Ha ilyen fene nagy munkaerőhiány van, akkor miért van még mindig ennyi embertelen cég?

Írta: Baráth András  |  2018. június 19.  |  c 19 hozzászólás

Nem tudom te hogy vagy vele, de én hetek óta nagy érdeklődéssel figyelem a balatoni szezonnyitás kapcsán felreppent cikkeket. A cégek egyre csak “sírnak-rínak”, hogy nem találni embert, nem tudnak kinyitni a vendéglátóhelyek, már havi 1 millió Ft-ért sem lehet szakácsot találni, ekkora a munkaerőhiány, meg akkora külföldre vándorlás. Na, ilyenkor mindig arra a következtetésre jutok, hogy baj van… na, nem a munkaerőpiaccal. A hozzáállással. Jó lenne, ha panasz helyett végre csinálnának valamit a cégek.

Jó reggelt kívánok, ez itt 2018!

Jó lenne végre belátni, hogy más időket élünk, mint pár évvel ezelőtt. Ma már nem lehet arra építeni, hogy egy szakember 2-3 hónap balatoni vagy bármilyen szezon jellegű munka miatt feladja az állását. Gondolj csak bele, hogyan is lehetne ezt elvárni bárkitől is? Én őszintén, azon csodálkozom, hogy ez eddig egyáltalán működött…

Ahogy ma már az sem fér bele, hogy egy főnök egy méterről üvöltözzön a beosztottjával, pláne nem mások előtt a folyosón… Korábban talán ez is belefért, de ma már nem. Ez meglepő? Szerintem nem.

Van olyan jó nevű cég például, ahol hasonló problémák miatt több, mint 40%-os a fluktuáció. Te is rendszeres időközönként találkozhatsz a hirdetéseivel. És nem az a fő gond, hogy nem találnak utánpótlást, hanem hogy az egyébként jó feltételeket kínáló cégben egyszerűen nem veszik emberszámba a munkatársakat.

Valószínűleg ez a cég is panaszkodók között van. És miközben rengeteg álláshirdetése fut, és okolja a körülményeket, a munkaerőpiacot, hogy az emberek külföldre mennek, hogy nincs elég szakember… mindeközben nem látja, hogy alapvetően szívesen dolgoznának ott az emberek, csak el kellene kezdeni megbecsülni őket.

“Ha mindent úgy csinálsz, ahogyan eddig, minden úgy is marad, ahogyan eddig.”

Ez az egyik legfontosabb tapasztalat, ami az elmúlt 9 év során, mióta álláskeresőknek segítek, minden egyes ügyfelemnél beigazolódik.

Nem lenne ekkora elégedetlenség, ha a cégek panaszkodás helyett végre kézzelfogható változtatások mellett köteleznék el magukat.

Csak néhány példa:

Ma Magyarországon 7% körül van a nők részmunkaidős foglalkoztatása. Ez az arány Nyugat-Európa egyes országaiban 45%. De ha az európai átlagot vesszük, az is 31%. Látszik a különbség?

Ha ekkora munkaerőhiány van, akkor miért nem dolgoznak ki olyan programokat a cégek, amivel meg tudják szólítani a részmunkaidőre, vagy rugalmas időbeosztásra fogékony munkavállalókat? Például a kisgyerekes anyákat, akik számára ez az egyik  legfontosabb szempont.

De mondok mást! Miért olyan nehéz elfogadni, hogy ma már csak akkor lehet megtartani az embereket, ha a főnök nem ordibál, ha a fizetéseket időben utalják, ha a munkatársak annyi bért kapnak, amennyiben megállapodtak, és annyi a munkaidő és a feladat, amennyiben megállapodtak. Ez olyan ördögtől való?

Sok cég hivatkozik arra, hogy nem tud versenyre kelni a nyugat-európai bérekkel, ezért elmennek az emberei külföldre. Holott a legtöbb esetben nem is igazán a pénzről van szó, hanem arról, hogy a munkavállalóknak a legalapvetőbb dolgokért is küzdeniük kell az adott cégnél.

