Engem is kirúgtak

Írta: Baráth András  |  2019. október 30.  |  c 8 hozzászólás

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok egy pesszimista alkat, sőt! :) Valahogy mégis mindenki meglepődött még a családomban is, amikor idén nyáron azt mertem mondani: a biztonság csak egy illúzió. Márpedig az. Ezt látom nap mint nap álláskereső ügyfeleimen, és ezt éltem át én magam is, amikor idén egymás után kétszer is kirúgtak…

“Ne vedd magadra, ez nem személyes!”

Ezt a mondatot 2019-ben kétszer is megkaptam. :) Egyszer májusban, amikor 7 év után úgy döntött a tulaj, hogy kihasználva az ingatlanpiaci helyzetet, eladja a bérelt lakásunkat, amiben a családommal addig éltünk. A vételár, amit kért, sajnos olyan magas volt, hogy nem volt kérdés, s.o.s. másik lakást kell keresnünk.

Majd, ha mindez nem lett volna még elég, augusztusban az is kiderült, hogy 8 év után az irodából is tovább kell állnunk. Semmi személyes, ne vegyük magunkra, jó ügyfelek vagyunk, mindig időben utalunk, ez csupán üzlet…

Szóval lakáskeresés, bizonytalanság, kényszerhelyzet, álmatlan éjszakák, költözés három gyerekkel, stresszhelyzetek, aggódás… És a hullamvasút közkívánatra indul újra! 

Megint jöttek a dilemmák: béreljük vagy vegyünk saját irodahelységet? Maradjunk a kerületben, vagy keressünk olcsóbbat? Nekem kell erősnek lennem, de közben én is tele vagyok kétségekkel. Nem mindegy mit döntök, hisz megint nem csak rólam van szó, hanem a családomról és a kollégáimról is…

Ismerős ez? Te is átéltél már hasonló szituációt?

Nos, én nem állítom, hogy nem volt néhány kemény napom, és gyötrődős éjszakám :),  de így utólag, ahogy a lakás kapcsán, és minden korábbi nagy váltásnál az életemben, most is hálás lehetek a sorsnak, hogy így alakult a dolog! 

Természetesen végül az iroda ügyet is szerencsésen megoldottuk, és ahogy májusban a lakásnál, most jól is jöttünk ki a helyzetből. 

Nincs még vége a folyamatnak, kollégáimmal épp a költözés kellős közepén járunk. :) Szóval egyelőre emelkedett hangulatot még nem érzek, de azt biztosan tudom, hogy hasznunkra válik ez a változás is. Amint berendezkedtünk, bejelentkezem majd az új főhadiszállásról, megígérem. ;)

Miért mesélem el ezt az egészet most neked?

Egyrészt innen is szeretném kifejezni neked és mindenkinek, aki esetleg átélt már hasonló szituációt, a mélységesen együttérzésemet. Eddig is empatikus voltam, de most még jobban együttérzek azokkal, akiket kitettek akár az állásukból, akár a lakásukból, irodájukból. :)

Ugyanakkor szeretném, ha tudnád: NEM EZ A LEGROSSZABB, AMI TÖRTÉNHET VELED!

Az ember hajlamos elhitetni magával, hogy a dolgok nem változnak. Ezt látom a legtöbb szakemberen is. Ami megvan, az már örökre úgy is marad. Ha már van egy rossz, de legalább biztos állásom, akkor hátradőlhetek nyugodtan. De ez nem igaz!

Hányszor előfordul, hogy még a legjobb szakemberek is derült égből a villámcsapásként, egyik napról a másikra elveszítik a biztosnak hitt állásukat? Jön egy rossz év, nincs a helyén egy-két mutatószám, és ennyi. Ha egy cég rossz évet zár, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire vagy jó a szakmádban, könnyen az utcán találhatod magad. A biztonság tényleg csak egy illúzió, amiben szeretjük elringatni magunkat. Viszont most, hogy személyesen is végigéltem két utcára kerülést, bizton állíthatom:

Nem a kirúgás a legrosszabb, ami történhet veled!

