Erre figyelj nagyon a karrierépítés során!

Írta: Baráth András  |  2019. július 29.  |  c 14 hozzászólás

Biztosan te is ismersz olyan embert, aki tizen-, huszonévek óta dolgozik egy munkahelyen, és soha esze ágában sem volt váltani. Ahogy gondolom olyannal is találkoztál, aki félévente, évente cserélgeti az állását, mindig jobbat, több kihívást, magasabb pozíciót remélve. Melyik verzió jobb? Mikor jársz jobban? Hány évet érdemes manapság eltölteni egyazon munkahelyen? Megmutatom, az elmúlt 10 évben karrier-tanácsadóként én mit tapasztaltam, és persze szívesen olvasnám a cikk alatti kommentekben, te hogyan gondolkodsz a témában.

Job hopp: állásról állásra

Az elmúlt években egyre inkább elterjedt fogalom az ún. job hopping, ami szó szerinti fordításban annyit tesz: munkáról munkára ugrálni. Azokra a szakemberekre használják (talán kissé pejoratívan), akik feltűnően gyakran, félévente, évente váltogatják a munkahelyeiket. Egyesek szerint ez a fiatalok “találmánya”, és egy Y vagy Z generációs munkavállaló már el sem tudná képzelni, hogy 1-2 évnél többet töltsön el egy cégnél. 

#YOLO, azaz egyszer élünk (You Only Live Once”), ami már nincs hasznodra, amiben már több a teher, mint az öröm, azt dobd csak el! – kapjuk az üzenetet mindenhonnan. Nem is csoda, hogy egy átlagos huszonéves pályakezdő már nem úgy tervez, mint a szülei, 1-2 évnél tovább esze ágában sincs leragadni egy-egy munkahelyen.

Minek is? Hiszen mindig van jobb, több, igazibb! 

A saját gyerekeimen látom például, hogy most, amikor már kezdenének elmélyedni egy-egy sportban (ők pl. úsznak), tehát kezdenének eredményeket elérni, szintet lépni, és innentől lenne érdemes igazán komolyan csinálniuk az úszást, jönnek a nyavalygások: “Nincs kedvem edzésre menni”, “mást akarok csinálni”, “kipróbálnám inkább a judot vagy a boxot”…

Amint megjelennek az első komolyabb nehézségek: minden másnap edzésre kell menni, versenyek vannak, néha egy-egy programról le kell mondani, és a sikerek sem jönnek feltétlenül olyan gyorsan, mint remélték, na, így már nem is olyan vonzó ez az úszásosdi, amiért pedig eleinte éltek-haltak… 

Mit lehet ilyenkor szülőként csinálni?

Van olyan szülő, aki elég hamar megunja a hisztiket, és inkább beadja a derekát. Ilyenkor van az, hogy a gyerek fél évet teniszezik, majd fél évet judozik, aztán belekezd a kosárlabdába, majd focizik egy tanévet. Mikor mihez van éppen kedve. Szinte minden sportot kipróbál, de egyiket se veszi igazán komolyan, ezért aztán 10-11 évesen abba is hagyja a sportot, mondván egyik se volt az igazi.

Mi egyelőre a másik vonalat képviseljük a feleségemmel: nem ülünk fel a nyagalygásnak, marad tehát a fiúknak az úszás, mert ahogy azt az álláskeresőknél is igazolva látom, úgy a privát életemben is rossz taktikának találom a “hoppingot”, mégpedig két fő okból. 

1) Kitartás nélkül nincs eredmény!

Igen, ez egy közhely, de ezzel együtt nagyon is igaz. Én legalábbis nagyon kevés közép-, és felsővezetővel találkoztam, aki job-hopperkedéssel jutott vezető beosztásba.

A recept sokkal inkább az, hogy 2-3 évet bizonyítasz egy munkahelyen, jól teljesítesz, egyre nagyobb felelősséget, jobb fizetést, nagyobb cégnél pedig ezzel együtt magasabb beosztást is kapsz.

Hiszen hogyan is lehet váltani?

Vagy úgy, hogy cégen belül ugrasz egyet magasabb pozícióba, vagy cégek között váltasz, viszont akkor ugyanazon a szinten, egy hasonló pozícióba. Olyan, hogy átlósan, tehát céget is és pozíciót is ugorj egyszerre, na, az szinte lehetetlen. Ezzel sokan nem számolnak, mielőtt tovább ugranak egy-egy állásba.

