok után érkezett - szinte mondhatni olyan életbe és környezetbe, amelynek már nem volt olyan tétje, mint a szüleikének, ellenben a szüleik folyton ezt hangsúlyozták (bezzeg a mi időnkben), folyton erre nevelték a gyereket: állj csak ki magadért, nekünk is csak magunkért kellett kiállnunk, de csak magadért állj ki. Az a meglátásom, hogy részben emiatt is olyan erős a szélsőséges individualizmus közöttünk, Y generációsok között, nem is beszélve arról, hogy szüleink csak és kizárólag nyugat felé vetett tekintete és minden itthoni esemény, tény, dolog lenézése is, a mi vállunkat nyomja.

Anno még 2000 körül ugyanezeket elmondtam a szociológia felvételimen és az alatt az 5 év alatt, amíg oda jártam, folyton kinevettek vagy letorkolltak - akkoriban még nem volt érdekes az Y és a Z generáció. Az a véleményem hogy még egy generációnak fel kell nőnie ahhoz hogy kiheverjük a rendszerváltás utáni csalódásokat.

Popp Ádám

Válasz

Judit
2016. április 15. péntek 14:34

Az Y,Z generációt azért szeretik a multik,mert könnyen formázhatóak. Míg az X generáció már rigojákkal teli és nem elégszik meg a multik adta kis " kockákkal". Azonban az új generációk jól beszélnek több nyelvet is,ami elengedhetetlen egy nemzetközi cégnél. Általánosítani meg szerintem nem kellene, mert még mindig nagyon nagy azon fiatalok száma,akik nagyon szegény családból származnak és lehetőségként tekintenek a nemzetközi cégek adta fizetésre és a "jobb" életre.

Válasz

Kávási Mihály
2016. április 15. péntek 14:35

A cikkben említett önbizalmat éppen a "nevelő" generáció táplálta az érintett generációba, sokszor alaptalanul. A szülőnek az ő gyermeke, unokája a legokosabb, legtehetségesebb, legügyesebb. Ezt ők a sokszori mondásra el is hiszik. Én úgy gondolom, hogy alaptalanul. A problémákkal való találkozás, a megoldások megtalálása és a legjobb megoldások kiválasztása - nevezzük ezeket tapasztalatnak - igen időigényes és koruknál fogva sem átélhető számukra. Ugyanakkor a túlárazott önbizalom azt mondatja velük, hogy csak 7 számjegyű fizetésér vagyok hajlandó munkát vállalni, hiszen egy ilyen jól képzett, jól kommunikáló, ügyes és okos ember ezt érdemli. Persze az esetek nagy részében jön a nagy csalódás, a szembesülése azzal, hogy valójában mit is érnek.
Gyakorló oktatóként mondhatom, hogy a generációra jellemző az igényes kommunikáció hiánya. A sok tesztfeladat miatt nem tudnak beszélni. a sok sleng és SMS-nyelv után végkép nem állítanám róluk, hogy jól kommunikálnak.
A programmal kapcsolatos távolmaradásnak lehet az is oka, hogy az időpont nem jól lett megválasztva. Talán éjfélkor kellett volna kezdeni és egy romkocsmába meghirdetni . Bármely kis akadály távol tartja őket, persze a már említett motiválatlanság mellett.

Válasz

Győri Norbert
2016. április 15. péntek 14:40

Kedves Mariann!

A húgom 1995-ben született. Most akkor Y vagy Z generációs? :)

Az tény, hogy én is csak csodálkozom azon, hogy miként reagál egy-egy dologra. Önbizalomból tényleg nincs hiány. Viszont az is tény, hogy sokkal nagyobb az eszközkészletük, mint annak idején nekünk volt. Több idegen nyelvet beszél, ezzel már bárhová elmehet (angol, német, francia).

Viszont, azt tapasztalom, hogy ilyen - "biztos" fontos és értékes - munkákat akarnak végezni és nem nagyon látom, hogy értékelnék a tényleges szakmunkát. Pedig ha csak menedzselünk, abból még nem lesz termék! Ezt úgy mondom, hogy nekem is van felsőfokú végzettségem és némi vezetői feladatom is van. De mindig értékesnek tartottam azokat, akik ténylegesen, nagy szakértelemmel képesek ellátni a feladataikat.

A nagy multik meg, rá fognak erre faragni, mert a végén a nagy fluktuáció kezelése köti le az egész idejüket. :) Olyan lufi nemzedék. Egyszer kipukkad. Mindenki önmagát akarja megvalósítani. Ez meg hová vezet, ha egyszer társadalomban élünk?

Ez a generáció sitty-sutty feláll a székből és továbbáll.

Mindig úgy gondoltam, hogy így vagy úgy, de én döntöttem el, hogy hajlandó vagyok-e ennek vagy annak a munkaadónak dolgozni. De azért a húgom korosztálya...
Azt hiszem kiöregedtem... :)

Üdvözlettel,
Győri Norbert

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:34

    A multik a piac lefölözésére törnek, és bőven belefér nekik a háromévenkénti 100-200 %-os fluktuáció is...

    Válasz

Á
2016. április 15. péntek 14:43

Kedves Marianna!

Alapvetően amelyik fiatal törekvő az megtalálja a maga útját, sajnos nem ebben az országban, és így természetesen már a Te előadásodon sem találkozhatsz velük, csak azokkal, akik valóban tanácstalanok. Ezért is mennek el az előadásodra, aki biztos magában az miért is menne...

Továbbá ez a világ nem arra nevel, hogy legyen jövőképed. Hogy lehetne, amikor fél nap alatt hoznak emberek százezreit érintő, az életüket felforgató törvényeket? Hogyan tervezzen valaki előre? Te mit válaszolnál arra a szokásos állásinterjú kérdésre, hogyan látja öt év múlva magát?

Viszont mint "50 év feletti" álláskereső, igazolni tudom amit írsz az idősebb generáció negligálásról, pár mondat amit kaptam az elmúlt időben:

"Jelenleg nincs nálunk olyan pozíció, ahol ki tudnánk használni az ön képességeit"
"Ön túlképzett ehhez a pozícióhoz"
"Ön ugyan mindenben megfelel a megbízónk által támasztott követelményeknek, a szakmai tesztje is nagyon jól sikerült, mégis a megbízónk nem önnel szeretné betölteni a pozíciót. (Mi nem értünk vele egyet, de sajnos a megbízó szava szent)"

De mit is gondoljon az ember, amikor hirdetésben (és ez nem vicc, valóban találkoztam ilyennel) DIÁKMUNKÁS-okat kerestek minőségügyi mérnök pozícióba 5 év tapasztalattal...

Látni kell, hogy míg a legkvalifikáltabb pozíciókra is költséghatékonyságból olcsó munkaerőt keresnek, de a legmagasabb tudással, addig az álláspiac nem enged mást tapasztalni, mint amit leírtál.

Hiába kérsz pl. 30 év szakmai tapasztalattal, végzettséggel kevesebbet, mint egy Angliában minimálbéren dolgozó mosogató, azt a munkaadók jó része itthon sokallja.

Milyen motivációja legyen egy fiatalnak, ha ugyancsak azt látja, hogy a végzettsége, amiért a családja milliós tandíjat kifizetett nem fizet annyit, mint egy mosogatóé máshol?

Üdv,

Á

Válasz

fölöslegesség
2016. április 15. péntek 14:48

Saját személyes (szubjektív) vélemény tapasztalatok alapján
*******************************************************
Én Y generációs vagyok (86), jó diplomával, szaktudással, nem egy, cikkben felsorolt cégnél dolgoztam eddig, és fogok a jövőben is.
Az "idősebb" (45+) generáció különösen szereti hangoztatni a felelősség, érzelmi érettség, kötelezettség, stb. lőzungokat, amik elég furán hangzanak számomra. Nem azért, mert bármi bajom lenne ezekkel, csak idegesít, amikor kioktatóan és lenézően, bezzeg módon dörgölik ezeket a "fiatalok" orra alá.
Nekem az a tapasztalatom, hogy Magyarországon az idős(ebb)ek mindig mindent jobban tudnak a fiatalabbaknál, és egyáltalán nem nyitottak sem új megoldásokra, sem arra, hogy elfogadják: lehet más embernek is igaza, más is tudhat valamit jobban. És ez elég nagy kontrasztban van az Y generáció több fontos értékével azok közül, amiket leírtatok. De a legfontosabb: "innovatívak, és ki mernek lépni a keretekből".
Annak, hogy a multik körbeudvarolják a fiatalokat, elég komoly oka van. Sokkal gyorsabban tanulnak, komolyabb a technikai tudások (általánosságban), vagyis egyszerűbben megtanulják (megértik és alkalmazkodnak) a rossz és sokszor használhatatlan céges rendszereket, amikkel előre kidolgozott és rigid folyamatokat végeznek, legtöbbször gondolkodás nélkül. Vagyis a munka nagyon sokszor monoton, nem enged teret a kreativitásnak, sem pedig szignifikáns fejlesztéseknek, amikkel élvezetesebbé tehetnék saját munkájukat és nem mellesleg őrült hasznot hoznának a cégeknek. A kreativitást legtöbbször úgy próbálják elcsitítani, hogy mondjuk charity event-eket szervezhetnek, ilyeneken vehetnek részt, esetleg léteznek belső fórumok, projektcsapatok, amik keretében kicsit ötletelhetnek. Illetve még challange cup szokott létezni. Ezekkel nekem mind az a tapasztalatom, hogy csak látszat működnek, tehát nem használják ki érdemben a kreativitást, illetve az ott hozott megoldások nem épülnek be a cég életébe. Egy idő után pedig ezt megérzik az alkalmazottak (főleg a fiatalok), elkezd lanyhulni a vágyuk, hogy alkossanak, fásultá válnak és nem érdekli őket tovább még a saját munkájuk se, nem hogy a cég. Ilyenkor szoktak még 1-2 évig "ellenni" a cégeknél, majd továbbállnak. Ez a folyamat változó, hogy mikor indul el, de sokaknál már pár hónap után elkezdődik, ami nagyon szomorú. Erre még rátesz egy lapáttal az is, hogy a monoton munka, a terhelés, a folyamatos túlórázás és az érvényesülés hiányának híre elég gyorsan el tud terjedni. Valamint hogy mennyi fiatal tekint manapság úgy az elvándorlásra, mint valid és permanens megoldásra. Szerintem sok fiatal szükséges rosszként tekint csupán a mai munkahelyekre, ezeken belül pedig kétségtelenül jobbnak számítanak a multik.
Persze ott vannak a másik oldalon azok is, akiknek tényleg fogalmuk sincs, hogy mit akarnak, merre tartanak, csak úgy élnek bele a világba. Ez a cikk inkább róluk szól szerintem.

Válasz

    KERT KAROLA
    2016. április 29. péntek 12:25

    Akkor nem kellett volna megemelni drasztikusan a nyugdíjkorhatárt!!! Részemről NEM
    AKAROM ZAVARNI VÉN K.... LÉTEMRE (57) SEM AZ Y, SEM Z GENERÁCIÓ MUNKA-KARRIERJÉT,
    ha hiszed, ha nem, fiatalon én is a könnyű végét igyekeztem megfogni a megélhetésnek,
    várom ezerrel a 40 éves nyugdíjat, férj nem kellett, sem gyerek soha, szerintem ilyen paraméterekkel is vagyok olyan rafkós, pc-tudós, képesítés nélküli jogász, vagy kalandor,
    mint néhány tizenéves,CSAK ÉN TALÁN JOBBAN LÁTOM AZ ALAGÚT VÉGÉT! Ezek nem egészen korfüggő dolgok!

    Válasz

Krisztina
2016. április 15. péntek 15:00

Kedves Marianna!
5 gyerek édesanyja vagyok, egy középiskolás közülük, négyen már (több)diplomások és önálló egzisztenciával rendelkeznek. 1986-1991. között születtek, Y generációsok. Sosem voltam mama-hotel, nem kellett finanszíroznom a tanulmányaikat, nem azért, mert nem lett volna rá pénzem, hanem mert erre neveltem őket, hogy megtanuljanak önállóan boldogulni. Már középiskolás korukban is dolgoztak nyáron, de időnként hétvégeken is, ha többet akartak, mint ami egy zsebpénzből kitelik. Valószínűleg az otthoni példa a legmeghatározóbb, mindig is a problémamegoldásra koncentráltunk, nem döntöttem helyettük, legfeljebb tanácsot adtam nekik. Látták, hogy nekem is és édesapjuknak is céljaink vannak, amelyekért meg kell küzdenünk, a szerencse csak annak az ölébe hullik, aki tudatosan tesz érte. Mindegyik gyerekemnek nagyon jó munkája van, maguk intézték/pályáztak, tudatosan építik a karrierjüket. Eközben a családalapítástól se félnek, ezt is itthonról hozták.
Ugyanakkor látom ismerőseim hasonló korú gyerekeit, valóban az a jellemzőbb, amit a blogon írtál. Egyik napról a másikra élnek, fogalmuk sincs mi lesz velük egy év múlva. Sokan kérdik mostanában tőlem, mi volt a receptem a sikerre, a gyerekeim sikerére. A példamutatást tudom csak említeni. Az ragadós...

Válasz

    Noémi
    2016. április 15. péntek 22:18

    A sikered titka leginkább az, hogy nem elkényeztetett egykét neveltél :)

    Válasz

      Sándor
      2016. április 17. vasárnap 14:29

      Azért ennél szerintem sokkal több kellett....

Nagy Sándorné Mariann
2016. április 15. péntek 15:01

Sajnos én is ezt tapasztalom. A mi korosztályunk kedvvel, szeretettel járt dolgozni. Ma már nem a szülőket múlik a kedv a munkához. Inkább egymást uszítják, Hogy ennyi pénzért nem dolgoznak. Ehhez viszont a szülők asszisztálnak. Én már 8 éve nyugdíjas vagyok, az én gyerekeimet mindig arra neveltem, hogy amit csinál azt szívből és tisztességesen csinálja. Most már az unokáimnak mondom és ők ezt látják a szüleiktől is.

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:27

    A legidősebbek még mozgalmi dalokat énekelve a háború minden terhét cipelve persze hogy kedvvel dolgoztak, sőt: Örültek, hogy dolgozhatnak...
    Másrészt kiszámítható életük volt...
    Ma teljesen más világ van körülöttünk, tele félelemmel és bizonytalansággal, és a fiatalok is ebben a világban "laknak".
    A világunk változásait pedig sajnos nem tudjuk lekövetni, és az utánunk következő korosztályoknak is egyre nehezebb dolga lesz, mert annyira felgyorsult minden.

    Válasz

Trepper Endre
2016. április 15. péntek 15:15

Kedves Marianna!

Nincs ehhez mit hozzáfűzni. Az 1986-ban született, imádatban felnevelt, és iskoláztatott lányom két felsőfokú oktatási intézmény kijárása (sajnos a végzettséggel még tartozik) után semmilyen érdeklődést nem mutat a felelősségteljes, önálló élet iránt. Hasonlókat hallok sok ismerősömtől is. Magamat hibáztatom, a mindennapi életnek semmi szüksége nincs sokdiplomás, de amúgy nem sok mindenhez értő, kétbalkezes, életre nemigen való emberekre sehol a világon. Ezt előre látnom kellett volna.

Üdvözlettel:
TE

Válasz

Erdei Katalin
2016. április 15. péntek 15:28

Tényleg elszomorito hogy milyen nagy érdektelenség jellemzi ezt a generaciot:-( tisztelet a kiveteleknek;-) azok utan hogy talán ennek a generacionak van jelen pillanatban a legtöbb es legnagyobb esélye hogy jó kariert epitsen magának és megalapozza a nyugodt és biztonsagos jövőjét, de sajnos nem egyedul tehenek szerintem róla. Mert mindamellett hogy okosak kitartasbol 0ez a generacio.nincsenek ahoz szokva hogy lassan érjenek ell valamit.minden egyből kell nekik:'( mert tudnak;-) vagy semmi!! És ha nem még mindig ott van hogy majd megyek külföldre. :-( NYelv.nem problema;-) .de hibas a munkaero piac is mert a kitartó dolgos generaciot jo kicsit hanyagolja!! Es ezt sajat bőrömön is ereztem.eselye sincs a fiatalok szemben vagy csak addig tartanak igényt rád mig egy kis elettapasztalatott megtanitasz a fiatal palyakezdonek.

Válasz

Bölcskei Istvánné Éva
2016. április 15. péntek 15:29

Kedves Marian!

Teljes mértékben egyet értek az észrevétellel. Nem igazán érzik, hogy mi a feladatuk, és
ezért mit kell tenniük.
Már nem Apa és Anya feladata a kívánt cél el érése, hanem elsőd legesen az övéké.
Nagyon sok Gyerek még a Pedagógussal is udvariatlan viselkedést tanúsít.

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:21

    Ki tanította meg őket rá?
    És kinek lett volna a feladata megtanítani?

    Válasz

Péter
2016. április 15. péntek 15:41

Kedves Bartos Marianna !

Tudományos vagy sem az ilyen Y, Z besorolást nem tudom értelmezni mert a generációk közti változások folyamatosak. Sokat beszélgetek fiatalokkal és nekem inkább pozitív a véleményem, mint negatív. A legtöbben pontosan tudják, hogy mit akarnak, tájékozottak és pontosan ismerik a körülöttük levő világot. A legtöbben már középiskolás vagy gimnazista korukban tudják, hogy mint szeretnének. A létező leggyorsabban elhagyni Magyarországot. Van olyan iskola ahol ez az arány 90%-ot is meghaladja. Ismerek olyan lányt aki azt mondta, ha leérettségizett, akkor úgy hagyja el az országot, hogy soha többet vissza sem néz. Megtette. Ismerek olyan srácot akit kérdés nélkül felvettek az ELTE-re és azt mondta, hogy nem jár mert inkább egy OKJ-s pincér tanfolyam és irány London. Biztosan függ a neveltetéstől és az iskolai környezettől és biztosan vannak nihilista fiatalok, de azt határozottan ki merem jelenteni, hogy a többségüknek meg sem fordul a fejükben, hogy Magyarországon éljenek. Ők olyan fiatalok akiknél nem kérdés, hogy tud-e idegen nyelvet és nincs semmilyen családi vagy egyéb kötöttség. Ezek a fiatalok nem magyar hanem európai polgárok és pontosan tudják, hogy ebben a környezetben nincs jövőjük. Megalázó bérekért, ki kinek a kicsodája alapon elnyert pozíciókért ők nem indulnak. A magyar munkaerőpiacon a 40-es vagy ez feletti generáció küzd. Mégis miről beszélünk ? Arról az országról ahol a munkavállaló egy végtelenségig kizsigerelt rabszolga, éhbérért. A győri Audinál lehet dolgozni 12 órákat egy héten 7 napot sok esetben embertelen körülmények között. Rengetegen távoznak és ma már Szlovákia is célország mert a nettó alapbér hasonló területen 2,5 x magasabb, mint itt. Mégis mitől legyen motivált egy fiatal ? Ebben az országban a társadalom nagy részének az emberhez méltó élet lehetősége sem adott. Egy magyar állampolgár csak egyféle módon számíthat nyugdíjra, ha nem itt szerzi meg jogosultságot.
Van olyan barátom aki havi 1,5 millióért csőszerelő Svédországban és van aki hasonló összegért füvet nyír Svájcban. Magyarországon meg a 40-es generáció " gerillázik " a nettó 120000 Ft-os bérért. Na persze, szeretem a kihívásokat és rendkívüli tapasztalattal rendelkezem és szeretnék 3 műszakban árufeltöltő lenni minimálbérért. Na hagyjuk ezt a hülyeséget.Semmiféle jövőkép nincs. A diplomával rendelkező munkavállalóknak is a londoni mosogatás a legfőbb karriercél.Röviden ennyi...

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:20

    Kegyetlen valóság. Kemény fogalmazás, és egyenes, kíméletlen sorok.
    Viszont azt halkan megjegyzem, hogy Gerilla módszerek határtalanok - minden értelemben... (Nem tartozom Andrásék csapatához... - András, majd gondolj rám az osztalékosztásnál! :D)

    Válasz

    KERT KAROLA
    2016. április 29. péntek 12:09

    Nem kellene engednünk, hogy BÁRMILYEN VEZETŐ,ELNÖK,IGAZGATÓ 20-30X TÖBB
    JÖVEDELMET,MELLÉKES JUTTATÁST KAPJON AZ ÁTLAGEMBERNÉL, EGYIK SEM!!!!

    Válasz

Molnár Krisztina
2016. április 15. péntek 15:49

Lányom harmadéves gazdálkodás menedzsment szakos hallgató a Corvinuson. Egyetem alatt folyamatosan dolgozott is, hol fordított, hol irodai munkát végzett vagy gyakornokoskodott bankban. Ott volt a Karrier Expón és elmondása szerint egyáltalán nem volt kevés látogató. Már azért sem, mert sok cég standja a folyósón volt, tehát óhatatlanul elmentek a hallgatók előttük. De – szintén a lányom elmondása szerint – a hallgatókat érdekelték is a nagy multik (melyek nagyon sok Corvinus diplomást foglalkoztatnak), tehát akkor is oda mentek volna, ha nem esik útba. Én egyáltalán nem azt látom, hogy ez a generáció motiválatlan lenne. Igaz, rendkívül karrierorientáltak, ami miatt az élet egyéb fontos dolgai sokszor elsikkadnak. Ami sajnos kár, de ez van.

