Mit csinálj, ha nem jeleznek vissza az álláspályázatodra?

Írta: Baráth András  |  2019. április 10.  |  c 5 hozzászólás

Időben elküldtem az önéletrajzomat, mindenben megfelelek a hirdetésben elvártaknak, és még csak annyi választ se kapok, hogy sajnáljuk, de találtunk jobbat. Akkor miért hirdetik meg az állást? Miért ilyen embertelenek? Nem gondolnak bele, hogy ezzel az én időmet rabolják? Ha ilyen fene nagy munkaerőhiány van, hogy engedhetnek meg maguknak ilyen luxust? – Ugye ismerős gondolatok? 

Hiába pályázok, vissza se jeleznek!

Szerintem Te is átélted már az érzést, amikor nagy reményekkel jelentkeztél egy pozícióra, úgy gondoltad, minden tekinteteben passzolnál az állásra, aztán teltek-múltak a hetek, és még csak egy “köszönjük, már betöltöttük” típusú sablonválasz sem jött vissza. Ez talán a legfrusztrálóbb dolog az egész álláskeresésben, teljesen felőrli az ember idegeit, és két-három ilyen kiábrándító kör után, könnyen elmehet a kedved az összes további jelentkezéstől.

Hogy engedhetik meg maguknak ezt a cégek? Miért nem veszik a fáradtásgot, hogy minden pályázót értesítsenek? Miközben lépten-nyomon azt halljuk, hogy micsoda óriási munkaerőhiány van Magyarországon! Nem ellentmondás ez egy kicsit?

Mielőtt teljesen kiábrándulsz az álláskeresésből, és előre haragszol az összes HR-esre és az összes álláshirdetőre, nézzük a teljes képet!

Miért nem reagálnak valójában a cégek?

“Azért András, mert nemtörődömök.”

“Mert az állások fele eleve be van töltve ismerősökkel, kamu az egész.”

“Mert Magyarországon nincs kultúrája a normális kommunikációnak.”

Ehhez hasonló dühös reakciókkal szoktam általában találkozni, és álláskeresői oldalról valóban teljesen jogos az elvárás, hogy ha Te már egyszer veszed a fáradtságot, és pályázol egy hirdetésre, akkor valami reakció (legalább egy automata válasz) érkezzen.

A valóság azonban az, hogy egyetlen cégeknek sem érdeke, hogy szórakozzon Veled, és több tízezer forintot kifizessen már betöltött állások meghirdetésére, vagy elveszítsen akárcsak egyetlen jó jelöltet is.

A 3 leggyakoribb ok, ami miatt nem kapsz visszajelzést:

1) MEG SEM KAPTÁK A PÁLYÁZATOD

Elkeveredett, tűzfalon fennakadt, spamba ment, tehát nem ért célba, vagy nem jutott el az illetékesig. Ennek hátterében sok minden állhat, és sokszor sajnos az is benne van, hogy a Te önéletrajzodig már el sem jutottak a feldolgozásban.

2) NINCS KAPACITÁS MINDEN PÁLYÁZATOT FELDOLGOZNIUK

Tudom, sovány vigasz, de valóban gyakori, hogy egy-egy meghirdetett pozícióra több ezer jelentkezés is érkezik. Ezek többsége nem minőségi pályázat, a jelentkező az elvárások felét sem teljesíti, de mindegyiket végig kell olvasni, szelektálni, és ezek után mérlegelni, hogy behívjanak-e jelöltet vagy sem. A legtöbb cég nem tud 15-20 fős személyzeti osztályt mindezért fenntartani. Általában egy-két HR-es munkatárssal dolgoznak, akik egy személyben kezelik a beérkező pályázatokat, végzik a kiválasztást és az összes többi személyzetis feladatot.

3) NEM JÓ AZ ÖNÉLETRAJZOD, NEM TŰNSZ ALKALMASNAK AZ ÁLLÁSRA

Sajnos az a helyzet, hogy a sikertelen álláskeresés legfőbb oka máig az, hogy silány minőségű önéletrajzokkal pályázunk. Sokan több oldalas, sablon önéletrajzokat küldenek be, pedig legfeljebb két oldalas bőven elegendő lenne. És akkor a tartalmi részről még nem is beszéltem. A legtöbb önéletrajz nem elég meggyőző. Nem lehet eldönteni belőle, hogy valaki alkalmas lehet-e egy állásra, vagy sem, érdemes-e behívni, vagy sem. És az is gyakori, hogy olyan dolgot tartalmaz, ami miatt eleve kizárnak az esélyesek közül.