És pontosan ebből adódik a másik probléma…

2) Aki ugrál az állások között, az előbb-utóbb elugrál a jó helyekről is

Nem kell leragadni egy munkahelyen. Egy rossz munkahelyen meg pláne! Nem kell tűrni a megaláztatást, és nem kell egy életet lehúzni gyalázatos körülmények között, rossz fizetéssel egy hülye főnök mellett. Ezt nem állítom, sőt a következő cikkben mutatok is majd példát az ellenkezőjére is: amikor valaki indokolatlanul és túl sokáig marad egy nem megfelelő munkahelyen. 

De ahogy a fiaim kapcsán a sportnál, úgy az ügyfeleimnél is azt látom, hogy aki félévente, évente másik munkahelyre “ugrál”, mindig keresi az újat, mindig többre vágyik, az egyszerűen elveszi magától a siker és a valódi eredmény esélyét. 

Hopp után, kopp nélkül

10 év távlatából elmondhatom, hogy még azok az ügyfeleim is, akik a job hopper stratégiával sikeresen feljebb (akár egész magas szintig) eljutottak, sajnos végül ők is valahol kipotyognak a rendszerből. Miért? Mert az állásváltás egy hosszabb távú befektetés, aminek alaposan megtervezett, tudatos döntésnek kell lennie, nem pedig egy hirtelen vágyak vezérelte, érzelmi alapú, elhamarkodott kirohanásnak.

Warren Buffet, a világ egyik legsikeresebb befektetője mondta egyszer, hogy az egyik legnagyobb befektetői hiba szerinte az, amikor valaki csak adja-veszi a részvényeket. Belevág valamibe, nagyon hisz benne, majd fél év múlva mégis eladja, ha nem úgy teljesít a papír, mint várta. Ehelyett úgy kellene gondolkodnia mindenkinek – állítja, mintha összesen 20 befektetésed lehetne egész életedben. Mindenben sokkal jobb döntéseket hozol ugyanis akkor, ha nem csak rövid távon építkezel, hanem hagysz időt a megmérettésre és a korrekcióra is.

Szóval én azt tanácsolom: hagyj magadnak időt! És hacsak nincs komoly és látványos probléma az új munkahelyeden (mert pl. utálod az egészet, nem illesz a közösségbe, nem normális a főnök, zsákutca az egész – ezek azért viszonylag hamar kiderülnek), minimum 2-3 évet tölts el egy-egy állásban.

Lehet velem vitatkozni!

Nincs univerzális recept, mindenestre én azt látom, hogy fél, 1, 1,5 év után váltani egy munkahelyről, ahol egyébként jól érzed magad, ahol van előrelépési lehetőség, és ahol megbecsülnek, csak azért, hogy valami újat csinálj, az legalább olyan álláskeresői hiba, mint próbaidő után ott ragadni egy olyan munkahelyen, amiről pontosan tudod az első hónap után, hogy  maga a pokol, és semmi keresnivalód nincsen ott. (Ha esetleg te is épp ebben a cibőben jársz, akkor ezt az ingyenes, internetes előadásomat mindenképp ajánlom figyelmedbe most csütörtök este ››)

És ha már az úszással kezdtem, nagyon egyetértek Milák Kristóf, 19 éves ifjú világbajnokunk szavaival, aki néhány napja 200 pillangón új világcsúccsal és egy világbajnoki címmel robbant be a köztudatba: 

“Nem tudom, hogy mit kellene tanácsolnom a gyerekeknek, fiataloknak, hiszen még én is az vagyok, nemrég érettségiztem. Most annál jobb nem jut eszembe, mint hogy tanuld meg kiköpni a tüdődet. Talán ennyit, őszintébb nem lehetnék.” Milák Kristóf

Milák Kristóf, miután óriási világcsúccsal lett aranyérmes a 18. vizes világbajnokságon a dél-koreai Kvangdzsuban 2019. július 24-én. Fotó: Evgenia Novozhenina / Reuters

A szerzőről

Baráth András

Baráth András okleveles önéletrajz-szakértő és elhelyezkedési tanácsadó. András álmodta meg és hozta létre 2009-ben a Gerilla Önéletrajz Műhelyt azzal a céllal, hogy segítsen elhelyezkedni az álláskeresőknek az általa kidolgozott gerilla önéletrajz módszerek valamint a modern álláskeresési technikák segítségével. András a legjelentősebb szakmai szervezet, az Önéletrajzírók és Karriertanácsadók Nemzetközi Szövetségének (Professional Association of Resume Writers and Career Coaches) tagja, és vizsgázott szakértője. Büszke arra, hogy az elmúlt hét évben több ezer álláskereső talált új állást az általa tanított álláskeresési stratégiák segítségével.