És ezek általában pont nem azok a tényezők, amik miatt a munkaerőhiány lenne okolható, mégis hétről-hétre vannak olyan ügyfeleim, akik ilyen okoknál fogva jönnek el az állásukból…

Apropó munkaerőhiány!

Igen, való igaz, hogy vannak olyan szektorok, és 7-8 olyan hiányszakma, ahol munkaerőhiány van. Szakmunkások, betanított munkások, ápolók, orvosok, stb… De álljunk meg egy pillanatra! És egyrészt álláskeresőként ne dőljünk be azonnal ennek a fene nagy munkaerőhiány szlogennek, de legalábbis nézzük meg a mögöttes okokat is! Erről a témáról egyébként itt írok részletesen ›››

Nincs munkaerő. Nincs vevő. Semmi nincsen.

Biztosan mindenkinek van legalább egy olyan vállalkozó ismerőse, aki rendszeresen panaszkodik, hogy nincs elég vevője, nincs megfelelő kereslet a termékeire.

Ez a helyzet pontosan olyan, mint a munkaerőhiány pepitában.

Oké, nincs vevő. És mit lehet ilyenkor tenni? Például változtatni az ügyfélkiszolgáláson? A kommunikáción? A marketingen? Adott esetben az üzleti modellen? Esetleg jobb terméket kell csinálni? Így lehet több vevő.

“De hát én próbálkozok, vagyonokért hirdetek!”

Ma a legtöbb cég úgy képzeli a toborzást, hogy sorra adja fel az álláshirdetéseket, és várja a sült galambot. Hiszen ő ezzel mindent megtett, és ha mégsem jönnek a méregdrága hirdetésére tucatszám a jelentkezők, akkor fel van háborodva.

Csakhogy hirdetni az egy dolog.

Ma már meg is kell(ene) szólítani a potenciális jelölteket. Be kell(ene) tudni mutatni, hogy miért jó az adott cégnél dolgozni. Vagyis tenni kell(ene) a munkáltatói oldalon is.

Ehelyett mit látunk? A legtöbb álláshirdetés még mindig rébuszokban beszél. Egyik oldalon fel vannak sorolva a feladatok, másikon az elvárások, de alig derül ki belőle valami érdemi a cégről. Nem tudjuk, hogy mik a dimenziók, mik a fő kihívások, miért érdemes egyáltalán az adott cégnél dolgozni… Miért nem?

Karriertanácsadóként azt mondom, hogy ha ebből ki akarunk törni, akkor sürgősen változtatni kell azon is, ahogyan állást keresünk, de azon is ahogyan állást kínálunk.

Rengeteg olyan szakemberrel találkozom, aki nagyon szeretne váltani, borzasztó elégedetlen az állásával, a fizetésével, szenved a főnökétől, hogy nem tud elég időt a családjával tölteni, de mégsem lép.

És őszintén, egy fél oldalas semmitmondó álláshirdetés alapján hogyan is merne lépni egyedül?

Szóval kedves Munkáltatók! Ideje lenne sokkal több energiát fordítani a szakemberek megszólítására, és olyan változtatásokra, ami valóban vonzóvá teszi a céget. Mert kár azt gondolni, hogy ez a probléma magától megoldódik.

Szerencsére vannak jó példák is

Olyan cégek, akik hajlandóak változtatni a hozzáállásukon, és ahelyett, hogy keseregnek, megpróbálják az álláskeresők szempontjából alakítani a foglalkoztatási feltételeket.

Itt van például a Cafe Frei kávézólánc példája, ahol külön részleget állítottak fel arra, hogy a megtartsák/itthon tartsák a munkavállalóikat. Saját iskolájukban ingyenes képzéseket biztosítanak a leendő baristáiknak, segítik a lakhatásukat, hogy ne legyen probléma, ha vidékről érkezének, stb-stb. Mert ahogy mondják “akit felveszünk, és akiben érzünk elég szorgalmat, vállalkozókedvet és kalandvágyat, azoknak minden erőnkkel segíteni akarjuk az útját.”