Sokkal kevesebb elutasítás és visszajelzés nélküli pályázat lenne, ha minőségi, az adott pozícióra szabott önéletrajzzal jelentkeznének a szakemberek. Ha érdekel, hogyan írhatsz Te is ütős önéletrajzot, akkor olvasd el a korábbi cikkeimet a témában ITT és ITT. Emellett ajánlom figyelmedbe a most csütörtöki ingyenes, internetes mini-tréningemet! Hogyan juthatsz be több állásinterjúra és hogyan pályázz eredményesebben? Klikk ide, és kérd el az ingyenes mini-tréning linkjét most! ››

Ezek tehát a legfőbb okok, amik miatt a sokszor az egész kiválasztási folyamat egy reménytelen feketelyuknak tűnhet…

Álláskeresőként Te mit tehetsz?

Semmiképp se hagyd, hogy elvegyék a kedved az álláskereséstől!

Sajnos el kell fogadni a tényt, hogy ma Magyarországon az a gyakorlat, hogy pusztán az önéletrajzra nem adnak visszajelzést a cégek. Legjobb esetben – ha van erre kapacitás – akkor a kiválasztás lezárása után érkezik egy kétsoros válasz e-mail, amelyben közlik, hogy “köszönjük, már betöltöttük a pozíciót”.

Nem állítom, hogy ez a gyakorlat jó, de érdemes azt is mérlegelni, hogy vajon az a cég, amelyik nem veszi erre a fáradtságot, valóban annyira ördögtől való lenne? Egy ilyen sablonos válaszlevél, amit “copy-paste”-tel elküldenek mindenkinek, valóban akkora megnyugvást jelent? Én azt gondolom, hogy nem, hiszen pontosan az nem derül ki belőle, ami a lényeg: hogy mi volt az elutasítás fő indoka?!

Ahelyett, hogy egy semmitmondó sablonlevélre vársz, én inkább azt javaslom, mindig azt keresd, amin Te magad változtatni tudsz! 

Ha 2-3 hétig nem kapsz visszajelzést az önélatrajzodra, akkor azt veheted nemleges válasznak. 

El kell fogadni, hogy ez is benne van az álláskersésben, sőt, egy 20-25%-os behívási arány már igen jónak számít a pályázatoknál. Vagyis számolnod kell azzal, hogy a pályázataid ¾-ére nem fogsz visszajelzést kapni, vagy nemleges választ fogsz kapni. Ezen kár elkeseredni, hiszen része a folyamatnak. A gond akkor van, ha a behívási arány 10% alatti.

Mit lehet ilyenkor tenni? Elemezni!

Derítsd ki, hogy hol a hiba:

– Nem jó állásokra pályázol? (pályaorientációs hiba)
– Nem jó helyen keresel állást? (álláskeresési technikában rejlő hiba)
– Vagy nem elég jó az önéletrajzod?

 

Egyéb trükkök, amelyekkel érdemi visszajelzést érhetsz el

Ha beadsz kellő számú pályázatot, nem csak a Profession-ön pályázol, és nagyjából úgy látod, hogy rendben van az önéletrajzod, akkor érdemes kideríteni, hogy ki a szakmai vezető az adott állásnál, és mindig közvetlenül neki (is) elküldeni a pályázatod.

Ügyfeleimnél bevált megoldás továbbá, hogy nem csak elektronikusan küldik el az önéletrjzukat, hanem feladják postán, esetleg tértivevénnyel.

Szinte nulladik lépésként nagyon ajánlom, hogy minden pályázat előtt nézz körül, hogy van-e az adott céghez kapcsolatod? Tudsz-e információt kérni a pozícióról közvetlenül ismerőstől? Esetleg tudsz-e valakit mozgósítani, hogy a pályázatod eljusson az illetékes személyig?

Ha mindezek ellenére sincs visszajelzés, és úgy érzed rendben van a pályázatod, akkor 1-2 héttel a jelentkezés után érdemes óvatosan érdeklődni telefonon, hogy megkapták-e az önéletrajzodat.

Ezekkel az apró trükkökel azt éred el, hogy egyrészt meg tudsz győződni róla, hogy megkapták a pályázatodat, és emellett óvatosan fel is hívod magadra a figyelmet.

Mi van akkor, ha az állásinterjú után nem reagálnak?

Na, ez már kevésbé tolerálható, és Téged is arra buzdítalak, hogy semmikép ne hagyd annyiban. Ha valakit állásinterjú után nem értesítenek, az már komoly udvariatlanságnak számít még itthon is.