Hozzászólások

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá a témához!

A hozzászóláshoz kérlek használj teljes nevet és várjuk kulturált hozzászólásaidat legyen az akár egyetértő, vagy akár kritikus.


Ákos
2019. augusztus 19. hétfő 10:47

Sziasztok!

Szerintem a cégek csak szeretnék ha munkavállalóik lojálisak lennének hozzájuk, de a cégek sem lojálisak a munkavállalóikhoz. Én 14 évig dolgoztam egy állami cégnél és amikor a cégnek nehézségei származtak, megszorítások jöttek, akkor kirúgtak. Máig nem értem, hogy miért rám gondoltak, de amikor közölték, akkor megkérdeztem, hogy nem veszik-e figyelembe, hogy én már 14 évet lehúztam a cégnél és lojális voltam a céghez. Azt mondták, hogy ez a kutyát nem érdekli. Mindegy, azért volt élet a cég után, csak hát kár volt ott 14 évet eltölteni a kellemes munkahelyi viszony miatt, mert fejlődni azt nem fejlődtem semmit.

Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember reálisan tudja értékelni a képességeit és a szakmai tapasztalatát, tehát a kvalitásait. Ha eljött az idő és megfelelő kvalitással rendelkezik a saját szakmájában, akkor igenis váltson, de csak azért, mert máshol 50e Ft-al többet fizetnek, azért nem érdemes átmenni, mert azon a munkahelyen sem fog megmaradni és ugyanazok a problémák lépnek majd fel, mint az előzőn is voltak.

Nagyon fontos még, hogy az ember az idő múllásával is tisztában legyen a reális értékeivel, mert nem annyit ér a piacon ugyan az az ember harminc évesen, mint ötven évesen. Szerintem az egyénnek ezt a legnehezebb felmérni. Lehet, hogy ez utolsó mondatommal András ellen beszélek, de a piac áraz.

Válasz

Dániel
2019. augusztus 1. csütörtök 09:00

Sziasztok!

Értékesítőként dolgozok 7 lassan 8 éves tapasztalattal 29 vagyok. Az első munkahelyem a saját vállalkozásunk volt ahol Édesapám volt az ügyvezető. Teljesen teljesítménybér mellett dolgoztam (biztosítás) 4 éven keresztül, jó fizetésekkel (évi 5-6 milliós forgalom), tehát nem volt gond az eredményességemmel, viszont érzelmileg nagyon megterhelő volt hogy az apám a főnököm, a munkahelyi problémák rámentek a kapcsolatunkra. Ezért eldöntöttem hogy váltok. Amúgy is terveztem egy karrierváltást. Szeretek értékesíteni, emberekkel beszélni, szeretem a munkámat. Ezután következett egy 2 éves időszak amikor két év alatt 5 helyen voltam. Volt olyan ahonnan a nyomasztó légkör miatt jöttem el, napi 2 értekezlet amikor még a 30 éve ott dolgozó kollégákkal is úgy ordítottak mint a kutyával. Volt olyan amit azért vállaltam el mert úton volt a kislányom nem volt mese, de a munka fizikailag is brutálisan megterhelő volt (-3-4 fokban napi 3-4 utcát lejárni internetet értékesítve) de a teljesítménnyel itt se volt gond (minimálbért felhozni 300 bruttóra jutalékból), volt ahol az interjún minden frankó, aztán az első bérpapíron derül ki, hogy van egy olyan jutalékrendszer módosító okirat amit nem is írtam alá, és nem is mondtak el, majd közölték hogy, ha nem tetszik akkor lehet menni. Mentem. Most lassan 1 éve dolgozok egy munkahelyen, ahol vannak céges problémák meg kommunikációs problémák de jó a légkör és szeretem is csinálni. Viszont ez előtt rendre megkaptam hr-esektől hogy job hopper vagyok. mert volt egy olyan 2 éves időszak az életemben, amiben megjártam 5 munkahelyet, amitől amint volt jobb leléptem. (kisgyerekes apuka tehet mást?) Ott van mindenhol az ajánlás, hogy a régi cégről nem mondasz semmi rosszat ahol dolgoztál. Viszont mi van akkor ha tényleg szemét volt? Ha pl. kihasználják hogy ki vagy szolgáltatva? Kelet-Magyarországon azért rengeteg ilyen cég van, ahol itt tart az üzleti kultúra.