Válasz

Peti Edina
2016. április 15. péntek 15:50

Kedves Mariann!
Lányom 1994-ben született. Már 6 éves kora óta tudja, milyen pályán akár dolgozni és ezt azóta is szisztematikusan, kitartóan teszi is. Egyedül nevelem 5 éves kora óta, kitartást tőlem is látott, de elkötelezettségben rajtam is túltesz. Azt gondolom a szülői példa, a gyermeknevelés rendkívül fontos a gyermek életében. Én csak megmutattam a lehetőségeket a lányomnak (pl. a sport választása kapcsán), a döntés viszont mindig az ő kezében volt.
Szintén rendkívül fontos a sport, egy jó edző, valamint egy nyitott, kreatív tanítónő, osztályfőnök, aki a kis kíváncsi emberkét látja a gyermekben, teret biztosít a kibontakozásuknak.
Szülőként s sokat foglalkozni kell velük, de nem irányítani, csak terelgetni. Elengedni őket, mégha fáj is, de mindig ott lenni mellettük, amikor szükségük van ránk. 51 éves vagyok, a munkahelyemen különböző korosztály képviselteti magát, a fiatalabb korosztály különösen a kedvencem. Dícsérem őket és mindig pozitívan fordulok hozzájuk. Azt gondolom, a másokkal szembeni tisztelet nem korosztály függő.

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:12

    Akár a másik felem is lehetne Edina... :)

    Válasz

Zita
2016. április 15. péntek 15:57

Kedves Marianna!

Mint "Y generációs", kicsit csalódott vagyok, hogy ez a honlap is lehúz még egy bőrt a korosztály elcsépelt általánosító gyalázásáról, és a "bezzeg az X generáció mindent az Y-Z segge alá tol" típusú kontent miatt feláll a hátamon a szőr. Hasonlóan demagóg megközelítéssel visszavághatnék, hogy az Y-Z generáció meg csak az X-ek által elbaszott világban próbál valahogy boldogulni, tehát kvittek lehetnénk.
Emellett osztom Hasilló László véleményét.

Egyébként ha nem volt rendesen meghirdetve az Expo, akkor min csodálkoznak?

Válasz

Vass Katalin Zsófia
2016. április 15. péntek 16:02

Kedves Marianna!

Érdekesnek találom a cikket és egészen reálisnak tűnik.Viszont mint mindíg,vannak kivételek is.Sok múlik azon is,hogy a szülő mennyire konzervatív,mennyire határozott a gyermekével stb.Fontos a nevelés is.
A magam nevében elmondhatim,hogy

Válasz

    Vass Katalin Zsófia
    2016. április 15. péntek 16:13

    A magam nevében elmondhatom,hogy a 90-ben született fiatalokból nem feltétlenül hiányzik az ambíció,a dolgozni akarás.Ami viszont nehéz,hogy el kell dönteni merre orientálódjunk.Mi az,amivel megkeressük a megfelelő fizetést és nem utolsó sorban kedvünk is van hozzá,azaz szeretjük azt az adott tevékenységet.Úgy gondolom ez elmaradhatatlan motíváció szempontjából.
    Továbbá a fiatalnak nem igen célja az önállóság,amíg a szülő olyannyira támogatja,hogy nincs is miért a céljai közé sorolni az önállóságot önfenntartás szempontjából.
    Tehát első sorban meg kell nézni a dolgok hátterét,az okokat.

    Üdv:Kata

    Válasz

    Dudásné Lajkó Rozália
    2016. április 15. péntek 16:51

    Kedves Marianna!

    Nagyon érdekesnek találom a cikket csak van egy kis gondom én a 62 évemmel nem tudom igazán melyik generációhoz tartozóm, de ugyan akkor a véleményen röviden annyi lenne, hogy a mai generáció igen más szemmel nézi a körülötte zajló világot. Természetesen mint minden hol itt is vannak kivételek és "Hála Isten" olyanok akik terveznek és vannak céljaik amit szeretnének el érni az életben.
    Az is előfordulhatott , hogy a szervezés valamint a tájéloztatás nem volt meg felelő a szervezők részéről és lehet, hogy nem is ők voltak igazán a hibássak. Valamint a családi nevelés és példa mutatás is nagyon fontos a fiatalok számára!

    Válasz

Katrina
2016. április 15. péntek 16:02

Kedves Marianna!

Egyetértek Önnel. Jómagam az X generációhoz tartozom, 45 évesen épp állást keresek. (2 egyetemi diploma, doktori cím, 25 év munkatapasztalat, vezetői is, angol-német felsőfok-mégsem kellek). Sok helyen azt látom, hogy a 25-28 éves Hr vezető (már vezető!) negligál engem, mondván öreg vagyok az állásra, ő nem hajlandó egy anyja korabelinek parancsolgatni, inkább vesz fel vkit a korosztályából. Ezt így több helyen a szemembe is mondták. Öreg vagyok és túlképzett és miért akarok egyáltalán állást ennyi idősen.

Ugyanakkor a szomszédom (20 éves lány, Z generáció), azt mondta, ha elvégzi a fősulit, csak olyan állásba hajlandó elmenni, ahol min. 500ezer nettót fizetnek, az alatt nem szabad elmenni dolgozni, sok a szabadidő, nem érdekli igazán a munka, mindegy mit és hol kell dolgozni, úgysem érdekli egyik szakterület sem, csak sokat fizessenek, még jobb lenne vmi gazdag pasihoz férjhez menni, vagy inkább celebhez. Esetleg celebnek lenni. Ő nem akar nyomorogni egy budai panel 5. emeletén, luxust akar mindenből, mert neki az jár. És ő még egy jó tanuló szorgalmas kislány, állítása szerint az évfolyamtársai még annyit sem tanulnak, mint ő. Buli, iphone, autó, cigi, füvescigi, brazil cacauuuuuuu, műköröm, póthaj...ha diákmunkázik az arra kell, hogy az előbb felsoroltakat finanszírozza. Olvasni semmit sem olvas, a felszínes világ érdekli.

Válasz

Fero
2016. április 15. péntek 16:23

Egyet kell értenem az előző hozzászólóval "Péterrel". Vannak fiatalok (sokan) akik kitűztek maguk elé célokat, tudják hogyan érjék el és tesznek is érte. De, ismerőseim közül van aki szakmája megszerzése óta kb. 15 éve nem dolgozott itthon egy percet sem. Most, hogy körbejárta Európát (Németország, Hollandia, Svájc, Dánia) akar itthon dolgozni. Tudni kell, ő mondta: kint sem kolbászból van a kerítés. Azért, hogy kb. 1 milliót keressen, napi szinten 12-14 órát kell dolgozni. Ebbe fáradt bele. Azért szeretne itthon boldogulni. Sajnos azonban nincs tisztában a lehetőségekkel. Én a Dél-Alföldön élek. Itt jelenleg vagy a kereskedelemben vagy a szolgáltatásban vagy közszférában lehet kínkeservvel (kapcsolati tőkével stb.) elhelyezkedni. Termelő vállalat minimális. A többi területen is az országos átlaghoz képest a bérek töredékek, ha egyáltalán nem feketén foglalkoztatják a munkavállalót. Jómagam is ötödik hónapja keresek állást. Kulimunka, segédmunka, nyelvvizsgával diplomás munka, elvétve érettségivel, OKJ-val betölthető állás. A bérek pedig legtöbbször: minimálbér. Egy pályakezdőnek vagy egyedülálló fiatalnak még csak csak, de húsz évnyi raktári-logisztikai gyakorlattal, családos embernek csak az éhenhaláshoz sok.

Válasz

Kiss Erzsébet
2016. április 15. péntek 16:49

Sajnos teljesen egyetértek. Ezek a generációk ( tisztelet a kivételnek ) okosak, de nincs gyakorlati tudásuk, lenéznek bennünket, ha nem tudjuk olyan gyorsan és profin használni a számítógépet, okos telefont és közben elfelejtik, hogy ezeket a mi generációnk tette lehetővé a számukra. Dolgozni/ tanulni a legminimálisabbat szeretnének, de csak amikor nekik jó. Természetesen nem szeretnének felkelni annyiért amennyiért mi már több mint 30 éve dolgozunk. Azért úgy érzem ebben kicsit hibásak vagyunk, mert mindent alájuk toltunk, ne kelljen már szegény gyereknek annyit gürcölnie, mint nekünk. Kicsit talán következetlenek is voltunk, mert hulla fáradtan inkább engedtünk az unszolásnak, csak egy kis nyugtunk lehessen, a NEM helyett. ez alól én sem vagyok kivétel, ma már látom, hol hibáztam ( pedig igyekeztem jól csinálni ), de már késő.

Válasz

Papp Andrea
2016. április 15. péntek 17:00

Kedves Mariann!
Lehet, hogy meglepő lesz, amit írok, de én egy picit - bizonyos szempontból - megnyugodtam. A cikked mintha az én nagy fiamról szólna ('97-es), pontosan ezzel szembesülünk mi is. Bár még gimnazista, egyáltalán nem motiválja semmi. Bár kiváló képességekkel bír, nem hasznosítja azokat. Szerencsére a szíve a helyén van. Eddig azt hittem, mi rontottunk el nagyon valamit, vagy csak ő ilyen, de ezek szerint ez generációs probléma. Én nagyon hittem a példamutatásban, (hiába "nevelem" valamire, ha én nem úgy élek), és abban, ha eleget foglalkozunk vele, és a sokat emlegetett "minőségi időt" töltjük vele, akkor adunk egy stabil értékrendet. Ők mégis mások, mint mi vagyunk. Lehet, hogy ez nem is baj - bizonyos szintig.
,Én egy olyan elnevezést hallottam a mai fiatalokra, hogy "kaméleon nemzedék". Valóban, szinte minden helyzethez tudnak alkalmazkodni, és ha azt nézzük, hogy akár naponta változik itthon, munkahelyeken, politikában a helyzet, ez irigylésre méltó. Mi, kicsit begyöpösödöttebb 45+-osok valljuk be, kicsit rugalmatlanabbak vagyunk.
Az igazán fontos szerintem az érzelmi intelligencia, a felelősség jó esetben idővel kialakul. De ehhez kell a másik fél is.
Néhány hozzászóló vagdalkozása egyébként önmagáért beszél...
Egyébként azt gondolom, minden generációban vannak link, munkakerülő, csak szórakozni vágyó emberek éppúgy, mint felelősségteljesek, megbízhatóak, törekvőek. A szomorú csak az, hogy ebben az országban, nem mindig utóbbiak jutnak előre.

Válasz

Babics Ákos
2016. április 15. péntek 17:06

Kedves Marianna!
Én úgy gondolom nincs különbség mostani és régi generáció között, annak ellenére, hogy generáció kérdést csinálnak a mostani idősebbek. Két fő szempont viszont van:

Az egyik az iskola kérdés, manapság érdektelenül ugyan azt a 19-edik századi rendszert oktatják, mint száz éve (csak mennyiségre többet, de felszínesen), a gyereket nem érdekelte a múlt sem száz éve sem 2016-ban (pl a költők 200 évvel ezelőtt is lázadtak.) Viszont régen fel tudták a diákok érdeklődését kelteni a tanárok - ez nem pénz kérdése. Viszont eljutott arra a fokra az oktatás, hogy a diák megtanul puskázni, vagy magolni - a tudás átmeneti, a diák csak jobban alkalmazkodik az adott korhoz, mint az idősebbek - ez évjárattól függetlenül mindig így volt. Az szintén különbség, hogy az iskola rendszer szolgának és középszerűnek akarja nevelni a diákságot (amióta iskola rendszer létezik), de manapság a net miatt a diákok gyorsabban tájékozódnak. A szabadság a szexre tevődött át az utóbbi 50 évben, a szex is működik család tervezés nélkül, lényeg a fogyasztás növekedése. És ez mellett látják mit csinálnak a szüleik a munkahelyükön...

A másik szempont a mai kor szabályozott keretek közé szorítása, bele értve a munkahelyeket is. Ma a különböző folyamat szabványoknak köszönhetően egy mérnök vagy pl. egy hivatalnok szellemi szakmunkás, - nincs mérlegelési jogköre sem. És nincs szabadsága sem, ha egy állás interjún kis függetlenség érződik a jelöltön, akkor ő már nem lesz jó jobbágya a munkáltatónak. Az alkotási folyamatnak a szagolására sincs lehetősége a dolgozóknak - a folyamatirányítási rendszerek, a kollektív semmi (és a korrupció) dönt a folyamatok irányáról... Ez vonatkozik a fizikai munkára is. Ez alól a marketing és a kereskedelem valamint néhány szakma (pl fűtés szerelő) a kivétel, mert ott egyedi igények kielégítését kell megcélozni, és az elejétől a végéig minden mozdulat és gondolat az ő művük... A termékfejlesztést is a marketing végzi (legyen kicsit izgalmasabb a termék, mint korábban), tehát nem jobb terméket kell gyártani, hanem nagyobb hasznot jelentő terméket... Így a kör bezárul, rövid távon kell gondolkodni...

Megjegyzés: a kiúthoz félelem mentes világot kellene teremteni, ami politikai feladat lenne.

Válasz

Hajni
2016. április 15. péntek 17:15

Kedves Mariann!
Nem bennük van a hiba ("Y"-"Z") ! Nem is bennetek és nem is bennünk szülőkben.
Írtad,hogy "okos" ez a generáció. Aki okos,az sok mindent meglát. Ennek a generációnak azért nincs "jövőképe", mert minden meg lett téve annak érdekében,hogy ne is legyen!
Ennek a generációnak a zöme egy óriási létbizonytalanságban él,aminek csak egy része anyagi, ráadásul,mikor ilyeneket hall politikai vezetőtől, hogy "el lehet innen menni", akkor ne csodálkozzunk. Nem tudnak tervezni,nincs jövőjük így jövőképük sem. Egy multi hiába képviselteti magát egy állásbörzén, ha nem kínál akkora bért,hogy abból tisztességesen meg lehessen élni. 120 ezer nettóból nem képes senki lakást venni,ebből nem lehet családot alapítani,tisztességesen gyereket nevelni,rezsit fizetni.Nem kell csodálkozni azon,ha a gyerek "mama hotelben" lakik. :)) Nem tud külön menni. Keveseknek adatik meg,hogy a papi lakást vesz, hogy eltudjon indulni az életbe.
Szóval a probléma gyökere a felszín alatt van és igen mélyen. Nagyon sok mindennek változnia kellene ahhoz, hogy újra legyen "jövőkép"!

Üdv,
Hajni

Válasz

Baráth András
2016. április 15. péntek 17:43

Köszönjük a hozzászólásaitokat, nagyon érdekes olvasni. Várjuk a további észrevételeiteket. Mindenkinek jó hétvégét kívánunk!

Válasz

Vargáné Szőke Izabella
2016. április 15. péntek 17:43

Tisztelt Mariann !

Végre tudom mi a Z, Y Alfa generáció !! nagyon nagy szerencsém van nekem mindháromból van !

Az én Z-m orvoslátogató Z sajnos külföldön , az Alfám magán iskolában táncművészetet tanul szóval hiszem és tudom nem elég csak tanulni valamit otthonról is hozni kell !!!
én elmennék Pécsett egy ingyenesre ez tuti !!!

sok sikert továbbra is !

Üdvözlöm Izabella

Válasz

Vargáné Szőke Izabella
2016. április 15. péntek 17:45

bocsánat lemaradt Y kolléganő ábrándozik 8 órában és valahol máshol van !!

Válasz

Vargáné Szőke Izabella
2016. április 15. péntek 17:48

"előttem szólóhoz " a jövőképet is mi szülők nagyban befolyásolhatjuk és segíthetjük szerintem ! kinek hogy sikerül !! mit lát a gyerek de tudja meg küzdeni neki is kell, hogy sikeres legyen az életben !

Válasz

Bányai Tamás
2016. április 15. péntek 17:59

Ebben az évben leszek 60 éves. Kétdiplomás, németül beszélgető, volt vállalkozó vagyok. Az én fiam is az "Y" generációba tartozik. Gondolom, hogy ezekből következik a hozzászólásom nem mint kívülálló fogalmazom meg. A válaszom röviden. A multik, és a liberálisok azt hiszik, hogy pont olyan hülyének lehet nézni a mai fiatalokat mint az én korosztályomat. Nekik nem EMBER kell hanem gépember. Válaszából majd kiderül /ha egyáltalán kapok/, hogy nem géppel beszélgetek és esetleg érdekli Önt a véleményem akkor bővebben is kifejtem. Írásban de akár személyesen is. Tisztelettel: Bányai Tamás

Válasz

Soman
2016. április 15. péntek 18:16

Ha majd minden fajta munkát meg becsülnek és lesz értéke nem úgy viszonyulnak ehhez az országhoz,hogy ki lehet használni és a törvényeket maximálisan ki zsigerelni, játszani.
Na akkor lehet bármit is várni a mai fiataloktól!

ÜDV: Soma.

Válasz

Sáringer János
2016. április 15. péntek 18:20

Kedves Marianna!

Érdeklődéssel olvastam véleményed, a Corvinus Egyetemen tartott állásbörzével kapcsolatosan, ami nem csak arra a napra fókuszálódott. Egy általános véleményt olvastam, amiben kifejted véleményed az Y és Z korosztályokról, érintőlegesen ugyan de szólsz az Alfa generációról is.

Az én véleményem eltér a leírtaktól, szerintem nem arról van szó hogy a fiatalok nem akarnak felelősséggel munkát vállalni a későbbiekben szülők lenni. Nekem az a nézetem, hogy a fiatalok a társadalmi csalódottságot hordozzák magukban, a munkahelyeken nincs becsülete a tanult, széleskörű információkkal rendelkező leendő fiatal munkavállalóknak. Az ÚJ GAZDAG munkaadónak erre nincs érdekeltség, hiszen az extra profit alul iskolázottakkal érhető el. Mit tapasztal az elhelyezkedni kívánó fiatal? Több 10 ezer hirdetésekkel szembesül a médiában, pályázataira nincs reakció a munkahelyeket hirdető az Ő emberi méltóságába bele gázolhat hiszen ezért a magatartásért neki nincs sem társadalmi sem pedig emberi felelőssége. Tapasztalom, a meghirdetett állásajánlatok többsége formális, a betöltendő állás kiválasztottja a hirdetés feladása előtt már megtörtént. Családomban egyetemista is van, matematikusnak készül, szeretne a gyakorlatban is tapasztalatokat szerezni, hogy diplomásan leendő munkaadójához minél nagyobb felkészüléssel érkezhessen. Mivel semmilyen összeköttetése nincs ezért pályázatai sem nyernek befogadást, Norvégiában viszont szeretettel várják.

A mai társadalom hazánkban, jelenleg mellékvágányra állítja a tanult munkavállalói szférát, hiszen a gazdaság nélkülük is termelékeny a különböző pénz-ügyi profit termelésben.

A fiatalok akarnak és tudnának is felelős munkát végezni, tanulmányaiknak megfelelő munkahelyeken, de jelenleg még érdeklődési szinten sem állnak szóba a munkaadók többségükkel. Pályázataik bármennyire is profi szinten készül a Gerilla segítséggel, a keresésbe bele fáradnak és kiégnek. Ismeretségi körömben több diplomás fiatal van, külföldi munkásként dolgoznak, nem a végzettségüknek megfelelő munka körben. Tehát nem a munkavállalói intenzitásukkal van a probléma, a társadalom nem ad védelmet számukra, a munkaadók pedig kiszolgáltatottá teszik fiainkat. Csupán megjegyzem, a pedagógus pálya is inkább elriasztás mint vonzás a fiatal pálya kezdők körében, min csodálkozol kedves Marianna.

Véleményem szerint, bármilyen profi pályázatok kerülnek a munkaadók asztalára a munkaerő piacot sajnos az összefonódás jellemzi ezért váltak érdektelenné a fiatalok. Nem hisznek pályázataik sikerében, kirekesztettek az érdekeltségi szférából, többségüknek "csupán végzettsége" van ismeretsége nincs.

Nekem ha lenne pályázatok írására tanácsadó irodám, biztos hogy nem elégednék meg a hálálkodó visszajelzésekkel, megtalálnám a módját hogy a kulisszák mögé betekintést nyerjek.