Jó lenne egyre több ilyen példával, és gondolkodásmóddal találkozni a munkáltatók részéről, szívesen hírüket visszük a Gerilla Önéletrajz Műhely berkein belül is.

Találd meg a jó cégeket!

Álláskeresői oldalon továbbra is óva intek mindenkit, hogy elmenjen olyan állásokba, amelyekről lépten-nyomon azt halljuk, hogy egyre nagyobb hiányszakma. Ez nem biztos, hogy a legjobb taktika.

De igenis vannak jó állások a nem hiányszakmákban is, vannak normális főnökök, olyan munkahelyek, ahol megbecsülik az embert. Csak ezeket meg kell tudni találni. A következő ingyenes, élő mini-tréningemen ehhez fogok neked segítséget adni ›››  Klikk ide és regisztrálj most.

 

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Evelin
2018. június 19. kedd 16:20

Nagy problémának látom a mobbing jelenségét is. Mint amikor az iskolában kipécéznek valakit, csak most ezek az emberek már dolgozó felnőttek. (Erről szívesen olvasnék itt cikket) Sajnos ez a téma itthon még mindig tabunak számít, illetve nincs nagyon a köztudatban. Nem foglalkoznak vele érdemben a cégek (esetleg valami kötelező végigpörgethető online tréning), nincs kiépült rendszer ennek a valódi kezelésére, magára marad az áldozat, sőt még ő húzza a rövidebbet (nem tudott beilleszkedni, az ő hibája). Sokszor nem is a főnökkel van a baj, hanem a közvetlen kollégákkal, jellemzően akik régebben a cégnél vannak. A multinacionális cégeknél (SSC szektor), ahol rengeteg ember dolgozik együtt, fokozottabb lehet a probléma. Jellemző az elidegenedés, klikkesedés, a munkaerő csupán termelő-eszköznek van tekintve. Hiányzik a megfelelő, emberi kommunikáció, mind a management felől, mind a kollégák egymás irányába (vagy ez csak emailen történik, rideg utasítások formájában). A részmunkaidő pedig nem csak kismamáknak lehet vonzó, hanem pl. olyan stresszes, de jól fizető munkaköröknél, melyek heti 40 órában hosszútávon megterhelőek. Ilyen esetben a cég is jobban jár, mert ahelyett, hogy sorra felmondanak, vagy sokat vannak betegszabadságon az alkalmazottai kiégés miatt, megmaradna munkaerő, aki elégedettebb is lenne a work-life balance miatt. Más kérdés, hogy mi van, ha valaki két tevékenységet is végezne, és nem mindig ugyanazt évekig, heti 40 órában? Vagy ne adj' isten tanulna valamit a 4 órás munkája mellett, hogy frissítse a tudását (manapság megkerülhetetlen). Talán ez sem ördögtől való.

Válasz

    Baráth András
    2018. június 19. kedd 16:36

    Köszönöm a kommentet Evelin, nagyon jó felvetések (és témaötletek). Fogunk vele foglalkozni itt is.

    Válasz

Kiara
2018. június 19. kedd 16:43

Köszönöm ezt a cikket. Csak megerősített abban, hogy jól tettem, hogy váltottam és tényleg igaz, hogy léteznek ilyen cégek és ilyen állások.

Válasz

    Baráth András
    2018. június 19. kedd 21:26

    Örülök Kiara, kellenek ezek a pozitív példák!

    Válasz

Nagy Zoltán
2018. június 19. kedd 19:34

Sajnos még mindig sokan hisznek a megfélemlítésben. Dolgoztam távközlési nagyvállalat ügyfélszolgálatosaként is és dolgoztam nagy franchise ingatlanoscég közvetítőjeként is. Mindkét helyen tapasztaltam indulatokat, érzelmi nyomásgyakorlást és megfélemlítést is. Holott ezek a tehetetlen vezető fegyverei. De még bőven van belőle.

