A HR-re ne számíts!

Két évembe és sok-sok szenvedésbe került, hogy megtanuljam ezt a leckét. Mai tapasztalatommal már tudom, miért van ez így. És azt is, mit tehetsz ellene…

Alig több mint tíz éve történt, hogy egy amerikai ösztöndíjról tértem haza. A Chicagói Árutőzsdén voltam gyakornok. Meg voltam győződve, hogy itthon ilyen tapasztalattal és profi angollal heteken belül találok majd állást.

De nagyon pofára estem. Mindjárt elmesélem miért.

Elkezdtem álláshirdetésekre pályázni, persze nagyon kevés eredménnyel. Egy-két helyre hívtak csak interjúra, onnan meg “elfelejtettek” értesíteni a döntésről a beszélgetés után.

Elkeseredésemben rengeteg cég HR osztályát telefonáltam végig, de egyetlen interjút sem tudtam kicsikarni. Végül visszamentem oda dolgozni, ahol az ösztöndíj előtt voltam, pedig nagyon nem akartam.

Ezután két évembe került, hogy egy olyan cégnél tudjak elhelyezkedni, ahol szívesen dolgoztam volna. Mai tudásommal már látom, mit csináltam rosszul:

Bíztam a HR-ben. Bíztam abban, hogy a munkaközvetítők és a személyzetisek segítenek majd nekem állást találni.

Hatalmas hiba volt bízni a HR-ben

Azóta megtanultam, hogy nem lehet kizárólag álláshirdetésekre és a személyzetisekre alapozni a munkakeresést. Megmondjam miért?

Vegyük a toborzó cégeket, más néven személyzeti tanácsadókat! Annyian vannak a piacon, hogy egymással harcolnak a túlélésért, a munkáltatók megbízásaiért. Abból van ugyanis pénzük.

Megbízásból kevés van, a jelöltekkel viszont Dunát lehet rekeszteni. Ezért min fognak erejüket megfeszítve dolgozni?

Újabb állásközvetítői megbízásokon!

Nyáron felkért Magyarország egyik vezető személyzeti tanácsadó cége (a cégnév maradjon titok), hogy tartsak nekik tréninget a networking-ről, azaz a kapcsolatépítésről.

Rengeteg példával készültem arról, hogy milyen csatornákon építhetnek szélesebb kapcsolatokat a jelöltek felé, de nem ez érdekelte őket. Hanem az, hogy a potenciális megbízókhoz hogyan juthatnak el!

A képhez még az is hozzátartozik, hogy a munkáltatók minden lehetséges költségen spórolnak, így a toborzási kiadásokon is. A legtöbben megpróbálják maguk betölteni az üresedéseket. Csak amikor ez nem sikerül, akkor fordulnak személyzeti tanácsadókhoz.

Ez azt is jelenti, hogy a tanácsadókon keresztül meghirdetett állások már nehezítettek, ezek elvárásainak egyáltalán nem könnyű megfelelni.

A vállalati HR sem egyszerűbb

És mi a helyzet a vállalati személyzetis munkatársakkal?

Ha már volt velük dolgod kollégaként, akkor biztosan van tapasztalatod. Nekik az a fontos, hogy a kijelölt mederben menjenek a dolgok. Mindig csak szabályosan, semmi kivétel. Egy jelölt ne telefonáljon rájuk, majd ők hívják, ha szükség van rá!

Nekik nem fáj, ha valahol betöltetlen állás van! Istenem, vezetőként mennyit csatáztam velük emiatt…

Nem titok, hogy sokszor elég feszült a viszony a szakmai vezetők és a HR között. Ha a HR nem hoz elég jó jelölteket, akkor az a baj. Ha a szakmai vezető “válogatós”, akkor az a baj. És még hosszasan tudnám sorolni…

Akire számíthatsz

De ha a fejvadásztól, és személyzeti osztálytól nem kapod meg azt a segítséget amire szükséged lenne, akkor kire számíthatsz?

Egyedül magadra, és arra az emberre, akinek problémát okoz, ha az állás betöltetlen. Akinek a beosztottjai túlhajszoltak az erőforráshiány miatt. Akit cseszeget a főnök, ha nincs meg minden időre. Hogy is lenne meg, ha kevés az ember?!

Igen, a szakmai vezetőről van szó!

Nagyon valószínű, hogy ő is annyira frusztrált ettől a személytelen és lassú kiválasztási rendszertől, mint Te.

Na őt kell megcéloznod az álláskeresés során, mert ő érdekelt a mielőbbi felvételedben. Ő nem azt nézi, hogy miért nem vagy alkalmas, hanem azt, hogy mikor tudnál kezdeni.

De pontosan azért, mert a szakmai vezető ennyire elfoglalt és túlhajszolt, nagyon nehéz a közelébe férkőzni, és nagyon nehéz a figyelmét felkelteni.

Ehhez ügyesnek és leleményesnek kell lenned. Mert csak úgy gyorsíthatod fel az álláskeresést, ha így vagy úgy, de megtalálod a hozzá vezető utat. Hiszen minden esetben ő hozza meg a felvételedről szóló döntést.

Baráti üdvözlettel:

András

A következő lecke tartalmából:

Vicces, de valójában elszomorító történet, mely alátámasztja a fenti véleményemet. Plusz egy igazi gerilla tipp, amivel egy kedves ismerősöm nyert el egy állást Magyarország egyik leggazdagabb emberének cégében.