Nagyon sokat lehetne írni, beszélni erről a kényes területről, röviden tömören nekem ez a véleményem, nem a magyar fiatalokkal van a probléma! Üdv. Sáringer János

Válasz

Csekeő Ervin
2016. április 15. péntek 18:22

Kedves Marianna!
Tegeződjünk!
Nagyon szeretek csinos, fiatal hölgyekkel tegeződni, mert avval is valahogy egy fiatalabb korosztályhoz tartozónak érzem magam.
Előre bocsátom, hogy nagy élvezettel olvastam és olvasom András tanácsait. Évek óta figyelem a munkásságát és nagy örömmel konstatálom, hogy mind témakörében, mind a tanácsai aktualitásában állandóan fejleszti tevékenységét.
Ha előbb olvastam volna az írásait, jobban fel tudtam volna készülni az állásinterjúimra. Biztos vagyok abban, hogy egyes munkáltatók számomra negatív döntéséhez hozzájárult a felkészületlenségem!
Most éppen nincsenek elhelyezkedési problémáim, mert már két éve folyamatosan Németországban dolgozom, tolmácsként. No, ez azért meglepő, mert a 71. életévemet taposom, ennek ellenére - miután el tudom végezni a feladataimat - alkalmaznak az idős korom ellenére is.
Marianna ami véleményedet illeti a 80-as és 95 utáni generációról, abban biztos igazad van!
Lányaim a 80-as generációhoz tartoznak. Az idősebb lányom pszichológus, a kisebbik "ló-pszichológus" azaz lóidomár lett. (35 lóról gondoskodik a lovardájában!)
Diák koruk óta elkötelezettek voltak abban, hogy mit szeretnének az életükkel kezdeni. Milyen életpályát akarnak maguknak megteremteni! Hogy ezt elérjék, mindent meg is tettek ennek érdkében.
Nekünk nem voltak a gyerekeinkkel kapcsolatos "pályaválasztási problémáink"! De tudom, hogy ez a kivétel. De talán a szülői és az iskolai nevelés is nagy mértékben befolyásoló tényező lehetett a lányaimnál.
A nagyobbik lányom, Borbála a Baár-Madasba járt. Sokszor túl szigorúnak érezte az iskoláját... de becsülettel végigjárta. (Még egy évet Ausgburgban is tanulhatott, egy tanulmányi verseny nyerteseként!)
Persze az is lehet, hogy az iskola, mind szellemiségében, mind a tanúmányi eredményeket illetően, válogatott, mert válogathatott a jelentkezők között.
Sok osztálytársának a szüleivel tartom a mai napig a kapcsolatot. Így értesülök Borcsi osztálytársainak a sorsáról!
Ezek közül a szülők közül szinte mindegyik csak áradozni tud arról, hogy milyen kiváló gyermek az ő kicsi lányuk, aki már a második diplomáját is megszerezte, vagy valami remek megbízást kapott valamelyik munkahelyén...
Marianna!
A kivétel erősíti a szabályt!
Én a 80-as évek elején született gyerekek helyzetét ismerem a lányaim kapcsolatain keresztül. Nekem erről a korosztályról nincs rossz véleményem.

A kisebbik lányom, Dorottya. Az ő lovait a volt osztálytársa ápolja, aki állatorvos lett. Volt osztálytársa intézi a könyvelését, mert ő éppen könyvelő. De a cégalapításban is egy volt osztálytárs is közreműködött, aki éppenséggel ügyvéd!
Hogy a következő generáció milyen, azt nem tudom.
Minden esetre engem megdöbbentett, hogy egy ilyen előadásra, amit Marianna tartottál, nem töltötte meg a termet a hallgatóság! Ez talán egy kicsit az ifjúság "önteltségéből" meg a munkaalkalmak bőségéből adódik.
Magamból indulok ki! Önteltségért nekem sem kellett a szomszédba mennem, amikor először olvastam arról, hogy valaki önéletrajz írást tanít!
Egy kis fiatal fickó, nekem a sokat tapasztalt mérnök embernek, nekem akar tanácsot adni?
...és egy olyan kérdésre nem készültem fel egy interjú alkalmával, hogy "véleményem szerint mik az erősségeim, és a gyengeségeim?"
Ezek után rögtön elkezdtem olvasni András írásait!

A jelenlegi munkámhoz ugyan baráti ismertségeken keresztül jutottam, de a önéletrajz írással és az állásinterjúkkal kapcsolatos "tanácsok" biztos hozzá segítettek ahhoz, hogy most ki tudjam egészíteni a nyugdíjam a keresetemmel.
Meggyőződésem, hogy az ifjúság nem tudja még, hogy milyen előnyökkel jár, ha ilyen apróságokkal, mint "az interjúkra való tudatos felkészülés" valaki több időt, energiát és figyelmet fordít. Őket még tárt karokkal várják anélkül is, mindenhol.

Akik már egy két hibát ezen a területen elkövettek, azok már sokkal jobban odafigyelnek arra, hogy jó benyomást keltsenek, ha megjelennek egy munkáltatónál. Sőt, már azért is harcolni kell, hogy egyáltalán a jelentkezésükre kedvezően reagáljanak!
Bizony 40 éves kor után, már oda kell figyelni mindarra, amiről a "karrier tanácsadók" írnak ill. beszélnek!
Kedves Mariann!
Remélem nem untattam a hosszra nyúlt levelemmel és talán ezzel is hozzájárultam a nevezett korosztály rétegeiről alkotott véleményéhez!
Szívélyes üdvözlettel, Csekeő Ervin

Válasz

Viktoria
2016. április 15. péntek 18:50

Sziasztok!

Én is nagyon sokat foglalkozok evvel a témával, utána olvasok,meghallgatom a kortársaimat.. Ugyanis én is 86os születésü vagyok. Sajnos egyet kell hogy értsek Mariannal. Ezek a fiatalok motiválatlanok. S szerintem azért, mert minden elöttünk van. Akár szegény, akár gazdag, bemegy az ember a boltba és bármit meg tud venni, nem kell előállítani az ételt keserves munkával. Bármikor leülhetünk számítógép elé. Ahol állások, információk hada van. A szülök még keményen megdolgoztak mindenért. De mi már nem dolgozunk olyan elhatározottan. Én sok iskolát végeztem, ide-oda kapkodtam, nem tudtam mit akarok. ezért hiába tanultam sokat, nincs egy megfogható szakmám.
Illetve ma már bárkiből lehet bármi, sok a választható lehetőség. S szerintem az állam hibája is, mint előttem szoloak is leírták az ember nem fog évekig egy helyen dolgozni. Hiába jó munkaerő.
Szóval nem tudjuk mit akarunk. :) Tisztelet a kivételnek.
Remélem, hogy ezeknek a hozzászólásoknak is hasznát veszik :)

Válasz

Kéri Gábor
2016. április 15. péntek 18:58

Kedves Marianna!

Azt hiszem mondhatom nyugodtan, hogy egy fiatal munkavállaló vagyok, 30 évesen. Hogy mi is a helyzet az érintett generációk munkavállaláshoz való hozzáállásával? Amikor szóba jön az álláskeresés, akár családdal, akár barátokkal, akár kollegákkal, mindig megszoktam kérdezni, főleg, ha még nem került addig szóba, hogy ismerik-e a Gerilla önéletrajz módszert ill. álláskeresési technikát. Mindig megdöbbenek, hogy a válasz rendszerint, hogy nem. Azt veszem észre, hogy az álláskeresés annyira kényes terület, és ez a módszer, annyira új, annyira radikális, hogy az emberek zöme fél tőle. Így inkább nem is akarja kipróbálni. A másik észrevételem az a fiatalsággal kapcsolatban és itt a 20-as korosztályra gondolok főleg, hogy csak és kizárólag multiknál képzelik el magukat, nagy fizetéssel, el se tudják képzelni, hogy esetleg egy kisvállalkozáshoz menjenek el. Gyakran elszoktam mondani, hogy nekem pl. András egyik tanácsa segített, de vmi hihetetlen nagy mértékben, hogy igenis észre kell venni a kis cégeket. Én úgy váltottam munkahelyet, hogy multitól kis céghez mentem dolgozni, magasabb fizetésért, komolyabb munkakörrel. Arról nem is beszélve, hogy a szakmai fejlődésemnek, mint mérnök, a kis cég sokkal többet hozzátesz, mert nincs szétdarabolva a munkaköröm ezernyi részmunkakörre.

Szóval én ebben látom a gondot, hogy egyrészt félnek ettől a teljesen radikális, a megszokott módszerekkel szembemenő módszertől, és azonnal a nagy multikhoz akarnak bekerülni az emberek.

Persze lehet mondani, hogy a multik milyenek, mert nekem is volt benne tapasztalatom, nagyon sokáig voltam álláskereső, amíg a Gerilla módszert ki nem próbáltam.

Míg élek nem felejtem el azt a két állásinterjú végeredményt, ami az előző munkahelyemen volt, ill a mostaninál. A multinál a szokásos, majd értesítjükkel köszöntünk el és hetekkel később jött a válasz, hogy enyém a munka, míg a mostani munkahelyemnél a főnököm annyit mondott, értesítsem mikor tudok kezdeni. Nagyon nem mindegy...

Nyílván nem lehet mindenki az iparban, de én csak erről tudok nyilatkozni, mert ebben élek. Azt viszont merem állítani, hogy ha sokkal többen mernék kipróbálni a Gerilla módszert, akkor sokkal másabb lenne a végeredmény.

Üdvözlettel:
Kéri Gábor

Válasz

Zita
2016. április 15. péntek 19:00

Teljesen egyetértek és nagyon rossz tendencia, a 30-as 40-es korosztály kiszorítja fokozatosan a tapasztalt munkaerőt a piacról, mert a papa/mama kapcsolata révén bekerül, talent-ként kezelik, akkor is, ha csak a nyelvtudása, magabiztos értékeket nem ismerő fellépése van meg, elnézik a hibákat a feladatokat delegálják, majd sajátjukként adják el. Hallottam
, hogy már tanulmányok is foglalkoznak a helyzettel. Kérdés meddig palástolhatók a hiányosságok, mikor égnek ki és mikor borul a kártyavár, hisz nem valós tudáson, kapcsolatokon, munkához való alázaton alapszik a sikerük. Az egészet az idősebb generáció szenvedi meg, akik nem kapnak tudásuknak megfelelő munkát és olyan váltásba kényszerülnek, ahol a megszezett( és a cégeknek nem kevésbe kerülő) tudásukat hasznosíthatnák.

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 13:51

    A jó vezetők egyik ismérve a feladatok megfelelő delegálása.
    A másik a hatékonyságra törekvés.
    A vezető nem korosztályok szerint minősít, hanem az egyéni hatékonyság szerint.
    Az x és y generáció azért szorítja ki a 40 felettieket, mert nem ragaszkodik a bejáratott megoldásokhoz, gyorsan alkalmazkodik a változásokhoz, és ez a hatékonyságra hat.
    Az állami vállalatoknál nem szoktuk meg, hogy a tulajdonos érdeke a saját vagyonának a növelése, és a magántulajdonos annak érdekében bármit megtesz, a cégeinek a vezetői is bármit megtesznek. Ha szükséges, lecserélik a dolgozókat. A saját pénzét fekteti be a cégébe...
    A mi szempontunkból nézve minden fordítva látszik, és mi gyakran elfeledjük, hogy mely rendszerben hol a helyünk, és mi a szerepünk. Amikor a szemünkbe mondják, akkor már nagy a baj...

    Válasz

ACS
2016. április 15. péntek 19:03

Középiskolás lányom kérdi, hogy xy kérdésre mi a válasz.
Megmondom a végeredményt, és mikor kezdeném elmagyarázni, hogy ez hogy jött ki, akkor azt mondja, azt neki nem kell tudnia,
Elég a végeredmény.
Ennyit az oktatásról.

Válasz

Deli Andrea
2016. április 15. péntek 19:13

Kedves Marianna, és Kedves Hozzászólók!

Nem feltétlenül generációs probléma ez. Talán kicsit mindannyian csalódottak vagyunk. Régebben elégedettek voltunk, mert nem volt ennyi csábító dolog a szemünk előtt. Voltak céljaink, de azok nem elérhetetlen célok voltak, és úgy éreztük, hogy időnk is van arra, hogy elérjük ezeket. Lassabb volt az élet. Az információs forradalommal, minden felgyorsult, és óriási tömege zúdult ránk a különféle csodáknak, melyet mind birtokolni szeretnénk. A fiataljaink, mindent ki akarnak próbálni, és a reklámok és a média ezt is kommunikálja feléjük, és persze mindannyiunk felé. Ezért kellene, nagy fizetés, kevés munkáért, és sok szabadidő, hogy a sok fizetést el is tudjuk minőségi szórakozással költeni. Ez viszont egy csapda....Nem kereshet mindenki havi 5-6 százezret, és nem is élhet mindenki luxus életet. Az élet nem ilyen. Sokszor nem várhatjuk meg a legjobb ajánlatot, el kell vállalnunk olyan munkát is, ami nem fizet jól, nem is érdekes, nem teszi próbára a képességeinket. Ez csalódottá teszi az embereket. Mostani világunk nem az érzelmi életet fejleszti, nem a szeretetet és az egymás iránti figyelmet kommunikálja. Mi is hibásak vagyunk, mert hagytuk, hogy ez a hamis élet, minket is elcsábítson. Sokat dolgoztunk, hogy megadhassuk gyermekeinknek és magunknak ezt a luxust. Nem volt időnk emberi életet élni, és emberi értékeket továbbörökíteni. De még most sem késő szerintem. A hibákból tanulni kell, nem ostorozni magunkat, vagy a különböző nemzedékeket, a tanárokat, vagy a politikusokat. A világ olyan amilyennek mi teremtjük, a tevékeny hozzáállásunkkal, vagy a passzivitásunkkal. Jó, hogy ezekről beszélhetünk ilyen civil fórumokon. Szükség van mindannyiunkra a változáshoz. A gyermekeink csodálatosak, ahogy mondjátok, okosak és nagyszerűek. Ők képesek lesznek megváltoztatni a világot, ha segítünk nekik, és valódi értékeket állítunk eléjük, nem anyagi javakra gondolok, hanem lelki segítséget, hitet magukban, ami nem egyenlő az önhittséggel. Mindannyian közösségünk értékei vagyunk, a tapasztalatainkkal és tudásunkkal. a testi erőnkkel és a tenni akarásunkkal. Lehet hogy néha üres terem előtt tartunk előadásokat, vagy csak egy-egy embert tudunk megérinteni a szavainkkal. De mindannyian hatással vagyunk egymásra. Szerintem nem volt haszontalan az előadás, annak a 25 jelenlévőnek. Mint ahogy ez a tapasztalat sem vált haszontalanná, mert fórumot nyitott, ahol sokak elmondhatták a véleményüket. Ezzel segítve egymást, és erőt adva a további munkához.

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 13:39

    Jól megfogalmazott írás, és tele pozitív töltettel!

    Válasz

Bajzát Béla
2016. április 15. péntek 19:31

Kedves Mariann & András,


ezt nem is gondoltam volna, hogy ilyen kevesen mennek el hozzátok az ingyenes előadásotokra. Telt háznak kellett volna lennie, főleg, csak Ti tartotok olyan előadásokat, amik sehol máshol nincsenek a piacon. Az "Y" generációnak jómagam is tagja vagyok (1981). Meg is jártam a hadak útját néhány melléfogással. Most már óvatosabb vagyok. Igyekszem jobban felkészülni, ez most időigényesebb.
A "Z" generációról túl sokat nem tudok, csak látok néhány esetet. De más látni és megtapasztalni. Röviden ennyi.

Köszönöm a figyelmet.

További szép napot.

Üdv:
Béla

Válasz

Hanna
2016. április 15. péntek 19:34

Kedves Marianna!

Érthető, hogy csalódott voltál, amiért ilyen kevesen ültek be az előadásodra. Ennek
ellenére nem gondolom, hogy egész generációkra kiterjedő általánosításokkal lehetne ezt magyarázni. Az Y generáció tagjai korántsem egyformák. Én is találkoztam már ezzel a fajta hozzáállással, amit leírsz ("nekem márpedig minden jár"), de nemcsak a korosztályomban, hanem nálam 15-20 évvel idősebbek között is. A diploma óta külföldön dolgozom (lassan 8 éve), és itt is akad ilyen kolléga, nem is egy (van köztük X és Y is).

Egyetértünk abban, hogy a felfújt egó, az érzelmi analfabetizmus, a felelőtlen, csak a kötelezőt teljesítő hozzáállás nem viszi előbbre a céget vagy akár a társadalmat. Ugyanakkor hadd világítsam meg Y nézőpontból a saját tapasztalataim alapján, hogy mi
okozhatja azt a csalódottságot, ami ezt a fajta viselkedést kiválthatja. (Lásd még Popp
Ádám hozzászólását alább.)

Az Y generáció, mire kilép a munkaerőpiacra, már túlvan legalább 12, de inkább 17 évnyi iskolán. Ezek alatt az évek alatt tőlem senki sem kérdezte meg, hogy mik a céljaim, és milyen stratégiával akarom megvalósítani őket, valamint hogy én miben vagyok jó, vagy mit csinálnék szívesen, hogyan képzelem az életemet. Ehelyett ládaszám érkeztek az elvárások, a kötelezettségek, a "márpedig ma ezt fogod csinálni" és a "te ehhez nem értesz, mi idősebbek jobban tudjuk, mi neked a hasznos, hallgass és kulizz" típusú kinyilatkoztatások. Aztán az ember kikerül az oktatásból, és rádöbben, hogy bár tizenéve kitartóan küzdi át magát az újabb és újabb eléje gördített tananyagokon, vizsgákon, és feladatokon, most kezdheti a nulláról, mert az iskola valahol az 1800-as években lemaradt a munka világához képest. Az elvárások egyik pillanatról a másikra megváltoznak, és mindenki azt kérdezi, miben vagy jó, mi a személyes márkád, és milyen munkatapasztalataid vannak (így az iskolából kilépve, ugye). Amiket eddig letettél az asztalra, az a legkevésbé sem számít. Az idősebb generáció pedig felelősségteljesen és célokkal telve mélységes lenézéssel áll hozzád, mivel "nem értesz semmihez". Ha gondolkodni mersz és javaslatokat teszel, akkor ugyan mit képzelsz már magadról, vagy csak elengedik a fülük mellett. Közben pedig az elvárásgyár továbbra is ontja feléd a társadalom felől a listát: szerezz állást, alapíts családot, fizesd az adót, és szidd a kormányt meg a csúcsforgalmat.

Erre a helyzetre nem minden ember reagál úgy, hogy megkeresi a lehetőségeket és újra felépíti magát. Sokkal egyszerűbb mártírként a a felfújt egó, az érzelmi analfabetizmus, a felelőtlen, csak a kötelezőt teljesítő hozzáállás mögé bújni.

Persze azok tapasztalatait nem tudom tolmácsolni, akik már az iskolai évek alatt úgy döntöttek, márpedig nekik nem ez kell, és cselekedtek is.

Szerintem nem az a megfelelő megközelítése ennek a problémának, hogy minden Y és Z hülye, hanem hogy ha talán emberként kezelnénk őket "mi" és "ők" helyett, akkor megváltozna a hozzáállásuk is.

Üdvözlettel,
Hanna

Válasz

Judit
2016. április 15. péntek 20:04

Kedves Marianna!


Elolvastam a cikket. Én csak annyit tudok, hogy a keresztfiam 5 különböző felsőfokú nyelvvizsgával, egyetemi végzettséggel Szeptemberben már talált állást egy külföldi multi cégnél Budapesten. Amíg egyetemre járt, elvégzett egy pincér, mixer, és egy szakácstanfolyamot, korrepetált diáktársakat is. Egy hónapban 3 hétvégén és sokszor hét közben is dolgozott, hogy ne szoruljon a szüleire. A csoportjukban csak neki nem volt kocsija. Hozzáteszem, hogy egy ügyvéd és egy vezető beosztású szülők gyermeke. 400000 Ft. felett van a fizetése, erre jönnek a bónuszok, ami a munkájának a mennyiségétől, minőségétől függően bruttó 80-100 ezer forint. Hétvégeken még most is eljár felszolgálni egy étterembe. Az első fizetése után, a meglévő bankszámlája mellett nyitott egy másikat, amibe a leendő lakására gyűjt. Ezen kívül külön tesz félre a nyugdíjas életére az egyik biztosítónál. Havonta egyszer jön haza Péntek este. Tudja, hogy a szülei nagyon sokat dolgoznak, ezért amikor itthon van Ő főz, mos, takarít, kivétel az ablakpucolás. Gyerekként azt látta, a pénzért meg kell dolgozni, a különórák nagyon drágák, így neki az iskolában, egyetemen mindent meg kell tanulnia. Soha nem kapott pénzt egy ötösért. Általánosban és a gimnáziumban Neki volt a legkevesebb zsebpénze, de ezt is betudta osztani. Úgy gondolom egy fiatalnál nagyon fontos, mit hoz otthonról, milyen mintát lát a szüleitől.

Válasz

    Kiss Gyuláné
    2016. április 15. péntek 20:58

    Kedves Judit ! Sajnos ilyen gyermek 1-2 van ! Én is azt vallom,mint te,hogy amit otthonról visz egy gyerek az van ! A Mariann cikkében leírtak sajnálatosak,de a mai fiatalok ilyenek ! /nem csak az egyetemisták/ Dolgozni ? Otthon segíteni ? Kultúráltan viselkedni? Ez nekik nem derogál ! Hogy hová visz ez ? Ép ember mind tudja.

    Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 12:33

    A gyerekeim hasonlóan egyetem mellett dolgoznak (mondjuk nálunk kényszerből is...). A fiam már 3 éve önállósodott, a lányom 3 évvel fiatalabb nála, és most önállósodik.
    Azt gondolom, hogy a nevelés a legfontosabb, és ez nálatok is működött, nálunk is működött.
    Mi nagyon szükséges dolgokat adtunk csak meg nekik, és amikor megkapták, akkor rendszeresen tudattuk velük, hogy azért mennyit kellett dolgoznunk. Így alakult ki az értékrendjük már egész kis koruk óta.
    Ettől függetlenül ők sem mások, mint a generációjuk, hisz a környezet rájuk is hat, és önmagukat a saját kortársaikhoz mérik, a lehetőségeik és korlátaik mindegyiküknek ugyanazok.
    A legnagyobb probléma az, hogy nem a mi korosztályunk fogja megoldani az ő problémáikat sem, mint ahogy a miénket sem a szüleink korosztálya oldotta meg. Nem értem, hogy miért ragaszkodnak a legtöbben ahhoz, hogy egymás mellett élés helyett a gyerekeikre telepednek sokan.
    Ugyanez érvényes szerintem a munkahelyükre is: A sikereik és kudarcaik fogják őket megtanítani arra, hogy ne szélsőségesen gondolkodjanak és éljenek. Nekünk meg az a sorsunk, hogy elviseljük mind a sikereiket (mert bizony azt is el kell tudnunk viselni), mind a kudarcaikat. Csak akkor kell újra beszállnunk az életükbe, ha már nem tudják egyedül élni a sajátjukat, és szükségük van a segítségünkre.
    Mi nem küldtük el őket, maguktól mennek. Megadtuk a zöld jelzést, amikor már elég felnőttnek gondoltuk őket, és kivártuk, míg rájöttek, hogy akarják megvalósítani önmagukat. Talán a zöld jelzés nélkül is ráéreztek volna, hogy mikor jött el az ő idejük, de a szülő dolga az, hogy pozitív módon terelgessen, és ne késlekedjen a terelgetéssel: Inkább egy kicsit előbb, mint túl későn!
    A legtöbb szülő nem tudja, hogyan kell ezt. A majomszeretet a jellemző, mert a mi generációnk is ezt kapta. Az agyonszeretgetett, folyamatosan kiszolgált gyerekek nehezen szakadnak el, s egyre több közülük soha nem képes elszakadni. Ez pedig a szülők "hibája".

    Válasz

Hegedűs Gábor
2016. április 15. péntek 20:12

Kedves Marianna és András!

Én egyáltalán nem csodálkozom ezen a hozzáálláson. Ismeretségi körbe tartozó fiatalok, nem itthon képzelik el a jövőjüket! Hiába a jól felépített állásbörzék, ha Magyarországon diplomával is lehet az ember közmunkás! Addig amíg külföldön a többszörösét kereshetik, karriert építhetnek, nem kell éhkoppért dolgozni, hiszen nem lehet mindenki jól menő vállalkozó, addig amíg ugyanazért a munkáért sokszoros bért kaphatnak külföldön, addig minden második, harmadik egyetemista nem itthon képzeli el a jövőjét! Itt csak a "nagyok ' kereshetnek igazán európai bért, a többi az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés jövedelmet realizálhat! Vajon miért települnek ide a multik! Mert a magyar munkavállalót ki lehet éhbérért zsigerelni! Folyamatosan látom pl. a Penny Market hirdetéseit, ahol kánaánt ígérnek, ugyanakkor 8 órát fizetnek, 12 órás a munkaidő, alig a minimálbér felett és olyan előírások vannak ( kasszát átvételkor nem számolhatod meg, de ha hiány van, neked kell befizetni) amiket a saját hazájukban a Penny tulajdonosai meg sem engedhetnének maguknak! Ha én lennék ma huszonéves, én sem lennék már itthon!

Válasz

Szücs Ferenc
2016. április 15. péntek 20:36

Sajnos a mostani fiatalokat , magasan szervezett, profi módon súgott diktált
írott és elktr. média tette ilyenné. Kötelességtudat sehol , súgott-kitalált jogok
özöne elfedi a jövöbelátás-akarás-megmaradás elemi tartalmát !
Se.perc alatt lehetsz sztár-csillag-stendap-kamedi...... aztán dől a pénz.
Ezt a Hazát elárulták !

Válasz

Norbert
2016. április 15. péntek 20:48

1. Rövid távú terv
2. Közép távú terv
3. Hosszú távú terv

Ha ezt a 3 dolgot sok fiatal mai nemzedék túdná hogy mit jelent, lehet tisztában lántá, napjaitt, heteid, éveitt.

Mit is értek ezalatt pontosan:
1. Rövid távú terv
Pl: bevásárlás családal, munkahely keresés, segitséget kérni.

2. Közép távú terv
Laptopot venni 3 hónap múlva.
Egy hónap múlva addidas szabad idő ruhát venni.

3. Hosszú távú terv
5 Év múlva saját lakás
Használt autó 3 év útán.

Remélem tudtam valamenyire segitenni.

Halász norbert

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 12:09

    Tökéletes példát nyújtottál arra, hogy az emberek többségének gondolatai mi körül forognak. :D
    Nekem a terveidből épp az életed hiányzik, hisz csak a pénz elköltésére készítetted el a terveidet.
    De honnan van a pénz, amit elköltesz? (Bemész a boltba, és veszel pénzt? De mivel fizetsz, amikor pénzt veszel? Vagy a szüleid bankkártyája a forrás, ahol cserébe nem adsz semmit?)
    Hogyan jutsz el oda, hogy pénzt tudsz magadnak és családodnak szerezni? Milyen életút vezet addig, amíg eljutsz a folyamatos bevételeid realizálásához?
    Hú, de sok kérdést tudnék még sorolni! :D

    Válasz

Vörös Istvánné
2016. április 15. péntek 21:24

Megértem az aggodalmat,sajnos többségben ez a tapasztalat.Gyermekeim is hasonló korúak néha én is vívok velük. Aztán amikor leckét kapnak az élettől kicsit visszavesznek.
Kell a saját tapasztalat,ha nem jön be a fölényes terv visszajönnek "tankolni" meghallgatni az idősebbet is. Amiről nem volt szó - ugyanazt a teljesítést feltételezik rólunk is. Én érdeklődésből olvasom soraitokat,most készülök nyugdíjba menni. 10 éve munkám miatt kellett ECDL ismereteket szereznem már akkor is ugyanezt éreztem.Nem bírták elképzelni ,hogy ez nekem egy idegen nyelv megtanulásával volt egyenlő.Igenis sok erőkifejtést igényelt.Sajnálom a most tizenévesek szüleit,még kevésbé lesznek megértők a gyermekeik.Nem szabadna helyettük mindent megcsinálni .
Abban egyetértek duzzadnak az önbizalomtól,bár a mi generációnkba csak a fele adatott volna meg!

Válasz

Hatás Dániel
2016. április 15. péntek 22:13

Kedves Mariann!

Én is sajnálom, hogy nem mentek el az előadásodra, biztos nagyn rossz érzés lehetett, mert reneteget készültél, és általában telt házhoz vagytok szokva.

Viszont ettől még szerintem csomó komoly gond van a cikkel és a témával.

Mindenek előtt ajánlom Szabó Orsi remek cikkét az Y generációzásos skatulyázással kapcsolatban, én is kicsit beskatulyázva éreztem magam a cikkedet olvasva.

http://szaboorsi.hu/y-generaciozas/

Itt valószínűleg egy rossz szervezés történt, nem kell feltétlen generációs problémákat látni emögött.

Az én munkahelyemen is tapasztaltam ezeket a dolgokat, de kb minden korosztályra jellemzőek voltak, pont úgy mint az ellentéte is. Multinál dolgoztam én is.

A cikk nekem egy kicsit a "bezzeg a mai fiatalokkal csak a baj van" típusú panaszkodásnak tűnik, ami szerintem nem profi kommunikáció. Számomra azt az üzenetet adja át, hogy a gerilla marketing nehezen vált nézőpontot és nem érti a társadalmi folyamatokat. Remélem ez nem így van, de a cikkből nekem ez jön le.

És ami a legnagyobb bajom a skatulyázás és a panaszkodás mellett, ami leginkább szembe megy az értékrendemmel, hogy a cikk megosztó, és nem kínál megoldást a problémára. (Értem én, hogy a megosztó cikkeknek van marketing ereje, mert ez generál nézőszámot, meg vitát, az emberek így vonódnak be a témába. Lásd az index és a 444 legtöbb cikkét).

Egy kérdés a cikk végén. Szerinted, hogyan lehetne ezen segíteni? Ugyanúgy reagálnának rá az emberek, és egy pozitív kicsengése lenne a dolognak.

Válasz

Pluhár Mária
2016. április 15. péntek 22:31

Kedves Mariann!
Meglepetten olvastam ezeket a generációs megnevezéseket. Sajnálatos, hogy olyan külső generációs értékek közé születnek a gyermekek, amikben mindben vannak jó, de ugyanakkor rossz, vagy hiányos tulajdonságok. Elgondolkoztató, hogy a jó tulajdonságok mellett rosszakat is fel kell vegyenek, vagy a jó tulajdonságokból hiányozniuk kell esetleg a még jobb tulajdonságoknak? Mi az, ami a generációkat meghatározza, hogy csak ilyenek, vagy csak olyanok lehetnek? Miért nem lehetnek az emberek, az álláskeresők is felruházva olyan generációs adottságokkal, ami a korábbi generációk jó tulajdonságait átvéve a rossz tulajdonságok elkerülése, vagy annak tapasztalaiaiból tanulva, elkerülné azokat. Akkor egyre fejlettebbek lehetnének a generációk és alkalmasabbak az álláskeresők is.
Valójában úgy hangzik, mintha a generációk valamihez igazodva próbababák lennének. Most az információ terén fejlettebbek, a másik generzáció, másban fejlettebb, de.....!!!!
A de a lényeg az egészben. Az általad felvázolt problémák a gyermekeinkről sajnos igazak. Ezt az egészet, ha összefogottan vizsgáljuk, akkor szinte az jut eszembe, mint ha visszafejlődések történnének, mint ha a felnőtté válás nélkülözhetetlen tulajdonságai elmaradnának, mint ha a fiatalok felnőtt gyermekek maradnának. NIncs önállóság, miért, mert az oktatás volt amikor megkövetelte a szülőktől, hogy együtt tanuljanak a gyerekekkel, ezzel melyik gyereknél mit váltott ki, de azt biztos nem, hogy magáért magának kell tenniűk elsősorban, nem másnak, s úgy veszi hasznát. Gyermekként nem azt tapasztalták, hogy a szülő akkor segyít a tanulásban, ha neki nem megyí. Így a gyermek azt szürte lett és vitte ki magával a nagyéletben, hogy a szülő mindig ott van vele végig, köteles eltartani, ellátni, és jhelyette az ő felelösségét is átvállalni. Ez isa generációs probbléma, nem is kicsi. Rengetek fiatal még 30 évesek is csak űgy vannak és lézengenek. Sajos a rendszerváltás a leépítést elkezdte, a munkahelyeket lerombolták. Nem vállkozhat mindenki, sem tőkéje, sem adottsága, sem szemlélete, sem készsége nem lehet mindenkinek hozzá. A következmények, a felelősségtudat, a hivatástudat, a munkaszeretet....hiányzik, s nem utolsósorban az emberiesség. Amit m inden gyermek vagy születésével kapta, vagy nem. Földi iskolában nem lehet tanítani. Főleg azoknál az életpályáknál, ahol emberekkel kell bánni. Volt generáció, amikor nem léphettünk olyan pályára, amik lenni szerettünk volna, ami az egész életét teljesen eltérítette az embereknek, aminek az is következménye lett, hogy a családalapítás sem azzal történt, akivel kellett volna,stb... de kötelezettsétudatra nevelés maximális volt, az önállóságra neveleés maximális volt, de belealkudva mind abba, hogy más munkát végzett és olyan munkahelyeken dolgoztak, ahová talán soha sem kívánkoztak volna. Ami szerettem volna lenni pl. az t csak nappali oktatásban lehet tanulni. Így felnőttként már felnőttként már nem tanulhattam. Tévedés, ha azt hiszik, hogy egy idősebb korosztály alkalmatlan a technikai dolgokhoz?!! Ez attól függ csupán, hogy ki mit szeret csinálni. Aki valaha pályázatokat készített pl.: az tudja, hogy némi infpormatikai tudásra ismeretre szükség van, főleg ha uniós pályázatról van szó. Nem tanultam én sem, sőt nem is szeretem a technikát, de tudom, ha az az emberiség számára jó és hasznos, ha a munkahelyemen a munkám végzéséhez nélkülözhetetlen, akkor magamtól is megszereztem a szükséges tudnivalókat, vagy megszerzem a bővítését, ha szükséges. Azonban elvárom, hogy többet rám annál ne erőltessenek, mert csak azt vagyok hajlandó megtanulni, ami számomra szükséges, és értelme van, ami az életemet, a munkámat hasznosan szolgálja. Pl.: mindig arra törekedtem, hogy a munkáltatómnak a rám bízott feladatokban biztonságot nyújtsak, mert tudtam, hogy ezzel elnyerhetem bizalmát a munkáltatómnak. Így is történt. Míg nem egyszer mindent felül írt a politika. Oly annyira, hogy ezt kaptam meg, idézem: "értsem már meg, hogy nem a munka számít!!!" Ezek után mit lehet tenni? Egy olyan korban élünk, ahol felbolydult minden. Olyan fiatalok kellenek, akik mechanikusan elvégzik amit kell, nem kérdeznek, nem látnak és nem hallanak. Nem sok vizet zavarnak, de kihasználhatóak a hatalmas nyereségvágyak turbózására, amiből persze ők nem kaszálhatnak európai szintű béreket. Kedves Mariann túl sok a probléma. Amiért kevesen voltak az előadáson? Nem kell csodálkozni, hiszen otthon ülve a neten szinte minden kéznél van nekik, minden információ, minden amit nyújtani szeretnétek nekik. A kapcsolatok, a szülők majd elhelyezik őket. Volt idő, amikor ez volt a legnagyobb tisztességtelenségek egyike. Mindennek mi az oka? Az, hogy olyan korban élünk, amikor le kell építeni az Igazi Emberi Értékrendet, aminélkül az ember nem lehet igazán ember sokáig. Pl.: hivatalos helyen arrogáns hangon álláskeresőként ezt vágták a fejemhez idézem: "Majd ha megtanul másokat eltaposni, akkor majd lessz munkahelye!!!" Kimeredt szemekkel dermetten néztem, s csak annyit tudtam mondani: Ezzel befejeztük az egymással való beszélgetést. Kedves Mariann. A fizetős előadásokra nekem sincs lehetőségem elmenni, pedig szívem szerint szívesen ott lennék. Ha viszont figyelembe veszem, hogy csak az útiköltségem hószezer forintba kerülne egy alkalommal, bizony nekem ez nagyon sok. Kitartás, lehet még jobb is, s kell is, hogy jobb legyen.

Válasz

Pinviczki Györgyné
2016. április 15. péntek 23:03

Igen, ez mind így van, ahogy le írtad.Sok nagy vállalatnál ,ahol vegyesen vannak fiatal és idősebb munkavállalók,ott sokszor az idősebbek dolgoznak helyettük , főleg ,ha szalag munkáról van szó. a fiatalok a nyolc óra alatt le lassulnak ,mondván ők már elfáradtak, nincs kitartásuk. igaz a fizetésük ugyan annyi mint aki folyamatosan lankadatlanul dolgoznak.De mivel fiatalok ,ők biztonságban érzik magukat így is a munkahelyeken.Azzal a tudattal,hogy ők jobban átképezhetők ,mint az idősebbeket,.

Válasz

Cziner Olívia
2016. április 15. péntek 23:03

Kedves Marianna! Csak a kérdésedre szorítkozva, 1980-as születési évvel Y volnék magam is, a szüleim valóban adtak anyagi biztonságot, de sosem éltünk vissza ezzel, 23 évesen diplomáztam és elkezdtem állást keresni, dolgozni.Nem általuk, hanem önerőből. Megtanították a munka szerepét és értékét az életben. Sok olyan egyidős és fiatalabb kollégám volt azóta, akik épp csak "ellébecoltak", nem feltétlen tisztességes eszközökat bevetve tűntek ki vagy biztosították be magukat...Miközben páran a fenyegető és el nem ismerő légkörben leginkább önmotivációtól hajtva dolgoztunk, és időről időre rettegnünk kellett az állásunk elvesztése miatt, eközben a kb. 10 évvel fiatalabbaknak nem okozott gondot felàllni és kilépni, pusztán az említett légkör miatt. Minden probléma nélkül akárxévente váltanak, ahogy írtad, válogatnak, de ahogy hallottuk, boldogulnak is. Lehet, hogy nekik van igazuk, hogy nem hagyják magukat megfélelmíteni, és tettleg is elvárják a megérdemelt elismerést? Míg az idősebb korosztályra úgy láttam jobban jellemző, hogy a biztonsága érdekében kénytelen alávetni az emberi méltóságát is. Vajon miért hátrány ez a munkâltatók szemében is? ... Üdv. Olívia

Válasz

Noémi
2016. április 15. péntek 23:45

Kedves Mariann!

A társadalom csúnyán beárazta a fiatalságot, de a középkorúakat is! A KSH adatai önmagukért beszélnek. 122 ezer Ft az átlag nyugdíj, amihez átlagosan 30 év szolgálati jogviszony kellett csak és még a következő nemzedékekre lehetett hárítani a 70-es évek jólétében eltapsolt államadósság visszafizetését is.

Az átlag egy főre eső jövedelem ehhez képest már csak 85 ezer Ft ma Magyarországon.

A fiatalok átlagos jövedelme még ennél is kevesebb, az a legkevesebb, átlagosan csak 65 ezer Ft havonta, ebből kéne családot alapítani, lakhatást teremteni. Miközben a lakásállomány döntő hányada is az idősek kezében van. Azt is tudatosítják a fiatalokban, hogy csak fizetik a nyugdíjjárulékot legalább 48-50 szolgálati éven keresztül, de érdemi nyugdíjra ne is számítsanak! Gondoskodjanak magukról öregségükre!

Ennek a helyzetnek kéne motiválónak lennie? Hajtani pusztán azért, hogy másoknak még jobb legyen? Visszafizetni az előző generációk által felhalmozott adósságállományt? Mi köze van egyáltalán a Z generáció tagjainak az államadóssághoz?

3 fajta reakció tűnik reálisnak az Y és Z generáció részéről és nagyjából ezt láthatjuk a valóságban is:
1. Hajt és elmegy külföldre, ahol a fiatalságnak kicsit nagyobb a relatív értéke a társadalmon belül.
2. Itthon marad, de kizárólag a nagy fizetésű állások érdeklik, mert meg szeretné teremteni a létfeltételeit. Másképp esélye sincs rá.
2. A nihil. Élősködik, család se kell, semmi se kell, csak pláza, buli. Jövőkép nincs, nem is lesz, úgysem valósítható meg

Szomorú, de ezek a tények. Többre kéne a társadalomnak értékelnie a jövőt jelentő fiatalságot... Mielőtt megkövezne mindenki, még előtte tudatom, hogy nem fiatal vagyok, hanem nagymama.

Üdvözlök mindenkit!

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 11:28

    Eddig ez a legkorrektebb a sok írás között...
    Viszont az államadósság ott van az idősek ingatlantulajdonában, amit a fiatalok egyszer majd megörökölnek. Az is igaz, hogy anno a döntést nem a mai fiatalok hozták meg...

    Válasz

Baráth András
2016. április 15. péntek 23:51

Mariann cikkéről egy korábbi pályakezdő munkatársunk jut az eszembe, aki már nem dolgozik nálunk. Nem is volt annyira pályakezdő, mert ugyan épphogy befejezte a főiskolát, amikor nálunk kezdett, korábban részmunkaidőben már kb. két évet dolgozott. Két év külföldi szakmai tapasztalattal is rendelkezett a fiú, és tudományos munkáival is komoly eredményeket ért el. Okos, tanult szakembernek tűnt, és az is volt.

Ezek után tényleg nem számítottunk arra, amit a próbaidő alatt tapasztaltunk. Rendszeresen késett a munkából, de hajszálpontosan a munkaidő végén hazament - akár befejezte a munkáját, akár nem (általában nem). Napközben több alkalommal is 15-20 perces magántelefonokat bonyolított. De ha ez még nem lett volna elég, a 30 perces ebédszünetbe soha nem sikerült beleférnie, általában 45-50 perceket volt távol ebédidőben.