Válasz

    Baráth András
    2018. június 19. kedd 21:28

    Remélem ahol most vagy, ott ilyen vezetői hibákkal nem nagyon találkozol. ;)

    Válasz

Teljes Név
2018. június 19. kedd 21:24

Amíg nincs munkavállalói érdekérvényesítés, addig ez a probléma marad. Nincs kormányzati szándék a munkáltatók kordában tartására és a munkavállalók valódi védelmére, így gyakorlatilag bármit megtehetnek.
A multikat lehet szidni, de én egyetlen multinál sem láttam, hogy a nyugat-európai kollégáimmal ordítottak volna, kizsigerelték volna, nem fizették volna ki időben, mást kaptak volna, mint amiben megállapodtak, stb. Itthon megteszik, mert lehet.

Válasz

Zseák Krisztián
2018. június 20. szerda 00:01

Kedves András!

Folyamatosan figyelemmel kísérem az írásait ,de eddig hozzászólást még nem írtam.Ez esetben "nagyon a szívemből szólt " legutóbbi cikke.Én is szakácsként dolgozom jó sok éve ,egyébként egy vidéki kis városból származom . Mivel nem nagyon sikerült "méltó" fizetést elérnem szülővárosomban ,ezért Pestre költöztem és kb. 10 évet dolgoztam ott szakácsként "millió és egy" munkahelyen .Képzelje ,teljesen ezeket tapasztaltam amiket ebben a témában leírt! Tulajdonképpen nem veszik emberszámba a konyhákon dolgozót.Írok egy példát ami velem és kollégáimmal történt meg : akkoriban jól menő budapesti étteremben dolgoztam meleg konyhán 2. emberként ,rengeteg munkánk volt ,de igazából ez nem meglepő ,mindenhol próbálnak minimum -2 emberrel mindent megoldani;a felháborító az volt ,hogy a déli "nagy menetben " a főnökség az összes konyha ablakot és ajtót becsukatta arra hivatkozva hogy ételszag terjeng az étteremben a huzat miatt . 63 C° -ot mértünk a konyhán,és mikor kollégám megkérdezte a tulajdonost hogy "nem baj hogy a szakácsok embertelen hőségben dolgoznak a konyhán és elpusztulnak ?" A válasz az volt hogy :"nem baj ,a vendégek fontosabbak,mert ők hozzák a pénzt,és még sokan várnak állásra az ajtón kívül " :-) Meg sem fordult a vezetők fejében hogy esetleg komolyabb elszívó berendezést telepítsenek,vagy szigetelést építsenek be a nyílászárókba;egyszerűen "ha egy kiesik ,van még sok az utcán hozzáállás volt" .Ő azonnali hatállyal felmondott ,mi még sajnos maradtunk néhány évet.
Azóta én kivándoroltam ,mondhatjuk úgy hogy Ausztriában élek ,jól keresek ,de a munka körülményeimmel nem vagyok megelégedve.A főnököm rendszeresen ordibál a konyhán velünk beosztottakkal ,a vendégek egyre türelmetlenebbek ,mindent "azonnal" akarnak megkapni ,kapkodás ,rohangálás borzasztóan stresszes munka. Számtalanszor előfordul hogy "kabátként " kezelnek ,egyszerűen " levesznek a fogasról".Most kellesz mert befutott egy sürgős meló,most rossz idő van ne gyere,de ha később kisüt a Nap hívlak ám! Szóval semmi állandóság vagy egy jó szó hogy úgy érezd nem csak egy "kutya" vagy akibe belerúgnak. Ilyenkor átgondolom miért is nem lettem inkább régész ,vagy villanyszerelő.:-)
Ideje lenne váltani talán. Jót még ebben a szakmában nagyon keveset tapasztaltam,talán csak annyi hogy mindíg van "elemózsia". :-) A szakács is ember ám ,és érző lélek! Köszönöm hogy megoszthattam ezt a kis történetet!
Üdvözlettel Zseák Krisztián