Válasz

Harsànyi Szilvia
2019. július 30. kedd 22:54

Sziasztok! Hosszú évek óta dolgozom HR területen multicégeknél. Nem feltétlenül hiànyszakmàkban dolgozó kollégàknàl tapasztaltam /pénzügyesek, hr-esek/, de tény hogy azok a dolgozók, akik 1 vagy 1, 5 utàn - egymàs utàn több alkalommal is - céget vàltanak, ott mindig élek a gyanúperrel, hogy valami "nem kerek". S àltalàban rendre ki is derülnek az okok, mint pl. konfliktuskezelési gondok, beilleszkedési problémàk egy teljesen új szervezetbe, kitartàsi nehézségek egy komolyabb projektben, kihívàsban, stb. Én vezetôként is tapasztaltam ilyet, s bizony elôfordult, hogy szembesíteni kellett finoman a kollegàt ezekkel a problémàkkal. S itt jön a gond: a legtöbben nehezen viselik az ilyen jellegû visszajelzéseket, amibôl pedig épitkezhetnének. S mi erre a vàlasz? "Majd talàlok jobbat." A fiatal Milàn Kristôf szavaival messzemenôkig egyetértek. Tanuljunk meg keményen dolgozni, s élvezni a sikert, ha kell, néha sírjunk, s ha kell, igenis làssuk milyen az, amikor kudarc ér bennünket, csak a fô, hogy tanuljunk belôle! S így fokozatosan építkezhetünk, lelkileg és szellemileg egyarànt. De ehhez kitartàsra és a sokszor emlegetett alàzatra van szükség. Enélkül szerintem nem megy. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az ember felismerje azt a helyzetet, anikor lépni kell. Sokan nem mernek lépni, mert félnek, hogy mi lesz ha nem lesz àllàsuk, ha nem tudnak elhelyezkedni. Ezt fôleg a 40+ osoknàl làtom. Megjegyzem, én is közéjük tartozom, de mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek a cégtôl 3,5 év utàn, vilàgcégeknél szerzett 15 év tapasztalattal a batyumban, mert màr nem tanulok, s
kissé rutinnà vàlt a munkàm. Ez pedig veszélyes lehet. Több kollégànàl tapasztaltam anno, hogy màr rég kinôtte a pozíciójàt és mégsem lépett. Szerintem ez hiba. Fôleg azért, mert ez a munkàja minôségén elôbb-utóbb otthagyja a nyomàt. A kreativitàsról nem is beszélve. Tudni, merni kell kockàztatni és olyan feladatokat, lehetôségeket talàlni, ahol tanulhatunk, s ahol a koràbbi tapasztalatokat - egy kicsit màs köntösben - de alkalmazni tudjuk. És ami fô: hihetelen magabiztossàgot ad a tapasztalat. Hozzàteszem én sem vagyok könnyû helyzetben, még mindig keresem a következô munkahelyemet, mégsem bàntam meg, mert a feladatok, kihívàsok mindig megtalàltak. Szerintem most is így lesz. 😉 Egy jóbaràtom gyakran visszatérô szavaival zàrnàm: Élni tudni /és merni/ kell! Üdvözlettel, Szilvi