Amikor már több szóbeli figyelmeztetés után leüöltünk egy komolyabb elbeszélgetésre, értetlenül fogadta a kifogásainkat, és nagylelkűen felajánlotta, hogy megpróbál változtatni ezeken a dolgokon, de nem tud ígérni semmit - mondta. Ez volt az a pont, amikor megköszöntük a munkáját, és megváltunk tőle. Máig nem fér a fejembe, hogy egy értelmes, okos, fiatal szakember, hogy lehetett ennyire buta munkakultúra szempontjából. Ez is az Y / Z generáció sajátossága lenne?

Válasz

    Süttő G. Ildikó
    2016. április 16. szombat 19:27

    Kedves András !

    Az én fiatal koromban a megszerzett végzettséget, diplomát, nyelvvizsgát stb fétisizálták a "papírgyűjtők". Eklatáns példa erre egy diplomás könyvtáros kolléganő, aki kijelentette, hogy " csak nem képzelem, hogy ő a diplomájával a kölcsönző nyomtatványt fogja méretre vágni?!" Csak annyit tudtam erre felelni, hogy hiszen nem is azzal kell hanem egy ollóval. Számtalan példa van arra is, hogy így úgy megszerzett diplomák, nyelvvizsgák vajon mennyit érnek ? Az én felvételim egy ismert multinácihoz egyszerűen zajlott. Az interjún közöltem, hogy nincs nyelvvizsgám. A válasz: nem baj majd lassan mondja, egyébként csak arra kíváncsi, hogy vállalom-e hogy fél év alatt rendet csinálok abban a kuplerájban. ( ez volt a könyvtár ). Vállaltam, mert tudtam, hogy egy könyvtárban nem lehet kupleráj, mert akkor nem is működne.. :-). Fél év múlva megérkezett egy három tagú stáb és reggel kilenctől délután négyig vizsgáztattak könyvtárból. Persze már angolul. Életem egyik legnehezebb napja volt. Ráadásul még vacsorázni is meghívtak pedig már a vésztartalékaimat emésztettem. Summa summárum átmentem a vizsgán, kineveztek irányító szakkönyvtárosnak és felemelték a fizetésemet egy szép summával. A későbbiekben különböző meetingeken és konferenciákon előadásokat kellett tartanom angolul és még mindíg nem volt nyelvvizsgám :-) Ennyit a helyes munkakultúráról !

    Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 11:23

    Klasszikus besorolás szerint: Flegmatikus. Nem lehet vele kezdeni semmit. Csak elfogadni, vagy elküldeni... :)

    Válasz

Hantos Zsuzsanna
2016. április 16. szombat 07:56

Elolvastam az összes hozzászólást.
Mit látnak ma a fiatalok? Lehet tisztességes munkával boldogulni? A válaszom nem illetve nagy árat kell érte fizetni. Az idősebb generáció tagjai kemény munkával talán tudtak építeni vagy venni maguknak egy otthont (esetleg egy életre eladósítva magukat), a munkahelyükön - tisztelet a kivételnek - folyamatosan stresszben vannak a leépítések miatt. Ennek mi a vége? Stroke, szívinfarktus, stb. Ha pedig betegek lesznek a társadalom nem segít rajtuk, tengődhetnek, ahogy tudnak.
Ezt látják a fiatalok. Én közel 25 éves munkaviszony után, ha állásinterjúra megyek félve mondom ki a nettó 150.000,- Ft-os bérigényemet. Vidékiként a legritkább esetben akarnak utazási költségtérítést fizetni.

Válasz

Ziegler Ildikó
2016. április 16. szombat 08:44

Kedves Magdolna!
Nemrégiben beszélgettünk kollégáimmal arról, hogy mennyire divatba jött a fiatalok között a munka nélkül elérhető, lottó-nyeremény-szerű sikerbe vetett hit. Azt gondolom, ez a munka nélkül elérhető gyors sikerbe vetett őszinte hit alapvetően jellemző az X és Y generáció szülötteinek nagy részére. Úgy érzem, az Ön cikke is erre a témára rímel.

Meggondolásra ide másolok egy részletet Alfred Adler "Életünk jelentése" című könyvéből.
"Azoknak a körülményeknek második típusa, amelyek az élet értelmének helytelen felfogását okozzák, az elkényeztetett gyermek élethelyzete. Az elkényeztetett gyermek megszokásból elvárja, hogy kívánságait törvénynek tekintsék. Kiváltságos helyzetét veleszületett jogának tekinti, anélkül, hogy bármit is tenne érte. Ha azután később olyan viszonyok közé kerül, ahol nem ő áll a figyelem középpontjában, és a környezet már nem tekinti fő feladatának, hogy az ő érzelmeit számításba vegye, teljesen összezavarodik: úgy érzi, hogy világa elárulta és cserbenhagyta. Arra nevelték, hogy kapjon, nem pedig arra, hogy adjon. A nehézségek leküzdésének más módját nem ismeri. Mások kiszolgálták minden tekintetben, úgyhogy elveszítette önállóságát, és nem is tudja, hogy maga is tud tenni valamit. (...) Ha nehézségekbe ütközik, leküzdésükre csak egyetlen módot ismer: követelményeket támaszt másokkal szemben. Azt hiszi, visszaszerezheti kiváltságos helyzetét, ha másokat rá tud kényszeríteni annak elismerésére, hogy ő rendkívüli ember, akinek minden kiváltságát teljesíteni kell."

Az X és az Y generáció már anyagilag elkényeztetett, érzelmileg elhanyagolt gyerekek anyagilag még elkényeztetettebb, érzelmileg még elhanyagoltabb gyerekei. Adler könyve 1931-es, tehát már akkor is pontosan tudni lehetett, hogy ennek ez az eredménye. Mi mást várhatnánk? Nehéz idők jönnek mind a munkáltatókra, mind az emberekre. A munkáltatók alig fognak találni épkézláb embereket, akik hajlandóak lennének kitartó, aprólékos, jó minőségű munka végzésére. A dolgozók meg nem értik, miért nem kapnak azonnal Nobel-díjat az első sikeres két év után és tele lesznek frusztrációval, csalódottsággal, kiégettséggel.

Az önbizalom nagyon jó dolog, de kell mellé szakmai tudás és kitartó szorgalom, valamint stratégia is. Máskülönben kiderül a realitás, hogy bizonyos alapanyagokból nem lehet várat építeni.

Üdvözlettel:
Ziegler Ildikó

Válasz

Kis Imréné
2016. április 16. szombat 10:44

Kedves Mariann!
Végig olvastam a cikket. Sajnos nagyon igaz, amit e témában leírtál. Engem is érint a téma, fiam 88-as és diplomával együtt sem talált még megfelelő állást, és természetesen Mama hotelben lakik. Munkám során (főiskolai könyvtárosként) is ennek a generációnak igyekszem segíteni, ahol tudok. Sajnos hallgatói/olvasói/könyvtárhasználói oldalról sem tudok másról/jobbról beszámolni. Az én generációm (50-es vagyok) a nem adom fel, a kitartó és kemény munkára lett szocializálva. Most is részmunkaidőben végzem a hivatásom és bízom benne, hogy eredményesen tudok segíteni ennek a korosztálynak.
Kedves Mariann! a munkádhoz sok kitartást, türelmet kívánok. Ez a hivatás, a mai, modern világunkban még fontosabb, mint 40-50 éve volt.
üdv. Margit

Válasz

Norbert
2016. április 16. szombat 13:43

Az egyik legnagyobb hiva volt, amikor eltörölték a sorkatonaságot,
Sok szülő nem foglalkozik a gyermekével, pontosabban nem ül le vele beszélgetni nap 1 órát legalább.
A közönségi háló nagyon beépült a napjainkban, egyszerüen sok ember elfejti a minden napi dolgaitt.
A emberek szinte alig érintkeznek személyesen.
Az biztos hogy mai világ iszonyúan fel van gyorsúlva.
Én az y-ba tartozok, miért is mondom el? Az életben volt két olyan esemény, ami megváltoztatta az életemet!!
Hamar fel kellet nöni az élethez!!

Válasz

Y generáció
2016. április 16. szombat 13:45

Kedves Marianna és András!

Nem szoktam hozzászólásokat írni, megtartom magamnak a véleményemet általában.

1985-ös születésü vagyok, az úgynevezett Y -generációhoz tartozom. 15 éves korom óta dolgozom, eleinte csak nyári munkát és részmunkaidös munkákat végeztem, majd kikerülve a középiskolából a föiskolai nappali tanulmányaim mellett - eleinte költségtérítéses, majd a jó tanulmányi eredményeimnek köszönhetöen állami finanszírozásban - teljes munkaidös munkával kerestem meg az életemhez szükséges anyagi keretet (és nem azért mert nem tehettem volna meg, hogy a Papa házban élösködjek). Keményen dolgoztam, (mert a szüleimtöl azt tanultam, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét) építeni szerettem volna a karrierem, heti 4 napot túlóráztam (annak kifizetése nélkül) egyre jobb és jobb eredményeket értem el, mégis 30 évesen nem tudtam semmit se felmutatni. Nem éltem nagylábon, nem pazaroltam felesleges dolgokra a nehezen megkeresett pénzemet, nem plázáztam és a 20 éves autóm is csak azért volt, hogy ne kelljen napi 2 órát BKV-val utaznom a munkahelyemre és vissza. 30 évesen úgy döntöttem elég volt! Elég volt a nem 100%-osan bejelentett munkából (irodában dolgoztam) elég volt abbòl hogy az elöttem lévö generáció kihasználja a fiatalokat, ellehetetleníti a kényelmes NYUGODT, STRESSZMENTES életet, elég volt, hogy olyan dolgokról döntenek a megkérdezésünk nélkül, ami minket is érint! Elég volt abból, hogy 100 Ft megtakarítás esetén a kamatadó miatt csak 98 Ft megtakarításom van, amihez ha hozzá akarok jutni a tranzakciós adó is terhel! Ezért 2 hónappal ezelött külföldre költöztem! Itt sincs kolbászból a kerítés, itt is keményen kell dolgozni, de már nem riadok fel éjszaka a kilátástalanság miatt, nem vagyok ideges. Boldog vagyok! Boldog attól, hogy itt hagynak élni! Hagyják, hogy amit megkerestem ott költsem el ahol akarom és arra amire én akarom. Hagyják, hogy takarékoskodjak, megtakarítsak, anélkül hogy azt ök azt elvennék! Hagyják, hogy amit nyugdíjra szánok, azt nyugdíjas koromban meg is kapjam (nem pedig se szó se beszéd nélkül eltörlik a magánnyugdíj pénztárakat és lenyúlják a milliárdokat) Ezek után kérdezem: Miért dolgozzunk/dolgozzanak a fiatalok, ha azt látjuk/látják, hogy a kemény munka nem hozza meg gyümölcsét? Miért dolgozzunk keményen Otthon, ha az Önök generációja aratja le a babérokat?
Azért volt kevés az érdeklödö, mert Mi már nem Magyarorszàgban gondolkozunk és nem pedig azért mert nem tudjuk, hogy mik a kötelezettségeink, felelösségeink!

Üdvözlettel az"Y"-generációból

(Elnézést a helyesírás miatt, a billentyüzetem nem ismeri az összes ékezetes betüt)

Válasz

Anica
2016. április 16. szombat 14:14

Kedves Marianna!

Én is az Y generációs nemzedék tagja vagyok (32 éves), így megszólítva érzem magam.
Közgazdász diplomával és nyelvtudással már én is külföldön élek. Leírom miből volt elegem, miért döntöttem úgy, hogy nyugatabbra teszem át a székhelyemet.
Elegem volt abból, hogy:
- többszáz beküldött önéletrajzomból jó, ha 10re válaszolnak vmit a cégek (igaz, nem gerillaCv-t küldtem, de úgy gondolom, hogy sima önéletrajznak is elég kéne lennie), magyarul semmibe vagyok véve
- ha be is hívtak interjúra, nálam szánalmasabban beszélő hr-es kislányka akarta tesztelni a nyelvtudásomat, mindig elhangzott a gyerekvállalásos kérdés, megalázva éreztem magam,
- sosem jeleztek vissza interjú után, akkor sem, ha megígérték, megint a semmibevétel
- be nem jelentett, csak 4 órásra bejelentett, (többit okosban)- típusú, vagy éppen MLM, jutalékos biztosítási ügynöki állásokat kínálgatnak a munkahelyek, azaz hülyére vagyok véve
- semmilyen következménye nincs, ha a hr-es megaláz állásinterjún, nem jelez vissza, nav nem ellenőrzi a feketén-szürkén dolgoztató cégeket (magam is elámultam mennyien vannak, erre állásinterjúkon döbbentem rá)
- ha be is jelentenek 100%-osan, a bérem a bp-i albérlet+rezsi+kaja+bkv kombóra elmegy, nem marad ruhára, szórakozásra, könyvre, mozira...stb.stb. Mert nem megélni, hanem élni is szeretnék. Sőt, továbbképezni magam!
Ahogy az előttem szóló (y generáció nicknevű írta), nem tudtam 32 éves koromra felmutatni semmit, mert nem tudtam félretenni pénzt (persze 120 nettóból nem is lehet!).
Most már én is nyugodtan alszom, 28-án nem azon stresszelek, hogy parizelre futja-e még, vagy arra sem....Jah, Nyugaton 3 pályázatot küldtem el, mind a 3ra kaptam választ, 2 helyre azonnal felvettek (nem voltak 100körös interjúk), még választhattam is.
Hát ezért nem voltam én sem az állásbörzén.
Szép napot!

Válasz

    Viktoria
    2016. április 16. szombat 20:50

    Szia! Teljes mértékben megértelek és igazad is van. Nekem ugyan nincs diplomám, de több iskolai végzettségem van. Én is nagyon nagyon sok helyre beküldtem a CV-met, és 100ból 10 ha írt választ, 1-1 behívott állásinterjúra, majd utána a képembe nevetett a kislányka, akit felvettek, mert éppen jó kedve volt a fönökének. Azóta én is külföldön élek,s igen. Még külföldön is előbb elhelyezkedek, mint Magyarországon. Minimálbéren vagyok, heti 30 óra munkaviszonnyal és én sem forgolódok az ágyamban éjszaka, hogy holnap mit eszek.
    Szép napot!

    Válasz

Lilla
2016. április 16. szombat 14:44

Kedves Mariann és András!

Nagy érdeklődéssel olvastam cikkedet. És valóban van benne igazság, sajnos a legtöbb fiatal pl szürreális fizetési igényekkel áll elő egy állásinterjún és sajnos úgy gondolják, hogy nem ők vannak a munkáltatóért, hanem fordítva... még a munkáltató legyen hálás, az elvégzett munkáért...

Másik oldalról nagyon idevágó számomra most a téma, lévén én is 85-ös születésű vagyok. 10 éve van főállásom, előtte diákmunkáim voltak. Munka mellett szereztem főiskolai végzettségemet, nyelvvizsgáimat.
Életemben épp most értem el oda, hogy szeretnék munkát váltani, egy felelősségteljesebb munkakörben elhelyezkedni. DE.... sajnos rá kellett döbbennem, hogy 4 éves gyermekem megszületése óta számomra a legfontosabb az, hogy az ő igényeihez igazodva olyan munkában dolgozhassak, ami mellett tudok vele is eleget foglalkozni. Épp ezért fogok a napokban visszautasítani egy olyan ajánlatot, ami miatt sokan fognak engem ugyanezekkel a "jelzőkkel illetni"... nem vagyok elég motivált, sőt még én szeretnék úgymond feltételeket szabni a munkáltatóimnak....

Véleményem szerint óriási probléma, hogy kisgyermekes anyaként teljes munkaidőben felelősségteljes munkát nem tudnak vállalni a hasonlóan gondolkodó, közel velem egykorú fiatalok. Hiába lenne meg a tudásuk, motiváltságuk, csak nagyon nagy szerencsével lehet néhányuknak lehetősége ilyen feltételekkel érvényesülni a munkaerőpiacon. Nem beszélve arról, hogy az ország melyik részén szembesül ezzel az ember.

Bízom benne, hogy ilyen szempontból a közeljövőben fog változni a munkáltatók hozzáállása is... Tisztelet a kivételnek!

Válasz

Győri Tünde
2016. április 16. szombat 16:37

Igen Mariann én is úgy látom, hogy elég magabiztos a mai generáció. Az alapvető dolgokat mégsem tanulták meg, hiába diplomások. Például az én munkahelyemen volt olyan 23 éves fiatal lány, aki egy borítékot nem tudott megírni. Mindig a telefonján lógott, és óránként kijárt cigizni. Addig a hordozható telefont (cégest) nem vitte magával. A telefonszámlája az egekig ugrott, de mégis ők a jó munkaerő. A főnökkel bragyizott, nem a munka volt az első. Szóval tényleg vannak hiányosságaik a mai diplomás generációnak.

Válasz

Andi
2016. április 16. szombat 18:16

Szia Marianna,
Egyetértek veled teljes mértékben! Én nemrég egy ilyen kolléga miatt veszítettem el a munkámat, kifúrt a saját érdekében. Mivel 38 éves vagyok, ezért az ssc inkább a fiatalabb kollégában találta meg a potenciált, aki egyébként egy tiszteletlen trehány jellemű ember. Hozzá kell tegyem, hogy a közvetlen felettesem 10 évvel fiatalabb nő, és borzalmasan beképzelt, lekezelő a természete. A közel két év alatt rengeteg rosszat okoztak, fúrtak, és sose nekem volt igazam, amikor védekezni próbáltam.
Ha az Y és Z generáció lesz a jövő, akkor komoly nagy bajban vagyunk.
Üdv,
Andi

Válasz

Csaba
2016. április 16. szombat 19:36

Kedves Marianna!

Lehet, hogy már említették a kommentek között.
Az általános iskolában és középiskolában tanultak hány százalékát hasznosítja a munkája során? Ha a válasza több mint 25%, akkor - úgy vélem - Ön kivételes helyzetben van. A legtöbb oktatási intézmény (a NAT miatt) nem ad piacképes, forintra váltható tudást.
A középiskolás diák nem hülye, látja ezt. Ezért minimalizálja az idő- és energiabefektetést.
Hol tanul önéletrajzírást? Pénzügyi, vállalkozási ismereteket? Számítógéppel támogatott problémamegoldást (excel, kódolás, célprogramok, stb.)?

Válasz

Csaba
2016. április 16. szombat 19:37

Elnézést lemaradt: Alapszintű jogi ismereteket?

Válasz

Péter János
2016. április 16. szombat 20:13

Igen ,én is teljesen egyetértek a Marianna véleményével.

Válasz

Mária
2016. április 16. szombat 22:02

Kedves Marianna!
Magam is ezt tapasztalom. 90 %-ban Y generációs férfi kollégáim vannak (érdekes, hogy a férfi szót nehezemre esik leírni, legszívesebben fiút írnék, és nem csak a korkülönbség miatt, hanem mert valóban éretlennek érzem őket. Valahogy nincsenek meg azok a jellemzőik, amitől férfi a férfi. Az egy szem fiatal nőnk, pedig ő a legfiatalabb, érettebb.) Jó a kapcsolatom velük, szeretek is velük dolgozni (nem esik nehezemre, nekem is van 3 ilyen korú), de rengeteget elégedetlenkednek, túl sokat várnak, minimalisták a munkában, és amit talán a legjobban nehezményezek, hogy nem nagyon akarják azt a bizonyos tanulópénzt megfizetni, hogy minél hamarabb, minél jobbak legyenek a szakmában. Sokuk eljárogatott főiskolára 28-30 éves koráig, ez az első munkahelye, és ezt is úgy képzeli el, mint egy főiskolát. Nagyjából annyi kötelességtudattal, meg felelősségérzettel a saját életéért is.
Persze, mi, a szülők korosztálya vagyunk a hibásak. Nagyon sok negatív példát látok. 2-3 évig "készülnek a felvételire" és közben nem dolgoznak, hanem a szülők tartják el őket. Mint ahogy a felsőfokú tanulmányok alatt (ami valahogy, ezzel a kredites rendszerrel sokszor elnyúlik, mint a rétes), aztán öntudatos, diplomás emberként meg vannak sértődve, hogy nem a legmagasabb fizetési kategóriában vannak.
Kétségtelenül jobbak az informatikában, mint az idősebbek és ez a mai korban nagy előny, de a munkatapasztalatot nem lehet technikával pótolni. A szakmában elmélyedés hiányát leginkább a diploma halmozóknál látom. Nincs idejük a szakmára is a tanulás mellett, de máris ő szeretne lenni a szakma "arca", amibe a jelenlegi "arc" belefektette a maga 30-35 évét, de őt lesajnálják, mert úgy érzik, ők korszerűbbek.

Hogy mi lenne a teendő? Megszűrni a felvételizőket a főiskolán, egyetemen, mint régen (nehezebb volt bejutni, mint elvégezni). Aki nem szerez meg egy adott minimumot minden évben, annak nem kell tovább felsőfokú intézményben tanulnia (csak ugye, ha a szülő fizet, akkor ezt nehéz megtenni), hanem menjen dolgozni, hogy megtanulja, hogy a pénzért dolgozni kell. Lehet otthon lakni, de a költségekhez hozzá kell járulni, a szülő meg ha nincs rá szükség, rakja félre azt a pénzt, aztán egy általa is megfelelőnek tartott célra adja oda, de semmi esetre se finanszírozzon léhűtést, ne nyújtson segédkezet ahhoz, hogy élősködjenek rajta, mert ahhoz nagyon hozzá lehet szokni.