Válasz

Erika
2018. június 20. szerda 05:54

Tisztelt Baráth András! Lehet, hogy nem közvetlenül tartozik Önhöz, de egy igazi nagy probléma kör, hogy Magyarországon a 90-es évek közepén, nagy divat lett az embereket alkalmazotti státuszból elküldeni, kényszervállalkozásokba. Két igazán nagy csoport tartozik ebbe a körbe. Egyik a pénzügyi szférában a biztosító társaságok, akik egyes ügynökeiket, biztosítási tanácsadóikat, akik csak, nekik dolgoztak velük voltak szerződésben, elküldték vállalkozni, ha akarta, ha nem. Ugyanakkor úgy bántak velük, mintha továbbra is alkalmazottak lennének, gondolok itt arra, hogy továbbra is meg volt a teljesítmény elvárás ezen emberek felé és különböző, szankciók, ha nem teljesítették a tervszámokat...
A másik ilyen nagy kör az örző-védők. Itt is sok embert kényszer válkalkozásba küldtek. Lehet, hogy van még több ilyen kategória, de most hirtelen ez a kettő jutott eszembe...
Ön ezzel kapcsolatban mit tud és mi a véleménye erről a jelenségről?

Válasz

Ilona
2018. június 20. szerda 10:15

Kedves András!

Lehet hogy csak nekem voltak rossz tapasztalataim 40 felett? Még olyan céggel is, akit jó példaként említesz?
Történt ugyanis hogy miután 27 évet egy cégnél töltöttem - de a vezetőségváltás miatt ez már nem azt jelentette hogy profi vagy a munkádban, hanem hogy hülye mert még mindig itt vagy - rákadtam a facen a cégre, akiket te jó példaként nevesítesz is. Nagyon lelkesítő volt olvasni az írásukat, hogy ők szeretettel várják a 40 feletti és más szakmában dolgozókat is (egyébként mérlegképes könyvelő vagyok). Elküldtem az önéletrajzom. Még csak válaszra sem méltattak. Persze erre mondhatod hogy rossz volt az önéletrajzom.
Másik nemzetközi multinál részmunkaidősként adtam be a pályázatom. Be sem hívtak. Azóta is jókat derülök hogy hetente kapok emailt és egyéb módon jelzést, hogy még mindig keresnek embereket. Persze mikor 20 percet állok sorba a pénztáruknál nem ennyire vicces a dolog.
Azt sem gondolnám, hogy ne lennék nyitott új dolgokra. Jelenleg is tanulok. Igén még egy évvel 50 előtt is erre pazarlom az időm és energiám.
De csak ránéznek hány éves vagy és irány a kuka.

Válasz

    Baráth András
    2018. június 20. szerda 13:23

    Ilona, gyere el a holnapi internetes mini-tréningemre. https://www.gerillaoneletrajz.hu/komplett-allaskeresesi-strategia-eloadas-regisztracio/
    Ajánlom, mert tényleg nincs lehetetlen helyzet. Mindenki el tud helyezkedni. Lehet, hogy nem 1 hét alatt, de mindenkinek sikerül, aki kipróbál pár egyszerű Gerilla tippet.

    Válasz

R.Németh Manna
2018. június 20. szerda 13:35

Mozgássérült vagyok,otthon végezhető munkát keresek minden munkát vállalok,kivéve az értékesítést.Több cégnek is dolgoztam,bejelentés sehol,és még a fizetésemet sem kaptam meg.Próbálkoztam AVON,OLIFLAME, értékesítéssel,sajnos nincs ismeretségi köröm.
Biztosítás?Közvélemény kutatás?Egészségügyi termékek értékesítése?Ez már nekem nem megy.
Sok éven keresztül dolgoztam operátorként,ebbe is bele lehet fáradni.
Csaj ennyi lett volna a hozzászólásom,megjegyzem felnőttként elvégeztem egy egyetemet,és már azt sem tudom mit írjak az önéletrajzomba.mit tagadjak le vagy mit ismerjek be?
Üdv.:Manna