Sokkal rosszabb, ha ottmaradsz egy romboló munkahelyen… ha bennemaradsz egy rossz munkahelyi légkörben, egy vállalhatatlan kompromisszumban… ha hagyod, hogy egy hülye főnök vagy kolléga teljesen lerombolja az önbecsülésed… ha beletörődsz abba, hogy neked mindig is csak egy munkád lesz, hivatásod sosem, mert te nem értesz semmihez… Na, ez az igazán romboló!

Én hiszek abban, hogy ha valahonnan kilógsz, ha valahonnan menned kell, akkor az mindig okkal történik. Akkor ott nagy valószínűséggel valami sokkal jobb, neked valóbb vár rád! Próbálj meg te is hinni ebben! És ha úgy érzed, nem vagy a helyeden, akkor merj bátran váltani! (Az álláskereséshez itt találsz ingyenes Gerilla segítséget ››)

Sokan ott követik el a hibát, hogy elhitetik magukkal, hogy a család, a kényelem és az állítólagos biztonság miatt nem éri meg állást váltani. Túl kockázatos, túl nehéz, túl bizonytalan az egész. Ilyenkor vagy az történik, hogy hirtelen a sors dob eléjük egy kényszerhelyzetet, és nem halogathanak tovább (ez történt most velem/velünk is). Vagy (ami még ennél is rosszabb), minden marad a régiben, és eltelik 10-20-30-40 év boldogtalanul egy önként vállalt kényszerpályán. 

Ha valamit, akkor egy dolgot ebből a mostani “lapátra kerülésből” ismét megtanultam: a változás jó! 

A váltás mindig egy lehetőség! Ha nem másokat hibáztatsz, ha nem hagyod, hogy túlságosan félj tőle, akkor a változás mindig előrevisz.

Olyan világban élünk, ahol a lehetőségek tárháza van előtted. Azt csinálhatod, azt tanulhatod meg, amit csak akarsz, ott lehetsz, ahol csak akarsz. Ma már ott az internet, rengeteg információ, tudás elérhető akár ingyen is. Élj vele! Ha az állásváltás kicsit is ott motoszkál a fejedben, vagy szeretnél képben lenni a leghatékonyabb álláskeresési módszerekkel, akkor ne hagyd ki a csütörtök esti ingyenes előadásomat! Ez a mini-tréning ÉLŐ lesz és ingyenes. Kattints ide, és neked is elküldöm a linket!

Azt kívánom neked is, hogy ha visszanézel a szakmai életedre, te is azt tudd mondani magadnak: hálás vagyok, hogy így alakult, a lehető legjobbat kihoztam belőle! ;)

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Balázs Dániel
2019. november 9. szombat 22:55

Igen. A változás az élet alapja. Csak akkor tudunk örömmel kiteljesedni ha élvezzük amit teszünk, (a)miért dolgozunk. Az emberek többsége ki mer (le)lépni a cégtöl talán nem a munkahelyét hagyja ott, hanem a fönökét. Valahol belül érzi, hogy helyes a döntés mégha rögös is az út.. Utólag visszatekintve inkább arra nehéz válaszolni: No de miért vártam íly sokat a döntésemmel? :) a munka öröm és játszva a legjobb

Válasz

Horváth Ágnes Csilla
2019. november 2. szombat 22:12

Kedves András! Minden elképzelhető jót kívánok a költözéshez és a váltáshoz! Az a rengeteg segítség és jó, amit adtál és adsz, " visszatalál". Üdv: Ágnes

Válasz

Kiss Anna
2019. november 1. péntek 12:15

Kedves András !

Én mindig örömmel olvasom optimista hangulatú leveleidet, tanácsaidat.
Mint nyugdíjas, de soha NEM VOLTAM munka nélkül, kivétel, mikor a hozzátartozóim ápoltam, stb szeretném megosztani veled a kálváriám.
Születési jegyemből kifolyólag ( BAK) nem ijedtem meg az árnyákomtól, ami ment kb 65 évemig. Nyugdíjazásom előtt 3 céget is kiprivatizáltak alólam. Mire bedolgoztam magam, mehettem. Én csak középvezetői szintig jutottam el, de az 50-60 fős csapatommal kiváló eredményeket tudtunk letenni a felső vezetés elé. Senkit nem érdekelt van e tartalékod, miből fogsz élni, a gyógyszert kiváltani? A fentiek okán sajnos diabétesz 2 lettem. Állandóan óra , kalória figyelés. 7 éve már mindenkit elszólított a Jó Isten melőlem, gondoltam keresek munkát. Csak váltáshoz közelit alkalmaz több cég.Hiába tartom magam, prevencióra sokat költök, valamint fizikailag is toppon vagyok.
Te még fiatal vagy ! Gratulálok, jó egyészséget családodhoz !
Üdv. Anna