Úgy látom, hogy azok a fiatalok elkötelezettebbek a saját jövőjük iránt, akik már középiskolában dolgoztak és a főiskola alatt is (érdekes módon ezek sokszor egészen jó anyagi helyzetű családokban élnek, míg a szegényebb családok hajlamosabbak a "te csak tanulj" szlogenre), vannak feladataik a családban, mégis befejezik a lehető legrövidebb idő alatt a képzést, mert megtanulják az időgazdálkodást, a pénz értékét, tisztelik a szüleik erőfeszítéseit, és nem élősködnek se rajtuk, sem a társadalmon.

Üdv: Mária

Válasz

Viharos hétfő
2016. április 16. szombat 23:17

Dolgozó szülő vagyok, van egy 22éves, a cikk szerint "Z" generációs fiam. A műanyag 21. században, amit mellesleg mi adtunk nekik és mi tettünk műanyaggá a profit utáni kíméletlen hajszában, ők csak a kor "termékei". Miért lennének érzelmileg gazdagok, az igaz értékekben hívők, amikor nem ezt vártuk el tőlük, nem erre neveltük őket...Milyen tisztaságot és értéket kérünk számon tőlük, amikor nem ezt adtuk nekik? Ha elégedetlenek vagyunk velük, szülőként vallottunk kudarcot....Semmit, a világon semmit nem vethetünk a szemükre.

Válasz

Irén
2016. április 16. szombat 23:20

Én már nem ebbe a generációba tartozom 50 évesen,de azt tudom: a szülőknek volt idejük a gyermekükre odafigyelni,"nevelni",most amikor hazamegy 12órás munkaidő után,még utazik is, így több,bármennyire akar nem tud kellőképpen odafigyelni a gyerekére. Nyári napközibe adja,hogy megoldott legyen az étkezése. A szülőt teljesen kizsigerelik erőben ,egészségben,már akinek van munkahelye. A mi időnkben,mertünk családot alapítani, építkezni,hitelt felvenni.Akkor volt munkalehetőség,ha egyik hely nem felelt meg,mert kicsi volt a gyerek még,akkor, akár 5másik lehetőség volt. Most a munkáltatók,ilyen támogatás-amolyan,áfa visszaigénylés,mind az ő zsebükben marad, autó teherautó csere, lízingelés,aki már megszedte magát anyagilag, jóformán nem is adózik,hanem visszaforgatja a saját vállalkozásába,egyre gyarapszik.Akinek nincs önálló vagyona,semmit sem tud kezdeni,segédmunkásként bérbe adja a farát. Sőt ha beteg táppénzre sem mer menni, tüdőgyulladással is dolgozik,mert elveszti a munkahelyét,nem tudja kifizetni a rezsit,elveszti a feje felől a fedelet, a meleg családi békés otthont.Elkeseredettek a magyar emberek a Keleti régióról nem is beszélve. Alamizsnát kapnak ,dolgoznak a tűző napon,vagy a télen alíg fűtött munkahelyeken, mitől lennék boldogok.Elkeseredettségükben nem látják munkájuk értelmét,nem tudnak önálló otthont szerezni, gyereket szülni, nevelni.......ami nagy boldogság a fiatal életében, minek örüljön??Ha beteg a gyerek, a gyógyszerárak magasak, a betegellátás romokban.Most is a földvásárlásnál ki jutott hozzá??,nem az aki ismeri a kiskapát,és örömmel műveli a földet, a bő termésért.....nem egy némelyik azt sem tudja hol a földje,de a támogat felveszi, mindegy,hogy műveli a földet,vagy nem .Az én jó Édesapámnak kétkezi keserves nehéz munkával,nem volt annyi bevétel a termésből,mint annak, aki rá sem teszi most a kezét, csak a föld a tulajdona, és komoly támogatásokat vesz fel.Ez az igazságtalanság is elkeseríti mind a fiatalokat,mind a középkorosztályt.Az egyik étteremben komoly áron is tud venni élelmet,a másik örül,ha a LIDL-ben, Peni-ben meg tudja venni az alapanyagot, vagy megtermeli kétkezi munkával, és megfőzi a csontlevest,vagy a krumplilevest.Csodálkoznak,hogy a fiatal és sok ember nem érzi munkája és élete értelmét? Az egész Magyar társadalmat kellene megnézni, és az egész országot,nemcsak Budapestet,ahol van munkalehetőség, és ötször annyi bér. A helyzetet egészében kellene vizsgálni, és nem az "okozatot" fontolgatni miért????????,hanem az okot, mi váltotta ezt ki az emberekben?,Én ismerem és gyerekkoromban is ismertem a kiskapát, a szénagyűjtő nagyvillát, és lassan egy lakás festés nem megoldható, mert már ha elromlik egy Bojler,vagy hűtő,vagy 27 éve épült lakásban kilyukadt a tüzelőkazán, vagy tönkremegy a vizvezetékcső, egy vizescsap, elég azt pótolni,mert sajnos "egyszerhasználatosak" lettek az eszközök,nem javíthat,tessék újat venni,vagy ha nincs pénze, ne használjon ilyen dolgokat.Még csodálkoznak,hogy amikor a családban ezt látja a felnövő nemzedék, látja értelmét,hogy becsületes munkát végezzen? Sógor koma, rokon, akinek örül ha akad munka, nem egy egyszerű embernek, akinek esetleg 2,3-szor akkora a szaktudása.Régen is azt mondták az emberek,azok pedig bölcsek voltak. Aki közel ül a tűzhöz,az melegszik. Nem lehet az orra hegyétől tovább látni egyes embereknek?,,,,,,,,,,,és a magyar társadalom összességét megvizsgálni.Mi ez a CSOK?, akinek van pénze, és, 10év múlva is lesz munkahelye,megfelelő bevétele,és ki tudja fizetni a hitelt.......Csodálkoznak,hogy nem látják értelmét az emberek a munkájuknak?,,,

Válasz

Gerse Ferenc
2016. április 16. szombat 23:42

Kedves Marianna!
A mai fiatalok részben szappanoperákon nőttek fel, ahol minden jóra fordul, élik az életüket...
A jelen gazdasági és politikai környezetben elve nincs jövőkép. A társadalom nagy része frusztrált apátiában szenved és nincs jövőképe, főleg, ha devizahitel károsult.
Szülei agyon dolgozták magukat, kevés idő jutott rájuk.
A fentiekből azt szűrték le, hogy élj a mának. Csak az élmény számít.
Ez kicsit olyan, mint amikor az elviselhetetlennek érzett valóság elől tudatmódosító szert használ valaki (a nyugtatótól az alkoholon át a drogokig).
A mai oktatási rendszer túl van már a tönk szélén is. (zombi-biorobot gyártás).
Azt viszont látják, ha normális életet akarnak élni, ahhoz az átlagfizetés többszöröse kell!
Nagyon sokan, főleg a diplomások nagyra tarják magukat, mintha többek lennének a nem diplomásoknál! Pedig a diploma csak annyit jelent, hogy tudott vizsgázni.
A fentiek miatt teljesen más az értékrendjük, gondolkozásmódjuk, mint a miénk.
A munkaadók nagy része is "megéri a pénzét" azt gondolván, hogy a biorobot, aki egy szükséges rossz, bérköltség, az gürizzen, mint az állat, és éljen-haljon a cégért, és legfőképpen azért a cégvezetőért, aki bérköltségnek nézi.
Az én/mi korosztályom/unk a "komcsi" rendszerben nőtt fel ahol jellemző volt a megfélemlítés és a szolgalelkűség.
A mostani 50-es és idősebb generációra rányomta ez a bélyegét.
A mostani fiatalok nem akarnak megalkuvók lenni. Nekik KELL a szabadság!
A világ változik! Mindig is változott! A mai 50 évesek berögzültebbek, mint a 25évesek.
Az egész társadalmi rendszer recseg-ropog, és ezt az oktatási rendszernek, a cégeknek--cégvezetőknek, gazdaságnak, és a POLITIKUSOKNAK is észre kellene venni!
Nézd meg a Google-t, PREZI-t, Facebook.ot, mint munkahelyet.
A világ a robotizálás felé halad, sőt megérkeztünk. Ehhez teljesen más gondolkozásmód kell egyéni, társadalmi, politikai, munkáltatói, gazdasági, adózási részről!
48 évesen már én sem vagyok hajlandó rabszolgaként, szolgalelkűen megalkudva, álmaimat feladva, más gazdagságáért dolgozni, hogy ő mint cégvezető, cégének autójával járjon, cégének költségén.... miközben a tőlem napi 10 órát vár el, nem értékeli a kreativitásom, ami az ő cégét viszi előre és őt gazdagítja, kiszúrja a szemem éhbérrel és még szóvá teszi, hogy 3 szülőire kell mennem, mert 3 gyerekem van.
Inkább lettem naperőmű tulajdonos, hogy szabadon élhessek. És mutatom az utat másoknak, hogy ők is szabad emberek legyenek.

Válasz

    Norbert
    2016. április 18. hétfő 14:48

    Rühelem a szapanoperákat!!

    Válasz

Hajnal Erika
2016. április 17. vasárnap 00:51

Kedves Marianna! Az okokként említettekkel nagyrészt egyet értek.
Sok minden közrejátszik abban, ha egy fiatal nem kellően motivált, és nem szeretne kihívásokkal szembesülni. Az a bizonyos családi háttér, ami védőhálóként mindig elkapja a gyereket, akkor is, amikor esetleg koppanhatna akár a padlón, csak épp annyi sérüléssel, ami felnyitná a szemét, néha túl sűrűre van szőve. A szülőknek is tanulniuk kell elengedni, ha kell, elküldeni a gyereket kellő időben a világba, amikor már annak ott lenne az ideje. Sokan a saját félelmeik miatt talán szeretnék megkímélni a gyerekeiket az erőfeszítésektől, a tapasztalásoktól, mert azt gondolják, talán majd úgy könnyebb lesz neki, ha már nekem olyan nehéz volt. A tudatosság még nincs olyan fokon talán sokakban, hogy azt belátnák, még ha oly nehéz is volt egyedül boldogulni, most, húsz év múlva látható, mennyire hasznos volt. Nem értem, miért féltjük a gyerekeinket a nehézségektől? Talán nem bízunk eléggé a képességeikben? Vagy talán abban, hogy kellően jól neveltük-e őket?? Esetleg mi magunk látjuk őket esetlennek, gyengének? Pedig nem azok. .... Ami szerintem még nagyon fontos, az érzelmi érettség, aminek kimunkálására a hagyományos oktatás keretein belül nincs lehetőség. Rettentő nagy tudásanyaggal jönnek ki az iskolából a gyerekek, mindegy, hogy milyen szintű oktatásról beszélünk. Viszont ennek nagyon nagy részét elég hamar elfelejtik..... Ez bizonyítja azt, hogy felesleges tudásanyagot próbálnak beszuszakolni azokba a diákokba, ahelyett, hogy a való élethez szükséges kompetenciákat megtanítanák, kimunkálnák.
Csak egy apró példa: a Waldorf- iskolákban ötödik osztályban a legfőbb feladat, az akarat fejlesztése. Mindent megtesznek azért, hogy a gyerek felismerje saját képességeit, határait, és azokat akár feszegetve, olyankor átlépve az akarata által újabb értékeket fedezzen fel magában, és valósítson meg olyan elgondolásokat, amiknek eléréséhez bizony kitartás, állhatatos munka kell... Nem az ötösért teszik mindezt, hanem hogy a gyerek megérezze saját hatóképességét.
Ez csak egyetlen példa, hogyan neveli pl. a steineri pedagógia integrált személyiséggé, kreatívvá, erős, bátor, fegyelmezett, tenni akaró, és mindezek mellett érdeklődővé a gyerekeket. Az iskolapszichológusok rendelőinek várói tele vannak olyan gyerekekkel, akik szoronganak, márpedig a bizonyos jegyekért való küzdelem megöli a tudásvágyat, a tenni akarást, azt a fajtát, amikor az ember csupán a tevékenység öröméért csinálja azt, amit csinál, mert a tevékenykedés közben rájön arra, milyen sok mindent képes megoldani. amikor pusztán a jó jegy a cél, mert óriási hangsúlyt kap az iskolában, sőt sajnos a családban is akkor van szeretve, elismerve egy gyerek, ha jók a jegyei, ha kiválóan szerepel valahol, nem várható el, hogy gyerek fejjel átlássák, mennyire nem számít ez semmit. Mennyivel több az a munka, amit mosolyogva-izzadva végzünk, aminek saját kézben marad az eredménye, nem kell megmérni egy lehetetlen skálán, amiből sosem derül ki, ő maga mennyivel tud már többet. Logikus következmény sajnos a korai, már iskolában történő kiégés. Ha mi magunk csupán csak a jobb jegyekre motiváljuk saját gyerekeinket is, nem várhatjuk el, hogy kellő időben saját útjukat akarják járni, és minden akadály elé bátran, sőt önként álljanak.
Ez a téma kifogyhatatlan... sok-sok cikket megér tágabb körben is, hátha egyszer elindul végre az oktatás valódi forradalma, amikor olyan intézményeink lesznek, amiben öröm lesz a tanulás, az alkotás, a munka és a kihívás, amiben kompetens, saját képességeit ismerő és azokkal élni tudó, magas szinten motivált, kreatív, bátor, a világra nyitott és erős gyerekek kerülnek ki az iskolapadokból. Olyan szintű érdeklődéssel minden iránt, amilyenek kb. három évesen voltak utoljára, még mielőtt óvodába mentek....

Én most így látom ezt a kérdést..
üdv: Hajnal Erika

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 11:01

    Nem vagyok pedagógus, így a saját "szak"-szavaimmal szólok hozzá:
    Nagy tömegben megvalósíthatatlan a Waldorf szemléletű képzés, mert annyi pénz a világon nincs, amennyi ahhoz szükséges. - Gondoljunk csak arra az egyszerű tényre, hogy hány gyerek mellé kellene (kislétszámú csoporotok) egy pedagógus, hány teremre (műhelyszobára) lenne szükség, milyen hatalmas számú eszközparkot kellene létesíteni (mert ugye nem csak az elméjét akarjuk pallérozni a gyereknek, hanem a kézügyességét is, és hát valljuk be, nem csak szellemi szakmák vannak a világon...). Igen, az az egy-két Waldorf és hasonló intézmény nagyon jól tud létezni és eredményeket felmutatni, mert a nagy tömeghez képest nagyon kedvező körülmények között működnek.
    Az összehasonlítás eredményében az a döntő, hogy a tömegek sokkal alacsonyabb színvonalon állnak mind a feltételekben, mind a tanulók egyéni képességeiben.
    A módszert senki nem vitatja...
    Másrészt elképzelem, hogy egy kőműves kineveléséhez vajon hogyan fognának hozzá??? Vagy a végeredményt tekintve pl. egy kreatív kőművest vajon mennyire lehetne integrálni olyan munkahelyen, ahol az építkezés szerteágazó szabályait be kell tartani. Továbbmegyek: A kreatív kőműves vajon meddig érezné magát jól egy nem kreatív munkakörben? Nem tudom, érthető-e, hogy mit feszegetek?!
    Harmadrészt pedig azt is tudomásul kell venni, hogy a világban vannak kreatív-újító-nyitott emberek, akik a világ képét is képesek formálni, de mellettük vannak tömegek, akik gondoskodnak arról, hogy a világ minden nap újra és újra működni tudjon. Kevés kreativitásra, és tömeges vízhordókra van szüksége a világnak, és vízhordók nélkül nem tudna működni - mint ahogy a kreativitás nélkül sem.
    Csudálatos módszerek és eszközök vannak a kezünkben, de mindig az a kérdés, hogy azokat szabad-e ráhúzni mindenre, mindenkire, szabad-e tömegesen felhasználni? - A cél határozza meg, hogy hol, mikor, kinek milyen módszerekkel mit és hogyan tanítunk. A cél pedig az, hogy a "diák" megtalálja a helyét a mai világunkban, és ha nem is tökéletesen boldog, de azért valamelyest kiegyensúlyozott, viszonylagosan tervezhető életutat járjon be. Aki gyengébb intellektussal születik (márpedig vannak ilyen emberek), annak értelmetlen és hatástalan a kreativitását erőltetni. Az átlagembereknek is több kárt okoz az életvitelükben, mert kiszakítja őket a megszokott környezetükből, és csak nagyon kevesen találják meg a helyüket a magasabb "kultúrájú" emberek között. Aki ennél többet akar, az úgyis megtalálja a lehetőségeket, köztük a Waldorf módszerekhez hasonló képzési szisztémákat is...

    Válasz

    Baráth Krisztina
    2016. április 17. vasárnap 18:23

    Kedves Erika!
    Gratulálok nagyon sok jó felismeréseket tettél. Én is ezt tapasztalom de nem sikerült ilyen jól összeszednem a gondolataim.

    Válasz

Norbert
2016. április 17. vasárnap 03:22

Kedves marian andrás
Itt ebben az országban, az rendszer elvan rontva, rengeteg cég nagyon szar rágó, viszont a pénznek 70% zsebre vágja, maradékból fizeti ki az embereitt.
A mai oktatás rendszer túl sokat vár el a diákoktól, némelyik egyetemista, olyan nagyra tartja magát, hogy az elnem mondható, nagyon sok mindent, lehetne irni, illetve ragozni a dolgokat.
Én is belefásultam az itthoni dolgokban!!!
Ez nem állapot ami itthon van!!!

Válasz

Norbert
2016. április 17. vasárnap 03:34

Kedves marian andrás
Itthon semmi nem fog változni, mert aki bent van azon a bizonyos helyen, plusz nagy a korupció, millárdokat zsebre tesznek az únios pénzből, stadionokat épitenek, ez magyarország????
Ez nem magyarország, hanem egy kiéhezett megalázott ország letünk, magyarba mindig bele lehet rúgni, meddig türjünk, és meddig raboskodjunk, a havi 60-80 ezer forintért??? Azt sem csoda, hogy a magyart nem kedvelik külföldön!!!
Halász norbert

Válasz

Halasi Mihály
2016. április 17. vasárnap 12:53

A nagy számú hozzászólás rávilágít az összes problémára, ami a cikkben ismertetett példaértékű (negatív) jelenség kiváltó oka.Sajnos jelenkori életkörülményeinkre rányomja bélyegét a korábban fontosnak tartott értékek devalválódása, szerintem ez a mentalitás sikeresen átszőtte a politikát és a közéletet egyaránt, a felelőtlen média háttérrel megtámogatva, a fiatalok többsége számára egyedül a celeb típusú életfilozófiát sugallja az érvényesülés frappáns és trendi alternatívájaként. A hatalom birtoklóinak kapzsisága és felelőtlensége okozta a társadalom létkörülményeinek egyre nagyobb fokú ellehetetlenülését : az egészségügy, oktatás területén a kísérletezgetés a szakmai érvekkel szembemenetelés kizárólag a hatalmat kiszolgáló klientúra érdekeit szem előtt tartó bürokratikus sóhivatalok létrehozásával, a soha nem látott méretű- egyre nyíltabban és szemérmetlenül- korrupció működtetésével, a sajtószabadság fokozatos nyirbálásával kizárólag a saját zsebük megtöltésére koncentráló politikusok ténykedése láttán nem csoda, ha a fiatal korosztály ( de sajnos mi az idősebbek sem) nem nagyon lát perspektívát hazai viszonylatban.Alapvetően ez lehet az érdektelenség oka szerintem...

Válasz

    Sándor
    2016. április 17. vasárnap 14:53

    A politika nem magyarázat a feltett kérdésre...
    Ha már magát a kérdést sem értik az emberek, akkor nem csoda, hogy a válaszok is elkalandoznak...