Válasz

Téglási Erzsébet
2018. június 20. szerda 21:25

A munkáltatóknak ki kéne alakítani a barátságos légkört ha a dolgozó jól érzi magát akkor a teljesítés is jobb tehát aki főnök az nem azt jelenti,h karhatalom felügyelje a munkát hibákat orvosólja de finoman de a dicséreteket is ossza!A pénz sem utolsó fizessék meg a munkát és ha jól dolgozik valaki becsüljék meg !Én rengeteg mindent hallok tapasztalok órákig lehetne beszélni a munkaerő hiányról tegyünk ellene !!!

Válasz

Gálik Krisztián
2018. június 20. szerda 22:08

Ez így mind igaz. Itthon a cégvezetők csak a mutatókkal foglalkoznak, hogy a célokat teljesíteni tudják, de a dolhozók erdekei mindezek elérése végett sérülnek. Utánna mikor gond van akkor meg rózsaszín üvegfel próbálják a dolgozók seggét vakarni, hogy kiértékelésnél a vezetőkről es a cégről csak jót mondjanak. Megvásárolva mindezt bagóért.

Válasz

Fero
2018. június 20. szerda 22:36

Elgondolkodtató a cikk! Vannak cégek(nem most kezdődött a trend) amik nyilvánosan bele hazudnak a "köz" képébe. Idézem: versenyképes fizetést kínál-minimálbért ad(úgy, hogy nem 8 órát kell dolgozni), jó légkör-már az első munkanapon személyeskednek, jó munkakörülmények-ANTSZ látná a körülményeket bezárná a raktárat(minősíthetetlen mellék helyiség, ebédlő nincs, öltöző, tusoló vízözön előtti. A mai napig kettő havonta hirdetik meg ezt az állást. Betöltik-elmennek stb. Itt a délalföldön nagyon sok ilyen cég működik, nem kontrollálja semmi őket.

Válasz

Magyar Szilvia
2018. június 21. csütörtök 07:54

Kedves András! Sajnos egyet kell értsek veled, aminek két okát látom. Az egyik, a magyar HR szakma sajnos még mindig gyári munkásként tekint a magyar munkavállalóra. Rájuk igaz lehet, hogy viszonylag könnyebben pótolhatóak. De ugyanez igaz, a kereskedelemre, a vendéglátásra, a szolgáltató szektorra? Szerintem nem, és ezt sajnos még nagyon kevés cég ismerte fel. A másik okot a vezetői kiválasztási gyakorlatban látom. Ma itthon elég a vezetői státusz elnyeréséhez, ha valakinek jó az önmarketingje. Ami fontos, természetesen, de ugyanilyen fontos, a szakmai hozzáértés és rátermettség kérdése is.
Tudja mindenki, hogy a főnök is ember, neki is lehet rossz napja, de hogy valaki ezt rendszeresen a beosztottjain torolja meg, az nem megengedhető.
Jómagam 25 évet dolgoztam a pénzügyi szektorban, közvetlen ügyfél kiszolgálási területen. Egy adott területet egyedüli munkavállalóként képviseltem egy csoporton belül. A tapasztalatom az, hogy nagyon ritkán fordult elő, hogy a közvetlen vezetőm a legkisebb mértékben is értett volna ahhoz, amivel én foglalkoztam. Éppen ezért állandó céltáblaként gyakorolt rajtam. Ma már nem ott dolgozom, pedig egy sikeres pályafutást tudhatok a hátam mögött. A pénzügyi szektorra igaz, hogy a válság előtt társadalmilag is elismert és megbecsült volt az, aki ott dolgozott. Ma kritikán aluli a vállalati kultúra ezen a területen. Óriási a különbség, és nagyon aggasztó az irány.