Persze itt is előfordulnak elhúzódások – például ha a munkaerő-közvetítő cég nem kap választ a megbízójától, és ezért nem tud érdemi visszajelzést adni a pályázónak – de ilyenkor is legfeljebb 2-3 héten belül érkeznie kell valamilyen reakciónak.

Amit ügyfeleimnek is mindig elmondok, és Neked is javaslok: interjú után pár hétnél tovább ne ülj a babérjaidon. Valószínüleg kapsz az interjún elérhetőséget a céghez, van már egy névjegykártyád. Ha tehát nincs semmi visszajelzés, interjú után 2 héttel mindenképp telefonálj, vedd fel a kapcsolatot az interjúztatóval, vagy a vezetővel, és érdeklődj óvatosan az eredményről. Tíz esetből kilencszer általában az a válasz, hogy “elnézést, épp külföldön volt a főnök” vagy “nagyon el voltunk havazva, de már épp hívni akartuk” esetleg “még egy-két embert meg akartunk hallgatni”. Egyszóval Te is bátran érdeklődj, ne puffogj magadban, ne szidd a céget, inkább derítsd ki, hogy valójában mi is áll a háttérben.

Volt már hasonló tapasztalatod? Hogy reagáltál? Ha van egyéb, működő tipped, vagy szívesen megosztanád tapasztalataidat, véleményedet a témával kapcsolatban, szólj hozzá a cikkhez itt.

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Anett
2019. április 14. vasárnap 15:56

Kedves András!!
Az állásinterjú utáni ígért pár napban nem kaptam visszajelzést, hogy behívnak-e a 2. körre. 10 nap múlva felhívtam az intézményt érdeklődés céljából - nem vette föl a hívott, hiába kapcsoltattam. Ezt a procedúrát még kb. háromszor (!) megismételtem ügyelve a munkaidőre, mivel 15.30-ig tart. Folyton elakadtam a diszpécsernél. Jó 2 hónap (!!) után kaptam e-mailben visszajelzést az elutasításról.
Összetörtem, mint mindig ilyenkor.
Őszintén szólva nincs már energiám a pályázatokra, még a "hideg címekre" küldés se megy már, mert folyton elutasítás a vége.

Válasz

Anna
2019. április 11. csütörtök 18:57

Kedves András!

A fent leírtakkal kapcsolatban az egyik pontot megcáfolnám... Mégpedig azt, hogy: "NINCS KAPACITÁS MINDEN PÁLYÁZATOT FELDOLGOZNIUK" De, igenis van, mert amikor a HR-nél dolgoztam, én voltam az a személy, aki a pályázatok beérkezésével foglalkoztam. Hozzáteszem, nem kis cégnél dolgoztam. Én MINDEN pályázónak az önéletrajzát továbbítotam az illetékes kolléganő felé. A kolléganők sajnos nem mindig a tapasztalattal rendelkező pályázót részesítették előnyben. Megnézték a fényképét, nem tetszett, akkor félrerakták, nem is foglalkoztak vele tovább. Ha pedig nem volt fényképe, akkor azért... Visszajelzést pedig volt, hogy nem is küldtek, vagy valamikor csak 3-4 hónap múlva.
Az én véleményem az, hogy nem az a fontos, hogy milyen formátúmú önéletrajzot ad be valaki, hiszen nem mindenki tud hozzájutni a formanyomtatványokhoz. Főleg nem egy fizikai pozícióra pályázó... Persze, ne írjon "litániát", de egy formanyomtatvány nélküli CV is lehet megfelelő, és attól, hogy a saját szavaival írja le, még nem azt jelenti, hogy nem felel meg arra a pozícióra, amire éppen pályázik.
A másik dolog az, hogy a mai elvárásoknak sajnos nagyon kevesen felelnek meg, ugyanis egy sima szakmunkást is csak akkor vesznek fel, ha érettségije van, és tud valamilyen idegennyelvet. Kérdem én: egy kőművesnek, lakatosnak, villanyszerelőnek miért van mindenáron szüksége idegen nyelv ismeretre? Miért van szüksége érettségire? Ja, mert alapvető műveltség? Régen elég volt egy szakmunkásvizsga, amit 3 év alatt érettségi nélkül kiválóan el tudták végezni a fiatalok és ennyi idő elég is volt egy szakma megtanulásához. Ma egy szakközépiskola érettségivel nem kap végzettséget senki. Ahhoz, hogy kapjon egy szakmát még tovább kell tanulnia, de mindenki egyetemre megy, mert akinek csak egy szakközépiskola érettségije van azt lenézik...
Ha megvan minden iskolája, akkor meg azért nem veszik fel, mert túl fiatal, és nincs tapasztalata. Ha elmúlt 40 éves, akkor pedig azért nem, mert "túlkoros". Szóval, így elméletben nagyon egyszerűnek tűnik egy pályázatot beadni, de a kiválasztásnál nagyon sok szempontot vesznek figyelembe, és a munkaerőhiány miatt valóban nagy a választék... Tisztában vagyok vele, hogy a sok pályázó közül nehéz kiválasztani a legjobbat, és sajnos sok esetben olyant választanak ki, aki 2-3 hónap múlva (próbaidőn belül) vagy magától hagyja el a céget, vagy felmondanak neki, mert nem felel meg. És kezdődik az újabb keresés...

