Ez nem vicc

Az előző, “A HR-re ne számíts” című bejegyzésem után kaptam hideget-meleget. Volt köztük egy nagyon vicces, de igaz történet is, azonnal elmesélem…

Egy banki főosztályvezető olvasóm mesélte a következő sztorit. Új munkatársat keresett a közelmúltban banki informatikai biztonságtechnikai területre. Az álláshirdetésben részletesen leírta, hogy olyan szakember jelentkezését várja, aki foglalkozott már adatbiztonsággal, belső ellenőrzéssel és informatikai biztonságtechnikával.

Amikor a személyzeti osztály elkezdte továbbítani az előszűrt jelentkezéseket, nem hitt a szemének. A HR ugyanis volt rendőrök és biztonsági őrök önéletrajzát küldte tovább neki… Az önéletrajzuk szerint közük nem volt az informatikai biztonságtechnikához. Jó, mi?

Most nem arról van szó, hogy a jelentkezők félreértik, hogy miről szól az álláshirdetés. Hanem arról, hogy a személyzeti osztály érti félre…

Kerüld meg a HR-t, ha tudod!

Végül a főosztályvezető nem is a hirdetés útján vett fel új kollégát. Kapcsolatokon keresztül juttatta el hozzá valaki az önéletrajzát, ő lett a befutó. No nem azért mert ‘csókos’ volt, hanem egyszerűen azért, mert ő passzolt a kiíráshoz.

Hasonló esetek velem is előfordultak, mikor vezetőként dolgoztam. Ezért is javaslom, hogy amikor egy céghez pályázol, akkor igyekezz kideríteni, hogy ki a szakmai vezető! Ha neki is elküldöd az önéletrajzodat, akkor már csak ezzel megsokszorozod az esélyeidet.

Nem feltétlenül kell álláshirdetésre várni. Egy hatékony önéletrajzzal akkor is eredményesen pályázhatsz, ha ‘csak úgy’, és nem pedig álláshirdetésre jelentkezel.

Önéletrajz a tulajdonos postaládájába

Volt olyan hírlevél olvasó, aki nem értett velem egyet. Szerinte egy szakmai vezető, a leendő főnök, sokszor nem mer egy nála okosabb, vagy képzettebb jelöltet felvenni, mert fél, hogy az majd ‘kitúrja’.

A kedves olvasóm azt javasolja, hogy célszerű inkább közvetlenül a tulajdonoshoz pályázni, mert igazán csak ő érdekelt abban, hogy a legjobb emberek dolgozzanak a cégnél.

Ebben a gondolatban is van igazság, bár nem teljesen értek vele egyet. De eszembe jutott a következő tanulságos történet, ami egy volt munkatársam férjével esett meg.

Igaz történet

Röviddel azután, hogy Veresegyházra költöztek, a kolléganőm férje új állás után nézett. A városban működő Pharmavit gyógyszergyárhoz is beadta a jelentkezését, de nem a szokványos úton. Ő ugyanis a cég alapító tulajdonosának, Somody Imrének küldte el a pályázatát, aki köztudottan Magyarország egyik leggazdagabb embere.

Az ismerősöm kinyomozta a címét, és a közelben lévő családi házának a postaládájába dobta be a jelentkezését. Nemsokára Somody meg is hívta egy beszélgetésre, és állást is ajánlott neki.

Igaz, hogy nem a Pharmavitnál, hanem a saját alapítványánál, de ez a kolléganőm férjét egyáltalán nem zavarta.

Ez itt a kérdés

Szerintem a fő kérdés igazából az, hogy mikor hatékonyabb a jelentkezésed:

1. ha (csak) a HR-ren keresztül pályázol,
2. vagy akkor, ha a szakmai vezetőknél is.

Meg vagyok róla győződve, hogy egy álláskereső sokkal hatékonyabb akkor, ha a szakmai vezetőhöz találja meg az utat.

Amennyiben Te nem a leendő főnökhöz, hanem az ő főnökéhez, vagy a tulajdonoshoz nyújtod be a pályázatodat, akkor tegyél úgy.

De kérlek, ne csak a fejvadászokon és személyzeti osztályon keresztül próbálkozz!

Baráti üdvözlettel:

András