Válasz

    AXL
    2019. július 31. szerda 18:20

    Szia Szilvia,

    termeszetesen egyetertek nagyreszt veled, hiszen a cegek nem 1-2 evre keresnek munkaerot, foleg nem hianyszakmakban. Tovabbra is ugy gondolom, amit az esetem is peldaz: egy MOTIVALT es DOLGOZNI AKARO Job-hopperrel többet profitalhat a munkaltato, mint egy 20 eve a cegnel dolgozo, belefaradt es unalmas munkaerobe, akinel az igazi motivacio erosen ketseges jelzo. Ezt 2 fonokom is emlitette, mindketto Kft-nel, egyik 170, masik 1500 alkalmazottal.
    Oszinten belatom, hogy szakmai magabiztossagom hatrany nehany esetben. Ha az ember tulkepzett mint a fonoke, akkor azt fitogtatas nelkul is megerzik, es egyszeruen a szakmai feltekenyseg miatt hatranyba kerulhet az ember, rugtak mar ki emiatt 2,5 ev utan egy cegtol. Elegtetel, hogy ra 3 hetre felhivtak, hogy bocsanat es menjek vissza, de ezt a "buszkesegem" nem engedte egy megalazo elbocsatas utan. 2013-ban tortent, azota nincs emberuk, fenn van a hirdetes az allaskereso portalokon.... Es korrektan, tisztelettudoan beszeltem mindig a feletteseimmel, az osszes korabbi munkahelyemrol, ahol minimum 6 honapot eltoltottem, irasos, egyertelmuen pozitiv szakmai ajanlolevelet kaptam a korabbi vezetomtol.
    Kiteritem a lapjaimat, en miert valtottam a legtobbszor, es miert neheztelek kicsit a HR-esekre, akik interjuztattak:
    mert atvertek. Az allasinterjun fut-fat igertek (ez csak kezdeti ber, de 3-6 honap utan tobbet adunk; ez csak szakmai munka - aztan meg fuvet nyirni is kellett, meg a fonok autojat porszivozni; jelenleg csak te leszel egyedul a teruleten, de keressuk a kollegadat, mert egyedul ezt nem lehet csinalni - 6 honap utan mondtam fel, mert sokszor napi 13 (!) oraban se tudtam vegezni az eloirt feladatokat; rendesen be leszel jelentve - persze hogy nem; a gyartosoron tanulsz be 1-2 hetig, aztan szakmai munka - elszolta magat a HR-es hogy nekik 6 honapra kell csak valaki muszaki vegzettsegu sima gepkezelo operatorkent......)
    Tudom, hogy nagyon nehez manapsag munkaerot talalni - foleg szakembereket, de ezzel csak a fluktuaciot generaljak. Es ha nem lenne buntetheto, akkor meg fel is sorolnam azokat a hazai es kulfoldi cegeket, ahol beugrokent egy soha el nem erheto celt vazolnak fel az ember elott, es sajnos azon cegeknel, ahol nem minden legalis es jogszeru - ott meg generaljak is ezt a folyamatot, mert egyszeruen nem erdekuk, hogy barki is jobban belelasson a dolgok moge, ha megis, akkor finoman fenyegetoznek vagy adnak a "tortabol" egy kis szeletet a hallgatasert cserebe. Es ez nem egy vizio, egy bunugyi film, hanem a valosag.
    Unokatestverem vallakozo, es o mondta: ha feszultseget general a beosztottjai kozott, akkor nem fognak egymasnak fedezni, hanem arulkodnak egymasra. Nem baratok, akik osszejatszanak a fonok ellen, hanem rivalizalnak, es besugnak. Azota nem lopta meg semelyik alkalmazottja. Mukodik, de szerintem nem etikus, es le is leptem 5 honap utan...
    Elvarhato egy munkaerotol, hogy flexibilis legyen, de ugy gondolom, mindennek van egy hatara, es igenis, ha valakit atvernek, merjen felallni az asztaltol es merjen nemet mondani. Kulfoldon mar kezd terjedni a nezet, hogy nem az allaskeresonek kell eladni magat a cegnel, hanem a cegnek kell eladnia magat - a keves jelentkezo miatt. De azt lehetoleg korrektan.
    Koszonom, hogy leirhattam a velemenyemet, es termeszetesen szivesen fogadom a valaszreakciokat. AXL.

    Válasz

    ThruMan
    2019. július 31. szerda 01:33

    Kedves Szilvia,

    Részben egyetértek Önnel a felvetéseivel és különösen azzal ,hogy léteznek YOLO job-hopperek.
    Mivel Ön HR-esként nézi a jelentkezőket és tapasztalata is van, ezt nem szeretném megkérdőjelezni.
    Viszont nagyon szubjektív, hogy ki miért vált/nem vált és milyen valós kényszerek léteznek az emberek életében, ami nem teszi lehetővé azt, hogy az első 3 hónapban, próbaidő alatt vagy bérmikor felmondjon a munkahelyén (családban egyedüli kereső, esetleg hitelképessége elveszik hitelfelvétel előtt, rurális térségben a lehetőség, társadalmi mobilitás hiánya, csak hogy párat említsek). Ezeket általában nem fedi fel egy jelölt az állásinterjún (a miért lépett ki a munkahelyéről) vagy, ha igen, akkor egy óriási rizikót vállal, mivel nem tudja, hogy a vele beszélgető személyzetis ezt hogyan fogja értékelni.