Elnézését kérem, hogy ilyen sokat írtam, és egy kicsit el is tértem attól, ami miatt valójában hozzászóltam az írásához, de sajnos én mindenzt sok éven át tapasztaltam.
Nem utolsó szempont az sem, hogy jelenleg én is álláskereső vagyok :( Bár van benne tapasztalatom, hogy milyen önéletrajzot kell írni, hogyan kell megjelnenni és mit kell válaszolni egy állásinterjún, mégis hónapok óta hiába megyek mindenhová állásinterjúra. Talán azért, mert túl öreg vagyok?

Válasz

    Szél Fero
    2019. április 13. szombat 22:23

    Igen. Azok vagyunk! Elnézést az őszinteségért, de egy bizonyos kor felett parkoló pályára fut az ember, ha nincs kapcsolati tőkéje(lehet bármilyen felkészült és képzett szakember)!!! Ez fokozottan igaz bizonyos földrajzi területekre, sajnos jómagam is ilyen helyen lakok....
    A következő közmondással vázolom a helyzetet:
    "A mór megtette a kötelességét, a mór mehet!"

    Válasz

Anett
2019. április 11. csütörtök 09:22

Kedves András!

A cikk végéhez lenne kérdésem. Mi van akkor, ha elérhetetlen az interjúztató aki a felvételért is felelős, illetve saját szájából idézve: "a hét elején mindenkit fel fogok hívni"... Erre már csütörtök van és nem hogy választ nem kaptam, kétszer próbáltam elérni őt telefonon, nem vette fel, sőt mi több, a második hívást kinyomta, ezután egy kedves, érdeklődő e-mailt írtam, hogy megszületett-e már a döntés, de arra sem kaptam választ...
Őszintén megmondom, én részemről lezártam, hogy még egyszer is megkeressem a céget, de nagyon ki vagyok akadva... Nagyon türelmes ember vagyok, aki megérti, ha bármi közbejön az illető személynek és emiatt még nincs elbírálás, vagy nem volt valamiért idő jelentkezni, de a csütörtök az már nem hét eleje... És olyan a világon nem létezik, hogy se egy telefonhívást, se egy válasz e-mailt nem tudnak kierőltetni magukból a 8 órás munkaidő alatt...

Válasz

Szél Ferenc
2019. április 11. csütörtök 06:41

Egy történet(igaz, valós): Ismerősöm egy ma is létező vidéki napilapnál dolgozott. A titkárságon foglalkoztatták, anno. Akkoriban(kétezres évek első fele) az álláshirdetések zöme még a nyomtatott sajtóban jelent meg. Jeligére lehetett beadni az önéletrajzot a megjelentető újságnál. Egyik alkalommal ő foglalkozott a jeligére beadott pályázatok átadásával. Jött a hirdető cég képviselője és felvette a leveleket. Ki ült a hirdető előtti parkban egy padra. Ott (a legalább ötven levélből) a kezébe akadt első kettőt felbontotta, bele olvasott. Nem olvasta végig! Utána az összeset, hangsúlyozom: az összeset(zömét fel bontatlanul) összetétele és az egész a kukában landolt. Ma sincs ez másként. Belső szabály egyes cégeknél: a megüresedő állásokat kötelezően meghirdetik. Hogy utána mi lesz senki sem ellenőrzi, aki a tűz közelében van, saját belátása, érdeke szerint játszhat a jelentkezők idegeivel. Nos, tisztelet a kivételnek, de ez ma is működik....

Válasz

Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves?
LETÖLTHETŐ INGYENES TANULMÁNY
Íme 5 bevált tipp, amiről minden 40-45 feletti álláskeresőnek tudnia kell. Ha elolvasod és kipróbálod ezt az 5 egyszerű szabályt, akkor:
  • az ÉLETKOROD NEM LESZ többé AKADÁLY az álláskeresésben,
  • könnyedén rá fogsz találni a NEKED VALÓ ÁLLÁSOKRA,
  • MEGFIATALÍTOTT ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • és sokkal TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni, mint korábban bármikor.
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book