    Válasz

    Takács Csaba
    2016. április 18. hétfő 17:55

    Biztosan hat a (fideszes) rossz példa politikája a fiatalokra. Rövidlátóvá, kedvetlenné, motiválatlanná teszi őket, és EZ IS A SZÁNDÉKA A FIDESZ-KDNP KORMÁNYZATNAK. Éppen ez ellen lázadtak fel a tanárok, hogy ne kelljen birkanyájat nevelniük, akik mindebbe simán belenyugszanak! A magyar munkaerő eddig is sokat romlott, a jobbak, képzettebbek százezrével kimentek Nyugatra, és Magyarország a Visegrádi 4-ek vezető helyéről Bulgária, Románia szintjére csúszott. Mindezt látja az Y-generáció, amihez az Interneten való szocializálódásuk kedvezőtlenül kapcsolódik. Vannak Y-os gyermekeim, s ez-az visszaköszön tőlük, amit Bartos Marianna leírt, tapasztalt a Corvinus-on. A legszebb az Y-os HR-s, Orsi (lásd feljebb!), akit "Amugy sem szokott erdekelni, h 100 vagy 10 ember jon el...", vagyis az Y-os HR-st széles ívben nem érdekli az Y-os munkaerő sorsa. Vajon az X-es főnöke elégedett a vállalkozásuk munkaerő-állományával? Amiket Orsi a saját blogjában ír a munkavégzésről, az kifogástalan, de a generációk ügyében személyes sértődöttséget látok a részéről az Y-sokat érő - gyakran méltatlan - kritika miatt. Nem valami profinak, objektív vezetőinek látszik az ez után várható HR-eredmény. Sok-sok Y-os HR-s van rajta kívül is, akik szenvtelenül "gyilkolják" a munkaerőként eléjük kerülő - Y-os - társaikat. Hát, működik is a divide et impera, így is (szintén Fidesz-módszer). Csak a jövő nemzedékek "el ne veszítsék a csüggedésüket"! Végül, aztán ki fogja nekik az öregkorukban a nyugdíj-alapjukat megtermelni? Hiába találta ki Bismarck a felosztó/kirovó társadalombiztosítási rendszert? A "Z", és az "Alfa" generáció fogja eltartani az idősebbé vált "Y-osokat"? Kedvezőtlenek a kilátások erre, a fenti blogban is jelzett tulajdonságokkal bíró generációk révén! Szóval, a politikának van egy nem kevés köze a munkaerő milyenségéhez, kedves Sándor (16.04.17.14:53).

    Válasz

Vik
2016. április 17. vasárnap 14:10

Udv

"Y generacioskent" ugy erzem, hogy eleg kilatastalan a helyzet Magyarorszagon, amiert az emberek eleg erosen fontolgatjak a kulfoldi munkavegzest oneletrajztol filuggetlenul. Kezdve a bajokat az oktatassal, amit elottem mar sokan irtak. Tovabba a felso oktatassal. Szinten nem 100%-ig hasznalhato tudast ad. Nem szurik meg kello keppen, kit vesznek fel, ezert a szinvonalat is csokkentik. Es ugye hogy is tanacsoljak el a koltsegteritesest, hiszen meg o fizet. Miert is van erre szukseg? Mert az allam legkevesbe is azokat az intezmenyeket tamogatja, ami egy jol mukodo orszag alapfeltetele lenne, lasd iskola, korhaz. Az en szuleim egeszsegugyben dolgoztak es mindig mondtak, csak abban ne helyezkedjek el, mert ehen fogok halni. Lasd orvosok, noverek helyzetet- ugye mar ertjuk, miert mennek kulfoldre. Tobb penz, tobb megbecsules, karrier-epitesi lehetoseg. Mert ugye ott meg az is van. Igy hat dontottem, hogy en mindenkepp altalanos iskolai tanitonak megyek. (Kulfold nem vonzott, tudok en jarriert epiteni Budapesten is). Amit en nem ertek-es ez nemcsak a tanitokepzore ervenyes-, mi a csudanak vannak szakok meghirdetve, nem pedig berekesztve, ha nyilvanvalo, hogy csak elenyeszo elerheto mukahely van. Kepzik az ujabb szakembereket, de munkahelyek nem leteznek hozza. Igy nem csoda, ha ma Magyarorszagon a takarolitonak is diplomaja van. Az idoseket nem engedik nyugdijba, ha majd mehet, akkor az addig elert eletszinvonaltol is bucsuzhat, de a fiatalok meg szenbesulnek az elso es legnagyobb problemaval, hogy nem tudnak elhelyezkedni, es ennek semmi koze az oneletrajzhoz. Lattam gyenge oneletrajzokkal es szerencsevel vagy ismeros altal bekerulni embereket munkahelyre. Nagyon szep es nagyon jo a csilivili oneletrajz iras, de en mondom, minden a penzrol szol. De ne szaladjunk ennyire elore. Lediplomaztam, boldog voltam, hogy pedagogus lettem. Fel evig nem talaltam isolaban allast, nem hogy tanitoit-mert total be volt/van allva az ipar, de meg napkoziset sem. Elmentem egy ismerosom javaslatara MLM penzugyi tamacsadonak 22 evesen, de rajottem, az egesz ipar az emberek hulyiteserol szol. Utana jott az "interju" a Zepterrel, ami egy szimpla eloadas volt celjaval, hogy meggyozze az embereket megintcsak a MLM fajta sales munka "szepsegerol". En hulye meg keszultem is arra az interjura. Jott ingatlanugynoki iroda, ahol nem kell tapasztalat ugyan, jutalekos rendszerben dolgoztatnak, onadozokent. De en meg mindig tanitani akartam. Regisztraltam a munkanelkuli kozpontban, ahol honapok utan jott a jo hir, ideiglenes allas napkozis nevelokent, termeszetesen rogton elfogadtam. 3 honap utan veget ert a szerzodes tobbek kozott iskola-politikai okok miatt. Visszamentem abba az isolaba, ahol a tanitoi szakmai gyakorlatot toltottem es szerencsemre epp volt egy GYES-es hely. Szoval megint ideiglenes. Kolleganom irt mar az uj iskolabol, hogy keresnek egy napkozist, kerdextek, tud-e valakit, o szolt, en mentem. 2 es fel ev napkozis neveloi munkaviszony utan, ugy dontottem, nem fogom ugy ledolgozni meg azt az elottem allo tobb mint 40 evet, hogy lehetosegem nem adatik tanitani, osztalyrol ugye ne is almodjunk es mindezt havi 90.000 Ft netto fizetesert. Az osztalyletszamot emelik (keptelenseg 30 gyereknel az elbart differencialo oktatas begzese), a pedagogusnak nincs joga, meg a tankonyvet sem valaszthatja meg, nincs eleg eros internet elerhetoseg azon az egy szem szamitogepen, aminek egy 60 fos tanari kart kellene kiszolgalnia, a kezmuves szakkorre az alapanyagot a sajat penzembol kell megvennem, es vagy orthonrol hozod a fenymasolo papirt, vagy a szuloket nyaggatod vele. Es hogy zsebpenzem is legyen, a hobbimat szakmava fejlesztettem tovabb, hetvegente is jartam dolgozni, ahol termeszetesen nem akartak bejelenteni, amit nagy vitak aran megis sikerult elernem. Egyebkent erdekes modon sosem ereztem felkeszultnek magam a foiskolaban szerzett tudassal felvertezve sem, hogy en olyan szakszeru tudast es ugy adjak at a diakoknak, ahogy az elvarhato lenne. Tegyuk hozza, hogy kituno tanulo voltam kozepiskolaban es osztondijas a foiskolan, megis meg en szegyelltem magam az oktatas gyengesegei miatt. Kerem szepen, ez Magyarorszag egy kicsiny oldalrol megvilagitva. Es akkor a botranyos nyelvolktatasrol meg szo sem esett. Nemetbol es angolbol erettsegiztem jelesre es kb 12 evnyi angol tanulas utan is olyan gatlas volt bennem, hogy nem mertem megszolalni. Alapfoku nyelvvizsga kellett a diplomahoz, amiert halas voltam, mivel 3-szor probaltam meg a Rigos kozepfokut, amin egyszer sem mentem at, pedig ugy volt a gimnazium elejen beharangozva, hogy "garantalt" a kozepfoku. Se nyelv, se szakmai elorelepes, lehetoseg, tovabbkepzes, se jo modszer, se alap modszertani szabadsag, se penz (alberlet, bkv berlet, kaja fizetese mellett nuku megtakaritas- meg anyukam adott havi 10ezer forintot a sajat egeszsegugyi fizetesebol, mert nekik kegalabb a lakashiteluk addigra mar rendezve volt, illetve maradt meg a feketen felajanlott mellekallas), igy eldontottem 2012-ben, igen, mondjon barki barmit, de en is szerencset probalok kulfoldon, mert igen, azt a nyavalyas angolt rendesen szeretnem beszelni, es igen, a gyermekeimnek jobb "start-ot" szeretnek biztositani az eletben, egy biztonsagosabb orszagban, ahol nem kell a hireken csungnom, aminek a university degree-jet az egesz vilagon elfogadjak es nem sirnak az emberek a stressztol, a depressziotol a metron, ne adj Isten meg normalis ruhat is hordhatok utcan nem attol felve, hogy mindjart kirabolnak es surun kell neznem este a hatam moge, menekulesi terven gondolkodva felelmemben. Mert igen, en bizony este sokszor feltem egyedul Budapesten. Igy tehat baratunk, a Google segitseget kertem, hogyan lehetne kulfoldon munkat vallalni. Angliai kalandom takaritokent kezdodott, majd beiratkoztam nyelviskolaba, majd collegbe-sporolt penzen (lecsuszott kozeposztaly tagjakent), uj szakmat tanultam, nem egyetemi vegzettseget igenylot, mert az evi min. £9000-os tandijra meg igy negy ev utan sem lenne penzem termeszetesen. De itt legalabb lattam jovot, hogy, kulfoldikent is tudsz tanulni. Nagyon nagy kulturaja van a felsofoku szakkepzesnek, a tarsadalom nem varja, hogy mindenki egyetemet vegzett legyen, es akar meg erettsegivel is el kehet helyezkedni, a minimalberbol meg meg is lehet elni. Ugye erezheto , hogy ez azon egyike a sok mas mellett (ilyen-olyan adok), amiert Magyarorszag nincs az elen a jol elheto orszagok kozott. Es nem kellett szuper oneletrajz ahhoz, hogy volt tanitokent eljove, majd takaritokent ujrakezdve, mostmar egyetemen executive administration munkakorben dolgozo recruitment resourcer diplomaval rendelkezo emberkent boldoguljak. Mellesleg meglett a C1-es IELTS, de mivel fazom, ugy dontottunk a parommal, hogy ev vegetol Melbourne koltozunk 6 evnyi tervezgetes utan. Es nem csak ideiglenesen, hanem permanent rezidenskent. Szerintetek oda milyen oneletrajz kell majd? Egyebkent en megfogadtam a szuleim tanacsat, akik fajo szivvel engedtek el ugyan egy szem gyermek leven, hogy pont idoben hagyom el azt a bizonyos "sullyedo hajot". En kivanom, hogy sokotoknak segitsen a Gerilla Oneletrajz, mert talan Magyarorszagon meg szukseg is van ra... Dontse el ki-ki maga. En csak annyit mondok, ha kulfoldre jossz, jol gondold at, akarj tanulni, akarj dolgozni, legyen alap nyelvtudasod es keszulj fel, hogy akarhany eves is vagy, valoszinuleg mindent ujbol kell kezdened es bizonyitanod, te is meg tudod maszni a rangletrat. Addig is, tessek menni az allasborzere, hatha, ki tudja, megsem olyan haszontalan.
Apropo, allasborze. Friss diplomaskent meg 2008-ban elmentem egyre, ahol a hr-es standnal kozoltek, hogy pedagogusoknak nem lehetetlen szakmat valtani human eroforrasra. Elso kerdes-sosem felejtem- angol es nemet felsofoku nyelvvizsga van? Felve mertem bevallani, hogy csak akapfok angol. Kozoltek, hogy akkor jojjek vissza jovore. 2009-re sem lett meg a ket felsofoku, nem mentem vissza, nem volt tul hasznos az allasborze. De most itt vagyok es keszulok Melbourne-be, igaz csak egy felsofoku nyelvvizsgaval. Ezek szerint meg most sem lehetnek hr-es Magyarorszagon, de recruitment tanacsao Angliaban igen. Erdekes, nem? :)

Udv
Vik

Válasz

Magdus
2016. április 17. vasárnap 15:16

A hozzászólásokat olvasgatva az jutott eszembe, hogy talán épp az Y generáció tagjai lesznek azok, akik a hozzáállásukkal meg fogják reformálni a munkaerőpiacot, ha már az én 45+ korosztályomnak nem sikerült.
Ha egyre több fiatal megy ki külföldre és egyre több fiatal önérzetesen nem fogja elfogadni a 80-120ezer nettós (na meg a jutalékos) állásokat, akkor talán a munkaadók is rá lesznek kényszerítve, hogy normális béreket adjanak az embereknek. Mert amíg van, aki elmegy megalázó bérekért dolgozni, addig a szemedbe kapod, hogy van 200 jelentkező a helyedre. Ha majd nem lesz egy sem, na akkor fognak emberi (nyugati, 1000 euros minimum!) béreket adni.
Így én titokban reménykedem, hogy a mostani fiatalok valamit talán el fognak érni...

Válasz

    KERT KAROLA
    2016. április 29. péntek 10:57

    RÁJÖNNEK MAJD A KEDVES, RÁTARTI MUNKÁLTATÓK IS SZÉPEN, HOGY A SAJÁT SÍRJUKAT ÁSSÁK A PÖKHENDI KIS KIS MIHASZNÁK AJNÁROZÁSÁVAL,LESZ MAJD KRACH, MEG CSŐD!!!HE-HE-HE!

    Válasz

Sándor
2016. április 17. vasárnap 15:19

Szia Mariann!

Elolvastam az összes hozzászólást, és már szinte teljesen el is felejtettem, hogy Te mit írtál.
Azt gondolom, hogy a kommentek adnak egy fontos választ, hogy miért tart ott az ország, ahol: Az emberek folyton-folyvást elfelejtenek a lényegre koncentrálni.
Bármilyen témát dobnak fel nekik, mindegyikről ugyanaz jut az eszükbe, egyetlen kapcsológombbal átkapcsolják magukat az utca emberévé, és szajkózzák a média és az átlagemberek által elcsépelt féligazságokat és hazugságokat, no meg sokan az ostobaságokat. Persze, nevezhetnénk összefoglalóan és egyszerűen csak politizálásnak, de a politizálás véleményem szerint nem csak a negatív dolgok felemlegetéséről szól, hanem a vélemények ütköztetéséről, amiben meg ugye benne van a pozitív, építő jellegű vélemény is.
Azok az emberek, akik terjesztik ezt a fajta negatív bírálatgyakorlást, vajon tudnak-e bármilyen kérdés feltevése esetén a kérdésre koncentrálni?! Szerintem nem. És ez a válaszokból is egyértelműen látszik.
Alig-alig akad, aki legalább megpróbált választ adni a kérdésre: Miért nem jöttek el a hallgatók az előadásra-konzultációra?

Én adok egy egyenes választ: Nem tudom. Nem is sejtem.

Találgatni viszont tudok:
Talán nem ismerik eléggé a Gerilla Műhelyt...
Talán volt egy sokkal nagyobb érdeklődést kiváltó esemény, amely a diákok körében népszerű...
Talán besűrűsödött vizsgaidőszak volt...
Talán...
Nincs több gondolatom. Maximum még annyi, hogy minden dologból ki lehet hozni valamit: Ebből is.

Én arra törekednék, hogy ezt a cikkedet és a hozzászólásokat minél több hallgató elolvassa. Ha legalább a cikket végigolvassák, az már önmagában is szép eredménnyel kecsegtet. Hogy mi számít eredménynek, azt ti tudjátok...
A világot nem a bírálatok viszik előre, hanem a vágyak elérése, azokhoz célok kitűzése, amelyekhez terveken keresztül vezet az út...

Sok sikert nektek, és az álláskeresőknek!

Sándor

Válasz

Baráth Krisztina
2016. április 17. vasárnap 18:03

Én abszolút érintett vagyok fentebb leírtakban. 47 éves nő vagyok két diplomával nyelvvizsgával csak betanított munkába tudtam elhelyezkedni letagadva a diplomáim. Holott tudomásom szerint nincs diplomás minimálbér a fizetés alku kérdése lenne. A munkáltató nem kapja meg középfokú fiatalt se olcsóbban. De ez nem tudatosul a munkáltatókban. Lányom most megy középiskolába. Azt hiszi egy gyenge osztályban elért kitűnő eredmény a legokosabbá teszi. Kevés tanulmányi verseny ami a földre leszállítaná. Remélem most a felvételi kicsit ki józanítja. Sok szolgáltató a start támogatás miatt fiatalokat alkalmaz és ilyen helyeken pl. mobilszolgáltató tapasztalom, hogy nyíltan bevallják hogy nem értik a cégük által kibocsátott számlát. Gyámhatóságnál az ügyintéző hölgy megköszönte összeszedtem a jogi hivatkozásokat neki. Így most már érti a feladatát. Ilyentől égnek áll a hajam. Én úgy látom most trendi lehengerlő fruskák a nyerők a munkaerőpiacon.

Válasz

    Viharos hétfő
    2016. április 17. vasárnap 18:58

    Azért ha valaki két diplomával és nyelvvizsgával csak betanított munkát kap és ezzel megelégszik, akkor jobb, ha a tükörbe néz és elgondolkodik, mert ott nagy a baj...

    Válasz

      Baráth Krisztina
      2016. április 23. szombat 17:56

      A tükörbe néztem vállalkozóként dolgoztam a mezőgazdaságban ami a diplomáimtól független terület volt mert az mondták a gyes után a munkáltatók akkor leszek érdekes ha a gyerek legalább 10 éves. Ezt az időt akartam hasznosan tölteni. Ez alapból 7 év kiesés. Amit nem tolerálnak a munkáltatók az meg nem tapasztalat szerintük hogy 7 évig felépítettem egy vállalkozást és működtettem de sajnos felvevő piac szűnt, mert nincs idejük főzni a nőknek. Váltani kényszerültem. Kedves viharos hétfő beszélj pár emberrel a korosztályomból mi még nem mehettünk külföldre munkát vállalni aktív idegen nyelvi környezetben. Ma az aktív nyelv használat minimum a diplomásoknál szerinted a közszférában ezt hogy lehet megszerezni? Ezt láttam a tükörben.

dr. Pékh Gyula
2016. április 17. vasárnap 19:50

Tisztelt Hölgyem, Kedves Marianna!

Én megtoldanám azzal, hogy szemben a cikk állításával még csak nem is olyan "okosak"... Sőt kifejezetten félműveltek és adott esetben még büszkék is erre. Semmi csodálkozni való nincsen ezen. Ez már az RTL Klubon és ostoba kereskedelmi rádiókon -ahol akkor is beszélnek, ha semmi mondandójuk nincs- felnőtt generáció.
A helyzetet súlyosbítja az is, hogy a tanáraik cirka fele egyáltalán nem alkalmas arra, hogy tanár legyen... A felvételiken az emberi minőség nem kap pontot...

Lefordítanám "magyarra" a cikk végén lévő lista jelentését:
A mai 40-50-es korosztályhoz képest hatalmas önbizalommal bírnak = Nagyon nagy a pofájuk, noha annyit tudnak az életről, mint egy gyöngytyúk...
Jobban tisztában vannak az értékeikkel = Az egyetlen értékük, hogy húszon évesek de sajna ez a "betegség" is napról napra gyógyul. A diplomáik pedig annyit érnek, mint 30-40 évvel ez előtt egy jobb érettségi...
Sokkal jobban el tudják adni magukat = Igen, olyan helyeken ahol feltétel a "stressztűrő képesség" /magyarán korlátlanul alázható a kolléga/, és senior munkát kell végezni junior bérért. Továbbá a főnök nem a vezetői képességei, a munkatapasztalatai, vagy a karizmája miatt lett főnök, hanem azért mert idősebb és régebben van ott, esetleg csókos...
A technikai tudásuk összehasonlíthatatlanul jobb, mint az idősebb nemzedéké = Igen, mert képtelen lekötni a hallgatóságát pusztán a verbális képességeivel..., ezért kell a mankó, amit úgy hívnak, hogy power point prezentáció... Nem baj, ha nem tud helyesen írni, és a levelezés alapvető alaki tartalmi elemeivel sincsen tisztában, a stilisztikai hibákról már nem is beszélve... Elég ha gyorsan gyártja az exel táblákat, sok kicsi fülecskével...
Innovatívak, és ki mernek lépni a keretekből = Szeretik az "okosságot", amit csak lehet megoldanak "okosba"... a keretekből pedig azért tudnak kilépni, mert eleve nincsenek tisztában azzal, hogy hol vannak és mik a "keretek"...
Itt az én listám az Y Z generációról:
Munka iránti alázat /úgy egyáltalán alázat/ = 0
Önismeret, /ön/kritikai érzék = 0
Felelősség érzet, a munka iránti igényesség = 0
Adott szó, becsület, korrektség = 0 /Bocsi el voltam havazva.../
Előre látás, tervezés, összeszedettség = 0
Szorgalom, kitartás, megalapozott ambíció = 0
A konkrét, teremtő, valamit létrehozó
fizikai munkához való affinitás = 00
Mindenki menedzser, vagy marketinges szeretne lenni..., de még berúgni sem tudnak rendesen... Elég ha polkorrekt, party arc, van tetkója és fenn van a Facebookon.
Hát ezért van az, hogy a híres neves Corvinuson a megkérdezettek többségének fogalma nem volt arról, hogy ki volt Kossuth Lajos, és mikor ki kellett választani rábökött a Sean Connery fényképére...
Ezek után kifejezetten szép eredmény, ha az Ön -egyébként nem kötelező- előadására 25-en kíváncsiak voltak.