    Persze érthető, hogy a taposómalomban csak a "straight-shooter"-ket keresi a HR és nem ér rá értékelni az egyéni helyzeteket, de ez az egész hamissá és alakoskodóvá tudja tenni az interjúztatás folyamatát.

    Másik:
    14 év munkatapasztalatom alatt volt 4 munkahelyem, ebből két munkaviszonyom is 5 évig tartott. A maradék 4 évben külföldön határozott idejű munkaszerződéseket vállaltam el. Erre le-jobb-hoppereztek már engem is. Az egyik HR-es 12 év munkaviszonnyal a háta mögött mondta ezt: ugyanannál az egy cégnél van 12 éve. Neki abból a pozícióból a 4 darab munkaviszony is job hopperség. Csak mondom, hogy a skála egyik jól definiálható vége a YOLO generáció, a másik pedig ahol a HR értelmezi szubjektíven a fogalmakat.

    Válasz

AXL
2019. július 30. kedd 18:52

Sziasztok,

en vagyok a fekete barany - azaz verbeli job-hopper. (Bocsanat az ekezet nelkuli irasert, de kulfoldon vagyok). 14 eve dolgozom, ezalatt 11 munkahelyem volt, a jelenlegi a 12-edik, es a 13-ik ceg latohataron van, mar hivtak... :-)
A leghosszabb munkaviszonyom 4 ev volt egy allami cegnel Magyarorszagon, ahol a gazdasagi valsag miatti leepites aldozata lettem, a legrovidebb jogviszony pedig 2 nap volt, ahol a masodik nap tudtam meg, hogy minimalberre, heti 30 orara vagyok bejelentve (ez Ausztriaban volt).
Szuleim sosem szoltak bele a donteseimbe, mindig magam viseltem a dontesem kovetkezmenyeit, es mindig profitaltam belole. Sokszor a fonok vagy a kollegak, esetleg a munkakorulmenyek miatt valtottam, de mindig profitaltam. Rengeteg tapasztalatot. Az uzemi vaksag a letezo legrosszabb, ami a mai, gyorsan valtozo volagban megtortenhet. Naprol napra kuzdeni kell, es a leggyorsabban alkalmazkodok tudnak nyerni. Kitartasom van, tudom, ez nevetsegesen hangzik az en esetemben.
Nem tagadom, hianyszakmaban dolgozom (ipari gepkarbantarto elektromuszeresz vegzettseggel, targonca- es darugepkezeloi jogositvannyal), amivel remekul boldogul az ember. Az idei evben 3 hivast kaptam kulonbozo cegektol, Magyarorszagrol es Ausztriabol egyarant, ezek kozul az egyik a volt cegem, ahova 2013 ota - amiota eljottem - nem talalnak szakembert. Az egyik utolso magyar cegemhez 2011 ota nem talaltak a helyemre ipari gyakorlattal rendelkezo gepjavito muszereszt. Szegyen - nem szegyen, kicsit vissza is elek vele, hiszen en tudom diktalni a tempot, es ha van valami, ami szakmailag nem kivitelezheto, akkor azt vetozni tudom. Legutoljara, 2 honapja szerettem volna felmondani, mert kaptam egy ajanlatot, erre 15%-os beremelest kaptam.
A volt cegem pedig mindenkepp vissza akar csabitani, es attraktiv ajanlattal sikerulni is fog nekik...
33 eves vagyok, kozgazdasz diplomam van (kozepfoku muszeresz vegzettseg melle), plusz kozepfoku nemet es angol kozgazdasagi szakmai nyelvvizsga, de tobbet keresek, mint volt osztalytarsam, aki fiokigazgato lett. De egy dolog, ami megfizethetetlen: a tapasztalat. Sok embert ismerek meg, sok mindet latok, sokfele megoldast a problemakra. 14 ev tapasztalat: mi hogy mukodik egy kis kft-nel, egy kozepvallalatnal vagy egy nagy multinal, ahol 1500 ember dolgozik. Minden munkahelyen megvan a tulbuzgo "Geza", a felenk "Feri", a besugo "Bea" vagy a lopos "Laci". Hihetetlen, de igaz. Annyira ki lehet ismerni az embereket, hogy felemetes. A hibakat pedig azonnal eszreveszi az ember. Mas van egy kis cegnel es egy nagy multinal, de megerne egy konyvet, komolyan gondolkodom rajta. Kesz szociologiai terepmunka a kulonfele vallalati kulturak megismerese, a kulonfele fonokok megismerese, a problemamegoldas es a veszhelyzetkezeles, pl. szakmamban az aramszunet...
Es az, amit egy cegnel mar lattam, az a kovetkezo munkahelyen az aduasz: rogton tudom ra a megoldast, amire ok csak lesnek: ezt meg honnan tudod? Tok jo... stb. Egyszeruen csak hozom a megoldast a volt cegemtol. Negativ oldala a szakmai feltekenyseg idosebb, "tapasztaltabb" kollegaktol. A legutolso jo otletem, amit tulajdonkeppen egy regi cegemnel lattam, a mostaninal egy komoly penzjutalmat ert.
Tudom, a velemenyemmel nagyon keves ember ert egyet, a "jart utat jaratlanert el ne hagyj" erosebb, de en ugy gondolom, "kockazat nelkul nincs szerencse", es hogy csak "doglott hal sodrodik az arral". Kerem, senki ne vegye ezt sertesnek vagy szemelyeskedesnek, de en valoban ugy gondolom, hogy a siker egyik titka a kockazatvallalas, es szakmailag rengeteget profital az ember, pszichesen pedig meg inkabb. Tele van az ember otletekkel, a tapasztalat magabiztossa tesz, es nem szegyen ha az ember job-hopper. Maganeletemben ellenkezoje vagyok, 12 eve van egy no az eletemben, legalabb azt nem valtogatom.
Oneletrajzomat egyedileg alakitottam ki, gondoltam mar ra, hogy Andrasnak elkuldom, mit szol hozza. Es a legfontosabb: vannak cegek, akik tudjak, hogy egy job-hopper tobbet le tud tenni az asztalra 1-2 ev alatt, mint egy torzskollega 20 ev alatt, eppen az uzemi vaksag es a sokretu tapasztalat hianya miatt (ezt egy volt fonokom mondta nekem).
Fonokom elso munkahelye 19 eve, es mindig kerdezi tolem, mas cegeknel hogy mukodik? En viccesen azt ajanlom neki, hogy lepjen es probaljon ki tobbet.... :-)
Barmi kerdes, eszrevetel van, szivesen allok minden kedves kommentelo rendelkezesere.
Udvozlettel, szep napot : AXL