Válasz

Hesz Viktória
2019. október 31. csütörtök 16:19

Szia András,
Nagyon jó ez az írás is. Hoztad a megszokott színvonalat. Igazából csak gratulálni szeretnék, hogy már három gyermeketek van. Mikor megismertelek egy volt nektek meg nekem is. Nos én is a harmadikkal vagyok itthon ;) de januártól tervezem, hogy dolgozok a fenn maradó gyedet meg férjem tölti be ismét...a cikkhez még csak annyit, hogy jelenlegi cégem most a válság megelőzési taktikát alkalmaz, s nem nyit új pozikat, viszont becsülendő, hogy keresik a helyet nekem különböző csoportokban. Így,interjúzgatok és újra hasznát veszem a tőled tanultaknak. Üdv: Viki

Válasz

Kati
2019. október 31. csütörtök 12:58

Kedves András,


Hitpróba idején a pozitív várakozás csodákat tehet. Minden szavával egyetértek. Ez a nem kívánt helyzet nemcsak egy más aspektusból való látásmódot adhat, hanem egy minden szempontból ideálisabb lehetőséget biztosíthat Önnek és a családjának is a kiteljesedésre és a fejlődésre. Minden ragaszkodás szenvedés, és csak a változás állandó, ahogy a mondás tartja. Bárhogy is legyen, az Élet szerintem a jővőre kalibrálja a változással az életünket. Ez furcsa, de olyan, mintha a most megéléseire nemcsak a múltunk hatna, hanem valamilyen szinten a jövő is befolyásolná. Valójában előkészít minket a változás arra. Itt nem valami determinizmusra gondolok feltétlenül, mint kötelező életút, és pláne nem rosszra, hanem a vágyaink, céljaink elérésének az útját értem inkább ez alatt.
Az ismeretlenség generálja a félelmet a jővőtől, de az, amitől félünk, még nem biztos, hogy rossz, csak új, és talán az jobban zavar minket, hogy nem tudjuk mi jön, mint az, ami újként valóban érkezik. Ilyenkor egyetlen fogódzónk az önbizalmunk és a hitünk. Hitünk abban, hogy akármekkora hullám is jön a talpunk alá, megállunk rajta azzal a szörfdeszkával, amit jelenleg nem érzünk többnek egy lyukas hungarocelltáblánál.
De a jővőre csak felvérteződni lehet, elmenekülni nem. Jön, aminek jönnie -, és megy aminek mennie kell. Olyan, mint egy forgószínpad, amin változik a díszlet és az előadás, de mi még mindig a darabban vagyunk. És talán új a szerep is, de a végén rájövünk, hogy sose gondoltam volna, hogy egy ilyen szerepet is ennyire lehet szeretni, és ilyen jól tudom játszani. Önmagunkat megismerve és tanulva fejlődünk. Bölcsebbé érünk, önbizalmat, önbecslést nyerünk. Rájövünk, hogy a dolgok nem mindig azok, vagy aminek mi hittük Őket,hogy hogy az összes díszlet csak a felimeréseink kellékei voltak, nem több és nem más. A dolgok,amik történnek nem rosszak, vagy jók. Mindent a gondolatunk tesz azzá.

Tarsa az irány! Minden kihívásra már megkapjuk korábban a kiképzést. 😉

Csodálatos kiteljesedést kívánok Önnek!