Kézcsókkal és tisztelettel Pékh Gyula

Válasz

    KERT KAROLA
    2016. április 29. péntek 09:35

    Óriási a hozzászólás, szkeptikus ember lévén úgy ítélem, részemről, mint ratkós-lány,
    ennek a generációs disznóólnak a hatását én már NEM FOGOM ÉLVEZNI,GYEREKEM SINCS,
    VAGYONOM SINCS,kereshetik a felelőst, tettest ahol akarják a jövő AMERIKA KAPITÁNYAI!

    Válasz

Orsi
2016. április 17. vasárnap 22:58

nem lehet, h állásbörzére már nem jár senki? Én is voltam kiállítóként tavaly, tök jó volt, megismerkedtem néhány másik kiállítóval, szereztem repucuccikat a kollégáknak, kipróbáltam egy-két kütyüt és jól elvoltam.
Egy kedves egyetemista sráccal is megismerkedtem, de nem hiszem, h munkaltatoi marka vagy toborzas szempontbol nagy eredmenyeket ertem el...

Persze egyszerubb a masikat hulyezni, mint elgondolkodni azon, h mi magunk mit csinalhattunk volna maskepp...

Ha 100 fo helyett 10en jonnek el, tuti kerek 5 percet az elejen, h attervezzem a programot es addig megkerem a sracokat, h tegyek korbe a szekeket. Amugy sem szokott erdekelni, h 100 vagy 10 ember jon el... Aki ott van, annak legyen / legyek nagyon-nagyon hasznos és emlékezetes!!

Szerintetek tenyleg van olyan, h egy egesz generacio ilyen vagy olyan? Hogy bekepzelt? Hogy lusta? Nem tudom, ena tanulmanyaikat komolyan vevo, mellette gyakornokoskodo, esetleg sajat magatol netrol tanulo, alkoto, jo keszsegekkel rendelkezo, ceget es csaladot alapito, erzekeny fiatalokat ismertem meg. en kifejezetten azt latom, h vannak olyan huszevesek es gimisek is, akiknek nincs onbizalma, azt hiszik, ok nem elegek, iszonyat perfekcionisták, szoronganak. :( pedig amugy rohadt jok, okosak, szinotosek, mittudomen.

Utálom, ha ekézik őket! Tényleg az életkor dönti el, h szeret valaki dolgozni a vagy sem? Vagy hogy emberséges vagy sem? Ne már!!

Itt a véleményem a generációtásról hosszabban:
http://szaboorsi.hu/generation-y-ing/

Válasz

Norbert
2016. április 18. hétfő 03:46

Szerintem mi is hibásak vagyunk valahol, hogy ilyen helyzetben vagyunk!!!
Lehet hogy én tévedek amit most ide irtam, nem szeretnék senkit megbántanni, de viszont tény ami tény, már pedig az hogy, nem az számit milyen tudással rendelkezik a mi generációink.
Igazából az fontos, az adott élethelyzetben mennyire tudja magát feltalálni!! Sokan vagyunk sérültek, nem tudjuk elfogadni ezt a helyzetet, teljesen megértek minden kedves hölgyet/urat
Mindenki másképp villágitja meg dolgokat, szinte öszintén kimondja amit gondol.
Az ami engem nagyon bosszant, az pedig hogy a csok csomag, mér kell még jobban tönkre tenni a családokat??? Azért hogy még többen menjenek a melegedő helyekre???
De az is hogy a gazdag családokat segitsék, ők nem vajad kenyeret esznek párizsival, nem kell nap mint nap azon gondolkozni, mit egyenek???

Válasz

Norbert
2016. április 18. hétfő 03:59

Összeségében szerintem, teljesen belefáradt mindenki killátástalanságban!!

Válasz

    Körmendi András
    2016. április 18. hétfő 08:43

    Kedves Hozzászólók!
    Helyesírás és mondatszerkesztés tekintetében még sokat lehet fejlődni.

    Válasz

      dr. Pékh Gyula
      2016. április 18. hétfő 20:48

      Tisztelt Körmendi Úr!

      Sajnos az Ön megállapítása nagyon igaz...
      Ugyanakkor ezeket a hozzászólásokat elolvastatnám a politikai "elit" tagjaival.
      Lehet, hogy stilisztikailag nem sokat fejlődnének, de a mai magyar társadalmi valóságról -ad abszurdum-, kapnának valamilyen képet. Bár szerintem a többségükről ez is leperegne...

      Tisztelettel, Pékh Gyula

Uzonyi Dezső
2016. április 18. hétfő 08:51

Kedves Bartos Marianna !

Sajnos egyet kell értenem Önnel, bár nem szeretek általánosítani. Én 49 éves vagyok és van két főiskolára járó gyerekem és már most a további tanulmányokon törik a fejüket mikor a jelenlegi iskolájukat be se fejezték. Ennek örül a szülő, de családalapítás és egyéb dolgok kihúzódnak, közben a nők esetében ketyeg a biológiai óra és gyerekvállalás családalapítás elhúzódik, illetve olyan életvitelt szeretnének vinni amiért még nem dolgoztak meg.
Magamat szerencsésnek tartom, mivel mind két gyerekemnek szereztem nyári munkát a munkahelyemen és külső szemlélőként nem kellett szégyenkeznem miattuk.
A most 30 és 40 év közötti generáció szerintem rosszabb, melynek a személyes árát majd idősebb korban nekik is meg kell fizetniük.
Belső ellenőrként dolgozok és munkám által is sok emberrel vagyok kapcsolatba, de jó szakmai képzettségűt is keveset találok, de még ritkább a megfelelő szemléletű, motivált személyiségeket találni.
Képezni mindenkit lehet, de az alapvető szemléletét megváltoztatni nehéz / lehet, hogy ez a kor hozza ?/.

Köszönöm a cikket !

Tisztelettel:

Uzonyi Dezső
belső ellenőr

Válasz

Ágota Zsuzsanna
2016. április 18. hétfő 09:48

Kedves Bartos Marianna!
Köszönöm ezt a cikket. Kérem ne legyen csalódott. Az említett generáció fiataljai nagyon okosak, képzettek, viszonylag jó tárgyi tudásúak, ám mintha "átgázolnának" az életen és talán egymáson is. Nem is beszélve egy esetlegesen nem a köreikből lévő emberen.
Lelki-szegényeknek találom Őket, mely talán nem is az ő hibájuk.
Üdvözlettel:
Ágota Zsuzsanna

Válasz

Haasz Diána
2016. április 18. hétfő 11:02

Kedves Bartos Marianna,

Az egyik említett generáció az én generációm (1985) , a másik a fiatalabbaké.
Én úgy látom, hogy sok fiatal nem válogat már munkahelyet. Egyszerűen nem hajlandó dolgozni. A végletekig elhúzza a munkába állást, mert anyu és apu ezt MEGENGEDI.
Sajnos az én korosztályomban is akad bőven ilyen. Sokunk szerencsére a dolgozni és tenni hajlandó csoportba sorolható. Én kettő munkahelyen dolgozom, heti öt napot, naponta 10 órában, plusz 2 órás utazás. Egyedül vezetek háztartást, egyedül élek. Költségeim teljesen a saját felelősségi körömben vannak. Ritkán szoktam szülőktől, rokonoktól ajándék összeget kapni, amit jóformán a lakásra, vagy önfejlesztésre költök. Tartalékom csekély.
Főiskola első évétől dolgozom, diákként kezdtem. Mai napig hívnak a diákszövetkezetek munkára, mert a mai diákok egyszerűen nem jelennek meg a megbeszélt műszakban az egyeztetett munkahelyen. A részmunkám is elméletileg diákoknak szólna, de többnyire 30-40 korosztályt látom ebben a munkában is "alkalmi foglalkoztatottként".
A sörözők tele vannak fiatalokkal minden nap. Jó nekik, hogy van rá pénzük.
Ennyit róluk.

Válasz

Remitzky Zsolt
2016. április 18. hétfő 18:27

Kedves Mariann. Tudom, és látom hogy mi zajlik főiskolai körökben. Személy szerint közmunkássá alacsonyodtam le, és a napi reggelivásárlás során látom ezen fiatalok szemében a megvetést ( ez is egy tróger) : szinte ezt mondja a tekintetük. Adódik ez abból hogy soha értékteremtő munkát nem végeztek, pláne rettenetesen okosnak, műveltnek hiszik magukat, ráadásul mindegyikből főnök, vezető lesz (Szerintük). Főnök viszont nem lehet mindenki! Valakinek dolgoznia is kell hogy megéljen a főnökség , továbbá bürokrata hadserege (irodisták), akik szintén nem végeznek értékteremtő munkát! Az érem másik oldala ez a kifejezés: MUNKAERŐ PIAC, EL TUDOM E ADNI MAGAM stb. Döntsék már el végre hogy multirabszolgának születik az ember, vagy értékteremtő dolgozónak, amitől még önbecsülése is lenne! Nem erről szól a dal. Az egész társadalom arra van berendezkedve hogy a dolgozó vagy éppen munka nélkül tengődő emberekkel elhitesse értéktelenségüket, és lecserélhetőségüket! EZ NEM IGAZ! Az érem éle pedig a korosztályos kizárás! Milyen alapon döntik el némelyek látatlanban hogy 45 év felett mit ér egy dolgozó?! Talán vannak nézetei, erkölcse, és véleménye? 55 év felett meg már úgyis mindegy? Már 46 elmúltam, de meg tudom érteni a fiatalságot. Szabadnak születtek, nem rabszolgának. Hol vannak a kis és középvállalkozások, melyek például Olaszország bruttó nemzeti össztermékének cirka 80%-át termelik ki! Magyarországon csak multik vannak? Négy kitanult szakmával és további két képesítéssel nem tudok zöld ágra vergődni 12 éve! Egyszerűen nem kellek, és nincs indok! Tisztelettel Remitzky Zsolt

Válasz

    Majoros Tamàs
    2016. április 18. hétfő 20:48

    Esetleg próbàlja ki a gerillaönéletrajzot ;-)

    Válasz

Majoros Tamàs
2016. április 18. hétfő 20:19

Kedves Mariann!
Devizahitel, földmutyi, stadionok, eltűnt nyugdíjvagyon, àtlagbér, munkahelyi rabszolgasàg, kihasznàlàs, hülyének nézés, tönkretett oktatàs, média, szólàsszabadsàg és egészségügy, Andy Vajna és az offshore politikus, kivàndorlàs,
Dràga Mariann! Ön melyik Magyarorszàgon él? Mit nem ért azon, hogy a fiataloknak és időseknek is elegük van.
Aki teheti elhagyja ezt az orszàgot.... Ez van. Nem itt keresnek a fiatalok munkahelyet... Üdv

Válasz

Bódizs Edit
2016. április 18. hétfő 21:44

Kedves Mariann,

Nekem is voltak jó és rossz tapasztalataim is az x,y generációval.

A konkrét helyzetben mégis arra gondolok, talán a marketing nem érhetett célba.

Ha előzetesen jobban megismerték volna a Gerilla Műhelyt és a sikereit, nagyobb érdeklődés lett volna. Ebben biztos vagyok.

Üdv, Edit


Üdv, Edit

Válasz

Balázs Tibor
2016. április 19. kedd 11:15

A hozzászólásom rövid lesz, annak ellenére, hogy szerencsére van két "Y" generációs Unokám, akik közül az idősebbik szerencsére már a második munkahelyén dolgozik, mig a kisebbik jelenleg külföldön próbálkozik . . . mindketten több nyelvet beszélnek. Az idősebb elégedett, mig a kinti elégedetlen. Amit e korosztályról irtatok, mind igaz. Nagyon okosak, magabiztosak az egyetemi végzettség és a 2 ill. 3 nyelvismeret birtokában ! Én 78 évesen szinte analfabétának érzem magam . . . . és nagyon büszke is vagyok egyben. Üdvözlettel : Balázs Tibor

Válasz

Bartos Marianna
2016. április 19. kedd 11:40

Kedves Gerilla Önéletrajz Műhely blog olvasók!

Nagyon örülök, hogy ilyen sok reakciót, véleményt váltott ki a blog cikkem, örömmel olvastam és olvasom hozzászólásaitokat!

Nagyon különböző véleményeket fogalmaztatok meg és szinte minden észrevételben voltak/vannak olyan részletek, amellyel egyet tudok érteni, mert a világ nem fekete-fehér, és én sem látom ilyennek...

Valóban a késői Y és Z generáció is egyes emberekből, személyiségekből áll nem lehet előítéletesen beskatulyázni őket. Én is tapasztalom, hisz a két gyermekem között 17 hónap van, és egyazon közegben felnevelkedve is nagyon különbözőek jövőképben elkötelezettségben, céltudatosságban és az élethez való hozzáállásban..

Mindazonáltal néhány a Z generációval kapcsolatos észrevétel a környezetemben tapasztalható fiatalokra egyaránt jellemző, például az önbizalom, a magas elvárások a környezettel szemben, aminek persze megvannak az előnyei és a nehézségei.

És igen rengeteget számít a környezet, a szülői példamutatás, az, hogy mi mit tanítunk gyermekeinknek.

És valóban a mai magyar valóság sok jelensége nem túl motiváló, nem ösztönöz teljesítményre, szerencsére azonban nem mindenki gondolja úgy, hogy ha itt lehetetlen boldogulni, akkor ki kell menni külföldre...

Nem hiszek a gyökereitől, kapcsolataitól és tradícióitól megfosztott -mindenki máshol él, mint ahol született és nevelkedett - világban, mert a környezetemben igen sok fiatal és nem fiatal sikeresnek mondott vezető példája azt mutatja, hogy az anyagi boldogulás nem egyenlő a BOLDOGSÁG-gal...

Szóval csak remélni tudom, hogy sok tehetséges, motivált, tenni akaró fiatal marad itthon akik ténylegesen hozzájárulnak a változáshoz, mert hiszek benne, hogy nem a világtól kell várni a változást, hanem nekünk magunknak, magunkkal kell kezdenünk a változtatást!!!

Ti mit gondoltok?

Válasz

    Norbert
    2016. április 22. péntek 03:22

    Egyet értek, bizonyos dolgokban, sajnos vannak y és z generáció, intézetből kerülnek ki a nagy világban, és nincs hová meniük, ők sokkal nagyobb hátrányból indulnak, az egy dolog hogy kapnak állami támogatást, de mikor kilépnek a valós életben, nehezen érzékelik az élet dolgaitt.
    Ezt igy általánoságban irtam le.

    Szeretném kikérni a véleményedet!!
    Szeretném ha kifejtenéd!!
    Köszönöm hogy elolvasod :)

    Válasz

Nagy György
2016. április 19. kedd 12:02

Már kissé élemedettebb korú hozzászólóként

1. Sajnos ma már gyakorlatilag nem létezik a határozott idejű munkaszerződés (kivételek a házfelügyelőnél). Ezt természetesen azért csinálják így "company policy"-ként azok a cégek, akik ezt űzik, hogy még véletlenül se kelljen semmilyen kompenzációt adni a munkaviszony megszüntetésekor. Kérdezem én, milyen jövőképet építsen az a fiatal, aki mondjuk kap havi nettó 110 eFt-ot, amitől éhen talán már nem hal, de a szerződését 1, 2 max 3 havonként hosszabbítgatják éveken keresztül? Perspektíva, lakás, család...ugyan már! Ezt csak az XYZ generáció védelmében, bár sokszor tényleg nem érdemlik meg. Ez magasabb fizetésnél is ugyanígy igaz persze, csak konkrét példa volt előttem, amikro írtam

2. A sok energia/munka ráfordításával megtartott bemutatótok sikertelenségéhez egy adalék. Műszaki emberként gyakran voltam/vagyok látogató, esetenként kiállító különféle nívósabb rendezvényeken. Szomorú tapasztalat, hogy akár a szakma legkiválóbb nemzetközi művelői/cégei által tartott szakmai bemutatók közönsége alig haladja meg a 4-5 (!) főt + az éppen jelenlevő konkurens kiállítók néhány képviselőjét. És ennek oka nemcsak az érdektelenség, hanem az alábbi történelmi vonulat:

- kezdő mérnök koromban a munkahely akár még belépőjeggyel is támogatva, küldött az ilyen rendezvényekre (pl. tavaszi BNV akkoriban) kb. 15-20 évig
- utána "elnézték", hogy a munkaidőmben, saját költségemen belépőt vásárolva elmenjek
- következő fokozat: "vegyél ki szabadságot arra a napra", természetesen saját pénzből vett belépő, ha van
-majd továbblépés: "hogy gondolod az éves szabadságos tervtől való eltérést?"

Melyik fanatikusnak éri meg mondjuk Miskolcról feljönni Bp-re laza 10.000 Ft körüli útiköltségért saját zsebre + kockáztatni, hogy kirúgják ezért a tettéért?

3. Még egy érdekesség: az ingyenes rendezvényeknek "nincs tekintélye". Kell szedni egy minimális (pl. 3000 Ft, ami még magánember számára megengedhető) belépődíjat, meg fog ugrani a résztvevők száma. Hogy ez miért van, fel nem fogom, de tapasztalati tény.

Válasz

Nagy György
2016. április 19. kedd 12:16

Bocsánat, súlyos hibám az előzőben! Természetesen HATÁROZATLAN-t akartam írni!

Válasz

Nagy György
2016. április 19. kedd 12:18

Bocsánat, súlyos hibám! Természetesen HATÁROZATLAN idejűt akartam írni!!!!

Válasz

Illyés Gabriella
2016. április 19. kedd 19:03

Szerintem rengeteg "csatornán" juthatnak a fiatalok is az információkhoz, a munkalehetőségekről is. Személyes találkozások és "börzék", ahová el is kell menni, meg kell jelenni, az csak az egyik, a sok "kényelmesebb" közül...
Továbbá én 150 km-re lakom Budapesttől és bőrömön és szinte naponta tapasztalom, hogy Budapestre koncentrálódik rengeteg program és lehetőség.
Azt gondolom, hogy az ország többi része, de különösen a Dunától keletre eső területek nagyon "elhanyagoltak". Lehet, hogy egy vidéki nagyvárosban nagyobb érdeklődésre számíthatnának, ha lennének vidéken munkalehetőségek.
Összefoglalva: én nem csodálkozom a gyér személyes megjelenésen Budapesten.

Válasz

Bognár Eszter
2016. április 23. szombat 17:21

Kicsit azt érzem a cikk kapcsán,hogy az y és a z generáció tehet arról,hogy a sok munkáért nem kap az x generáció sem figyelmet, sem elismerést, sem anyagi ellenértéket...

Nem hinném,hogy a cégek körbeugrálják ezeket a generációkat..végzik a munkájukat, igazodnak a világhoz...aztán mikor megfelelő embert találnak,félnek tőle..mert ő pedig hozzájuk igazodik..

Csak el kell olvasni Platón Az állam c.művét. Már akkor megvolt az a tudás a történelemből,ami segítene...legalábbis elfogadni az ismétlődést,meglátni a ciklikusságot, a benne rejlő segítséget a jövőre nézve,a tapasztalatokat elemezni,nem pedig a generációkra mutogatni, oda vagy vissza.

Ha olyan nagy az önbizalmuk ezeknek a generációknak, miért reklámozzák a cikk végén pont az ezzel kapcsolatos tréninget? Vagy az x generációnak szánják?

A z generáció,ha hagyják neki, visszaél. Ez sem annyira meglepő.

A cégek egyre magasabb elvárásai..hogy mi lesz a fiatalokkal,ha megtapasztalják? Igazodnak..az elvárás nem munkával kapcsolatos..csak bólogass, ne legyen véleményed, ne legyen tudásod, okosabb semmiképp, önbecsülésed végképp ne, s kiállni magadért aztán pláne ne, viseld el,ha téged vonnak felelősségre, de megoldanod neked kell, de kompetenciád nem lehet hozzá, a szükséges dolgokat hozzá visszatartják, az infókat pláne, mosolyogj, de csak ha kérik vagy engedélyre max.S büntetnek,ha motiváltabb vagy náluk...azt hiszem,az y v z generáció pont a tulajdonságai miatt jobban megfelel ezen kritériumoknak...

Válasz

    dr. Pékh Gyula
    2016. április 24. vasárnap 20:46

    Tisztelt Hölgyem!
    Ön szerint a mai friss húsok tudják, hogy ki az a Platón..?
    Kézcsókkal, Pékh Gyula

    Válasz

dr. Pékh Gyula
2016. április 24. vasárnap 20:48

Kedves Bognár Eszter!

Ön szerint a mai friss húsok tudják, hogy ki az a Platón..?

Kézcsókkal, Pékh Gyula

Válasz

Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája
Ingyenes e-book tanulmány
A pályázók 99%-a 5 tipikus hibán bukik el. Ha figyelsz arra, hogy ezeket a hibákat NE kövesd el, akkor:
  • biztosan NEM KERÜL rögtön a KUKÁBA a pályázatod,
  • az ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • MEGNYERED a toborzók figyelmét,
  • és TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni.
Az önéletrajzok 5 legsúlyosabb hibája e-book

Gerilla Önéletrajz Tippek

Ingyenes önéletrajzíró tanfolyam ajándék tanulmánnyal. Kérd el most!

Kérlek, add meg a keresztneved!
Kérlek, add meg az email címed!