Válasz

Krisztina
2019. július 30. kedd 12:19

Nagyon igaz, hogy a mai "eldobható" világban, könnyű megfutamodni a nehézségek elől.
A legtökéletesebb tengerjáró is szánalmas ladik a kikötők nélkül. Ha nem tudod hova tartasz, nincs cél amit el kell érni- semmi vagy bárhol akarod kipróbálni magad. Az "élj a mának" nem jó ötlet, múlt és jövő nélkül értéktelen az életed. A kitartás, a hit önma-gadban és a céljaidban, az ősök példája teszi értékessé és értékelhetővé az életünket. Ez ugyan nehéz út, de sok szépséget, büszkeséget, önbizalmat segítő eseményt jelent, nem utolsó sorban egy megelégedett életet a végső órában. Sajnos a nehézségeket nem lehet megspórolni, meg kell harcolni a sikerért de az élet megajándékoz cserébe egy értelmes sikeres élettel.

Válasz

Csucs Mária
2019. július 30. kedd 10:35

Szia Kedves András!

Meg fogsz döbbenni a válaszomtól, amit ketté bontok.
1. Munka: Tökéletesen egyetértek veled, hisz úgymond meg sem tud melegedni, meg sem tudja igazán ismerni a munkakörét, cégét. Továbbá marad az elméleti tudás, nincs idő igazi gyakorlati tudást szerezni.

2. A gyerek kérdés. Mégpedig energetikailag, lelki szinten. Az önfeledt játék az, amelyik igazán energiát ad egy gyereknek. A verseny, versengés, még győzelem esetén is, a tizedét adja. Tehát aki igazán szereti a gyerekét, és jót akar neki, az az önfeledt játékot engedik, nem pedig a sportot. A sport egyébként cirkusz a népnek. Már a római korban is tudták ezt, azért vezették be egyre nagyobb mértékben.

Ami pedig az úszást illeti. A hideg víz tönkre teszi az ízületeket. Már fiatal felnőttként komoly gondokat okozva. Viszont olyan melegségű vízbe ami az ízületeknek jó, nem lehet úszni, mert az meg más szervünknek árt. Továbbá a klór nem csak az ivóvízen keresztül jut a szervezetbe, hanem a legnagyobb testfelületen, a bőrön keresztül is. Hát ez király. A klór pedig méreg, ezért alkalmazták a II. világháborúban.