Válasz

Flikinger Jenőné, Zsuzsanna
2018. június 21. csütörtök 10:41

Ó, de nagyon szívemből szóló sorok...!
Köszönöm!
Kb. 7-8 éve SENKI nem ismerte el, hogy amit teszek, és ahogy, az jó...a munkahelyen.
1981 óta embereket gondozok, kicsiket, nagyokat, időseket, egészségeseket és fogyatékosokat.
Az utolsó munkahelyen-egy magán munkáltatónál betelt a keserű poharam, amikor kb. 10 kolléga előtt megszégyenített, megalázott a műszakvezető!
Nem voltak világosan meghatározott feladatok, folyamatos elmarasztalás, semmi dicséret...
Nem értettem egyet ezzel, és a bánásmóddal, amikor ezt szóvá mertem tenni, próbaidő alatt kirúgtak. 5 hete dolgoztam ott.
Még az ebédemet sem fogyaszthattam el, a főnök azonnal kitett az utcára.
Iszonyatos ürességet éreztem, sosem rúgtak ki sehonnan.
Idén 40 éve dolgozom....

Válasz

    Flikinger Jenőné, Zsuzsanna
    2018. június 21. csütörtök 10:51

    Folytatás:
    Az utam Németország felé fordult.
    Németországi vállalkozó lettem, a Hausengel GmbH - val, 24 órás idősgondozást vállaltam,6 hetes turnusban.
    Kimondhatatlanul jó érzés hogy nincs főnököm, a teendőket magam osztom be... DE egy megbízható cég mögöttem áll, támogatnak, segítenek.. 24 órában.
    2. családnál segítek, nem könnyű, de elfogadnak, dícsérnek, vissza várnak.
    A mögöttem álló cég főnökétől olyan elismerést kaptam, amitől szárnyaim nőttek...! 😍😉😀

    Válasz

B. Fór Andrea
2018. július 10. kedd 23:20

Kedves András!

Mikor a mai napon, kijöttem az állásinterjúról, pont Te jutottál eszembe, hogy erről tudnod kéne, és írnom kéne, felhívni az ingyenes tanácsadó vonaladat.

Ültem a lépcsőn, ferőfényes napsütésben, kortyolgattam az ásványvizemet, és igyekzetem lenyugtatni az elmémet.

Igazából boldognak kellett volna lennem, mert minden jól ment, felhívtak, megbeszéltünk időpontot, s tisztes megjelenéssel (fodrász, manikűr, ruhakiválasztása) tökéletesen sínen volt minden.

Pont addig a pontig, míg a "kedves" munkáltató 20 perces beszélgetés után rákérdezett a nyelvtudásra, elsősorban az angolra, de a német is megfelelt volna. Mivel a hirdetésben a nyeltudás csakis előnyként volt feltűntetve, minderre kulturáltan emlékeztettem. Ügyes válaszával "kimosta" magát,hogy akkor feljelentenék. Ki jelente fel egy munkáltatót azért mert a munkakör betöltéséhez elengedhetetlen a nyelvtudás?

Visszakomunkálva jeleztem, hogy a legtöbb hirdetésben fel van tűntetve, és ez egyértelmű, ha mindezt megteszi, akkor nem is küldöm el az önéletrajzomat a pozícióra.

Itt volt az a pont, amit csakis saját magam végett nem kértem ki magamnak a megtévesztés végett, és nem keltem fel.

Ezen a ponton ugyan elúszott reményem erre a munkakörre, de mivel az előtte lezajlott tájékoztatáson fura információk birtokába kerültem, talán a becsapottság érzése ért el.

Döbbenet!

Miszerint a "Cég" üdítő italok kondencrtrátumának előállításával foglalkoznak, és az ehhez tartozó laboratóriumi feladaokhoz, és egyben adminisztrációhoz keresnek vegyésztechnikust.
A tuladonos (Ő), személy szerint nem ért hozzá, nincs ehhez végzettsége, de beszél 5 nyelven. S mivel búvül a vállalkozás, több a megrendelés, szükség van még egy laborosra, kik majd összekutyulják a megrendelőknek a sürítmény mintákat.
Mindezt Románia, Szerbia, meg Keleti országok megbízásval.