Üdvözlettel

Válasz

Fülöp Mihály
2019. október 31. csütörtök 10:20

Két kisebb kitérővel ugyan, de 2017 májusa óta vagyok munknélküli. Diabéteszem van, naponta öt alkalommal szúrom magam, ezen felül fél szememen vak vagyok. Ha valaki, akkor én tudom milyen az, amikor körbe van rúgdosva az ember. Két alkalommal utasították el a rokkantsági keresetemet, illetve nem tartanak jogosultnak sem önkormányzati, sem pedig állami támogatásra. Beteg édesanyám szerény nyugdíjából élünk ketten, és a macskám. Néha akad alkalmi munka, de mindig rosszallóan néznek rám a diabétesz miatt, és a lehető legkevesebbet fizetik, mert csak egy sz.r rokkant vagyok. Elvégeztem egy bolti eladói OKJ tanfolyamot tavaly nyáron, hátha egy könnyű fizikai munkaerőnek megfelelek, de be kell látnom, igazából sem erre, sem utcaseprőnek sem vagyok alkalmas! A rendszerben nem kívánatos jelzővel szerepelek. Mindenünnét vagy azonnal elutasítanak, vagy fel sem veszik velem a kapcsolatot. Egy cukorbeteg 42 éves, aki kizárólag 2 műszakban dolgozhat senkinek nem kell. Írhatok én bármilyen önéletrajzot. Mindig megdícsérnek az interjún az elhivatottságom, és szimpátiám okán, majd többé nem keresnek. Erre varrj gombot, András! Már elvesztettem a hitem, hogy munkát találok, de folyamatosan küldözgetem az önéletrajzomat, hátha megkönyörül rajtam valaki... Csodás napot neked, nektek!

Válasz

    pöttyöspanni
    2019. október 31. csütörtök 13:35

    Kedves Mihály, mire végigolvastam a kommentedet, azt hittem, h én is depresszióba zuhanok…. Elszomorít, hogy mennyire leírod magad (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt…). Azon töröm a fejemet, h mi keresnivalója van annak az információnak az állásinterjún vagy akár egy önéletrajzban, hogy diabéteszes vagy????? Egyrészt nem releváns, másrészt meg ez a legbelsőbb magánügyed, semmi köze hozzá senkinek. Előnyt semmiképpen nem ad (hiszen tapasztalod…), de durván hátrányba hoz. Én semmiképpen nem tenném! Munka közben nyugodtan kimehetesz a mosdóba vagy valami más alkalmas helyre és elintézheted az injekciódat diszkréten. Nem hiszem, h ezt bárki kifogásolhatná, hiszen mosdóba mindenki megy, a dohányosok megy óránként cigiszünetre is. Azt a kb. 2 éves lyukat az önéletrajzodban meg nyugodtan magyarázd azzal, hogy pl. édesanyádat ápoltad (akkor is, ha nem igaz), de közben gondoltál a jövődre is és elvégeztél egy OKJ-s tanfolyamot. A “2 évig otthon nyalogattam a sebeimet” nem hangzik túl bizalomgerjesztően…. De Andás biztosan tud még neked mondani egyéb okosságokat is 😊. Fel a fejjel!

    Válasz

Anett
2019. október 31. csütörtök 09:59

Kedves András!

Nekem csak egy problémám van a cikkel. Állást elveszíteni és érezni azt, hogy "nem kellesz" nagyon messze áll az általad leírt "muszájból" költözés érzésétől. Azzal viszont egyetértek amit lentebb írtál, mely szerint rosszabb bent ragadni egy stresszel telített munkahelyen, de utána még elszomorítóbb, hogy az embernek legfeljebb 3 hónapig van ideje megtalálni/megteremteni az ideális új munkahelyet mielőtt teljesen bevétel nélkülivé válna az ember, hacsak nincs tartaléka, de mint tudjuk, a "3 millió Forintja van minden magyar családnak tartalékban statisztika" egy bődületes ferdítés...

A költözéshez kitartás. :)

Válasz

Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves?
LETÖLTHETŐ INGYENES TANULMÁNY
Íme 5 bevált tipp, amiről minden 40-45 feletti álláskeresőnek tudnia kell. Ha elolvasod és kipróbálod ezt az 5 egyszerű szabályt, akkor:
  • az ÉLETKOROD NEM LESZ többé AKADÁLY az álláskeresésben,
  • könnyedén rá fogsz találni a NEKED VALÓ ÁLLÁSOKRA,
  • MEGFIATALÍTOTT ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • és sokkal TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni, mint korábban bármikor.
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book