Bocsánat, hogy ezt itt leírtam. Azért tettem, mert hivatkoztál rá, és a gyerekeidet említetted.

Válasz

Fülöp Erika
2019. július 30. kedd 06:56

Kedves András!

Mindig sokat tanulok a cikkeidből, írásaidból.

Szerintem a mai generációban egyrészt nincs meg a kötődés, a tartozás érzése egy közösséghez. olyan világot élünk, amelyben mindenki a saját jólétének kovácsa. Sok pénz lehetőleg kevés munkával. Ez vezérli a fiatalok többségét.

Akik nagyon gyakran váltanak munkahelyet, szerintem nem tudják élvezni az adott munka szépségét, mert mire megtanulják és az igazi sikerélmény következne, már más munkahelyen dolgoznak.

Én ezt szomorúnak tartom, mert ez a szemlélet kihat a társadalom egészére. Más területeken sem érvényesül a kitartás, összetartozás, elhivatottság.

Köszönöm, hogy leírhattam véleményem.

Tisztelettel: Erika

Válasz

    Hajni
    2019. augusztus 4. vasárnap 17:41

    😂😂

    Válasz

Béla
2019. július 29. hétfő 20:58

Kedves András!

Én 12 éve dolgozom a közigazgatásban, azon belül is az államigazgatásban. Nem mondom, hogy néha nem váltanék szívesen, de nagyon jó a munkahelyi légkör. Igaz a fizetés évek óta rossz. Ami meglepő, hogy még társkeresés során is csodálkoznak a lányok, hogy mi visz rá valakit arra, hogy 12 éve dolgozzon egy munkahelyen. Azt gondolom, hogy a jó légkör, a jó főnök és a vállalható munkaterhek manapság aranyat érnek. Természetesen az ember folyamatosan a fejlődésen gondolkodik, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Viharsarokban nem könnyű az élet és nem könnyű másik munkát találni, ahol ha magasabb fizetésért is, de hasonló feltételekkel találkozik az ember.

Válasz

Dr. Takács Eszter
2019. július 29. hétfő 17:01

Barabási Albert-László: A képlet c. könyvében leírtakkal értek egyet. Mivel az úszásban és a többi sportban mérhető az eredmény, ezért érdemes kiköpni a tüdőnket, megtérül a befektetett teljesítmény. Minden más területen, ahol a teljesítmény nem mérhető stopperrel, a láthatatlan kapcsolati hálók számítanak. Mindenkinek ajánlom a könyvet, kijózanító.

Válasz

    Hajni
    2019. augusztus 4. vasárnap 17:44

    Egyettértek. Egy munkahelynek nem arról kellene szólnia, hogy a dolgozónak ki kell köpnie a tüdejét. Ez egy nagyon rossz szemlélet.

    Válasz

Zsolt
2019. július 29. hétfő 16:02

Kedves András!

A cikkben foglaltakkal részben egyet értek. Nekem volt egy olyan periódus az életemben, hogy 1 és negyed év alatt 6 munkahelyem volt. Előtte 3 évig a K&H bankban dolgoztam, de hiába voltam fiókvezető.helyettes, nem kaptam fizetésemelést. Hiába pályázatam back-office terültere, megmondták nem vesznek át, mert fiókba nem találnak embert. Azonban hiába maradtam, vagy hiába váltottam, előrébb sosem jutottam. Az én váltásobna a kissé több fizetés dominált, mert máshogy még ennyit sem kaphattam volna. Kost már 50 felett, államigazgatási gyakorlattal (is) nem kellek sehova.
1 szó mint 100 én mindkét típusú álláskeresőt meg tudom érteni

Válasz

Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves?
LETÖLTHETŐ INGYENES TANULMÁNY
Íme 5 bevált tipp, amiről minden 40-45 feletti álláskeresőnek tudnia kell. Ha elolvasod és kipróbálod ezt az 5 egyszerű szabályt, akkor:
  • az ÉLETKOROD NEM LESZ többé AKADÁLY az álláskeresésben,
  • könnyedén rá fogsz találni a NEKED VALÓ ÁLLÁSOKRA,
  • MEGFIATALÍTOTT ÖNÉLETRAJZODDAL KI FOGSZ TŰNNI a tömegből,
  • és sokkal TÖBB ÁLLÁSINTERJÚRA fognak behívni, mint korábban bármikor.
Hogyan keress állást, ha elmúltál 40-45 éves e-book