Itt szokták azt mondani, hogy minden rosszban van valami jó!

Ha tudok angolul, vagy németül akkor nagy a valószínűsége, hogy bekerülök, el is vállalom, habár talán ennyire nem lettem volna bolond, hogy besétálok egy ilyen ügyletbe.

Akkor most bárki, és Te is kérdezhetnéd, hogy miért is volt a lépcsőn üléséses lehiggasztásom?

Nem hittem el, hogy ilyen létezik! - De sajnos igen!

Ráadásul olyan helyzetben vagyok, hogy van munkahelyem, de...

De nem fizeti ki sem időre, sem a megfeelő Mt. szerinti béremet, és bérpótlékomat.
A munkaszerződésem több sebből vérzik, és kénytelen voltam ügyvédhez fordulni.
Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy mivel nem tud jogilag fogást találni rajtam, az béremmel igyekszik ellehetetlínetíneni.

Akit nem tudott, az majd szeptemberben ismét az iskolakezdéskor menni fog dolgozni, akinek lejárt a szerződése (nekem még van 4 hónap), akkor jöhetnek az újabb "áldozatok."
S mindezt egy gyermekekkel foglalkozó tanintézmény teszi, mert Alapítvány, s megteheti.
Mert engedi a törvény, és a gyerekek érdekekit senki nem fogja nézni. (éjszakás gyermekfelügyelőként kollégiumban 12 órában).

Miért itt? Mert a közfoglalkoztatottságnál ez jobbnak tűnt, előnyösebb feltételek, és bevállaltam. Jól is éreztem magamat, a munka felelősségteljes, de a gyermekek ellensúlyozzák, még akkor is ha bizony elég rosszak tudnak lenni.

Majd 2018 januárjában +mertem+ szólni a túlmunka végett, ami nincs lefektetve a munkaszerződésben, és a 15%-os éjszkás bérpótlékról.

A munkáltatóm nem vitaképes, kommunikálni sem kommunkál a beosztottjaival normális hangnemben.

Ha nem, akkor Mt. szerint.

S akkor itt jön be a pénzügyi ellehetetlenítés, és....

Nem fogom feladni András! Még akkor sem ha 57 éves elmúltam, mert mindig van kiút!

Ezt a pár évet valahogy még a nyújdíjig kihúzom.

Amit ebben a cikkben leírtál azt a legtöbb munkáltatónak ajánlanám többszöri olvasásra.

A munkavállalöknak pedig a legjobb tanácsokat adod. Igen 9 évvel ezelőtt a kolleganőm hívta fel a figyelmet, egy fiatalemberre, ki elkezdte írni a kis hirleveleit, és most Magyarország legjobb munkavállalói tanácsadója lett.

Ez Te vagy Baráth András, és köszönöm, hogy továbbra is megtalálom az újabbnál újabb tanácsaidat.
Folyamatosan illeszkedve a munkaválllaói-munkaerőpicai lehetéségek egyesítésére.

Köszönöm.

Legyél boldog az életedben!

Válasz

Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves?
LETÖLTHETŐ INGYENES TANULMÁNY
Íme 5 bevált tipp, amiről minden 40-45 feletti álláskeresőnek tudnia kell. Ha elolvasod és kipróbálod ezt az 5 egyszerű szabályt, akkor:
  • az ÉLETKOROD NEM LESZ többé AKADÁLY az álláskeresésben,
  • könnyedén rá fogsz találni a NEKED VALÓ ÁLLÁSOKRA,
  • MEGFIATALÍTOTT ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • és sokkal TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni, mint korábban bármikor.
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book
Mindjárt kész vagyunk! Kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapot, majd kattints a gombra!
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book

Kérlek, add meg az email címed, ahová elküldhetem a 40-45 év felettieknek szóló álláskeresést segítő tanulmányt.

Kérlek, add meg a nevedet
Kérlek, add meg az email címedet
Adataidat nem adom ki senkinek.